Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Szentendre, Református templom (Opovacska-templom)

(Pest megye)

A Dunamelléki Református Egyházkerület létrejöttének idején a Felső-Duna vidékén működő kálvinista prédikátorok tevékenysége révén Szentendrén is többen az új hitre tértek, mivel az egyszerű, földműves emberekhez közelebb állt az anyanyelvű igehirdetés, mint a latin misék. A reformáció gyors terjedéséhez még az is hozzájárult, hogy a törökök a katolikus plébánosokat és szerzeteseket jobban üldözték, mint a protestánsok prédikátorait. A presbitérium 1615-ben jött létre. Az egyházközség első írásos említése 1620-ból származik. Lelkészei 1626-tól név szerint ismertek. 1670-ben 181 ref. lakosa volt a városnak. A török kiűzése után az egyre erőteljesebb ellenreformáció lehetetlenné tette a gyülekezeti életet, a reformátusok a közeli Csapdira költöztek. 1796-ban mindössze négy református, akik Pomázra, Szigetmonostorra és Óbudára jártak istentiszteletre. Erősödni csak az 1820-as évektől kezdett ismét az egyház, 1822-től Szigetmonostorról látták el. Istentiszteletek tartására alkalmas helyük sokáig nem épült, egészen 1835-ig Czikora Sámuel, Konta István, Grétzi Sándor és Tornyai Sándor lakásán tartották az alkalmakat, de nem minden vasárnap, hanem csak a nagyobb ünnepeken. 1835-ben a hívek adományából megvásároltak egy épületet a Szamár-hegy  tetején, és imaházzá alakították át. 1845-től Pomáz leányegyháza. Az imaházat 1852-ben alakították át. 1913-ban, az önálló egyházközség létrejöttének évében került napirendre, hogy a gyülekezet megvásárolná az akkor már hosszú évek óta elhagyott, pusztulófélben lévő görögkeleti Opovacska-templomot. Megvásárlására Jordán István pomázi birtokos alapítványt hozott létre, ennek bevételéből gyűlt össze az épület megvételéhez szükséges összeg.

A templomot az Opovácból menekült szerbek építették, akik a többi szerbbel együtt érkeztek a 17. század végén és a Várdombtól nyugatra telepedtek le. Ahogy a legtöbb szerb közösség, először csak fatemplomot építettek 1692-ben, majd ettől nem messze épült fel kőtemplomuk 1746-ban. Egyes források szerint a mai templom mellett, attól balra állt a fatemplom. 1770-ben nyugati irányban kibővítették az épületet, a torony csupán 1777-ben épült fel. Az anyakönyvezés ettől az évszámtól volt folytonos. Az egyházközség 1900-ban szűnt meg. A református egyház az összes korábbi berendezését eltávolította, és saját istentiszteleti rendtartásának megfelelően alakította ki a belső teret. Ikonosztáza 1748-ban kijevi mester munkái nyomán készült, ez 1913-ban a hercegszántói görögkeleti szerb templomba került.

A Belgrád-székesegyháztól pár utcára áll a kelet-nyugat tengelyű templom, mely a város egykor volt szerb ortodox templomai közül a legkisebb és legegyszerűbb. Homlokzati, alacsony tornya 18 méter magas. A torony alatti, kőkeretes, törtíves, szemöldökdíszes bejárat eredeti, 18. századi szárnyakkal rendelkezik, és két lábazatos falpillér veszi közre. A bejárat fölötti ablak könyöklőpárkányos és félköríves záródású. A homorú, íves alaprajzú főhomlokzaton, a toronytól jobbra és balra, illetve torony harangháza alatt egy-egy üres szoborfülkét láthatunk. Beléjük szobrok nem kerültek, mivel a görögkeletiek a 2. parancsolat értelmében nem készítenek faragott képet, azaz szobrot. A torony melletti orompárkányról az 1950-es években távolították el a lángnyelves, rokokó kővázákat. A harangház ablakai félkörívesek, fölöttük órakörök és órapárkány helyezkedik el. A tornyot alacsony sátortető fedi, tetején toronygomb és csillag. Az oldalsó homlokzatokon 3-3 ablak, illetve 18. századi, lépcsős támpillérek húzódnak. Az északi oldalon oldalbejárat nyílik, ami miatt a középső ablak valamivel kisebb a többinél. Érdekes, hogy ötoldalú szentélye szabálytalan alaprajzú, ami arra enged következtetni, hogy egy korábbi templom alapjaira épült.

Belseje 22,5 méter hosszú és 7,5 méter széles, 240 ülőhelye van. A tiszta, fehérfalú belsőtér mennyezete négy boltszakaszra oszlik. A padok, a szószék, a Mózes-szék és az úrasztala 1913 után készült. A padokba fülhallgatókat szereltek be a nagyothallók számára. A torony felöli, egyszerű fakarzaton áll a templom kisméretű, 1 manuálos, 4 regiszteres orgonája, melyet 1903-ban a pécsi Angster József készített a Baranya megyei Patapoklosi református temploma számára. A hangszert 1982-ben vásárolta meg a gyülekezet, és hozták át Szentendrére. Az orgona fölött dongaboltozat húzódik.

Az opováci szerbek három harangot öntöttek a templom számára, melyeket 1913-ban leszereltek, és a görögkeleti egyház használta őket továbbra is. A toronyban jelenleg egyetlen 400 kg-os harang lakik, melyet 1717-ben Johann Nuspickher öntött Budán. Nuspickher a török alól felszabadított Buda első harangöntője, akinek ez az utolsó öntvényeinek egyike, mivel az öntőmester 1717-ben halt meg. Ez a harang egykor a római katolikus Vártemplom tornyából szólt. Az eredetileg Szent András tiszteletére szentelt harang egyik oldalán Szűz Mária látható a gyermek Jézussal, alatta latin felirat: "Szűz Mária könyörögj érettünk". A másik oldalon: "Szent András könyörögj értünk", majd alatta németül: "Engem Johann Nuspickher öntött 1717-ben". A harang az istentiszteletek előtt kb. 5 perc terjedelemben szólal meg.

1871-ben szerzett tudomást az egyház, hogy a katolikusok két új harangot akarnak öntetni, és a régi, még jó állapotban levőket a harangöntőknek akarják eladni. A presbitérium 1872-ben úgy döntött, hogy megvásárolja a kiselejtezésre váró harangokat. A 100 kg-os, Szűz Mária és Szent Miklós tiszteletére szentelt, 1793-ban készült kisharangot az I. világháborúban elrekvirálták.

Jelenleg kb. 3000-ren reformátusok Szentendrén, közülük kb. 1500-an tartják a kapcsolatot valamilyen szinten az egyházzal. Az egyházfenntartók száma kb. 840, ez inkább a családok számát jelenti. Vasárnap 8 és 10 órakor tartanak istentiszteletet. A 10 órai istentisztelettel párhuzamosan van az ifjúsági istentisztelet és gyermekmegőrzés. Kedd este 6-tól, illetve 7-től az első- illetve másodéves konfirmandusok, szerdán 8-tól a felnőtt konfirmálók előkészítése folyik. A hó utolsó csütörtökén este 8 órakor felnőtt bibliaóra, péntek délután fél 7-kor ifjúsági bibliakör. A templom kertjében található az 1960-as és 1970-es években bővített lelkészlakás, a gyülekezeti terem és az 1993-ban épült kicsi, kápolnaszerű imaterem. A presbitérium 24 tagú, lelkésze dr. P. Tóth Béla  (szül. 1947, Bp.), aki az ELTE pszichológiai szakán megbízott előadó. Szentendre szórványa Pilisszentlászló. Híres még az egyház gimnáziuma, melyet 1950-ben minden kártérítés nélkül államosítottak. Az iskolát 1999-ben négy- és nyolcosztályos tagozattal újraindították.

A gyülekezet ismert lelkészei: Konkoli György (1626-ban), Patkós György (1628-ban), Rákóczi Pál (1629-ben), Bodonhelyi János (1632-ben), Tholnai János (1652-ben), Udvari Pál (1663-ban), Szelei György (1665-ben), Borhidai Mihály (1674-ben), Kása György (1680-ban), Konta Benjámin (1841-45, Szigetmonostor), Göböl Gáspár (1845-58, Pomáz), Konta László (1849-60), Sedivy János (1860-91), ifj. Benedek Antal (1891-92), Illyefalvi Vitéz Kálmán (1892), Halom Vince (1892-93), Vörös Pál (1893-94), Vásárhelyi Zsigmond (1894), Bíró Mihály (1894-95), Tokay István (1895), Baki Gyula (1895-97), Csáki István (1897-1900), Erős Lajos (1900-03), Hörömpő Ferenc (1903-04), Péntek Ferenc (1904-11), Varga Antal (1911-12), Vajda István (1912-52), dr. Pásztor János (1952-70), dr. Bolyki János (1970-82), dr. P. Tóth Béla (1982. november 1.-től).

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc