Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


Budapest, Nagyvárad téri református templom
(Emlékezet temploma)


(Budapest VIII.)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc


A kezdeti idők

Az Üllői út melletti, sűrűn beépített telep és a tágabb lakókörnyezet is mindig a szegények ésd menekültek telepe volt. A mai templom környékén elterülő Tisztviselőtelep a 19. század utolsó évtizedeiben épült a tisztviselők számára, akik eleinte istentiszteleti helytől távol és lelkigondozás nélkül éltek a Főváros ezen külső részén. Istentiszteleteket először az 1900-as években tartottak. Eleinte a Csillag utcai Penzió, majd a Szapáry utca 9. alatti Házépítő Tisztviselők Egyesülete, a Tisztviselőtelepi Kaszinó egyik helyisége, díszterme adott otthont a református istentiszteleteknek. Egyéb gyülekezeti alkalmakat a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület szervezésében, vezetőjének, Szilassy Aladárné lakásaiban tartottak. 1907-től 1 évig a Tűzoltó utcai iskola adott helyet az istentiszteleteknek, majd 1909-ben a Lórántffy Zsuzsanna Diakonissza Otthon udvarán egyszerű fatemplomot emeltek az itteni hívek számára. Sajnos az I. világháború miatt a még nem önállósult gyülekezetnek ki kellett költöznie a fatemplomból, ugyanis a Diakonissza Otthon épületét kisegítő hadikórházként vette igénybe a Vöröskereszt. Ezidő alatt az istentiszteletek helyszíne többször változott. Eleinte a Dugonics utcai iskola, majd a Református Teológia egyik helyisége, később az Ernő utca iskola fogadta be a gyülekezetet, s végül 1919-ben visszatérhettek a fatemplomban.
Az I. világháború véget ért, rengeteg testileg és lelkileg sebesült ember élt és érkezett a Ferencváros és Józsefváros ezen részére. Menekültek, nincstelenek, árvák, kétkezi munkások és tisztviselők, akiknek szükséglakásaiból kialakultak Budapest leghírhedtebb nyomornegyedei: a régi és új Mária Valéria telep (mai József Attila lakótelep), MÁV-kolónia, Posta és Vasúti telep, Városi telep, Kórház telep, Fuvar telep, Zita-telep.


Templomépítési program

A templom építésének gondolata Zakar Albert presbiter, későbbi gondnok nevéhez fűződik, ő vetette fel először (1921-ben) egy református templom építését, amely a egyben világháborúban elhunytak számára kegyeleti hely is lenne, ezen gondolatában személyes érintettség is vezette, hiszen testvére, Zakar Géza is a világégés áldozata volt, és igen sok hittestvért ismert a gyülekezetben, akik keresték régóta annak módját, hogy miként állíthatnának emléket elhunyt szeretteiknek. Három névváltozat vetődött fel: "Dicsőség temploma", "Hősök temploma", vagy "Emlékezet temploma". Végülis a gyülekezetvezetés az utóbbit fogadta el. Időközben, 1921. január 1-én az egyre növekvő létszámú gyülekezet missziói egyházközséggé alakult, amelyről a Budapesti Református Egyházközség presbitériuma döntött. A Külső-Ferencváros-Tisztviselőtelepi Református Missziói Egyházközség 1924-ben megkapta Budapest Székesfővárostól az Üllői út és Rezső utca sarkán álló telket, amelyen a templom és parókia épülete ma is áll.


Az áldozatos adománygyűjtés

Ezalatt Zakar Albert templomépítési programjának megvalósításához folyamatosan folyt az adománygyűjtés, ami az egyházrész területén élők anyagi szituációjából adódóan rendkívül nehéz feladatnak tűnt. A szegény emberek apró adományaihoz sokszor egy-egy meghökkentő levél társult. Az egyik adomány kísérőírása: "Szibériai fogságom szenvedéseinek emlékéül őriztem eddig, ezután őrizzék Szibéria hómezőin porladó mártírtestvéreink emlékét". Kiáltványt írtak, amelyet gyárak, üzemek vállalatok vezetőinek küldtek el fővárosszerte és országszerte, kérvén adományukat a templom és iskola felépítésére, mivel az egyházközség saját erejéből képtelen templomot építeni. A levelet Szabó Imre, a gyülekezet első missziói lelkipásztora írta alá, részlete: "Százezer ezüst koronát akar összegyűjteni a Budapest-tisztviselőtelepi ref. Missziói egyházrész egyháztanácsa, hogy a háborúban elesett véreink emlékére templomot, az "EMLÉKEZET TEMPLOMÁT" és egy ref. elemi iskolát építsen. A budapesti reformátusság még nem rótta le méltó módon kegyeletét életüket a hazáért hősi áldozatul adó fiai iránt. Nem állított maradandó emléket, melyről a jövendő leolvassa, hogy előttünk előttük hős és hősei emlékét megbecsülő nemzedék élt. Mi volna méltóbb emlékmű, mint az egész magyar reformátusság háláját hirdető templom az ország fővárosában felépítve!" Téglajegyet, padjegyet, böjti étkezési jegyet és gyalogjegyet bocsátottak ki. A téglajegy felirata: "Anya fiát, gyermek apját, hitves urát odaadta a nagy háborúban a Haza oltárára véres áldozatul. Őrzöd áldott emléküket?". A padjegy ára 20 pengő volt, ennek fejében a majdan felépülő Emlékezet Temploma 600 ülőhelye közül 1-et magának megváltott, és a jegy felmutatásával a templomszentelésre is belépésre jogosult. A böjti étkezési jegy ára 2000 korona volt. A jegy tulajdonosa lelkiismereti kötelezettséget vállalt, hogy a fenti összeget vasárnapi ételeinek értékéből vonja el. A jegy felirata: "30 deka lóhús, 9 deka főzelék, 30 deka korpás kenyér, ez volt a körülzárt Przemyslben a 23. honvéd hadosztály napi ételadagja 1915. február-március havában. A kenyéradag minden napban egyszer elmaradt. … Nem tudnál Te a böjti vasárnapokon megelégedni a szokottnál egyszerűbb ebéddel? Mutasd meg, hogy ezekkel a honvédekkel vérségi kötelékben vagy! Ne adj az Emlékezet-Templomára könnyen szerzett, könnyen nélkülözhető pénzt, hanem olyat, amit kemény áldozattal vontál meg magadtól, mert a FÖLÖSLEGBŐL könnyen adott adomány NEM áldozat, hanem alamizsna! ÁLDOZATOT HOZZATOK AZ EMLÉKEZET-TEMPLOMÁÉRT!" A gyalogjegy ára 3000 korona volt, tulajdonosa vállalta, hogy böjt idején gyalog jár a munkahelyébe és iskolába, megspórolván a közlekedési költséget és ezen megtakarítást felajánlja a templomépítés céljára, a jegy szövegének részlete: "Az 1914 szeptemberi nagy visszavonulás idején némely csapattest 40-50 kilométert menetelt naponként… Nem tudnál Te rájuk gondolva, böjt ideje alatt naponként gyalog menni a hivatalba, műhelybe, iskolába …?" Az adományokkal együtt a gyülekezet felhívására azon tárgyak is gyűltek, amelyek az elhunyt hősök emlékét idézték.


Építkezés és felszentelés

Az építkezéshez szükséges összeg szép lassan összegyűlt, ekkor a presbitérium pályázatot írt ki, a beérkezett pályaművek közül Dudás Kálmán építész, a Magyar Tudományos Akadémia műszaki tanácsosának terve nyerte el az egyház tetszését, így ő kapta a megbízást. 1930. április 15-én megtörtént az alapkőletétel Ravasz László püspök szolgálatával és Horthy Miklós jelenlétével. A kormányzó már a szentelés előtt kifejezte szándékát a templomépítő egyházközség parochiális tanácsa felé, hogy jelen kíván lenni az alapkőletételen és annak időpontjára is javaslatot tett, amelyet az egyház elfogadott. A missziói egyházközség pedig 1931-ben anyagyülekezetté vált, közben az építkezés zavartalanul folyt, a torony csúcsára a csillag 1931. január 14-én került fel, ekkortól kezdtek hozzá a belső munkálatoknak. Régi, Család utcai imaterem berendezését és bútorzatát áthozták az épülőfélben lévő templomra. 1932-től már az új, épülőfélben lévő, de fel nem szentelt templom altemplomát használták istentiszteleti helyül. 1935-re végül elkészült a templom, és szeptember 22-én sor került a felszentelésére, amelyet szintén Ravasz László végzett, azonban ezen Horthy Miklós kormányzó nem tudott megjelenni, őt dr. Tasnádi Nagy Antal kultuszminiszteri államtitkár képviselte. A templom hamar esküvők közkedvelt helyszínévé vált, ez bizonyítja, hogy 1937-ben a templomban örök hűséget fogadott párok Isten iránti hálájuk jegyéül harangot adományoztak, amelyet Hála harangnak neveztek el, és mind a mai napig hívogatja a gyülekezetet istentiszteletre.


A templom nevének utóélete

Érdekes módon a templom eredeti neve (Emlékezet temploma) mind a budapestiek, mind a reformátusok köztudatában elkopott, feledésbe merült, és inkább a Nagyvárad térhez való közelsége miatt Nagyvárad téri templomként ismerjük.


Külső leírás

A neoromán stílusú templom az Üllői út ezen szakaszának egyik meghatározó eleme. 45 méter magas, homlokzat előtti tornyával már messziről fölhívja magára figyelmet. Erőteljesen, szinte erődítményszerűen előugró kapuzatának felirata: "ISTEN DICSŐSÉGÉRE, AZ ELESETT HŐSÖK EMLÉKEZETÉRE". A kapuzat fölött a bejárat fölötti karzatot megvilágító, hármas ablak látható, fölötte hosszasan kettős, félköríves záródású üvegablak húzódik föl, egészen a harangok szintjéig. A harangházat a lépcsőháztól födém választja el, amely a két hosszanti ablakot vízszintesen kettéosztja. A torony zárópárkánya pártázatos kiképzésű, afölött sudár, karcsú gúlasisak emelkedik, tetején a betlehemi csillaggal. A torony két oldalán a lépcsőháznak helyet adó, lépcsőtoronyszerű toldaléképületek helyezkednek el. A tornyot, a lépcsőtornyokat és a templomhajót palatető fedi. A hajót hármas tagolásban álló, téglalap alakú, egyenes záródású ablakok tagolják, amelyek fölé félköríves ablak borul.


Templombelső

A templom valójában egymás fölé épült két teret rejt magába: altemplomában a 260 ülőhelyes és 360 fő befogadására alkalmas gyülekezeti terem található, míg a fölső szinten a 600 ülőhelyes és ugyanennyi állóhelyet biztosító (összesen 1200 főt befogadó), patinás templomtér. Belseje a historizmus kálvinista szellemének megfelelően a későbarokk és klasszicista stílusban épült református templomokhoz képest kevésbé puritán és rideg, a református elvek megtartása mellett a falak enyhe színezése, enyhe mozgalmassága, az elrendezés praktikussága egyfajta melegséget áraszt. A festés Szeidl István presbiter munkáját dicséri. A bejárattal szemben, félköríves apszisban, a középpontban áll a műmárványból és tölgyfából készült szószék, amely fölé drapériával ellátott hangvető borul. Kétoldalán a Mózes-szék (a lelkészek ülőhelyei) húzódik, előtte pedig a műmárványból és tölgyfából komponált Úrasztala áll, melyen szőlőfürtöket és az 1935-ös évszámot láthatjuk. A szószék alatti vitrinben albumba rendezbe olvashatjuk az I. világháborúban elesett katonák neveit, illetve itt vannak elhelyezve az elhunytak emlékét őrző tárgyak is. A szószék fölött, szintén a bejárattal szemben nyert elhelyezést az 1941-ben a pécsi Angster József által készített orgona, amelynek két oldalán a kórusnak helyt adó hármas árkádok helyezkednek el. A hajó színes ablakait a történelmi Magyarország vármegyéinek 72 címere ékesítik. A két címersort az apszis diadalívén bal oldalt a református címer, jobb oldalt pedig Nagymagyarország címere zárja le. A hajóban összesen 25 emléktáblát láthatunk, amelyeket utódok, családok állíttattak hősi halált halt szeretteik emlékére. A templompadok tölgyfából készültek. A bejárat feletti karzaton 100 ülőhely található, a padok lépcsőzetesen helyezkednek el. A templomhajót háromszakaszos dongaboltozat borítja.


Harangok

A torony két harangot rejt. Mindkettő Seltenhofer Frigyes Fiai öntödéjében készült 1937-ben Sopronban. A Hála-harang 423 kg-os, 90 cm alsó átmérőjű, a1 alaphangú, a templomban örök hűséget kötött párok öntették. Feliratának részlete: "HÁLÁBÓL-EMLÉKEZÉSSEL JUBILÁLÓ HÁZASPÁROK ÁLDOZATÁBÓL, HIVEK ADOMÁNYAIBÓL ISTEN DICSŐSÉGÉRE KÉSZÜLT EZ A HARANG 1937. ÉV HUSVÉTJÁRA." Az Ifjúság harangja 232 kg-os, 73 cm alsó átmérőjű, c2 alaphangon szól, gyülekezet gyermekei és fiataljai adományozták. Feliratának részlete: EMLÉKEZET TEMPLOMA IFJÚSÁG-HARANGJA MÁTÉ 21,16. "A GYERMEK SZÁJA ÁLTAL SZEREZTÉL DICSŐSÉGET"
A két harang öntésének évében, 1937-ben az egyházközség vezetése felhívta a híveket a legnagyobb harang, a Hősök harangja megöntéséért adakozásra, ez azonban nem valósult meg, a harangszékben meghagyott helye üresen áll. A torony érdekessége, hogy a harangok a torony belsejében kialakított, 147 cm átmérőjű járaton keresztül húzhatók fel a felső harangházba, ez a méret egyben behatárolja a toronyban elhelyezhető, legnagyobb harang méretét (kb. 1600 kg). A torony belsejének falán jól megfigyelhetők a II. világháború lövésnyomai, szinte csoda, hogy a két harang sérülés nélkül túlélte ezt a golyózáport.


Forrásmunkák:

Dabasi Halász Lajos: Az Emlékezet temploma hat éves története. 1930-1935. Bp., 1935.

Fabó Beáta et al.: Budapest templomai - Józsefváros, VIII. kerület. Budapesti Városvédő Egyesület. Bp., 2009.

Dr. Koós Judith: Református templomok Budapesten. Bíró family. Bp., 1996.

Kováts J. István: Magyar református templomok. I-II. köt. Bp. 1942.

Millisits Máté: A budapesti református egyházközségek. In Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Argumentum - ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék. Bp., 2006.

Zakar Albert: Emlékezet temploma Budapest-Külsőferencváros Egyházközség gyülekezetének története. Bp., 1937.

http://nagyvaradteriref.hu/




Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc