Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok





 
Bajkó Ferenc fényképei:
Kőszeg, Szent Imre templom

(Vas megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története

1938. június 6-án, Pünkösd hétfőjén, miután a kegyúri jogokat gyakorló város renováltatta, ünnepi külsőségek közepette szentelték újjá a Szent Imre templomot, az újraszentelés napját nem véletlenül időzítették erre a napra. Abban a hónapban érkezett Vas vármegye kijelölt helységeibe a májusban országjáró körútra indult un. Aranyvonat első királyunk ereklyéjével, a Szent Jobbal. Minthogy a vonat nem tért ki Kőszegre, lakossága nem nyilváníthatta ki közvetlenül tiszteletét. A vármegye az ország többi településéhez hasonlóan ünnepi megemlékezéseket rendezett a városban. Frissen tatarozott ősi plébániatemplomát, amelyet Szent István és Boldog Gizella 1083-ban oltárra emelt fiához, Szent Imréhez (1007 - 1031) címeztek, Grősz József szombathelyi címzetes püspök, apostoli kormányzó újraszentelte. A templomi szertartást követte a téren felállított oltáron bemutatott szentmise, majd az Eucharisztia ünnepélyes körmenete a Belvárosban, és az éjszaki szentségimádás.

Nem részletezzük a nap további ünnepi rendezvényeit. Megérdemli a város azonban, hogy említsük a november 6-án megtartott díszközgyűlés határozatai közül azt, amely az elkövetkezendő években rendezendő vallási ünnepségeken kívül profán anyagiakról is intézkedett: évi ezer pengő ösztöndíj-alapot létesített a település "magyar nyelv-, irodalom- és irodalomtörténetben tanúsított legjelentősebb tanulói részére". (Emlékkönyv, 400-402. o.)

***

A templomunk tőszomszédságában álló Szent Jakab templom hiteles adatokkal megtámogatott keletkezéstörténete, építésének pontos ideje nem ismert, különböző feltevések, majd újabb érvek, és azok cáfolata merül fel időnként.

A Szent Imre templom építési ideje viszont nem kétséges. Némi vita felekezeti rendeltetése körül alakult ki. A korabeli iratok naprakészen örökítik meg az eseményeket: "A városi tanács 1618. márc. 23-i ülésén fogadta el Herbst Bálintnak, a templomépítéssel megbízott városatyának […] számadását a magyar templomról. Az építést 1615-ben jún. 2-án reggel 5 óra tájban kezdték el ". (Barcza, 1934/4, 318. o.).

Egy más vélemény az építkezést 1615 - 1620 közé helyezi. (Bakay 2001, 179. o.)

A város történetírója szerint az egykori plébániatemplomot, melyet neveztek magyar templomnak is, "1616-ben az ágostai vallású magyar hívek" (Chernel 1877, 103. o.) azaz a kőszegi magyar ajkú evangélikusok építették, mert a német nyelvű evangélikus hívek a hitújítás idején a Szent Jakab templomban tartották istentiszteleteiket.

A templom első monográfusa némi hitbéli elfogultsággal ennek ellenkezőjét állítja. Szerinte "mivel a város lakosságának egy részét a megreformált vallás nem vonzotta, sem a katolikusoktól megvont vallásszabadság őket el nem kedvetleníthette, hozzáfogtak a város temetőjében egy új templom építéséhez. Hatvan évig gyűjtögették rá a pénzt, és bár papot nem tarthattak, a templomépítést sikerült kivívniok, hogy ha már szentmisét nem hallgathatnak, legalább együtt imádkozhassanak." (Horváth, 1930, 6-16. o.) A szerző hét pont köré csoportosított argumentációját forráskritikára, forráshiányra, az egymás mellett álló két templom szentélyeinek stílus-azonosságára, és következtetéseire alapozza. Véleményével azonosul a város 1951-ben megjelent műemléki és városképi vizsgálatának írásbelisége. (Városképi vizsgálat, 12. o.) (Megjegyezzük, hogy az említett temető hozzávetőlegesen a mai templom területén feküdt).

Egy néhány évvel későbbi publikációban az ugyancsak Szent Benedek-rendi szerző szerint a városi tanács határozata alapján épült a templom, "az igaz hit [értsd: evangélikusság] terjesztésére" […] "A város közönsége építtette a templomot, még pedig úgy, hogy mindenkit, a katolikusokat is, kényszerítettek végrehajtás terhe alatt az erre a célra kivetett templomadó megfizetésére" (Barcza, 1934/4, 316. o.)

Chernel Kálmán úgy véli, hogy a templom 1673. évi el/visszafoglalásig a város katolikus lakosai a belvárosi un. Nádasdy-házban gyakorolták vallásukat. Tágasabb imahelyet szándékoztak ugyan 1657-ben építeni, de javaslatukat a többségi evangélikus városi tanács visszautasította. Ennek ellenére a katolikusok kibővítették imahelyüket. A retorzió nem maradt el. Feltehetően nem szabad akaratától vezérelve "a kápolna ablakait […] oltárait, úgy a benne lévő eszközöket, szerelvényeket Ráday Gombkötő Mátyás ugyanazon év május 23-án erőszakosan összerombolta. (Chernel 1877, 103 -104. o.)

(Egyetérthetünk ama véleménnyel, hogy a templom "sorsának feltárása még mélyreható kutatásokat igényel". (Bariska - Németh 1989, 76. o.)

A Szent Jakab templom protestánsoktól történt visszavételétele után (1671) nem sokkal az uralkodó elrendelte a szomszédos Szent Imre templom át/visszaadását is a katolikus lakosság részére. Ez az aktus sem mellőzte a drámai elemeket. 1673. november 4-én, Szent Imre herceg névünnepének előestéjén katonaság kíséretében a városba érkezett Pálffy Tamás kancellár-püspök, és Széchenyi György érsek-püspök, az elöljáróság előtt ismeretlen céllal. A tisztelgő városi küldöttséget felszólították a templom kapuinak megnyitására, hogy elvégezhessék az egyházlátogatást, a canonica visitatiot. A kulcsok átadása helyett a tanács újabb bizottságot küldött ki, amely viszontkérelmet terjesztett elő. A katonaság ugyanis a nem katolikus lakosok városi szabad közlekedését korlátozta. Ennek a tilalomnak a feloldását kérelmezték a két főpaptól. Egymást érték a küldöttségek, de a templom kulcsait csak nem akarták átengedni, mígnem a kancellár-püspök az utolsóként megjelent követeket egy híján lefogatta. Az engedetlen bíró személye azonos volt azzal, aki a Szent Jakab templom átengedése során is okvetetlenkedett.
Feljegyezték, hogy „Ekkor már tüzes lett az egybegyűlt katholikusok hangulata. Tehát a katonaságtól támogatva, betörték az akkor még <magas grádicsos templomajtót>, és leütötték a városkút felé nyíló kórusajtó lakatját. A tömeg magával vitte a bírót és <harangozván, nagy szollemnitással bémentek a templomba.>”
Az iskola és a lelkészlak elfoglalásával a katolikus restauráció teljessé vált Kőszegen. (Szemle 1930, 836. o.)

Széchenyi György érsek, bírva az uralkodó támogatását, 1675. január 12-én két jezsuita rendtag letelepítésével megalakította a Jézus Társasága kőszegi szerzetesrendjét. (Mohl 1933, 15-16. o.)

A Szent Imre templomot 1697-ben emelték plébániatemplom rangra. (Bakay 2001, 179 - 181. o.)

Az uralkodó Mária Terézia javaslatát elfogadva, a Szentszék 1777. február 17-én megalapította a Szombathelyi Egyházmegyét (Géfin 1, 32. o.). A Szent István által létrehozott tíz püspökség egyike, a későbbi Győri Egyházmegye 117 plébániáját, - köztük a kőszegit is - volt kénytelen átengedni az új egyházmegyének. (Csóka 2000, 22. és 42. o.) Az első szombathelyi püspököt, Felsőszopori Szily Jánost az egyházmegye megalapításának napján nevezte ki az uralkodó. VI. Piusz pápa június 23-án a kinevezést megerősítette, a püspök ünnepélyes székfoglalására augusztus 20-án került sor. Szily János 1777-1799 között vezette egyházmegyéjét. .(Archontológia 59. o.)

A Szent Imre templom plébániatemplomi funkcióját és rangját ténylegesen a város új, neogótikus stílusú, Jézus Szíve plébániatemplomának felépültével és benedikálásával 1894. szeptember 23-án veszítette el.(Németh 1944, 85. o.)

Leírása

A városközpontban állt a temető, közepén a kicsi, Szent Katalinról nevezett kápolnával, jóformán a Szent Jakab templom szomszédságában. A tanács határozata és megbízása szerint a temető területén fogott hozzá a Szent Imre templom építésébe Marx Bálint (Valent Marx), kirschlagi építőmester az 1615. május 20-án kelt alapszerződés értelmében. A téglán és faanyagon kívül minden más építőanyag beszerzése a mestert terhelte. Megbízatását később bővítették a szószék, két oltár, a torony, a boltozatok, az oszlopok és kórus megépítésével. Munkadíja a pótmunkák árával 600+153 tallért tett ki. A mester azonban azzal, hogy a templom tornyát a megszabottnál alacsonyabbra építette, és más, ki nem kötött munkát is végzett az épületen, megszegte az építési szerződést.
Az eredeti terveket közben módosították, de a kőszegieknek ennek ellenére sem tetszett az új torony, melyet majd 1640-ben Wolf Zehentmayer bécsi építész magasít fel 47 méterre.

Az építkezést a sokszögzáródású és keletelt szentéllyel kezdték, mintájául a XV. századi Szent Jakab templom szentélyét tekintették. Így maradt az utókorra olyan gótikus(nak tűnő) épületrész, mely a XVII. században épült. A szentély ablakait azonban már nem látták el mérművekkel. A templom mai képének kialakulását jelentősen befolyásolta az 1700. január 31-i hatalmas tűzvészt követő átépítés. A várost pusztító tűzben a torony leégett, a harangok elolvadtak, a templom boltozata beomlott. Az újjáépítést követően a templom ismertetője szerint "a remek toronysisak, a gyönyörű 3 oltár mind XVIII. századiak, valamint a fecskefészek módjára itt-ott hozzátett barokk toldások is, a tetőeresz alatt körülfutó szőlőlevéldísz 9, illetőleg 10 portrészerű alakkal". (Barcza 1934/4, 316-317. o.)

A templomépület hosszát meghaladó magasságú, reneszánsz hatást keltő tornyot még feltűnőbbé, látványosabbá teszi a kettős barokk hagymasisak, amely nyolc élű alapzatból kiemelkedve nyolc pilléren nyugszik. A sisak ormán apostoli kettőskereszt látható. Hasonló megoldású a szentély feletti u.n. Sanctus torony, amely valójában huszártorony, mindkettő XVII. század végi építmény. (A tornyot a Szent Jakab templom huszártornyáról mintázták). Egyidőben készültek a szentély északi oldalához toldott kápolnával és sekrestyével, építésükhöz feltehetően a végleg elbontott Szent Katalin kápolna anyagát is felhasználták.
A főpárkány alatt figurális díszítővonal (fríz) húzódik, melyen tíz apostol-ábrázolást alakítottak ki. Péter és Pál apostol szoboralakja a főoltáron kapott helyett.

A templom sekrestyéje és az északi oldalon fekvő kápolnája alatt máig kripta van, a város jeles személyiségeit temették ide. Az utolsó kripta-temetésre 1831-ben került sor. (Lelkes 1960, 317. o.) Lejárata a nyugati oldal egy 1842-ben befalazott ablaka helyén nyílt. 1930-ban ezt a kriptát is megvizsgálták, újabb feltárására a kutató régész azonban sem 1987-ben, sem 2001-ben nem kapott engedélyt. (Bakay 2001, 211.o.)

Okiratok bizonyítják, hogy a két templom között, még a kápolna lebontását követően is létezett a temető. Emlékezetül a Szent Imre templom északi oldalán néhány szép, barokk epitáfiumot helyeztek el.

A templomba a XVII. század végén "magas grádicson" lehetett felmenni. (Horváth 1930, 21-33.o.) A városrendezések, utcaszint feltöltések mára oda hatottak, hogy a torony alatti bejáratnál négy lépcsőn kell lemenni annak, aki be akar jutni a hajóba. A bejárat fölötti törtvonalú timpanon közepén, ugyancsak timpanonnal koronázott fülke reneszánsz stílusjegyeket mutat. A csillagmintás, kékre festett szoborfülkébe kisméretű Szent Imre szobrot helyeztek el, melynek lábához az ország, és Kőszeg városának címerét állították. A kronosztikon ("Szent Imre Magyarország hercege") számainak összege adja ki a szoborállítás idejét, az 1732. évet, mely egyúttal Szent István fia elhalálozásának hétszázadik esztendeje, állítja Horváth Detre, (Horváth 1930, 20. és 21. o.) más források szerint Szent Imre 1031. szeptember 2-án halt meg. (Lexikon 1, II. k, 355.o,. és Pallas 9, 598. o.)

A templombelső leírása

A templom egyhajós, fiókos cseh-boltozatos, az orgonakarzat háromnyílású. Belépve magkapó a barokk kor hangulatát idéző belső tér. Noha a szentélybe eredetileg csúcsíves oltárt szándékoztak emelni, és a kellő fényviszonyok elérésére szabadon hagyták a három ablakot, később a középsőt mégis befalazták, mielőtt a XVIII. századi barokk főoltárt megépítették. A hajófal szentély előtti végződései elé a főoltárral harmonizáló, annak szinte kicsinyített másait mutató két mellékoltárt építettek. A templom negyedik oltára a kápolnában van.

A hajónál keskenyebb szentélyben álló főoltár felépítménye teljesen kitölti a szentély magasságát. A retabulum ormán a Szentháromság szoborcsoportja látható a megszokott és előírásos ábrázolásban. Az oltárkép eredetileg a Vizitációt, Mária látogatását Erzsébetnél ábrázolta, ez a kép most az oldalfalon függ. Erzsébet Szűz Máriának rokona, feltehetően nagynénje volt, Áron leszármazottja, Zakariás pap felesége, az utolsó prófétának, a mintegy Jézus előfutárának tekinthető Keresztelő Szent János édesanyja. (S. Nagy 33. o.) A festményt id. Dorfmeister István bécsi születésű, soproni mester alkotta.

A főoltár dísze ma a templom névadó szentjét megörökítő festmény, ifj. Dorfmeister Istvántól. Annak ellenére, hogy a templomot 1703-ban Szent Imre tiszteletére szentelte fel báró Puchain Antal püspök, mégis csak száz évvel később került oltárra a kép. Témája Szent Imre szüzességi fogadalma, melyet a gyermek Jézust ölében tartó Szűz Máriához intéz. A festmény két oldalán Szent Péter és Szent Pál apostol szoboralakja áll, kissé előbbre Szent István és Szent László térdelő alakja látható, előbbi a Szent Koronát, utóbbi a kardot és a pajzsot ajánlja fel.

A tabernákulum ajtajának domborműve a keresztre-feszítés jelenetét ábrázolja.
A rokokó motívumokat sem nélkülöző gyertyatartók remekművek.

A szentélyt a hajótól eredetileg rokokó elemekkel gazdagon díszített kovácsoltas rács, a "kőszegi kovácsok remekműve" választotta el.
(A II. vatikáni zsinat szellemében kialakított szembenéző oltár a szentély egységes, művészi kialakítását megbontja.)

Az evangéliumi oldalon felállított mellékoltár festményének témája Szűz Mária égi megkoronázása a Szentháromság jelenlétében. Az oltáron helyet kapott a négy nagy nyugati egyházatya közül Szent Ágoston és Szent Ambrus főpapi ornátusban ábrázolt szoboralakja, amint az egyházi himnuszt éneklik.

A leckeoldalon álló oltár ugyancsak Szűz Mária tiszteletét fejezi ki, amint a bűnt jelképező sátánt eltapossa. Máriát feje körül 12 csillaggal, lába alatt a felfordított sarlójú hold körül tekergő kígyóval jeleníti meg. A kígyó a bűnbeesést szimbolizálja, amint a tiltott gyümölcsbe harap. Mindkét festmény alkotója Schaller István, Győrből Sopronba költözött festőművész. . A képet Szent Anna és Szent Joachim szobra övezi.
A mellékoltárok képeit Schaller István soproni festőművész alkotásainak tulajdonítják. (Bariska - Németh 1989. 77. o. és Csatkai 1935, 198. o.)
A kápolna oltárképén Jézus levételét a keresztről ábrázolást látjuk.

A copfstílusú szószék ormán két angyal tartja a mózesi kőtáblákat, a szószék kosarán az isteni Magvető domborművét, továbbá egy újszövetségi jelenetet kelt életre a művész: Péter és János apostoltól a született sánta koldus alamizsnát kér, aki a "kelj fel és járj" Péter-i felszólításnak engedelmeskedik.
Az orgona és a padok ugyancsak barokk-koriak. Előbbit Sonnenholz mester építette 1752-ben. (Műemlékjegyzék II. 1165. o.)

A Szent Imre templomot 1831-ben tatarozták, majd 1930-ban és 1938-ban teljesen megújított köntösben újra felszentelték. További, jelentős felújításait Ágostházi László gépészmérnök (1963) és Gyarmati Mihályné építészmérnök (1986) tervezte. (Bariska- Németh 1989. 77. o.)

A jezsuitákat követően a bencés szerzetesek szolgálták a kőszegi katolikus híveket a város kegyuraságában álló plébániatemplomban. 2007-ben a templom teljes külső felújítása befejeződött, ideértve a tető fedélszékét, a tornyot és az óraszerkezetet is. A munkálatok befejeztével a templomot dr. Veres András szombathelyi megyéspüspök áldotta meg. Jelenlegi fenntartója a Kőszegi Horvát Kisebbségi Önkormányzat, a szentmiséket horvát nyelven tartják. (Nagy 2007)

Irodalom

Archontológia = Balogh Margit - Gergely Jenő (szerk.): Egyházak az újkori Magyarországon 1790 - 1992. História - MTA Történettudományi Intézete k., Bp., 1996

Bakay 2001 = Bakay Kornél: A középkori Kőszeg. Jurisics Vár Műv. Központ K., Kőszeg 2001

Barcza 1934/4 = Barcza Leander: A kőszegi Szt. Imre-templom története. In Vasi Szemle I. 1934/4

Barcza Leander: A kőszegi Sz. Jakab-templom legrégibb papjairól és a hitújítás kérdéséről 1571 után. In Vasi Szemle III. 1936/5-6

Bariska-Németh 1989 = Bariska István - Németh Adél: Kőszeg. 2. kiadás. Panoráma, 1989.

Boda László - Gácsi József (szerk.): Vas megye építészete. B. K. L. Kiadó. Szombathely, 1998

Chernel 1877 = Chernel Kálmán: Kőszeg sz(abad) kir(ályi) város jelen és múltja 1. rész. Seiler H. K., Szombathely 1877

Csatkai Endre: Schaller István győri származású barokk festő. In Győri Szemle 1935/8-10. o.

Csóka 200 = Csóka Gáspár: A győri püspökség a középkorban. In Kiss Tamás (szerk.): A Győri egyházmegye ezer éve. Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, Győr 2000r

Dercsényi Dezső: Kőszeg, Szent Jakab templom. Bp., TKM K., [1982] TKM: 127. sz.

Emlékkönyv = Moravek Endre (öá.): A Szent István Emlékév. A Szent István Emlékév Országos Bizottsága K., Bp., 1940

Genthon István: Magyarország műemlékei. Akadémiai, Bp., 1951

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap. Bp., 1959

Harrach Erzsébet C. - Kiss Gyula: Vasi műemlékek. K. n. Szombathely, 1983

Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története 1. Szerzői kiadás, Szombathely, 1929

Hangay Zoltán: A pápák könyve. Trezor Kiadó, Bp., 1991.

Horváth 1930 = Horváth Detre O.S. B.: A kőszegi Szent Imre-templom. Martineum Könyvnyomda RT. Szombathely, 1930

Műemlékjegyzék II = Ikafalvi Diénes Virág (szerk.): Magyarország műemlékjegyzéke II. Országos Műemléki Felügyelőség. Bp., 1990

Lelkes 1960 = Lelkes István: Kőszeg. Képzőművészeti Alap, Bp., 1960

Lelkes István: Kőszeg. Officina. Bp., 1943

Lexikon 1 = Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus lexikon II. k. Magyar Kultúra k., Bp., 1931

Mohl 1933 = Mohl Adolf: Győregyházmegyei jeles papok. K. n. Győr, 1933

Műemlékjegyzék = Ikafalvi Diénes Virág (szerk.): Magyarország műemlékjegyzéke II. Országos Műemléki Felügyelőség. Bp., 1990

Németh Imre: A kőszegi Jézus Szíve-templom. Kőszegi Római Katolikus Egyházközség. H. n. 1944

Nagy Ildikó: Összefogással a templomért. In Vas Népe 2007. november 19

Pallas 9 = A Pallas Nagy Lexikona IX. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Bp., 1895

S. Nagy 2007 = Nagy Ildikó S.: Jeruzsálem? In Múlt és Jövő. Új folyam IV. 1993/1. 33. o.

Szemle 1930 = Horváth Detre: A kőszegi Szent Imre-templom. In Katholikus Szemle. XLIV. 1930.

Városképi vizsgálat = Kőszeg városképi és műemléki vizsgálata. Múzeumok és Műemlékek Országos Központja Bp., 1951

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc