Szentendre templomai:

 

Szentendre, Belgrád-székesegyház
Szentendre, Blagovesztenszka-templom
Szentendre, Izbégi Szt András-plébániatemplom
Szentendre, Pozsarevacska-templom
Szentendre, Preobrazsenszka-templom
Szentendre, Péter-Pál-templom
Szentendre, Vártemplom
Szentendre, református templom
Szentendrei segítők
Szentendre

A 21000 lakosú Duna-parti város, Szentendre a hazai idegenforgalom második legkedveltebb települése. Festői szépsége és Budapesthez való közelsége miatt külföldi turisták sokasága keresi fel évről évre. Gazdag természeti adottságai vannak. A Bükkös-patak, a Sztaravoda-patak és a Sztelin-patak keresztülfolyik a városon. A környező vidékek lankás dombjai kiváló szőlőtermelési lehetőségeket biztosítanak. A 19. században neves bortermelő vidék volt.

A fővárostól mintegy 20 km-re északra elterülő város már több tízezer éve lakott vidék. Illérek és kelták lakóterülete volt, majd a II. századtól kezdve rómaiak telepedtek meg Szentendrén. Itt hozták létre védelmi rendszerüket, amit Ulcista Castrának (= Farkastábor) neveztek. A népvándorlás során elpusztult a település. Hunok, majd germán longobárdok és avarok érkeztek. A régészek az ország legnagyobb longobárd temetőjét tárták fel a város határában.

A honfoglalás után Kurszán, majd Árpád fejedelem birtoka. István király az államalapítást követően a veszprémi püspöknek adományozta. Első említése 1009-ben, a veszprémi püspökség alapító oklevelében történik név nélkül. Neve 1146-ban bukkan fel először Sanct Andreas néven, mivel Szt. András a város védőszentje mind a mai napig. A tatárjárást követően következett be felvirágzása, ami részben Buda, Visegrád és Esztergom közelségének köszönhető. Ebből származó előnye később hátránnyá vált, a törökkel folytatott harcok során nagy pusztításokat szenvedett, a magyar lakosság reformátussá vált, és rövid ideig átellenben, a Szentendrei-szigeten húzódtak meg. 1690-ben mintegy 6000 szerb lakos érkezett Szentendrére, majd később, Nándorfehérvár elfoglalása után újabb szerb telepesek jöttek. Emellett német, horvát, görög és magyar lakosok is letelepedtek a városban. A betelepülő szerbek származásuk szerint 7 különböző városrészben települtek le. Szentendrét csak ideiglenes szálláshelyüknek tekintették, ezt igazolja az is, hogy először mind a hét templomot és a lakóházak többségét is fából építették. Csak a 18. században készültek el a városképet ma is uraló kőtemplomok és ekkor alakult ki a mai városkép. E vegyes összetételű településen nem maradtak el a nemzetiségek közti összetűzések, visszásságok sem. Feszültség alakult ki a lakosság és a földbirtokos Zichy család között. II. József Ráby Mátyást bízta meg a magisztrátus visszaélésének kivizsgálásával. A kivizsgálás és meghurcolt Ráby Mátyás történetét írta meg Jókai Mór a Rab Ráby című regényében.

1767-től ismét királyi birtok, Mária Terézia látogatását követően pedig szabad királyi város. A 19. század a hanyatlás évszázada volt, a szerbek tömegesen költöztek vissza hazájukba, gyakoriak voltak az árvizek, tűzvészek, illetve súlyos járványok tizedelték meg a lakosságot. 1880-ban a nagy filoxéra-járvány véget vetett a virágzó szőlő-és borkultúrának. Az egykori szőlőtőkék helyén gyümölcsöt termesztettek.

A város különleges szépségét a millennium idején kezdték felfedezni a festők, művészek, illetve a jómódúak, nagy számban épültek villák, nyaralók. 1928-ban alakult meg a Szentendrei Festők Társasága. Ipara a 19. század második felében jött létre, a II. világháború után több új gyár épült. Jelenleg nem számottevő az ipari termelés a városban, leépülőben van. A város idegenforgalmi fejlődése a '60-as években kezdődik. Szentendre különleges hangulatát az adja, hogy a szerbek többnyire kereskedéssel és kézművességgel foglalkoztak, így a város hamar elindulhatott a polgárosodás útján. Szemben evvel a környező településeken inkább a falusias jelleg a jellemző. Jellegzetesek és megragadóak a kicsi keskeny sikátorok, görbe utcácskák, a megragadó épületek és a templomtornyok. A mai, nyüzsgő, mozgalmas kisváros nem sokat őrzött meg az utókornak a korábbi romantikus hangulatából.

A városba érkezőknek érdemes végigjárni a neves múzeumokat. A barokk és klasszicista épületben működő Barcsay Múzeum Barcsay Jenő festőművész képeit mutatja be, melyeket a városnak ajándékozott. A Kmetty Múzeum Kmetty Károly kubista festőművész műveit mutatja be. A Szentendrey Képtár a Fő téren található, a 18. század elején épült épültben nyílt meg 1978-ban. Szintén a Fő téren van a neves Ferenczy Múzeum. 1797-ben épült copf stílusban, korábban a szerb tanítóképző épülete volt. A modern magyar festészet egy képviselője, Ferenczy Károly, illetve az ő testvéreinek, Béninek és Noéminek az alkotásai tekinthetők meg. Pincéjében nyaranta a város szőlészetét bemutató kiállítás kap helyet. A Vastagh György utcában érjük el a Kovács Margit Múzeumot, ahol Kovács Margit keramikusművész szobrocskái, vallásos témájú figurái és domborművei kerülnek bemutatásra.

A város jellegzetes épülete a Városháza, mely a 18. században barokk stílusban épült, 1929-ben neobarokk stílusban átépítették. Félkörös oromzata Szentendre egyik szimbóluma. A város másik jelképe a Fő téri Szerb Ortodox Emlékkereszt, melyet 1763-ban a Szentendrei Szerb Kereskedő Társaság állított Istennek hálából, hogy a pestis járvány elkerülte a várost. A szájhagyományok szerint a kereszt alatt egy ember van fejjel lefelé eltemetve, hogy a pestis ne tudjon feltörni a föld alól. A Duna korzón találjuk meg Lázár cár emlékkeresztjét, melynek helyén valaha a rigómezei csatát követően lefejeztetett, és ezért szentként tisztelt cár földi maradványait őrző fatemplom állott. Erre emlékeztet a 19. század elején emelt, korinthoszi oszlopon nyugvó vaskereszt. A Szamár-hegy tetején, a Bartók Béla utcában a Boszniából érkező tímárok, a tobakosok emelték a Tobakosok emlékkeresztjét a 18. század második felében. Egyszerű kőpilléren álló, rokokó, kovácsoltvas emlékkereszt.

Szentendre városképi sajátosságai a templomtornyok. 10 templom 9 tornyát fedezhetjük fel. A görögkeleti egyház jelenleg 4 templommal (a Belgrád-székesegyház, a Blagovesztenszka-, a Pozsarevacska- és a Preobrazsenszka-templom) és kb. 100-120 hívővel rendelkezik. Négy templomot a katolikus hívek használnak (Vártemplom, Péter-Pál-templom, izbégi templom és Szt. Flórián-kápolna). A reformátusoknak és az evangélikusoknak 1-1 templomuk van. A korábbi, kisméretű evangélikus templom helyett nemrég kezdődött meg egy új istenház építése. A 2001-es népszámláláskor a lakosság mintegy 49 %-a római katolikusnak, 14 %-a reformátusnak, 2 %-a evangélikusnak, 1,4 %-a görög katolikusnak, 0,2%-a izraelitának vallotta magát.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc