Kér községet, 1237-ban említik először. Nemeskéren és környékén az evangélizáció 1535 és 1566 között történt meg. Nemeskér először Horpács filiája, majd 1603-ban Lövőhöz csatlakozik, 1644-től anyagyülekezet.
Nemeskér mint úgynevezett artikuláris gyülekezet jutott hazai evangélikus egyházunk történetében kiváló jelentőségre. 1681-ben soproni országgyűlésen kivételesen, némi nagyon is szűkre szabott, korlátolt vallásszabadságot nyert.

Nemeskérhez az artikuláris időben 32 község tartozott: Alsószopor, Felsőszopor, Makkoshetye, Simaháza, Berény (Iklan-), Lócs, Felsőszakony, Bük, Mesterháza, Szentgyörgy, Gór, Zsédeny, Paty, Bogyoszló, Terestyénfa, Jakfa, Újfalu (Urai), Szentivánfa, Hegyfalu, Keményegerszeg, Kastélyosegerszeg, Berekalja, Pórládony, Nemesládony, Tompaháza, Nagygeresd, Kisgeresd, Csér, Jánosfa, Szemere (Repce-), Kál (Sajtos-), Ság (Felső) tehát még Vasmegyéből Sárvár vidékéről is több község ide járt templomba.

1732. jan. 31-én a kis templommal együtt elveszik mindjárt az evangélikus paplakot és iskolát is, amelyekről mindenki tudta és vallotta, hogy az evangélikusok a magok telkén, magok pénzén (a paplakot 1668.) építették és ezt a katolikusok, sem tagadták.
Még 1732-ben királyi engedéllyel, nagy összefogással, és anyagi hozzájárulással, mint egy fél év alatt felépült az új templom, a paplak és az iskola. Hogy még a tetejével se emelkedhessen ki a házak sorából, kikötötték, "hogy hosszában nyúló két alacsony tetővel építsék, melyek közt így egy csatorna nyúlik végig, megtiltották, a toronyépítést, és az utcáról való bejárást" ezért csak haranglábat állíthattak. Az bizonyos, hogy 1732-ben már elkészültek (talán november vagy december havára.)
A kriptát 1735-ben, a gyülekezet és különösen özv. Zsankó Boldizsárné Kisfaludy Anna asszony költségén építették. A lejárása eleinte a templom belsejéből volt, de 1776-ban a vármegye úgy határozott, hogy a kripta csak oly feltétellel maradhat meg a templomban, hogy a kiskert felől ajtót vágatnak hozzá, a templomban levő lejárást pedig beboltoztatják, ami meg is történt.

A templom mellé a harangok számára tornyot is akartak emelni. Eddig csak fából volt a harangláb. 1743-ban fogtak hozzá nagy serénységgel az építéshez. Pásztory László főbíró az építést, midőn már a torony ablakai is készen voltak, önhatalmúlag megtiltotta. Beszüntették a munkát s a félig kész tornyot, hagy a falak el ne romoljanak, úgy ahogyan volt, betetőzték. A "csonka torony" Mária Terézia ritka kegyelmi tényét hirdetve, 1862-ig ebben a formájában állott fenn.
1766-ban a régi kettős tetőzet helyett, a templomot most a bejárattal, vagyis a haranglábbal együtt, a közepén megtörött egyes, úgynevezett francia tető alá akarták venni, és fazsindellyel fedni. De midőn az ácsok a régi tetőt június 16-án már lebontották, s az új fedélzetet, kezdték felrakni, a vármegye őket jún. 18.-án a további munkától eltiltotta. Őfelsége Mária Terézia, elé folyamodtak, de a királynő kegyesebb volt, mint a vármegye. A helytartó tanács már július 14-én utasította a vármegyét, hogy az építést tovább ne gátolja.
1821 tavaszán a meghasadt öreg harangot, melyet 1798-ben Pfistermeister Ferenc kőszegi mester öntött, a soproni harangöntővel, Seltenhofer Frigyessel újraöntették
1822 tavaszán a nagy templomtetőt, fedték újra fazsindellyel.
1858-ban egy öllel emelték a falakat, az ablakokat is, most már egy sorba és nagyobbakra vették, s az eddigi fazsindelyes francia tető helyett, cserépzsindellyel fedték a templomot, mely 1862-re készült el.
1884-ben megrepedt a kisebbik harang, melyet még 1732-ben öntött a bécsújhelyi Löw Miklós, a soproni Seltenhofer céggel újraöntették.
1916. augusztus 29-én leszerelte, és elvitte a katonai hatóság, a gyülekezet nagyobbik harangját.
1922-ben a templomot, lelkészlakot és az iskolát nagyobb költséggel kijavíttatták.
1926-ban az elvitt harang helyett, új harangot öntettek.
1931. március 4-én az öreg orgona több mint 200 éves hűséges szolgálat után tüntető módon kérte nyugalomba helyeztetését. E naptól kezdve ugyanis már egyáltalán nem szólt, még ebben az évben új orgonát szereztek be.
1976-ban elkészült a templom felújítása, a Műemlék Felügyelőség vezetésével, Novák Elek lelkész áldozatos munkája folytán, aki elkészültét, már nem érhette meg.

A kőből és téglából épített templom keleti homlokzatának oromzatához félköríves ablakokkal tagolt, órapárkányos torony csatlakozik. A templom két hosszanti falán, két szinten öt pár ablak nyílik. Az északi négyszögletes, kőkeretes ablakok az 1732-es állapotot őrzik. A déli homlokzaton az ablakok mélyített tükörben való elhelyezése a 19. századi átalakítás eredménye. Két napóra díszíti a templom dél-keleti sarkához csatlakozó falszakaszt.
A templom belső terének hangulatát meghatározza a két hosszanti és a torony felőli oldalon elhelyezett alacsony karzat, melyet hat-hat vaskos faoszlop tart. A karzat és a famennyezet, valamint a padok festetlenek, a fa természetes színében jelennek meg.
A bejárattal szemközt emelkedik a szószék oltár, amely Magyarországon a legkorábbiak közül való és a legkülönlegesebb. A két különböző korú részből, egy gazdagon faragott, korabarokk (valószínű 1630-40 körül faraghatta egy Drezda környéki mester) szószékből és egy egyszerű, a helyszínen 1936-ban készített retabulumból (oltárfal) áll. Az oltárfal majdnem teljes felületét ismeretlen mester által festett, törtíves keretű, az Utolsó Vacsorát ábrázoló olajfestmény tölti ki.
Az oltár retabulumának hátoldalához csatlakozik a hársfából faragott oszlopon álló festetlen szószék. A hatszögletű szószékkosár négy oldallapjának félköríves fülkéjében a négy evangélista zömök alakja akantuszlevelekkel borított konzolon áll.
A templom orgonája a bejárati oldal karzatán helyezkedik el. Az egyszerű keresztelő kút 1733-34-ben készült, a rézcsillárok 1733-ból származnak.
A nemeskéri templom mennyezete ma is fagerendás, a hosszú karzatokat is faoszlopok tartják. A régi ácsmesterség egyik fontos emléke.

D. Payr Sándor: A nemeskéri artikuláris evangélikus egyházközség története.

Tájak korok múzeumok kiskönyvtára: Nemeskér Evangélikus templom