Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

  Fotó: Vidovics Ferenc


Fotó: Vidovics Ferenc


Fotó: Vidovics Ferenc

Szentes, Református Nagytemplom

(Csongrád megye)

A város főtere, a Kossuth Lajos tér hátterében húzódik Szentes legnagyobb egyházi épülete, a reformátusok két és fél ezer ülőhelyes műemléktemploma, a város egyik legjellegzetesebb épülete.

A szentesi református egyház létrejötte 1542 és 1549 közé tehető. Ahogy a legtöbb alföldi településen, úgy Szentesen is csaknem a teljes lakosság reformátussá lett templomukkal, lelkészükkel és a környék földbirtokosaival, Dóczy Miklóssal és Eulaliai Massaival együtt (56 család). Kétszáz éven keresztül ők használták a mai Szent Anna katolikus templom elődjét, mígnem 1746-ban a maroknyi katolikus közösség és a váci püspök kérésére a Helytartóság visszaítélte eredeti tulajdonosának. A reformátusok imaházának és haranglábának új telket jelöltek ki, és már az 1746-os évben  hozzákezdtek az építkezéshez. Anyaga - az utasításoknak megfelelően - a fundamentum kivételével nem lehetett tégla. A katolikusok engedményt tettek, hogy amíg fel nem épül az új istenház, addig használhatják az elhagyandó templomot. Az 1747-ben a város szemétlerakójának helyén elkészült új épület 36X14 méteres belső terű volt, 13 évvel később (1760-ban) a templom több szentesi épülettel együtt tűzvészben elpusztult. 1761-ben téglatemplom és torony építésére kaptak engedélyt. A váci püspök ellenezte a kőtorony építését, ennek ellenére 1761 decemberében a Helytartótanács engedélyével felépült az új torony téglából. Itt is és a korábbi építkezésnél is szigorú meghagyás volt, hogy nem hasonlíthatott a katolikus templomra.

1772-ben a korábbi, a templomtól különálló tornyot lebontották, és egy új, magasabb torony építésébe kezdtek, Mária Terézia engedélyével a 12 öl magasságot is elérte a falmagassága (24 méter). Ezért hálából 1776-ban, a templom felszentelésekor míves emléktáblát helyeztek el a bejárat fölé. Ezt az emléktáblát láthatjuk ma is a Nagytemplom szemöldökdíszes ajtaja fölött. A templom hossza ekkor 40, szélessége 14, magassága 8 méter lett. Mennyezete deszkából készült, mely kék színűre volt festve, rajta, a kazettákon különböző figurák: nyulak, szarvasok, madarak, indák, virágok.

A város szorgalmas református lakosságának gyarapodásával a 18. század végén ismét sürgetővé vált a templomnagyobbítás, mivel akkoriban a becsült egyháztagok száma meghaladta a 8600 főt. Az új templom építése, vagy a régi kibővítése közül az utóbbi ötletet fogadták el, és a toronyig meghosszabbították. A tervek elkészítésével Fischer Ágoston, kecskeméti építészt bízták meg, aki a kibővítést nem vállalta el. Az egyházközség ekkor Jauernik Ferenc, hódmezővásárhelyi építőmérnökhöz fordult. Az alapokat 1807 tavaszán letették, de pénzhiány miatt leállt az építkezés. Eközben az egyház vezetősége váratlanul meggondolta magát, mégis a az új templom építése mellett döntött. Ám mégsem Fischerrel, hanem Jauernikkal készíttették el a terveket, így 1808. július 6-án megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel.

1811-ben már álltak a falak, a régi templomot csak ekkor bontották el, egészen eddig itt tartották istentiszteleteiket. A bolthajtások 1812-ben, az ajtók 1813-ban készültek. 1814-ben pénzhiány miatt egy évig szünetelt az építőmunka. 1815-ben fogtak hozzá a vakoláshoz, elkészült a berendezés is. Sajnos az építőmester több hibát és hanyagságot is elkövetett, 1817-ben a falak már megrepedeztek, így csak 1825-ben vált használhatóvá a templom. Hátra volt még a torony megmagasítása, mivel a régi, alacsonyabb torony csillaga csaknem azonos magasságban volt a tetőgerinccel. Beregszászy Pál elkészítette a debreceni Református Nagytemplom tornyának pontos rajzát, amiben apró változtatásokat tettek (pl. órapárkányt terveztek rá). Így készült el tehát 1826. szeptember 17-ére Kováts János kőműves és Szalai János ácsmester munkája nyomán. Az eklézsia kívánsága volt a tűzőrszoba és a körsétáló építése. A tornyot záró, kicsiny kupola rézfedését Dienes Antal szegedi mester végezte. A toronygombot és a csillagot Bottyán János szegedi mester aranyozta be. A templomépítés 100270 Ft. 40 kr.-ba, a torony 10500 Ft. 19 kr.-ba került.

Az erkélykorlát, az ajtók, a harangok és egyéb apró részletek 1827-ben készültek. A felszenteléskor fekete cserépdobozt helyeztek el a toronygombban, megörökítve benne az akkori szentesi egyház világi és lelkészi vezetőit, az iskola tanulóit, illetve a torony építésének történetét. A dobozon kívül a református címer volt, alatta felirat: "Teher alatt nő a pálma". Jelentős felújítást végeztek 1890 és 91 között, amikor a Kossuth tér felöli oldalon a falakhoz támpillérek épültek, melyek kissé megbontják a copf-klasszicista templom egységét. 1925-ben a fazsindely tetőt cseréptetőre cserélték. Legutóbbi felújítása 1947-ben történt.

Szentes legnagyobb temploma napjainkban sajnos erős felújításra szorul, ezért meglehetősen elszomorító látványt nyújt elhanyagolt jellege. Ez a templom kevésbé közismert voltára is magyarázattal szolgálhat. A gondok már 1981-ben jelentkeztek, amikor a torony felöli csehsüveg-boltozat beszakadt. Az épületről hulló vakolat és tégladarabok életveszélyessé váltak, ezért az egyébként a téren, szabadon álló templom kerítéssel körbe van véve. A teljes renoválás 2003 nyarán kezdődött meg a tetőzet egy részének lebontásával, az elgombásodott gerendázat teljes cseréjével. A felújítás elkészültéig azonban előreláthatóan sokat kell várni, hiszen a nem túl nagy gyülekezet nehezen képes finanszírozni a munkák költségeit. Előreláthatólag kb. 200-250 millió forintba fog az egész renoválás kerülni. A tervek szerint a felújítás után a térség egyik fontos idegenforgalmi és kulturális központja lesz. A nagyszabású hangversenyeken túl egyháztörténeti kiállításokat is meg lehet majd tekinteni.

Szentes legjellegzetesebb épülete a Kossuth tér hátterében húzódik, annak mintegy díszes lezárásaként szolgál. A kelet-nyugat tengelyű Nagytemplom tornya klasszicista, a templomtest copf stílusú. 43 méter magas, a debreceni Nagytemploméról mintázott tornyának sarkai lekerekítettek. A kőkeretes, szemöldökdísszel ellátott bejárat két oldalán egészen alacsony támpillér, fölötte a már említett, ovális templomépítési emléktábla 1774-ből. A torony a négy párkányzat által öt szintre oszlik. Az első emelet ablakai négyzet, a másodikéi kör alakúak. A harangház rácsos ablakai téglalap alakúak, fölötte legyező formájú, félkörös ornamentika (jellegzetes motívum a debreceni Nagytemplomon) , még följebb toronyóra. A toronyórát 1828-ban Rauschmann  budai óragyártó készítette, Karl Vitus szerelte fel. Ez volt hazánkban a második horizontális toronyóra, az első az alcsúti kastély számára készült. A torony sarkain ión fejezetű lizénák húzódnak, falazata kosáríves oromzattal zárul. Ez után a nyolcszögletű tűzőrszoba és a tűzfigyelő erkély következik. A torony méltó lezárását a kupolás sisak adja, tetején a kb. 435 kg súlyú toronygomb, a vitorla és a 109 kg-os csillag.

A torony két oldalán lévő, íves oromzat két szélén egy-egy kancsó formájú díszítményt láthatunk. Az oldalhomlokzatok közül a délit egyszerű támpillérek kísérik. Az oldalhomlokzatok hét részre oszthatók. Az ablakok szegmentívesek, Sarkadi Sámuel asztalos és Bíró József lakatos mesterek munkái 1811-ből. A hátsó homlokzaton nincsen ablak, csak egy egyszerű kiképzésű kapu, a főpárkány felett pedig klasszicista timpanon.

Monumentális belseje későbarokk stílusú, 48 méter hosszú és 24 méter széles, 2500 ülőhelye van, kb. 4000 fő befogadására alkalmas, hazánk legnagyobb református templomai közé tartozik. A teret három oldalról kosáríves árkádokkal tagolt, kétemeletes kőkarzat övezi, az árkádok közti ión pilaszterek fejezete gipszből készült. A negyedik, karzat nélküli oldalon van a szószék, mely 1820 és 23 között készült Kajtár András, Bíró János és Balogh József munkája által későbarokk stílusban. Kosarán copf motívumok, díszes hangvetőjén az istenszem motívum figyelhető meg. Az első karzat padjait 1815-ben Somogyi Péter és Nemes Ferenc asztalos mesterek készítették. A többi pad és az úrasztala 1823-ban készült. Az úrasztalát és kerítését Kajtár András és Bíró János készítette. A hosszanti karzat fölé keskenyebb, a szószék felöli oldalon, a tulajdonképpeni szakrális tér fölé pedig jóval szélesebb hétboltszakaszos, csehsüvegboltozatos mennyezet borul. A falak mindenütt egyszínű fehérek.

A bejárattal átellenes karzaton húzódik a templom igen szép és híres orgonája. Az első orgonát a templomépítő lelkipásztor, Kiss Bálint idején építették 1863-ban, Kovács János (Szeged) építette. 1909-ben, a reformáció ünnepén szentelték fel a jelenlegi 2 manuálos , 32 regiszteres, 2114 sípos hangversenyorgonát, építését egy évvel korábban kezdték meg. A neves, pécsi Angster-cég készítette. Neves orgonisták is kiváló hangszernek találták. A templom jó akusztikája miatt kiváló koncerthelyszín. Sajnos a templom mellett az orgona is felújításra szorul. A felújítási tervek között szerepel, hogy egy hangszigetelt üvegfallal leválasztanak egy rész az egyik karzat alatt, hogy a koncertet hallgató kisgyermekek sírása ne zavarja a többi hallgatót, így akár családok is el tudnak majd jönni a hangversenyekre.

A műemlékké nyilvánított templom felszentelésekor három harangot áldottak meg. Az 1100 kg-os öregharangot 1799-ben öntötték az 1638-ban készült ősi harang anyagából, ezt 1847-ben újjáöntötték 1200 kg súlyban. 500 kg-os harangja 1732-ben készült, 1847-ben repedés miatt újjáöntötték. Ezen kívül volt még egy kb. 75 kg-os csengettyűharangja is 1749-ből. 1847-ben Hornung József pesti műhelyében öntötték meg a templom eddigi legnagyobb harangját 2100 kg. súlyban, melynek mesésen szép hangját sokáig emlegették a régi szentesiek. Az I. világháborúban csak a 12 mázsásat hagyták meg régisége miatt. 1921-ben Szlezák Lászlótól rendelték meg az 1800 kg-os harangját, majd 1930-ban szintén tőle a három kisebbet. A 699, 400 és 201 kg-os harangokat Sebesi Józsefné Kutas Eszter adományozta (a 699 kg-osat édesapja emlékére). A 400 kg-os harang felirata volt: "Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar!". A Második Világháborúban a 699 és a 400 kg-os harangját vitték el. A maradék kettő pedig megsérült a tornyot ért bombatámadás miatt.

Jelenlegi három harangja a II. világháború után készült. A nagyharang 1000, a középső 511, a kicsi 310 kg súlyú. A nagyot és a legkisebbet 1947-ben Szlezák László öntötte. A középsőt pedig Gombos Lajos, ma is élő, őrbottyáni mester 1971-ben.

Szentes 35000-res lakosságából kb. 13-14000-ren reformátusok. 2003-ban lelkipásztora Kovách Péter, a presbitériuma 24 tagú. Templomi istentiszteletet vasárnap 10 órakor tartanak (kivéve a felújítás idején, amikor a szomszédos imaház ad helyet az alkalmaknak). Szintén a Kossuth téren, a volt Megyeháza mellett áll a református általános iskola, mely a templomépítő lelkészről, Kiss Bálintról kapta a nevét.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc