Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok



Kaposvár, Nagyboldogasszony-székesegyház
(Főtemplom)


(Somogy megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc


A korábbi templomok

A mai kaposvár területe már Kr. előtt ~5 ezer évvel lakott terület. Neve először a pécsi püspökség alapítólevelében bukkan fel, majd 1061-ben Ottó ispán bencés monostort alapít a mai város közigazgatási területén, amely a Kaposszentjakab nevet kapja. Kapost a 13. században felépült várával együtt jelentősen megviselték a történelem viharai: a török uralom, majd a város felszabadítása. 1693-ban önálló plébánia lett, bencés plébánosa a vár egyik tornyában alakította ki plébániáját és kápolnaszerű plébániatemplomát. A kuruc ellenállás következtében 1702-ben elrendelte a bécsi Udvari Kamara a magyar várak felrobbantását, így a kaposi vár is elpusztult.

A mai helyen 1702-ben épült fel az első templom (a mai templom a harmadik ezen a helyen). Ez a fagerendákból, sövényből, deszkából épült, zsindellyel és huszártoronnyal ellátott templom a Rákóczi-szabadságharc idején jelentősen megrongálódott. Esterházy Pál 1712-ben adta ki a megmaradt lakosoknak a letelepülési engedélyt, innentől számítható Kaposvár újjáéledése. A plébániai rangot 1715-ben nyerték el ismét. A templomot eredetileg Boldogságos Szent Szűz tiszteletére szentelték, majd 1726-ban Szent Péternek és Pálnak ajánlották fel. Düledező kis templomukat 1736-ig használták, amikoris életveszélyes állapotba került, ekkor új templom építését határozták el.
1736 és 1748 között épült fel második templom kőből, amelynek külső képe jellemzően a falusi, barokk templomok stílusát idézte. Ez az épület kelet-nyugati tengelyben álló, egyhajós épület volt, keleti oldalán a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel végződött. A korabeli rajzok alapján enyhén kiemelkedő kereszthajója és homlokzat előtti, sátortetős tornya is volt. Berendezése a külső megjelenéshez hasonlóan egyszerű volt. Míg az első templomnak 2, a másodiknak már 5 harangja is volt. A torony 35,5 méter magas, a templom 34x9,5 méteres volt.


A mai templom építésének története

Kaposvár 1749-ben Somogy megye székhelye lett, amely elindította a települést a fejlődés útján, majd a 19. század derekától kezdődően rohamos fejlődésnek indult, és 1872-ben megkapta a városi címet is. A fejlődés megmutatkozott a lakosság számának növekedésében is. A templom felszentelésekor (1748-ban) mindössze 1200-an éltek a településen, ez 100 év alatt 4500-ra nőt, majd 1891-ben már 12544 főt tartalmaznak a nyilvántartások. A növekedésből következik, hogy a kaposvári római katolikus hívek messze kinőtték egyszerű, szegényes kis templomukat, ezért már az 1860-as években érlelődött az itt élőkben a gondolat, hogy új templom építésébe kezdenek, azonban elmaradott régió lévén, erre még néhány évtizedet várni kellett. Az első adományt a veszprémi kanonok, Markovics János tette le új templom építése céljából 3000 forint értékben, majd halálakor további 7000 forintot adományozott. Ekkor gyűjtést indított a kaposvári plébánia.

Az első tervek a meglévő templom felhasználásaként és bővítéseként képzelték el az új templomot, ezeket Heindlhoffer Antal helyi építész készítette el. A bíráló bizottság tetszését azonban költségigény okán nem nyerték el ezen tervek. Tandor Ottó pesti építőművész teljesen új templomépület építésére irányuló tervei azonban mind költségigény, mind a templom külső és belső képe tekintetében elnyerték a megbízó tetszését, így az ő terve valósult meg. A régi templom elbontása 1885 húsvétján történt meg, majd a tereprendezéssel kezdődtek meg a munkák. A belső tér berendezésének koncepciója Czobor Béla középkorral foglalkozó művészettörténész elképzelését dicséri. A templom elkészültére és felszentelésére 1886-ban került sor. 1886. szeptember 8-án Kovács Zsigmond megyéspüspök szentelte fel. Védőszentje Nagyboldogasszony lett.

Az 1930-as években átépítéseken esett át. 1931-ben a sekrestyéjét bővítették Kappéter István építész tervei alapján, majd elkezdődött a templombelső szobrainak és festményeinek jelenlegi kialakítása. Eközben a külső megjelenés is változásokon esett át, a főhomlokzati rózsaablak képszékké alakult át 1937-ben, majd 1938-ban a templom legimpozánsabb, a Kossuth tér felé néző homlokzata a Szent István-kúttal egészült ki.

A kaposvári főtéren magsodó, monumentális épület több mint 100 éven keresztül a város főtemplomaként volt közismert, egyházszervezetileg a Pécsi Egyházmegyéhez tartozott, mígnem 1993. március 31-én Boldog II. János Pál pápa létrehozta a Kaposvári Egyházmegyét, amelynek püspöki székesegyháza azóta is a kaposvári Nagyboldogasszony-főtemplom. Bár a püspökség védőszentje Szent László király, a székesegyházzá vált templom megtartotta eredeti titulusát.

A 2011-es népszámlálás során Kaposvár 66245 lakosából 29590-en vallották magukat római katolikusnak (44,7 %).


Külső leírás

A város főterének képét a Kopeczek György és Kertész Róbert budapesti építészek terve alapján 1902-ben épült Városháza, a romantikus stílű, zsolnai cseréppel fedett Erzsébet Szálló (ma lakóház) épülete és az impozáns, eklektikus Székesegyház határozza meg. A kelet-nyugati tengelyben álló főtemplom látványát ütemessé teszik a tornyok, a kéttagú támpillérek és a mozgalmas tetőformálás is. Stíluselemei között fellelhetőek román, gót és barokk elemek is.

Nyugati főhomlokzatát meghatározza a hármas torony: a középső a harangok elhelyezését szolgáló, 47 méter magas főtorony, két oldalán pedig karcsú lépcsőtornyok, azok mellett pedig a mellékhajók oromfalas záródású falszakasza. A főbejárat ünnepélyességét fokozza, hogy itt a torony egészen a harangház magasságáig előrelép. Bélletíves, korinthoszi (növényornamentikás) oszlopokkal ellátott kialakítású, képszékébe a Krisztus-monogram látható, fölötte áldásosztó erkély húzódik, fölötte pedig a tekinteteket magához vonzó, impozáns kép: a kaposvári főtemplom Szűz Máriának és Krisztus Kriálynak való felajánlását ábrázoló festmény látható. Ide eredetileg rózsaablakot tervezett a Tandor Ottó, így is épült meg, azonban 1937-ben átalakították a Leszkovszky György tervei alapján elkészült festmény számára. Az előreugró falszakaszt háromszögű oromzat zárja, melyben hármas ablak, a tetején pedig az Oltáriszentség jelenik meg. A harangház félköríves ikerablakai fölé fekete számlapú toronyóra került. A zárópárkány fölé nyolcszögletű kiképzésű, fiatornyokkal ellátott gúlasisak borul, csúcsán kereszt, a fiatornyok és a lépcsőtornyok csúcsán pedig vitorla áll. A lépcsőtornyok a főtoronynál jóval egyszerűbb, szinte a román stílus jegyeit idéző kiképzésűek, ablakai lőrésszerűek, kialakításukat csak a felső, nyolcszögletű szakasz teszi ütemesebbé, sisakjaik szintén nyolcszögűek. A lépcsőtornyok mellett a mellékhajók főhomlokzati oromzata látható, a földszintjén a főbejárathoz hasonló, annál kisebb méretű, bélletíves-oszlopos kapuzat, fölötte ikerablakok, amelyek között ión fejezetű oszlopok állnak. A szakaszt a főbejárat fölöttihez hasonló, háromszögű oromzat zárja, benne körablakkal, a tetején szintén az Oltáriszentség szimbóluma.

Déli oldalhomlokzata 6 falszakaszra oszlik, amelyeket támpillérek választanak el, az első 3-ban és az utolsó 2-ben félköríves ablak és körablak húzódik, a középső szakasz azonban teljesen más kialakítású, historizáló jelleggel egy középkori templom kereszthajójára utal, annak oromzatos záródású végeként van kiképezve, oromzatában körablak, alatta boltívbe foglalt rózsaablak és ikerablak húzódik. Fölszintjén a Szent István kút látható, amely Bory Jenű szobra, a kutat pedig Lamping József készítette 1938-ban, a Szent István év alkalmából, az évszám a kút jobb oldalán is olvasható.

A szentély és a hajók találkozásánál érdekes motívummal találkozunk: megismétlődik az egyik lépcsőtorony, de csak a déli oldalon, az északin nem. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik, tetején toronygomb és kereszt áll.

Az északi oldalhomlokzat kialakításának elve megegyezik a délivel, azonban itt a kereszthajónak az apszisa ugrik ki a középen, amely a főszentélyt mintázza.






Belső tér

A bélletíves kapuzaton belépve az előcsarnokba érkezünk, ahol növényornamentikás táblában ezt olvashatjuk:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE
NAGYBOLDOGASSZONY
TISZTELETÉRE ÉPÜLT
E TEMPLOM AZ ÚRNAK
1885-6. ESZTENDEJÉBEN.
KAPOSVÁR VÁROSA A TEMP-
LOM FENNTARTÓJA 1935-6
BAN UJJÁ ALAKITOTTA

A felirattal szemközt Kaposvár címere látható, a kapu fölött pedig, a templomból haza indulóknak szól a felirat "BÉKE VELED"

A belső teret az oszlopok a külső megjelenéssel összhangban 3 hajóra osztják.
A déli mellékhajó végében a Szűz Mária mellékoltár áll, amely Bory Jenő alkotása 1940-ből. A Szűz Máriát ábrázoló márványszobor fehér színe remekül elüt a szürke szoborfülkétől és a fölötte lévő, sötétebb tónusú freskóktól. Az alsó freskón magyar szentek hódolnak a Szűzanya előtt, míg a fölsőn a Mennyekbe felvett Boldogságos Szűz Mária dicsőséges megkoronázását láthatjuk.

Az északi oldalhajó kialakítása megegyezik a délivel, avval egyidőben készült, és mellékoltárának alkotója is ugyanaz. A szobor Szent Józsefet ábrázolja, és a falfestmények is hozzá kapcsolódnak, amelyek az előbbihez képest kevésbé érzelemdúsak, inkább visszafogott hatás jellemzi. A szoborfülkével egyvonalban Szent József életéből vett jelenetek láthatók: eljegyzése Szűz Máriával, illetve Jézus bemutatása a templomban. Följebb a szent mennyei megdicsőülése látható, a legtetején pedig a trónon ülő Atya jelenik meg.

A kereszthajó témája Jézus Krisztus. Az apszisban álló szürkemárvány Jézus Szíve szobor 1936-ban készült, Brandceisz János műve, a karácsonyi időszakban ez alatt kerül elhelyezésre a Betlehem. A szobor mögötti apszis-ablakok közül a középsőben Jézus megfeszítése, a Golgota-jelenet látható. A vele szemközti oldalon a rózsaablakban az Agnus Dei - Isten Báránya motívum látható, alatta az ikerablakban Szent Péter és Pál alakja látható, amely egyben utal a templom korábbi védőszentjeire.

A kereszhajó és a főhajó találkozásánál létrejövő keresztboltozat az egyetlen, amelyet freskó díszít. Az építészeti kialakításnak megfelelően tagolva 4 képet láthatunk (Leszkovszky György alkotása), amelyek Jézus Krisztus történetéből egy-egy mozzanat: Jézus születése Betlehemben; Jézus a Kereszten; Piéta (Szűz Mária ölében tartja az keresztről levett Fiút); a feltámadott Krisztus a diadalmasság zászlajával. A főhajóra áttérve, itt találjuk a Bory-féle Szent Antal szobrot és a Máriahegyi János által faragott Szent Teréz szobrot is. A hajókat elválasztó, robosztus pilléreken a stráció jelenetei láthatóak, amelyek Leszkovszky alkotások. A szentély felé haladva, bal oldalt, az evangéliumi oldalon áll a fából készült szószék, Brandceisz János alkotása, tovább haladva az apszis diadalívén további Leszkovszky-freskókat láthatunk, amelyek Jézus boldog-mondásai alapján a 8 boldogságot ábrázolják, érdekesség, hogy több ismert római katolikus püspök is megformálásra került az alakok között, így a tiszteszívűek között Tóth Tihamér veszprémi megyéspüspök, író jelenik meg, továbbá az igazságot szomjazók számára Prohászka Ottokár mond szentbeszédet.

A szentélybe belépve láthatjuk a templom egyetlen eredeti, barokk szobrát, a Fekete Madonnát, amelynek alkotója ismeretlen, illetve a sekrestyeajtó fölött az Angyali Üdvözlet freskója látható. A szemeket a fehér- és szürkemárvány főoltár vonzza magához, amely cibóliumos kiképzésű, utalva a középkori oltármegformálásokra. A oltáron kép és szobor nincsen, főoltárképül az apszis 3 üvegablaka szolgál, amelyek egyidősek a templommal, 1886-ban készültek Kratzman Ede kaposvári üvegfestőnél. A középső a templom védőszentjét, Nagyboldogasszonyt, a két szélső Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolja. Kifele haladva a templom kőből épített, három félkörívvel áttört árkád fölé magasodó kórusában gyönyörködhetünk, amelynek mellvédjén ezt olvashatjuk: SZENT! SZENT! SZENT! A SEREGEK URA ISTENE TELJESEK DICSŐSÉGEDDEL FÖLD ÉS EGEK.


Orgona és harangok

Első orgonáját 1907-ben Angster József építette 2 manuállal és 25 regiszterrel, majd többször átépült: 1928-ban Mayer Albert, majd 1959-ben a Fővárosi Hangszerkészítő Vállalat Orgonaüzeme, jelentősen átépítette, az orgonaház is ekkor nyerte el a mai formáját, illetve új játékasztal és szélláda készült. 1992-ben a győri Albert Miklós építette át. Legutóbbi restaurálását Paulus Frigyes végezte 2003-ban. Az orgona jelenleg 3 manuálos és 36 regiszteres.

A toronyban mindössze 2 harang lakik, mindkettő 1924-ben készült Szlezák László budapesti műhelyében. A kaposvári vasutasok által adományozott, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt nagyharang 1434 kg-os, d1 alaphangú, míg a 253,3 kg-os lélekharang Szent László tiszteletére készült, c2 alaphangon szól. Két középső harangját - a 855 kg-os Szent József harangot és a 414 kg-os Szent István harangot - a II. világháborúban elrekvirálták, pótlásukra a mai napig nem került sor.


Forrásmunkák:

Bereczk Sándor: Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése. Arany J. Irod. és Ny. Műint. Bp., 1925.

Dercsényi Dávid: Kaposvár, Székesegyház. TKM, Bp., 1999.

Diós István: Magyar katolikus lexikon. Szent István társulat, Bp., 1993.

dr. Hoss József: A kaposvári plébánia története [In: A veszprémi egyházmegye múltjából], Veszprém, 1948.

Solymosi Ferenc - Czár Attila: Magyarország orgonái, Magyarországi Orgonák Alapítvány, Kiskunhalas, 2005.

Zádor Mihály: Kaposvár, Műszaki kiadó, Bp., 1964.

A templom bejáratánál elhelyezett ismertető tábla

http://www.kaposvari-hirhatar.hu/hirek/ismeri-on-kaposvart-3





Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc