Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


A templomnak 3 harangja van:


2165 kg, 154 cm, cisz1, Seltenhofer Frigyes (1893)

950 kg, 126,5 cm, e1, Pfistermeister Antal (1859)

80 kg, 53,5 cm, g2, Seltenhofer Frigyes (1894)
 
Harangadatok: Hunyadi Gábor
Kőszeg, Jézus Szíve főplébániatemplom

(Vas megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Előzmények

1849. július 4-én meghalt a kőszegi Szent Imre templom 1821-1849 között prépost-plébánosa, a vasvármegyei Nárai községben 1789. szeptember 28-án született Győri (Győry) János. 1812-ben szentelték pappá. (GÉFIN, 3, 123). Halálát követő másnap a városi tanács felnyitotta végrendeletét, melyet két évvel korábban saját kezűleg készített, neve aláírásával és pecsétjével megerősített, valamint öt lelkésztársa hitelesített, és a szombathelyi Püspöki Szentszék jegyzője az eredetivel egyezőnek minősített. A 49 tételből álló végakarat 9. pontjában egyháza és városa javára a következőképpen rendelkezett: minthogy a város plébániatemploma a katolikus lakosság számához képest "igen kicsinnek" bizonyul, ezért a Szent Flórián téren, vagy más, a célnak megfelelő alkalmas helyen egy új templom építését tartja szükségesnek. A szent cél magvalósításához vagyonából 2500 "pengő forintot" hagyatékoz oly módon, hogy "ezen alapítványi tőkének kamatjait félévenként mostohám Győri Julianna holta napjáig huzza". (NÉMETH 1944, 114-115.)

Végrendeletében körültekintően intézkedik a 28 éves plébánossága alatt szerzett, összesen 14.519 forintot kitevő vagyonáról. Fő örökösének a felépítendő plébániatemplomot jelöli meg. A végrendeleti kedvezményezettek köre igen kiterjedt. Különböző összeget juttat többek között "háza népének, cselédségének és alkalmazottjainak", rokonságának. Utóbbiakat azonban kizárja az örökségből, ha netán elégedetlenkednének, hiszen "a vérségi köteléken kívül csupán jóakarata kötelezi őt" a 4240.- forintot kitevő összeg hagyományozására. Önérzetesen vagyona eredetéről is nyilatkozik végrendeletében. ("Mulandó vagyonomról mellyet Isten segedelme mellett czélszerű gazdálkodásom, s takarékosságom által tisztességesen szereztem […] NÉMETH 1944, 114).

A hatvan éves korában meghalt, a kőszegi Jézus Szíve-plébániatemplomot alapító plébános utolsó éveiről és temetéséről nem ismeretesek korabeli iratok. Végakaratát teljesítve, "édesapja mellé, a kőkereszt közelébe temették". Nyughelye nem maradt háborítatlan a temető későbbi rendezése miatt. A tervezett új út nyomvonala hamvai felett húzódott, síremlékét ezért áthelyezték. A város csak 1938 Mindenszentek ünnepén tisztelte meg a templomalapítót azáltal, hogy tetemét exhumálták és későbbi utóda, a templomépítő Major János plébános sírja mellé helyezték várhatóan örök nyugalomra. A város az új templom elkészülte után, 1894-ben Győri Jánosról egy kis utcát nevezett el. (NÉMETH 1944, 24).

Győri Jánost a városi plébánia élén a kőszegi születésű Griller Antal követte (Kőszeg, 1800. március 21 - Kőszeg, 1868. február 10). 1823-ban szentelték pappá, kezdetben grófi nevelő, majd káplán, 1849. augusztusától haláláig plébános Kőszegen .Funkciójával egyidejűleg ellátta a Kőszeg-kerületi esperesi, és tanfelügyelői tisztet is. Tiszteletbeli kanonokká 1860-ban, szentszéki ülnökké 1861-ben nyert kinevezést. Vérzivataros évben, 1849-ben választotta meg a város a Szent Imre templom plébánosává, ennek tiszteletére, ahogy a feljegyzések említik, a választás megyéspüspöki megerősítése után megkondították a templom 12 mázsás nagyharangját (GÉFIN 1935, 119 és NÉMETH 1944, 62).

Plébánossága idejében a templomépítési alaptőkével hűségesen sáfárkodott. A Győri János végrendeletében meghagyott és külön kezelt 2500 forint templomépítési alaptőke a plébános pénzzé tett értékeinek 1500 forintjával 4000 forintra növekedett. Az alaptőkét kezelők személyét a város 1849. július 9-én nevezte ki tanácsülés. A grémium vagyonkezelésével Griller Antal 19 éves plébánosi működése alatt az építési alaptőke 38.901 forintot tett ki. (Németh 1944, 62).

Griller Antal halálát követően káplánját, Major Jánost bízta meg püspöke a plébánosi teendők ellátásával. Major János 1840. december 27-én született Vasszilvágyon. Szombathelyen tanult, 25 éves korában szentelte pappá Szenczy Ferenc megyéspüspök.
Előbb Nován, majd Kőszegen (1866-1868) káplánkodott. 1868 októberétől plébános. Papi működésének színtere közel 34 éven át Kőszeg volt. 1877-ben préposti kinevezést kapott, 1888-tól a kőszegi kerület esperese lett. A városi tanács, mint a plébániatemplom kegyura, fiatal kora ellenére ugyancsak támogatta megválasztását.

Kőszeg szabad királyi város katolikus lakosságának száma az 1756. évi 2384-ről Győri János idején, 1840 körül 3990-re nőtt (az összlakosságé 5870), Major plébánossága alatt, 1890-ben 4900. (Németh 1944, 28-29). A város Szent Imréről nevezett plébániatemplomának némi túlzással ezer főre becsült befogadó képessége kevés lett a hitéletüket aktívan gyakorlók számára. Az új templom építésének nemes programját Major plébános szívügyének tekintette. A helyi lapban folyamatosan fenntartotta az olvasók érdeklődését, és rendszeresen elszámolt a befolyt adományokkal és ajándékokkal. Leleményes volt az adományok gyűjtésében, szívesen fogadta a legkisebb összeget is.

Major prépost-plébános egészségét megviselték a közéleti tevékenységét ért támadások, méltánytalanságok, a templomépítési gondok, a mindjobban súlyosbodó betegsége is siettette halálát, amely 58 éves korában, 1899. március 18-án terítette le az egy évvel korábban a Ferenc József Rend lovagkeresztjét is elnyerő papot. Egy nappal később temették el, ravatalát abban a templomban állították fel, amelynek megépüléséért küzdött egész papi tevékenysége idején. Végakarata szerint nem halottaskocsi vitte utolsó útjára, hanem a temető kapujáig hívei, onnét pedig paptestvérei a sírgödréig. Sírjára később márvány keresztet állítottak. Az 1893-ban díszpolgárrá választott plébános érdemeit a városi tanács rendkívüli közgyűlési jegyzőkönyvben örökítette meg. A felépült Jézus Szíve-templom főbejárata fölött az alapító Győri János latin nyelvű márványtáblája mellett helyet kapott az építő Major Jánosé is (GÉFIN 1935, 254, és NÉMETH 1944, 25-26, 30 - 41).


A templom építése

Amikor a különböző forrásokból, így a Győri János Alapítvány tőkéjéből, a gyűjtésekből, az adományokból, perselypénzekből és hagyatékokból összegyűlt alaptőke 1887-ben már meghaladta a 126 ezer forintot, Major János prépost-plébános az összehívott templomépítő bizottság előtt ismertette az építkezés részletes tervét. A bizottság néhány tagja az új templomot a belvárosi két templom környékén képzelte el, de győzött az alapító végrendeletében kifejezett szándék: a "Szent Flórián piacán", a város akkori piacterén jelölték ki az építendő templom helyét. Megvásároltak ehhez később lebontandó három házat, mindhárom "kívül kopott, belül adósságtól rozzant" volt. A 35 ezer forint vételárat kifizették, a volt tulajdonosok bérlőként továbbra is használhatták ingatlanaikat.

1891-ben Ludwig Schöne bécsi építészt megbízták a tervek elkészítésével, összeállították a költségvetés tervezetét, az okmányokat a következő év január 17-én az egyházmegyei főhatóság elé terjesztették. A jóváhagyást késlekedés nélkül, alig egy hónapon belül megkapták. Az építkezés vezetője Müller (később: Andráskay-Müller) Ede, a fővállalkozó Schlapfer Pál, anyagbeszerző Maitz Lipót lett. Említésre érdemes, hogy még a város evangélikus vallású fuvarosai is ingyen szállítottak.

Március 27-. én lebontották a megvásárolt három házat, két hét múltán kijelölték a templom körvonalait, majd megtörtént az első kapavágás, melyet a Major János által 70 munkás előtt bemutatott ünnepélyes szentmise előzött meg. Az alapok kiásása mindössze egy hetet igényelt. A gyors alapozási munkálatoknak köszönhetően május 15-én egyházi szertartás keretében az alapkő letételére került sor. Közben elfogadták a pályázati úton nyertes Paller András ácsmester árajánlatát.
Június végén a falak már 10 méter magasságban álltak, másfél hónap múlva elérték a 19 métert. Az építkezés egyik látványossága lett a főhomlokzati torony 2,5 méter átmérőjű rózsaablaka.
Augusztus 20-án megtartották a "falegyen-magassági" ünnepséget. Feljegyezték, hogy az építkezésen részt vett munkások ünnepélyén 5-5 forint értékű kolbász, kenyér, szivar fogyott el, és egy hektoliter bort ittak meg.
A következő hónapban elkészült a templom bonyolult és látványos fedélszéke, amely 9406 forintba került.
A Morvaországban készült, "szivárványszínekben pompázó, sok darabból álló [...] mozaikszerű majolika" cserepeket az osztrák Wilhelm Radda munkásai helyezték fel a toronyra 1892-ben. Az 1929. augusztus 20-i jégeső a torony héjazatának kivételével a templom pala-fedését tönkreverte. Anyagiak hiányában csak eternittel pótolták a károsodott palát. Rezignáltan jegyzi meg a templom monográfusa: "… a Jézus Szíve-templom hatalmas tetőzetén a téli és nyári viharok szeszélyes és bizony sokszor kíméletlen keze, vaskos ökle 24.240 forintnyi játékszerrel szórakozhatik". (NÉMETH 1944, 71).

1892 őszén a belső tér boltozatának egy darabja a munkaidő végét követően nagy robajjal beszakadt. A vizsgálat megállapította, hogy nem tervezési hiba, hanem a boltívek záróköve beillesztésének elmulasztása okozta.
A tél beálltával a munkálatokat szüneteltették, de az adományok gyűjtése változatlanul folyt. A bőkezű adakozók nagylelkűsége tette lehetővé, hogy megrendelhessék a soproni Seltenhoffer cégnél a 21 mázsás nagyharangot, a bécsi Geylingnél a színes üvegablakokat, és a Rieger-féle orgonát Jägerndorban (BARISKA 1994, 4).

1893 tavaszától újult erővel folyt a külső-belső munka, az állványok közül egyre jobban bontakozott ki a bonyolult, de arányos szerkezetű templom.
A toronykereszt szárait csigavonalak, lándzsavégek, szív alakú végződések díszítik, a művészi alkotást Lauringer János díszmű lakatos készítette és Wilfinger László kőszegi mester tűzarannyal vonta be. A kereszt toronycsúcsra történő felemelését megelőző ünnepi szertartást Major János prépost-plébános vezette. A napfényben szikrázóan tündöklő keresztet 1893. május 4-én Maitz János és Gregoriusz József szakmunkások tűzték fel az 57 méterre magasadó torony csúcsára. Munkájuk mindössze 20 percet igényelt. A hagyomány megörökítése céljából idézzük fel, hogy a kereszt sikeres felerősítését követően "a magasból 10 üres borospohár repült lefelé, miután a munkások és a munkavezető Müller Ede (Andráskay) azok tartalmát a templomépítő bizottság és a jelenlévő előkelőségek egészségére a szédítő magasban kiürítették." Az ünnepség egybeesett Major János kőszegi plébánosságának 25. évfordulójával (BARISKA 1994, 4, és NÉMETH 1944, 74).

Augusztus 6-án emelték be a 2165 kg-os, cisz1 hangzású nagyharangot a torony harangházába szerelt új vasállványra. A harang a felállítását követő hét péntek délutánján szólalt meg először. Az új templom harangokkal történő ellátásához "hozzájárult" a Szent Imre (akkor még) plébániatemplom is. Tornyából leengedték a 12 mázsás, 1790-ben öntött öregharangot és a másik két kisebbet is. "Ezek a világháborúban hadbamentek" - jegyzi meg a templom történetét megörökítő szerző. (Németh 1944, 75). A későbbi időkben Major János utódja, Kincs István öntetett pótlásukra egy 6-, és egy 3 mázsás harangot. Sorsuk a II. világháború során teljesedett be, ugyancsak a rekvirálás áldozataivá váltak 1944-ben.

A templombelső munkálatai közül elkészült a kórus, az azt tartó két hatalmas márványoszlopot a Scalcamini cég (Trieszt) faragta. Egymás után emelték helyükre a díszes ablakokat. A szentély evangéliumi oldali ablakát Dostal Gizella adományozta, a leckeoldalinak Freh Alfonz bencés szerzetes volt a költségviselője. A középső, Jézus Szíve tiszteletének szentelt ablak Szájbély József nagylelkűségének példája. A mellékhajók ablakai már csak katedrál-üvegből készültek.

1893. szeptember végére befejeződött a templom külső vakolása, Schmidt József munkája, amely ötven év múltán is megtartotta eredeti színét.
A belső tér kifestésére Otto Kott (Bécs) kapott megbízást, munkája áthúzódott 1894. tavaszára. Ebben az évben kerültek helyükre a művészi kivitelezésű domborműves keresztút képei, a bécsi Oherr és Stepitz cég kivitelezésében.
A kápolnába Stegmüller Mária ajándékaként került a négy méter magas oltár, a kőszegi Wilfinger József alkotása. A főoltár és a mellékoltárok, melyek Klöpferr János művei, csak a templom felszentelése előtt három héttel érkeztek meg Bécsből.
Május 20-án szállították a Rieger-orgonát, a gyár 423. opuszát. Az orgona-szekrény követi a templom neogótikus stílusát. Az orgonát két hónappal később Dohnál Péter karnagy szólaltatta meg a híveknek. (BARISKA 1994, 10.)

1894. augusztusára a kőszegi asztalosok (Tangl, Gruber és Meder mesterek) elkészítették a 46 darab tölgyfapadot. A főpapi stallumokat és a két gyóntatószéket Lemke Károly (Kőszeg) faragta. A sekrestye berendezését Gruber János készítette. A szószéket a tiroli Riefesser cég szállította. Érdekesség, hogy a toronyóra költségeihez I. Ferenc József is hozzájárult 300 forinttal. Az óraművet Sándor Ferenc körmendi mester csak az év decemberére tudta szállítani. A templom lakatosmunkái a helyi Lauringer János és a bécsi Johann Baierlein műhelyéből kerültek ki. Az örökmécsest és a három, gótikus stílusú csillárt a kőszegi Hübner Károly aranyműves alkotta (NÉMETH 1944, 76 - 79.).


A templom felszentelése
1894. szeptember 23.

Disszonáns események zavarták meg a kőszegi katolikusok örömét az új plébániatemplomuk felszentelése előtti héten. A város, mint kegyúr, megtagadta a templomtól a kegyurasággal járó kötelezettségeket, mi több, a polgármester, Tipka Ferenc, vélhetően nem akarva dacolni a tanáccsal, a szentelés napja előtt állítólagos rokonlátogatásra elutazott a városból. Nem maradt el az egyházi hatóság válasza: Hidassy Kornél, a szombathelyi egyházmegye püspöke tudtára adta a közösségnek, hogy csak képviselője, dr. Stegmüller Károly nagyprépost által lesz jelen, ebből következően a templomot konszekráció, felszentelés helyett csak megáldják, benedikálják. A püspök a templom mindenkori fenntartását nem találta garantáltnak.

A templom-megáldás ünnepi szertartása az addig plébániatemplom funkciót ellátó Szent Imre templomban kezdődött reggel 7 órakor, a csekély számú hívő és a meghívott vendégek jelenlétében. Annál nagyobb tömeg várakozott, köztük nem katolikusok is, a megáldandó templom előtti nagy téren. Kora délelőtt indult előtt a különböző egyházi funkciót betöltő, rangos és kevésbé rangos titulust viselő egyházi személyiségek menete harangzúgás közepette a Szent Imre-plébániatemplom elől. Az új templom külső falainak megáldása az ünneplő közönség előtt, míg a belső tér benedikálása zárt ajtók mögött történt az előírásoknak megfelelően, hogy azután a szertartás végeztével megnyíljanak a kapuk. A benedikálást követően a megjelenteknek Ruttrich Ágoston, Magyarországról elszármazott bécsi áldozópap prédikált németül, ezt követően Schwarz kanonok szentmisét mutatott be. Az evangélium felolvasása után magyar nyelvű szentbeszédet mondott dr. Stegmüller Károly a mintegy négyezer fős hallgatóságnak. Több egyházzenei alkotás hangzott el orgonakísérettel. A templomtörténet első írója megjegyzi, hogy "a templom akusztikája mindezek alatt pompásnak bizonyult". (NÉMETH 1944, 85-89). Véleményét száz évvel később felülbírálják: "Ha lehet […] valami jogos kifogásunk, akkor azt csak a templom feltűnően rossz akusztikájával kapcsolatban tehetjük meg. Ezt csak később, a modern hangosítókkal lehetett kiküszöbölni." (BARISKA 1994, 7).

A felszentelési nagymise után még egy un. kismisét is bemutattak, így déli egy óra felé járt az idő, amikor a meghívottak a bankettre siethettek. A nagyjából 200 vendég "háromszoros harsány éljennel" fogadta a templomépítőnek joggal nevezett Major Jánost. Számos felköszöntő, beszéd hangzott el, a szónokok a templomépítésben résztvevők érdemeit méltatták, de nem maradt el a haza éltetése, a vallás iránti hűség kinyilvánítása, és hódolóan emlékeztek meg az egyház legfőbb kegyuráról, az apostoli királyról is.
A precíz Major János a kötelességtudattól áthatva vezette be a könyvekbe a templomszentelési ünnepség kiadásait, mely szerint "200 személy terítéke fejenként 2 forint, azaz 400 forint, 100 üveg pezsgő 280 forint, 200 darab szivar 16 forint, teremdíszítés 15 forint, végösszegben 711 forint." (NÉMETH, 1944, 94)
Tegyük közzé mi is a templomépítés számvevője által összeállított, 196.791,89 forintot kitevő számadást, amelyet Major János tételesen átvizsgált, és helyesnek talált, majd három polgári, és további három egyházmegyei számvizsgáló ugyancsak felülvizsgált, hogy végül Kornél püspök záradékolhassa: mely szerint "Jelen számadás minden tekintetben helyesnek találtatván, erre nézve a felmentvény ezennel kiadatik". (Németh 1944, 98).

Szólnunk kell azonban az elárvult és 197 év múltán a plébániatemplomi rangjától megfosztott Szent Imre templomról. Az ezentúl öregtemplomnak nevezett Isten házában a továbbiakban hétköznaponként csak az un. magánmiséket mutatták be, és hirdetmény adta tudtul, hogy a vasárnapi és ünnepnapi, valamint a hétköznapi 9 órás mise áttevődik az új templomba. A remekmívű belsővel rendelkező Szent Imre templomban ezen túl csak a családi hagyományaikat őrzők erősítették meg a 25 vagy 50 évvel korábbi esküvői hűségfogadalmukat, és vettek részt a diákmiséken az iskolák növendékei. Az idő által is megviselt templomot Szent István emlékévében, 1938 Pünkösdhétfőjén szentelte újra Grősz József címzetes szombathelyi megyéspüspök, miután a város 6000 pengős ráfordítással restauráltatta a nagy értékű főoltárt és oltárképét, bevezettette a villanyvilágítást, és 4000 pengőnyi költséggel újjáépíttette orgonáját.
A templom búcsúnapját is módosította az egyházi felsőbbség, az eddigi Szent Imre nap, november 5-e helyett az új templom Jézus Szívének ünnepét követő vasárnapra helyezték át. A régi szokások alapján azonban a Szent Imre napi ünnepélyes szentmisét továbbra is bemutatták. (NÉMETH 1944, 94-95)

A Jézus Szíve-plébániatemplom vált központjává a hitéleti megnyilvánulásoknak.
A templomban elsőként fogadott egymásnak örök hűséget Pajthy Ödön telekkönyvi tisztviselő és Ley Gizella hajadon. A benedikálás másnapján, 1894. szeptember 24-én tartották keresztvíz alá Preisz József cserepes és Predl Mária János nevet kapott fiát. Az első gyászmisét szeptember 28-án mutatták be a városban elhunyt Munkács-egyházmegyei illetőségű, Artimovics Emil felsőnémeti görögkatolikus plébános lelki üdvéért.
És mint említettük, az új templomból kísérték utolsó útjára a templomépítő Major János prépost-plébánost 1899. március 19-én, és 44 évvel később, 1942. június 4-én utódját, a már nyugalmazott Kincs István apátplébánost. (Németh 1944, 96-97).

A plébániatemplom búcsúnapján, 1944. június 18-án ülték meg a város elöljárói és lakossága a templom fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepi megemlékezések közül Kőszeg szabad királyi város - amely címet ez évben viselte utoljára - tanácstermében, Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspök jelenlétében dr. Gyöngyös Endre polgármester határozatilag kijelentette: ezen a napon terjesztette ki a város kegyurasági pártfogását a Jézus Szíve-plébániatemplomra is, pótolva az elődök fél évszázaddal előtti mulasztását. A polgármester megemlékezése során aggódva vetette fel: "vajon a szörnyű háború megkíméli-e templomunkat a pusztulástól, vagy ha meg is marad, nem lesz-e az istentelenek csarnoka…" Jézus Szíve oltalmába ajánlotta önmagát, a város minden polgárát. (NÉMETH, 1944, 109-113).


A templom 1945 után

A háború jóvátehetetlen, vagy nagy ráfordítást igénylő károkat nem okozott a templomon. Az 1947-ben teljesen kiégett Kálvária templom sorsán okulva kötöttek jelentős összegű biztosítást a templomra, 14 darab un. ólomüveges ablakára, az elektrotechnikai berendezésekre. A város kegyuraságának 1950. évi végleges megszüntetése következtében a város valamennyi katolikus templomának fenntartási, esetleges beszerzési kötelezettsége a katolikus lakosságra hárult. Felmerült az orgona villamosítási terve 1950-ben, de csak négy év múltán valósulhatott meg. 1962-ben tervezte az egyházközség a Jurisics vár immár nyolc éve folyó, állami költségviselésű felújításán felbátorodva a templom külsejének megújítását, de az illetékesek a benyújtott kérelmet csak két év múltán és részben vették figyelembe. Így is csak a torony rekonstrukciójára kerülhetett sor. A templom felújítását a gyűjtésekből befolyó összeg fedezte, de jelentős volt -a kor kifejezését alkalmazva - a társadalmi munka.
A II. Vatikáni Zsinat előírásai alapján megtervezték a szentély átalakítását, és felállították az ideiglenes új, szembenéző oltárt 1968-ban. A templom hajójának előterében 1984-ben felszerelt biztonsági rács védi a belső teret, amely ezáltal a szertartások idején kívül -a katolikusok számára szokatlanul- megközelíthetetlenné vált.

A plébániatemplom hét évig tartó un. jubileumi felújítása (1987-1994) keretében -amelynek valamennyi munkálatára nem térünk ki- újraaranyozták a toronykeresztet, 4000 négyzetméter külső falsíkot láttak el új festéssel, megújították a főhomlokzat három kapuját, sor került a héjazat cseréjére, és korszerűsítették az elektromos hálózatot. A rekonstrukció utolsó évében fogtak hozzá a templombelső többszínű kifestésének 15 millió forintba került megújításához. Az oltárok és a szószék felújításának költségeihez a városi önkormányzat 2,5 millió forinttal járult hozzá. Nem maradhat említés nélkül az Europäischer Hilfsfond tetemes pénzügyi segítsége, és a hívek mindenkori áldozatkész adakozása, adománya. (BARISKA 1994, 10-18).


 

A plébániatemplom a városképben

Ludwig Schöne építész tökéleteset alkotott, amikor a Jézus Szíve-plébániatemplomot 57 méteres égbetörő tornyával, a helyszín adottságaihoz tökéletesen alkalmazkodva, a Várkör egykori piacának helyén, annak nyugati oldalán megépítette, felhasználva a nagy területet elfoglaló, lebontott, egykori Korona kávéház telkét. Így vált a templom a szokásos kelet-nyugati tájolás helyett fordított állású. Az építész a téren az 1713 óta álló Szentháromság-szobor látványát is hagyta érvényesülni. Nyugat felé tekintve harmonikus egységet alkot az alig 400 méter magas hegyvonulat lankáival, és az ottani, 1729-től létező Kálvária templommal.
Érdekes látványt nyújt a templom, amikor a látogató a várfalak övezte belvárosból, az egymás mellett álló két barokk templom emlékképével, kilép a Hősök Kapuján a térre. Ebben a nézetben a plébániatemplom magasságán kívül alig érzékelhető a kereszthajónál mért 17 méteres szélessége.

Az építész a vimpergás (kúszó leveles, háromszög alakú, díszoromzat ajtó- vagy ablaknyílás fölött) záródású három bejárat közül a középsőt a falsíkból rizalitszerűen kiemelte. A mozgalmas, tagolt homlokzatot uralja a három bélletes bejárat, a fölöttük elhelyezett egy-egy dombormű mindegyike Jézus Szívének tiszteletére emlékeztet. A középső főbejárat vimpergájának oromzatán Jézus Krisztus szobra látható. A két szélső kapu az aránylag keskeny oldalhajókba vezet.

A főhomlokzat meghatározó építészeti eleme a különböző méretű és elhelyezésű torony. A bejáratok melletti pillérek is kis toronyban végződnek. A templom főpárkányának vonalában egy-egy sokszög alaprajzú torony fogja közre a rózsaablakot. A harangházon négy kétosztatú, hatkaréjos lándzsaablakot nyitott az építész.
A toronyóra háromszögű idomokban elhelyezett négy számlapját keresztvirágban záródó fiatornyok veszik körül. A torony csúcsát a már említett tűzaranyozott díszes kereszt koronázza. Kelet felől nézve a torony takarja a főhajó és kereszthajó kereszteződési pontjában magasodó huszártornyot. A tagolt templomépület falait szimmetrikusan épített támpillérek díszítik.

A főhomlokzat előtti barokk Szentháromság szobrot a pestisjárványtól megszabadult város hálás polgárai állíttatták 1713-ban. A sokszög talapzatú posztamensről emelkedik a felhőgomolyagokkal és puttókkal díszített csavartoszlop, tetején a Szentháromságot szimbolizáló szoborcsoporttal. A talapzat sarkain Szent Antal, Nepomuki Szent János, Szent Vendel és Szent Sebestyén szobra áll. (LELKES 1943, 21 és 20. kép; FELMÉRÉS 1951, 18; Genthon 1959, 176). A szobor alkotója ismeretlen.
A templom nyugati oldalán, a szentély mögött az 1818-ban felállított copfstílusú Szent Flórián-szobor díszíti a teret. A névadó szentet hagyományos római öltözékében ábrázolták. A szobor "remekül stilizált égő házát az egyik angyalka oltogatja nagy buzgósággal". A külön posztamenseken ülő két angyal fémlámpást tart kezében. (LELKES 1943, 21 és 21. kép; GENTHON 1959, 173.) E szobor művészének neve is ismeretlen.


A templombelső színpompás képe azonnal megragadja a belépőt. Fokozza a hatást a neogótikus templomok belsejében szokatlanul élénk világosság, melyet a hatalmas ablakok színes üvegfestményei sem csökkentenek. Ezt a látványt az oldalhajók öt-öt ablakának befejezetlensége, azaz a festett üvegablakok hiánya okozza, ugyanis anyagiak hiányában ezeket a nyílászárókat csupán katedrálüveggel látták el.
Szinte csarnoktemplom benyomását kelti a tágasság (a templom hosszúsága 49, szélessége 17, magassága 19 méter), és alig érzékelhető a mellékhajók keskenysége. (NÉMETH, 1944, 102). A magasba vonzzák a tekintetet a boltívek, oszlopkötegek, pillérek, melyek változatos formájú teherhordó rendszert alkotnak. A templombelső falait beborítja a növényi ornamentika és a geometrikus minták váltakozó alkalmazása. A templom mennyezete a csillagos égre emlékeztet. A hatás még megkapóbb a szentélyben az alkalmazott színek következtében. Az Otto Kott tervei alapján kifestett belső teret Csombor János, Székely József és Németh Péter újította fel 1992-1994 között (BARISKA 1994, 31).

A szentélyt magába foglaló nyugati oldal szerkezetét a belső tér kevésbé árulja el. A sokszög öt oldalával záruló szentélyt körbe lehet járni. Ez a megoldás ugyancsak gótikus eredetre vezethető vissza. A szentélyt övező, de annál lényegesen alacsonyabb magasságú kápolnából és sekrestyéből további helyiségcsoportokba lehet eljutni.

A templomot nem csak festett üvegablakok, hanem freskók is díszítik. A szentély evangéliumi oldalának zárófalán lévő képen "Jézus kinyilvánítja szívének tiszteletét Alacocque Szent Margitnak" (NÉMETH 1944, 103), a leckeoldalon pedig a magyar nép hódol ugyancsak a Szent Szív előtt. A mellékhajók zárófalán Kőszeg védőszentjeit, Szent Flóriánt a sekrestye-, Szent Donátot a kápolna bejárata fölött örökítették meg.

A szentély háromosztatú középső főablakán a Szentháromság, Szűz Mária, Szent József, a másik két ablakon az Árpád-házi női szentek (Boldog Gizella, Szent Erzsébet, Szent Margit), illetve az ugyancsak ebből az uralkodó családból származó királyszentek (Szent István, Szent Imre, Szent László) láthatók. Az ablakok adományozói polgári személyek voltak. A bencés rend tagja, Freh Alfonz ajándékozta a lándzsaablakok karéjában megfestett Antiochiai Szent Margit, illetve Madonna-ábrázolást.
A szentély leckeoldalára épített Lourdesi-kápolna ablakai a János nevű szentek tiszteletére készültek: a középsőn lévő Keresztelő Szent János képét az egykori templomalapító, Győri János emlékére készíttette a templomépítő utód, Major János, akinek védőszentje Szent János evangélista, a főképtől balra ábrázolva. Az ellentétes oldalon a gyónási titok vértanúját, Nepomuki Szent Jánost láthatjuk Makits János adományaként. A kápolnaépítés költségviselője a kőszegi születésű Stegmüller Károly testvére, Mária volt.
A külön bejárattal is ellátott sekrestye falairól kezdetektől hiányoznak a színes üvegablakok. (BARISKA 1994, 23-27)

A sokszög három oldalával záruló kereszthajók falai lehetőséget nyújtottak három-három színes üvegablak elhelyezésére. Alattuk állították fel Szűz Mária oltárát, illetve Szent Józsefét. Mindkettőn szobrok (Mária, Szent Joachim, Szent Anna, illetve Szent József, Szent Donát, Szent Flórián) állnak. Nem a mai kor, hanem a templom első monográfusának véleményét idézzük 1944-ből: "Sem a főoltárról, sem a két mellékoltárról művészi szempontból sok mondanivaló nem lehet, mert inkább oltárgyártás, mint művészi oltárfaragás benyomását kelti. Az oltárok szobrai sem lehelik a művészi alkotást, az oltárok kissé színesek a régi csúcsíves templomok komor tölgyfa oltáraihoz képest". (NÉMETH 1944, 105)

A Szűz Mária oltár feletti ablakok középső, hármas tagozódású karéjában Krisztus király, Szent Anna, Mária, és Szent Joachim látható. A másik két ablak festményein ugyancsak a Mária-tisztelet nyilvánul meg a Vizitáció (Mária látogatása Szent Erzsébetnél) és az Angyali üdvözlet ábrázolásával.
A leckeoldali Szent József oltár körüli ablakokra Borromei Szent Károlyt, Remete Szent Pált és a szombathelyi egyházmegye védőszentjét, Szent Mártont festették. (NÉMETH 1944, 104).

A főbejárattól balra és jobbra lévő kapu mögötti, az oldalhajóknál szélesebb tér ablakai ugyancsak bibliai jeleneteket ábrázolnak. Az evangéliumi oldalon "Mária Magdolna megkeni Jézus lábát", a leckeoldalon "Lázár feltámasztása" című üvegfestményekben gyönyörködhetünk.

A szószék kosarán a négy evangélista képét, hangvetőjén a tizenkét apostol szobrát szemlélhetjük. (BARISKA 1994, 30-31)


Irodalom

Balogh Margit - Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992 Adattár. História - MTA Történettudományi Intézet. Bp., 1996

Bariska 1944
Bariska István: A kőszegi Jézus Szíve-templom (1894-1994). Kőszegi Római Katolikus Egyházközség k., Kőszeg, 1994

Bariska István - Németh Adél: Kőszeg. Panoráma, Bp., 1989

Boda László - Gácsy József (szerk.): Vas megye építészete. B. K. L. Kiadó, Szombathely, 1998

C. Harrach Erzsébet - Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Vas megyei tanács. Szombathely, 1983

Felmérés 1951
Kőszeg városképi és műemléki vizsgálata. Múzeumok és műemlékek Országos Központja, Bp., 1951

Géfin 1935
Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története 3. kötet. Szerzői kiadás. Szombathely, 1929-1935,

Genthon 1959
Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap, Bp., 1959

Kőszeg a Dunántúl királynője, az Alpok gyöngye, nyaraló- és iskolaváros. In Új Magyar Szalon, III. 7-8, 1938. április 3

Lelkes 1943
Lelkes István: A szép Kőszeg. Officina, Bp., 1943

Lelkes István: Kőszeg. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1960

Németh 1944
Németh Imre: A kőszegi Jézus Szíve-templom 1894-1944. Kőszegi Római Katolikus Egyházközség. Kőszeg, 1944

Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Magyar Városok Monográfia Kiadóhivatala. Bp., 1938

Sziklay János - Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Apolló Rt. Bp., 1898

Zádor Anna: Építészeti szakszótár. Corvina, Bp., 1984

Zakariás János: Kőszeg. Jézus Szíve-plébániatemplom. In Déri Erzsébet (fel. szerk.): Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi & Társa Kiadó, Bp., 1991

 

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc