Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


Szentendre, Preobrazsenszka-templom

(Pest megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

A város északi szélén a Boszniából idesereglett szerbek telepedtek le, első fatemplomukat 1690-ben emelték. A ma is álló épületet a szentendrei gazdag, bosnyák tímárok, a tobakosok 1741-ben kezdték el építeni, és 1746. júliusában fejezték be - olvashatjuk a főhomlokzati emléktáblán. Ám a templom stílusjegyeit nézve ez az időpont nagyon korainak tűnik, ezért valószínűsíthető, hogy 1770 után egy nagyobb felújítás és átalakítás révén készültek a XIV. Lajos korabeli, klasszicizáló díszítőelemek. A torony a sisakkal együtt 1852-ben Goldinger János, fővárosi építészmérnök tervei szerint készült. A templomot vastag kőkerítés vesz körül. A kerítésfal korinthoszi oszlopokkal szegélyezett, díszes, kovácsoltvas kapuját a pesti szerb temploméról mintázták, 1803 és 1806 között Olhauser József, helybéli lakatosmester készítette. A kapuépítmény tetején egy oromzatos edikulát láthatunk, fülkéjében elpusztult ikon maradványai.

Főhomlokzatával a Szamár-hegy felé, a hegy tetején álló Tobakosok Emlékkeresztje irányába fordulva, a Dunának hátat fordítva a Bogdányi utcában áll az Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt görögkeleti templom. Főhomlokzatát négy dór pilaszter tagolja. Homlokzatába illeszkedő tornyán, a bejárat fölött a töténydísszel és könyöklőpárkánnyal ellátott, kosáríves kórusablak látható, attól jobbra és balra egy-egy félköríves záródású, üres szoborfülke van. A kórusablak fölött koraklasszicista timpanon jelenik meg. A torony két oldalán, volutásan ívelő, csigás oromfal szélein klasszicista kővázák. A harangház kosáríves ablakai alatt fonadékdíszes kőmellvéd. A torony sarkain a korinthoszi fejezetű lizénák egészen az órapárkány alsó tagozatáig húzódnak. Az órapárkány fölötti ereszpárkány a Pozsarevacska-temploméhoz hasonló, háromszögű oromzatos kialakítású. Sisakja kétpárnatagos, rajta a görögkeleti, lóherés szárvégződésű kereszttel. A torony 37 méter magas, ebből a sisak 11, a falazat 26 méter.

Az északi oldalhomlokzaton 3, a délin 6 barokk támpillér és ugyancsak ennyi törtkosáríves, könyöklőpárkányos ablak van. A Bogdányi utca felöl a nyolcszög három oldalával záródó apszisban végződik az épület. A szentély külső falán magasan elhelyezett, kisebb ablakok találhatók, a többszörösen tört ívű, kőkeretes fülkében a Kálvária egy jelenete, a megfeszített Krisztus nemrég felújított freskóját figyelhetjük meg. A déli oldalon lévő, csigás zárókövű, szegmensíves oldalkapu vörösmárványból készült. Fölötte, többszörösen áttört keretben a transzfigurációt ábrázoló freskó látható.

A 21 méter hosszú, 8 méter széles, kórus nélküli belső tér négyboltszakaszos, csehsüvegboltozattal fedett. A boltszakaszokat elválasztó járomhevederek a falakat tagoló pilaszterek rokokó-barokk fejezeteiből indulnak ki. A szentély fiókos félkupolával fedett. A torony felöli boltszakasz alatt egy lépcsővel magasabban van a nők temploma, mint a férfiaké, a szentély padlózata pedig annál két lépcsőfokkal feljebb. A nők templomától eltérően a férfiak temploma és a szentély vörösmárvány padlóburkolatú. A férfiak temploma közepén lévő amvon is vörösmárványból készült. A támaszkodószékeket 1800 körül faragták. A rokokó faragványokkal ékesített, zöld színűre festett Mária-trónon az ezüst fogadalmi tárgyakkal körülvett Csodatevő Mária-kegykép látható. Az énekespadok mellvédjén három-három festmény látható. A szentélyben lévő áldozást előkészítő asztalt a rajta lévő ószláv felirat szerint Mladen Stepanovics adományozta 1746-ban. A belső tér kiemelkedő darabja még az evangeliárium és a díszes csillárok.

Jelentős képzőművészeti érték a templom ikonosztáza, mely a legszebb hazai ikonfalak egyike, az első orosz-ukrán típus szerint épült képfal. Faszerkezete zöldre festett, aranyozott. Az építmény ötszintes, a szintek felfelé haladva egyre kisebbek. A képeket korinthoszi oszlopok, illetve az ezeken nyugvó párkányzatok választják el egymástól. Valamennyi kép háttere aranyozott, és az olaszországi trecento festészetből ismert poncolt eljárással gótikus bársonymustrát utánoz. A cárok kapuja faragványai közötti ovális képmezőkben a négy evangélista és az Angyali Üdvözlet jelenetei láthatók. Az alsó sorban, ajtótól balra: Szent Miklós; az Úr színeváltozása és Szűz Mária; attól jobbra: Jézus, a megváltó; Keresztelő Szent János és Aranyszájú Szent János alakja. A második sorban, a cárok kapuja fölött az angyal látható Veronika kendőjével, kétoldalt 6-6 jelenet Jézus életéből. A harmadik sorban a 12 apostolt láthatjuk, középen az Atyaisten ikonjával. A felső két szinten a próféták sora látható, középen a Kálvária-jelenettel. Az ikonfal tetején feszület, mellette Mária és Szt. János.

Egy harangja van, mely 200 kg súlyú. Ezt a harangot 1948-ban hozták ide az izbégi templomból, mivel a két világháború a templom valamennyi korábbi harangját megsemmisítette. Felirata szerint Johann Brunner öntötte Budán 1778-ban. Külsején a keresztre feszített Krisztus látható. A dombormű alatti szláv felirat magyarul így hangzik: "Ez a harang a Szentlélek leszállásának tiszteletére szentelt templom tulajdona 1780. május hó 25-én".

A parókia anyakönyveit 1751-től vezették, és 1920 után szűnt meg. A Preobrazsenszka-templom kertjében rendezik meg minden év augusztus 19-én a szerb búcsút.

 

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc