Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Budapest, Kerepesi úti temetőkápolna (Urunk mennybemenetele)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története

 

Pest város különböző területein fekvő kisebb-nagyobb temetők kezelése egyre nehézkesebbé vált, a városi tanács 1847-ben, saját területén 230 holdnyi területet jelölt ki a lakott város területén kívül, a kerepesi országút mentén. Bár a temető hivatalos megnyitására csak két évvel később, 1849. április elsején nyílt meg, a területet, a kijelölést követően már használták.

 

A tanács meghatározta a temető beosztását, és döntött a felügyelő házának, halotti kamrák, csontház és a kápolnának a felépítéséről. A temető kezelését Hochhalt György halottszállítási vállalkozóra bízták meg.  A frissen megnyitott temető azonban a kezelő nemtörődömsége miatt olyannyira elhanyagolt állapotba került, hogy a tanács által kiküldött bizottság vizsgálata és jelentése alapján 1860-ban visszavették Hochhalttól a bérletet, egyidejűleg köztemetőnek jelölték ki a területet.

 

A lakosság idegenkedett a viszonylag rossz megközelíthetőségű temetőtől, idegenkedését csak fokozta, hogy a paphiány következtében gyakran megesett az elhunytat a háznál történt beszentelése után egyházi szertartás nélkül tették le a sírgödörbe. Scitovszky János bíboros hercegprímás sürgetendő a temetőkápolna építését, 1854-ben kétezer forintot ajánlott fel a városnak, majd 1857-ben elhatározta; saját költségén emel kápolnát a temetőben. A Bajorországból általa betelepített karmelita szerzetesek kötelességévé tette, hogy minden katolikus és minden szegény elhunytat a temető kapujától a nyitott sírig kísérjenek, és ott az előírt egyházi szertartást megtartsák, továbbá a kápolnában miséket mondjanak az elhunytak lelki üdvéért.

 

A hercegprímás akaratának végrehajtását Szántófy Antal Pest-belvárosi plébánosra bízta, aki Zofahl Lőrinccel terveztette meg a kápolna épületét. A kápolnát a hercegprímás 1857. április szentelte fel, egyidejűleg beiktatta tisztébe a négy, Straubingból érkezett bajor karmelita szerzetest. És hogy a városnak ne okozzon terheket, 20 ezer forintnyi alapítványt létesített ellátásukra.  A Hochhalt György vállalkozó ügyeit vizsgáló bizottság követelésére, minthogy állítólag a lakosság a szerzetesek bajor dialektusát nem érti, a papok további, temetői szolgálatát 1861-ben beszüntette.  

 

Leírása

 

A román stílus jegyeit mutató, egyszerű, homlokzati középtornyos kápolna hosszanti téglalap alakú, háromablakú, kosáríves dongaboltozattal fedett, karzattal is ellátott épület. Szentélye mögött építették össze a szerzetesek tornácos lakásával, amelyből a leckeoldali falon át nyílt bejárat a kápolnába. A minden bizonnyal szegényes megjelenésű kápolna csakhamar szűkké vált, a bővítő-átalakítás terveit már Diescher József készítette 1859-ben, gótikus stílusban, kereszthajó alkalmazásával. Utóbbin kívül új sekrestye, szentély és oratórium is készült. A támpillérekkel is ellátott, újnak nevezhető kápolna latin kereszt alakú hajóját kosáríves dongaboltozattal, kereszthajójának szárait csúcsíves dongával látta el. A szentélyt két oldalról a sekrestye illetve oratórium, hátul pedig irodaház  fogja közre.

 

A főoltár képe az apostolok közül a mennybe emelkedő Krisztust ábrázolja. A leckeoldali mellékoltár fölött a Karl Kuhn alkotta (1861) Borromei Szent Károly képe függ, akit a pestites betegek áldoztatása közben örökített meg.  A bal oldali mellékoltár képén a feltámadt Krisztust látjuk (Pesky József, 1857).  Az üvegablakokat Jézus és Mária szíve, Szent István, Szent László és vallási jelvények üvegfestményeivel díszítettek, melyek Palka József műhelyében készültek 1928-ban. A templom bejáratához közel a Szentcsalád sablonos megjelenítésű szoborcsoportja látható.

 

A bádogsisakos toronyban két harang függ, a kisebbik, megrepedtet Jungbauer Vince öntötte, felirata: In honorem S. Joseph, Jungbauer in Pest 1857. A másik, nagyobb öntőmestere Szlezák László (1933). Felirata: Budapest székesfőváros tulajdona, 1933.

 

1945-ben a kápolnát aknatalálat érte, külsejének helyreállítását a főváros, belsejének felújítását, pedig az a lelkészség vállalta, amelyet még Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás alapított 1938-ban.

 

1967-ben a Fővárosi Temetkezési Intézet végeztetett újabb, szükséges javításokat. A hívek adományaiból a berendezés, és a miseruhák megújítására került sor. 1972-ben és a közelmúltban is voltak folyamatban különböző munkálatok. Jelenleg a kápolna környezete, külső és belső képe méltó feladata betöltéséhez.

 

A kápolna a Budapest-Külsőjózsefváros - Jó Pásztor lelkészség része.

 

Irodalom

 

Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története. Szerzői kiadás. (Bölcsészdoktori értekezés). K. n. Bp., 1933

 

Schoen Arnold. A pesti Kerepesi-úti köztemető kápolnája. = Magyar Főváros. Bp., 1932/42.

 

Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető – I. (=Budapesti Negyed. VII. évf. 2. szám 1999. nyár). Budapest Főváros Levéltára kiadása.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc