Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Budapest, Margitsziget
Szent Mihály kápolna

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története

A Margitszigeten lévő Szent Mihály premontrei prépostság szerzetesei már a rendalapító Szent Norbert életében (1081-1134) letelepedtek. II. Endre király is említi őket, amikor lelke üdvösségéért alapítványról gondoskodik a prépostság javára (1225). A Szent Mihály főangyalhoz címzett prépostsági egyházat számba vette egy 1234 körüli premontrei kolostorjegyzék. IV. Béla 1245-ben kelt adománylevele a Nyulak szigetét minden járandóságát a prépostságra ruházza. Ebben az okiratban a szerzetesek érdemeire utalva alapításuk idejét a XII. századra teszi.

A prépostsági templom romjainak mérete kis létszámú konventre enged következtetni. A templom és a kolostor alapfalainak egy része az évszázadok romboló hatása következtében a föld alá került, de a templom délkeleti falának egy része eredeti, természetes alakban maradt fenn, egy ablakkal. A maradványok alapján megbízhatóan tudtak következtetni az épületek arányaira.

A margitszigeti ásatásokat egy természeti esemény indította el. 1914 őszén a szélvihar egy évszázados diófát csavart ki tövestől a helyéből a domonkos apácák kolostorának közelében. A kidőlt fa felmeredő gyökerei egy harangot fontak át. Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1923-ban ásatást rendelt el, ennek során Zielinsky Szilárd feltárta a templom és a hozzá csatlakozó épület alapfalait. Az ásatásokat, majd a templom rekonstrukcióját Lux Kálmán építőművész tervei alapján, Báthory és Klenovits építészmérnökök közreműködésével, Fodor Sándor vezetésével és ellenőrzésével, 1930-31-ben fejezték be.

A feltárások kiderítették, hogy a 8 méter széles és 12 méter hosszú templom-hajóhoz faragott kőből emelt íves záródású, keletelt szentély csatlakozott. A szentélyhez és részben a hajó keleti oldalához észak felől kisebb, kápolnaszerűen kiképzett sekrestye simult. Ennek négyszögű apszisában oltárfalak maradványaira bukkantak. A déli oldalhoz, pedig félköríves, ugyancsak apszisban végződő folyosó társult a 15. századból. A fal kórus melletti részén látható félkörív záródású ablak a 12. századból származik. A valamikori építők a feltárt templomot egy még ősibb kápolna romjain emelték, maradványai az oltár és a hajó közepe közötti részen rejtőznek a padozat alatt. A templom körül több, iszappal betemett emberi csontvázra leltek, feltehetően a tatárjárás körül elesett magyar vitézek maradványaiként, a belső térben pedig egy nagyobb sírkőlap került elő, Hic jacet Valentinus - itt nyugszik Bálint - felirattal.

A helyreállítás előtt:


Tervek:


A helyreállítás után:


Leírása

A román stílusban rekonstruált kápolna nyugati oldalán nyíló bejáratát két oszlop fogja közre. A kapu orommezejében lévő bronz dombormű az utolsó ítélet jelenetét mutatja be. Előképe a kassai Szent Mihály kápolna hasonló ábrázolása után készült. Az arkangyal jobbjában pallost, baljában mérleget tart, amelynek egyik serpenyőjében az üdvözülő, a másikban az elkárhozott lélek allegorikus alakjait látjuk. Az előbbieket angyal fogadja, az elkárhozottakat négy ördög ragadja el. A szabad helyen régies metszésű betűkkel az Ignosce Domine - Ne ródd fel, Uram - felirat.

A kapu felett emelkedik a zömök, magas, nehéz, gúla kősisakkal fedett torony, amely részint a nyugati falra, részint a templomtérbe nyúló erős pillérekre támaszkodik. A torony felső emeletét díszes kőoszlopokkal kettéosztott ikerablakok törik át. A 15. századból származó harangot Strous János öntötte. A harang felirata: Hilf * uns* Gott * Maria * perat * uns * dumma * goss * Meister * Hans * Strous * (Segíts Isten, Mária, vezess, minket, együgyűeket - öntötte Strous János mester).

A templomtérbe lépve balról a tölgyfalépcső a karzatra és a toronyba vezet. A hajó jobb oldalán emléktábla teszi közzé a kápolna rekonstrukciójának előzményét. A mennyezetet színes ornamentikával ellátott kazettás burkolat fedi. A szentély középpontjában a zsinati liturgia szerinti szembenéző oltár látjuk, menzájának nehéz kőlapját négy, kockafejezetű oszlop tartja, közepét zömök kőkocka támasztja alá, előlapján Agnus Dei ábrázolás. A szentély keskeny ablakán Szent Mihály arkangyal festett képe, Kölber Dezső alkotása. Eredetileg az oltár menzájára bronz tabernákulumot helyeztek az evangélisták jelképeivel, az angyali üdvözlet jeleneteivel. A korábbi feszület és a négy gyertyatartó ugyancsak bronzból készült. Ma a tabernákulumot az evangéliumi oldalon található, kovácsoltvas ajtóval ellátott pasztofórium helyettesíti. (Az oltár, a szentségház ,a pasztofórium, a szenteltvíz-tartók és az emléktábla Körmendi Frim Jenő munkája). Árpád-házi Boldog Margit képét Feszty Masa alkotta.

A sekrestyébe, amelynek külső megközelítése is van, nehéz tölgyfaajtó vezet.

A kápolnától délre lévő folyosórészt nem állították helyre, csak az alapfalakat látták el védőréteggel, és a járófelületet vágott kőlemezzel burkolták. Az itt látható padkán helyezték el korábban a római kőmaradványokat, és az ősi óbudai Partsch család címerrel ellátott márvány sírkőlap feltárt maradványát.

Irodalom:

Bokori István: A XIII. kerület vallási közösségek tablója. Angyalföldi József Attila Művelődési Központ kiadása. Bp., 1998

Divald Kornél: Budapest művészete a török hódoltság előtt. Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai). Bp., é. n.

Feuer Istvánné: A Margitsziget. A Fővárosi Emlékműfelügyelőség és a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat kiadása. H. n., é. n.

Feuerné Tóth Rózsa: Margitsziget. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1957

Gömbös Tamás. A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei. Tellér Reklámkiadó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Bp., é. n. [1993]

Horváth Henrik: Budapest művészeti emlékei. Műemlékek Országos Bizottsága kiadása. Bp., 1938

Kiss Kolos Jenő: A Szentmargitszigeti premontrei templom. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa kiadása. Bp., 1932

Kiss Kolos Jenő: A margitszigeti Szent Mihályról nevezett premontrei prépostság története. Szerzői, 2. kiadás. Bp., 1932

Konrádyné Dr. Gálos Magda: A vendéglátó és gyógyító Margitsziget. Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat kiadása. Bp., 1973

La Rosée Erzsébet: Budapest katolikus templomai. Szent István Társulat. Bp., 1938

Lechner Jenő: Budapest műemlékei. Műemlékek Országos Bizottsága kiadása. Bp., é. n. [1924]

Lux Kálmán: A premontrei templom építése. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa kiadása. Bp., 1932.

Petrik Albert: A régi Buda-Pest építőművészete III. rész. Az Ipartestület kiadása. Bp., 1911

Rexa Dezső: Margitsziget. Officina. Bp., 1940

Siklóssy László: Hogyan épült Budapest. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa kiadása. Bp., 1931

Szitnyai Jenő: Margitsziget. Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal. Bp., 1959

Törs Kálmán: Margit sziget. Athenaeum. Pest, 1872

Zakariás G. Sándor: Budapest. = Magyarország művészeti emlékei 3. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1961

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc