Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


II. József Anger Klárával; a kolostor rácsa


A Batthyány tér 1785-ben


Homlokzat és alarajz


Angyali Üdvözlet (1935); Bader-féle szentélyfreskó (1935)


A szentély a Bader-féle kifestés idején és a Gyulai Albert eptáfium


A kripta és a Szent Fortunatus ereklye


A Mária-oltár 1909-ben és 1935-ben


Pestises szentek oltára (1935); Belső tér a szentély felől (1909)


Szent Antal oltár (1935); Szent Flórián oltár (1935) és a Szószék (1909)



Szent Erzsébet botja



Szent Anna mellékloltár:


Szeplőtelen Szűzanya mellékloltár:


Szent Antal mellékoltár:


Nepomuki Szent János mellékoltár:


Szent Flórián mellékoltár:


Szent Kereszt mellékoltár:


Pestis szentek mellékoltár:


Cortonai Szent Margit mellékoltár:


A szószék:


A mellékoltárok részletei:

Budapest, Szent Ferenc Sebei templom
(Erzsébet apácák temploma)

(Budapest)


Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története

1952-ben Rákosi Mátyás hívatta, és parlamenti dolgozószobájában fogadta a Múzeumok Országos Központja elnökét.

"Elképzelhető - mondta Rákosi, hogy egy nap Sztálin elvtárs ellátogat Budapestre. S mit lát majd a budai oldalon, ha belép ebbe a szobába? Templomtornyokat egymás mellett... A Szent Anna és az Erzsébet apácák templomát tehát le kell bontani…"

Anélkül, hogy a Szent Ferenc Sebei templom megmenekülésének állomásait részleteznénk, csupán a végső stációt ismertetjük. A templomot életveszélyessé nyilvánították, bezárták. Az előtte járó autóbusz útvonalát módosították, ami viszont többletköltséggel járt. Közben a templom homlokzatát romtalanítás ürügyén felállványozták, ezt kihasználva az egyház saját költségén elvégeztette a tatarozást. A bontás -nem kis mértékben a politikai helyzet változása okán is- lekerült a napirendről.

Ismerkedjünk meg a napjainkban 225 éves, a budai ferencesek kolostorából Szent Erzsébet szerzet rendházává vált épületegyüttes és templom történetével, mielőtt belépnénk utóbbiba, hogy megcsodáljuk a magyar műemlékvédelem munkájának eredményét.

A törökök által nem háborgatott, főként délszláv eredetű budai katolikus lakosok lelki gondozását végző bosnyák ferences szerzetesek, népszerű nevükön a cseri barátok, a budai vár bevételét követően megkapták a királyi kamarától Szokollu (Szokoli) Musztafa dzsámiját a derviskolostorral. A török eredetű épületek a szerzetesek igényeinek kevésbé feleltek meg, ezért kolostorépítkezésbe fogtak, melynek terveit de Dumont báró mérnökkari tiszt készítette. Az alapkő letételére 1703-ban került sor. Elsőként a mai Fő utcai épületszárnyat húzták fel, a déli oldali traktus 1722-re készült el, a Duna-parti részbe pedig csak 1726-ban költözhettek be a papnövendékek. A kolostor építésével egyidejűleg lebontották a török imaházat, helyére egy kisebb, egyhajós, sokszöggel záródó szentélyű templomot emeltek, melynek északi oldalához sekrestye, déli oldalához a Padovai Szent Antal nevét viselő kápolna csatlakozott. A mai templom ősének tekinthető templomban öt oltárt létesítettek.

A hívek számának és a kegyes adományok gyarapodása, de főként a kis templom állagának romlása új templom építését igényelte. Adományok gyűjtésébe fogtak, az adakozók között volt a spanyol uralkodóház is. 4405 forintra rúgó hozzájárulásuk feltétele volt egy, Szűz Mária tiszteletére létesítendő oltár az új templomban.
Az építkezéshez 1731-ben fogtak hozzá, a megáldott alapkövet július 19-én rakták le. A templom építésze nem ismert, de a halálozási anyakönyvbe az 1747-ben elhunyt Hans Jakabot építőmesterként jegyezték be. A munkálatok idején a régi templomot használták. Az 1732-ben megtartott egyházlátogatási jegyzőkönyv a szentélyben már meglévő több oltárról számol be. A szentélyépítés 1735-ben fejeződik be, ekkor került a főhomlokzat oromzatára a máig meglévő kovácsoltvas kereszt. 1736-ban elkészült a sekrestye is. Még ebben az évben tető alá kerül a templomtest, homlokzatát a kronosztikonos felirat szerint 1740-ben alakították ki. Az aszimmetrikusan épült torony alapozásához 1739 októberében fogtak hozzá P. Mathievicz gvárdiánsága idején, befejezése két évet igényelt. A templom különlegessége, hogy a koldulórendek építkezési szokásaival ellentétben a torony nem a szentély mellé, vagy annak közelébe, hanem a templomtest déli oldalához épült. A tornyot gúla alakú sisakkal fedték be. Mai alakját a Szent Anna plébániatemplom toronyvégződésének mintájára 1891-ben építtette át a főváros.
A toronyba 1742. május 23-án, szentelés mellőzésével, egyszerű megáldással öt harangot emeltek be. A legkisebb harang még a régi templomból származott 1691-ből, a további négy harangot József nevű budai harangöntő készítette. A legnagyobbat (1430 kg) Kessich Antal és Franciskovich Miklós adományozta. A következő harang súlya 768 kg volt. A templom harangjai közül a hatóság 1916. augusztus 14-én négyet rekvirált háborús célokra, így csupán egy, nagysága szerint a negyedik maradt a toronyban.
1751. május 28-án a harangtornyot órával látták el.

A templomhajóba, a szentély elé Czikoria Miklós laikus testvér készített festményekkel ékes vasbádog csillárt, amelyet 1741. augusztus 15-én adták át rendeltetésének, és 1891-ig függött a helyén. A templombelső berendezése gyors ütemben folyt: a Szent István első vértanúról elnevezett oltárt 1741-ben helyezték el a sekrestyében. Egy évvel később már négy oltárnál mutathattak be szentmiséket. Az 1756-os canonica visitatio éve egybeesett a főoltár szentelésével, az első szentmisét ennél az oltárnál Pavich Imre teológiai tanár mutatta be november 5-én. Ekkor már további nyolc oltár állt a templomhajóban. Sorrendben: az evangéliumi oldalon a Szent Anna-, az un. Ezüst Szűzanya-, a Padovai Szent Antal-, a Nepomuki Szent János-, a leckeoldalon a brünni Szűzanya-, a Szent Kereszt-, a pestistől óvó szentek- és a Cortonai Szent Margit tiszteletére emelt oltár.

A 27 változatú orgonát a kolostor egyik névtelen laikus frátere építette, 1743 Pünkösdjén szólaltatták meg először. A szószék és a templom padjai 1749 -1752 között készültek minden bizonnyal a kolostor művészi tehetséggel megáldott laikus testvérek kezemunkájaként. A főoltár képének alkotóját Vogl Gergely személyének tulajdonítják. A szószék mestere Schoen Arnold szerint Bebo Károly, az óbudai Zichy grófok által foglalkoztatott művész, de alapos okkal feltételezhető Kranovetter József szerzősége. A szentély fali- és kupola freskói ugyancsak 1756-ra készültek el, vélhetően Vogl Gergely ecsetje alól.
A templomot Assisi Szent Ferenc tiszteletére 1757. szeptember 18-án szentelte fel Kiskalácsini Zbisko József Károly tinini püspök.

A templom felszentelését követően a franciskánus barátok kolostoruk dunai szárnyának átépítéséhez fogtak, a munkálatok több évtizeden (1767-1781) át folytak. Az új refektórium 1777-re készült el. Történelmi nevezetességű helyiséggé vált a barátok ebédlőterme: a magyar jakobinusok vezéralakját, a címzetes szászvári apátot, korábban ferencrendi szerzetest, hittudóst, tanárt és istentagadót, II. Lipót besúgóját, az I. Ferenc kegyeit kereső, társait is eláruló Martinovics Ignácot itt degradálták (lefokozták), mielőtt sor került volna a budavári Mária Magdolna templomban egyházi méltóságaitól történő megfosztására, majd az ezt követő lefejezésére a Vérmezőn 1795. május 20-án.

Az Erzsébet-rendi apácák kora

II. József császár a férfi és női szemlélődő szerzetesrendeket feloszlató rendeletének hatálya alól kivonta a budai kapisztránusokat, de megfosztotta rendházuktól és templomuktól. Elrendelte átköltözésüket 1785-ben az ugyanezen év január 31-én feloszlatott Ágostonrendiek országúti (ma Margit körút) kolostorába. A ferencesesek kolostorát a Bécsből Budára rendelt Erzsébet Nővérek rendelkezésére bocsátotta.
Az életét a betegek és szegények gyámolításának szentelő Apollonia Radermecher Aachenben született 1571-ben. Szülővárosa 1622-ben felkérte a helyi, ősi kórház vezetésére. Társaival létrehozta az Assisi Szent Ferenc szerzetesek harmadrendjeként működő karitatív célú intézményt, melyet Árpád-házi Szent Erzsébet pártfogásába ajánlott. Elhunytát (1627) követő évben tették le az első Erzsébet Nővérek szerzetesi fogadalmukat. A következő évtizedekben, többek között Grazban, Bécsben és Pozsonyban (1738) létesítettek a Nővérek anyaházakat. II. József tizennyolc bécsi apácát küldött Budára, miután a ferencesek kolostorát a legaprólékosabban megszemlélte, és némi átalakítással kórház céljára alkalmasnak találta. A munkálatokat Tallher József irányította. A Budára rendelt nővérek Anger Klára vezetésével 1785. november 6-án érkeztek meg dereglyével, fogadásukon megjelent Batthyány József hercegprímás megbízottja és Buda város vezetősége. A Nővérek zárdájának adománylevél-átadását és Budára történő megérkezését festményen örökítették meg.

A volt ferences kolostort egy nagy kórteremmel kibővítették, és házikápolnát létesítettek. Az oltárképen védőszentjüket örökíttették meg, ferences rendi öltözetben. A kórház befogadóképessége az évek múlásával bővült. A Szent Anna templom felé, déli irányba U-alakú szárnnyal bővítették a kolostort. Az északi oldalon Marczibányi István (1752-1810) emberbarát nagyösszegű alapítványt létesített és kétemeletes épületszárnyat emeltetett, un. lábadozóház céljaira. Az épület homlokzatán felirat hirdeti célját: "A gyámolatlan betegeknek menedékhelyül 1805"
Az 1900-as évektől már ambuláns betegeket is fogadtak. A nővérek az 1831-es kolerajárvány, az 1838-as árvíz, az 1848-49-es szabadságharc, az I. és II. világháború idején egyaránt kivették részüket a rászorultak, a sebesültek ápolásában. 1944-ben mintegy száz üldözött kapott menedéket zárdájukban.

A szerzetesrendek működési engedélyének megvonása (1950) következtében 69 jól képzett nővér volt kénytelen elhagyni zárdáját. 1990-ben kezdték meg új életüket és folytatták hivatásukat az ősi, Fő utcai épületben. A Szent Erzsébetről nevezett Idősek Otthona és Gondviselés Háza elnevezéssel működő dunai szárnyépületben az idős, magatehetetlen embereket a Máltai Szeretetszolgálat gondozza.

A II. világháború alatt a Szent Erzsébet Apácarend főnöknője a székesfővárosi XI. Ügyosztályhoz intézett, 1945. május 2-án kelt jelentése szerint
- a kórházszárny és a templom tetőzete olyannyira megsérült, a szentély és a kórház födéme beszakadt, tönkrementek az ablakok,
- a főoltár és a pestises szentek oltára, nemkülönben a szószék és a mellékoltárok több-kevesebb kárt szenvedtek,
- a legnagyobb károsodás a dúsan faragott padokat érte, az egyik padsort a németek fel is égették, a templomot ugyancsak a németek lóistállóként használták, használhatatlan a nyugati főkapu, helyét bedeszkázták,
- Szent Fortunatus ereklyéjét az üvegkoporsóval együtt összezúzták.

A 1945. év decemberében kelt újabb kárjelentés részletezőbb, konkrétebb, átgondoltabb. A műemléktemplom háborús kárait a főnöknő 1938-as alapon 1.520.000.- pengőre becsüli. Beszámol egyben arról is, hogy a templomtető cserepeit beszerezték, és házilagosan felrakták, bedeszkázták a tönkrement ablakokat, részben helyrehozatták a főkaput. A templom többé-kevésbé használható állapotba került.

A Szent Ferenc Sebei templom állagát a II. világháborús károkon kívül sújtotta még a metróépítés és a szentendrei HÉV Batthyány térre alá való bevezetése is. A műemléki helyreállítást dr. Gerő László Herder-díjas építész irányításával 1980-ban kezdték meg. A templom eredeti színvilágát szakértői kutatást követően 1984 -1985 között állították vissza.

A templom igazgatója volt 1957-től élete végig, 1973-ig a Mindszenty-perben internálásra ítélt, majd 1950 - 1973 között a rendszert kiszolgáló, katolikus papi békebizottság elnöke, országgyűlési képviselő-alelnök, szentszéki végzés következtében az egyházból kiközösített Beresztóczy (Bartmann) Miklós dr. Itteni működése javára írandó, hogy helyszíni kiállításokat rendezett a rendház és a templom műtárgyaiból.
A II. világháború folyamán a templomból elkerült, híres történelmi tárgyakat, köztük Árpád-házi Szent Erzsébet botját Király Ferenc Pacific dr. ferencrendi lelkész szerezte vissza 1974-ben. Ugyanakkor a lelkész közreműködött abban, hogy a budavári Nagyboldogasszony főplébánia megvásárolhassa a templom tulajdonát képező, a 15. századból származó gótikus, un. Budavári Madonna szobrot.
Lékai László esztergomi érsek-prímás a néhai Erzsébet apácák templomát 1981-ben a Szent Anna plébániához csatolta.
A templom 1989-től a németajkú hívek lelkészsége.

Leírása

A házak vonalától kissé előrelépő templom nyugati homlokzatát magas lábazaton álló toszkán pilaszterek keretezik. A csak függőlegesen tagolt 17,5 m széles és 28,75 m magas homlokzat szélső mezőinél kissé szélesebb középrészt a kapcsolt pilaszterek, az ívelt párkányzat és fölötte a mozgalmas attika hangsúlyozza. Az aszimmetrikusan elhelyezett torony a déli oldalon áll. A befelé enyhén szűkülő kapuzatot oldalt pilaszterek tartják és hordozzák a tört ívű kapu párkányt. Az párkányon hódoló testtartású angyalszobrok fogják közre a Szent Ferenc rend címerét, a két sebzett kezű, egymást keresztező kart, melyből az egyik az Üdvözítő, a másik Assisi Szent Ferenc szimbóluma, a karok fölött kettős kereszt helyezkedik el. Jól kivehető a címer alatti kartus kronosztikonos latin felirata: a templom építésének kezdetét (1731) és annak befejezését (1740) adja tudtul kegyes szöveggel. A címer fölötti fülkében az Immaculata, a Szeplőtelen Szűz dúsan redőzött ruházatú szobra áll, amint a földgömb köré tekerődző kígyó fején tapos. A földgömb alatt három angyalfej látszik. A szobor fölött az orgonakarzat ablakát szemöldökpárkány zárja le. A homlokzati középrészt timpanonban végződő attika koronázza. Az attika két oldalán lévő volután eredetileg egy-egy ferences szent püspök szobra állt. Az átnézett források nem utalnak arra, hogy a déli volután ma még látható, rossz megtartású püspökszobor Szent Lajost, vagy Szent Benvenutot ábrázolja-e.

Az Immaculata szobor vonalában északról Assisi Szent Ferenc szobra, karján a gyermek Jézussal áll, az átelleni fülkében Padovai Szent Antal szobra áll, kezében feszülettel.

A toronytest a főpárkány fölött két szintre oszlik, oldalait korinthoszi pilaszterek tagolják. A párnatagon ülő, négy oldalról nyitott toronysisak többszörösen tagolt gúlában, csúcsán kovácsoltvas kereszttel végződik.



A templombelső

tágas, csarnokszerű hajója meglepetést kelt az egyszerű főhomlokzatot után. A hajót két pillérpár osztja három szakaszra. A templom szerkezetének vizsgálatával egyidejű alapos falkutatás során feltárt festéstöredékek lehetővé tették a templom eredeti színvilágának helyreállítását. Az Országos Műemléki Felügyelőség restaurátorai megállapították, hogy az építészeti kompozícióval tökéletes összehangoltságban állnak a festészeti, szobrászati elemek, sőt, még a berendezési tárgyak is. A hajó szentély közeli boltozatát korábban soha nem fedte díszítő festés, és a falak feltárt színezése egybecseng az oltárok színvilágával. A restaurálás során így nyert a hajó zöld-, a pillérek vörösmárványt utánzó vörös-, a pillérfejezetek sötétzöld színt. A szürke színű pilaszterek fejezeteit dúsan aranyozták, a boltozat égszínkék lett.
A téglalap alakú hajó hossza 23,70, szélessége 17, magassága 19,75 méter. A keletelt szentély 11,78 m mély, 8,70 m széles.

A szentélyboltozat freskójának témája az assisibeli S. Maria degli Angeli (Angyalos Szűz Mária) templom csodás eseményét, a Porciunkula búcsút örökítette meg Vogl Gergely 1756-ban. Bader Károly 1890-ben kapott megbízást a templom boltozatainak és falainak kifestésére. Ekkor tűnt el átmenetileg a Vogl-féle freskó. A szentély új freskója Szűz Mária megdicsőülését, mennybemenetelét ábrázolja, amint angyalok kísérik a Szentháromság elé. A tört-hullámos keretezésű kép sarkaiban a négy evangélista képe van. A templom hajójának három süvegboltozatára az Angyali üdvözlet, a Szent Család Betlehemben, és Jézus feltámadása freskók kerültek, ugyanakkor a szabad falfelületeket, így a diadalívet is vallásos jelképekkel, rokokó stílusú ornamentikával töltötte ki a festő.
Az 1983-1992 közötti feltáró-restauráló munkálatok során került felszínre ismét a Vogl-féle szentélyfreskó.
Újra láthatók a szentély oldalfalait borító freskók. A díszítő elemek között szemlélődő alakokkal kitöltött három erkélyt látunk: a rendet jelentős adományokkal gazdagító olasz származású Bernuccca Pétert a kísérőjével, a csuklyás alakok a templom egyesületeinek világi vezetői, a leckeoldali képen a kolostor rendi öltözetét viselői elöljárói láthatók.

A főoltár hatalmas felépítményét harmonikusan színezett oszlopok, pilaszterek, dús redőzetű drapériák keretezik. A retábulum ormát a Szentháromság szoborcsoportja uralja. A oszlopok melletti posztamenseken Szent Péter és Szent Pál szobra áll, attribútumaikat, a kulcsokat illetve a kardot angyalkák tartják. Az oltárkép Assisi Szent Ferenc stigmatizációját (Krisztus öt sebhelyének megjelenítése) ábrázolja.

A hajót a szentélytől elválasztó diadalív két oldalán háttér építmény nélküli két, szinte azonos kiképzésű, baldachinos, annak tetején, párnán nyugvó koronával ékesített oltár helyezkedik el. Az oltárképek fölött sugárkoszorúban angyalfejek. Az evangéliumi oldali Szent Anna oltár eredeti képét az Erzsébet apácák 1829-ben Schöfft József művével váltották fel. A képen Szent Anna tanítja a gyermek Máriát, a háttérben Szent Joachim áll. Az oltár oldalán Szent Jakab apostol és Keresztelő Szent János szobrát.
A túloldalon álló Szent Flórián oltár eredetileg a brünni Madonna nevet viselte, képét 1829-ben cserélték fel a tűzoltók védőszentjét ábrázoló festménnyel. A szentet római öltözetben festette meg Karl Held, a tüzet egy angyal oltja. A festmény az 1810-es tabáni tűzvész emlékére készült, amikor 600 ház pusztult el. A képet övező két szobor itt Szent Egyedé és Nepomuki Szent Jánosé.

Az evangéliumi oldal második mellékoltára a Szeplőtelen Szűzanya nevet viseli. Szerkezetének főbb vonásai azonosak a vele szembenálló Szent Kereszt oltáréval. A retábulum közepén lévő fülkében a térdelő angyal kiterített leplet tart, ezen áll a II. József koráig ezüst köpenyt viselő, a hívek háláját tanúsító, nagy becsben tartott Immaculata szobor. A Mária oltár látogatása során egyes feltételek teljesítésével egyidejűleg XVI. Gergely pápa engedélye alapján teljes búcsút lehet nyerni. A fülke fölött Jézus nevének görögösen írt három betűje, az IHS (feloldása: Jézus az emberek megváltója) A két volután egy-egy angyal fogja közre a táblát, melynek szövege szerint "A templomépítés kezdője a gondoskodó Szűz". Az oszlopok melletti szobor egyike a gyermek Jézust karján tartó Szent Józsefé, a másik a dúsan redőzött csuklyás köpenyt viselő, vándorútra keltő idősebb Szent Jakab apostolt ábrázolja. A párkány fölött az Isten szeme, az oromzat tetején Mária monogramja.

A leckeoldal átelleni oltára a Szent Kereszt tiszteletére létesült. Az oltár hangsúlyos helyét a feszület foglalja el. A felépítmény párkányán angyalok tartják Jézus kínhalálának egyes eszközeit, a nádra tűzött szivacsot és a lándzsát. A felső mezőben felhők közül angyalfejek néznek ki. A feszület mellett a Fájdalmas Anya és a kedves tanítvány, Szent János apostol szobra áll. 1786-ban a budai klarissza nővérek feloszlatott kolostortemplomából erre az oltárra került még Mária Magdolna szobra is, melynek holléte 1908 óta ismeretlen. Valószínűsített helyén ma Árpád-házi Szent Erzsébet szobrát látjuk.
Ezen az oltáron állt korábban Szent Flamidián vértanú fej-ereklyéje, a budavári főtemplom engedte át az Erzsébet apácáknak.

A hajó evangéliumi oldala bejárat felőli első oltárának titulusa Padovai Szent Antal.
Az oltáron függ a templom legrégebbi festménye. A névadó szent karján, ahogyan ábrázolni szokásos, a gyermek Jézus ül. Korábban mindkét alak fejére ezüstkoronát illesztettek. Az oromzaton Árpád-házi szent Erzsébet képét helyezték el amint alamizsnát oszt a szegényeknek. A többi oltárépítménytől eltérően itt hermák tarják az oszlopgerendázatot. A széleken Nagy Szent Gergely pápa szobrát pápai ornátusban, és Szent Jeromos alakját szemlélhetjük. Utóbbi szent bal kezében követ tart, és hiányzik a szobor lábai elől az oroszlán képében megjelenő kísértő. Az oltárkép alatt korábban egy Pieta-szobor is volt.

Az 1739-ben kitört nagy pestisjárvány idején tett fogadalom beváltásaként áll a leckeoldali Pestises szentek oltára. Az oltárkép festője mindazon szenteket ábrázolta, akik életükben súlyos szenvedéseken estek át, elnyervén így a hívek bizalmát. De látható a képen a Szentháromság és Szűz Mária ábrázolása is. A festmény kissé zsúfoltnak hat. Borromei Szent Károlyt bíborosi díszben áll a képen Szolanoi Szent Ferenc és a liliommal ábrázolt Padovai Szent Antal társaságában. A kép alsó régiójába a lenyilazott Szent Sebestyént, a barlangban fekvő Szent Rozáliát, és a betegek pártfogóját, Szent Rókust festették. Az oromzat képén a haragvó Atyaisten a bűnös emberiséget bünteti a kép felső mezejében lévő felirat szerint: "Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a föld színéről", a kép alatti kartusban pedig az oltár jellegéről és építésének koráról tanúskodik a felirat. "Fogadalomból a pestis idején 1739." Az oltárra helyezett marizelli kegyszobor-másolat üvegfülkéjének oromdísze eltakarja Szent Rozália alakját. A kegyszobor egy Kristóf nevű remete 1747-ből származó ajándéka.

Az előcsarnokban, a kórus boltívei alatt, további két, azonos jellegű mellékoltárt emeltek, az evangéliumi oldalon Nepomuki Szent János vértanúét. A gyónási titok áldozatát szokatlan módon, vörös lepellel letakart halottas ágyán, reverendában, birétummal és karingben ábrázolja a festő. A bevett szokás ellenére nem a cseh szent emeli tiltón ajkához ujját, hanem egy, a ravatal fölött lebegő angyal. A konzolokon két, közelebbről meg nem határozott férfi szent szobra áll.

A Cortonai Szent Margithoz címzett oltár a túloldalon helyezkedik el. A nem éppen példás életet élő 13. századbeli asszony férje halála után belépett a Szent Ferenc harmadrendbe. Bűnbánó, önsanyargató életvitele méltánylásaként 1728-ban XIII. Benedek pápa szentté avatta. Oltárképét Szent Klára és jobbról Merici Szent Angela szobra fogja közre.
1945-ig az oltáron volt látható az üvegkoporsóba helyezett Szent Fortunatus vértanú római katakombákból származó, XI. Ince pápa adományaként először a Budavári Nagyboldogasszony templomnak juttatott testestereklyéje. A test arcát általában viaszálarc fedte, de időnként fedetlen koponyája is látható volt dr. Sibelka-Perleburg Arthúr szerint. A test "aranyszövés bíborpalásttal" volt borítva, fején "dió nagyságú gyöngyökkel, ékkövekkel díszített koronával" feküdt üvegkoporsójában. Az ereklye viszontagságai 1789-ben kezdődtek, amikor betörők rabolták el, megfosztották ékességeitől, és a budai vár aljába dobták. Ezután kapták meg az Erzsébet apácák. Az ereklye egy fiatal, keresztény hitre tért, római legionáriusé volt, aki hitéért vértanúságot szenvedett. Ma már nem lehet eldönteni, hogy német, vagy orosz dúlásnak eshetett áldozatul az ereklye. (A gyöngyök és ékkövek utánzatok, hamisak voltak.)

A templom ékessége a déli oldalfalon a Bernucca Péter által adományozott, szinte lebegni látszó gyönyörű szószék. Itteni, és nem az evangéliumi oldali elhelyezését a kolostor-folyosóról való megközelíthetősége indokolta. Felépítése, díszítése nem öncélú művészet, hanem az evangéliumi gondolatok közlése művészi eszközökkel.
A hangvető ormán Krisztus nagyméretű szobra emelkedik, egy angyal hatalmas keresztet tart. A további két angyal egyike a botra tekerődző Mózes-i érckígyót, másikuk feszületet tart. Az itt elhelyezett kartus szövege: "Beszédeid megértése világosságot ad". A hangvető pereméről íves drapéria hullámzik alá, bojtokkal gazdagítva. A szószék-kosárra nyíló ajtót balról a bíborosi öltözékű Szent Bonaventura, a ferencesek legnagyobb teológusának aranyozott szobra, jobbról Sigmaringeni Szent Fidél szobra vértanúságát jelképező pálmaággal áll. A szószék kosarának gazdagon tagolt felületén helyezték el a négy evangélista életszerű, élénken gesztikuláló szobrait attribúutumaikkal és a kosár végződésében felhőkből kitekintő puttókkal. A szobrok között látható a Magvető-dombormű. (Érdemes szemügyre venni a három mezítlábas evangélista között Máté lábszárközépig érő csizmás alakját.) A szószék mellett helyezték el a kriptában nyugvó Schervitz Mátyás budai festő síremlékét.

A templom négyes csoportokban álló padjainak faragványai a ferences laikus testvérek művészetének szép emlékei. A szélesebb felületeken jelenetek és képek láthatók a ferencesek életéből, a keskenyebbeken állatok, virágok. A három faragott arckép feltehetően magukat a művész-szerzeteseket ábrázolják.

Neves ereklye a templom tulajdonában álló, és a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár által őrzött Árpád-házi Szent Erzsébet fonásszerű faragvánnyal díszített (koldus-vándor) botja, melyet gróf Hadik András, Mária Terézia táborszernagyától örökölt és az Erzsébet szerzetnek ajándékozott Hadik János gróf királyi kamarás 1805-ben. A bot eredetileg a bécsi klarissza apácák tulajdona volt, feloszlatásukat követően vásárolta meg Hadik András 1783-ban. A bot ezüst-vésetén a következő feliratot olvashatjuk: "Szent Erzsébetnek, akit Marburgban 1267-ben a német lovagrend épületében eltemettek, botja."
Szent Erzsébetnek két, Magyarországban őrzött botja ismeretes. A szóban forgó tárgy nem azonos az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban őrzött, zománcozott, arany foglalatú, 122 cm hosszú, állítólag Szent Erzsébet ágyának fájából, 1657-körül készült bottal.

A templom alatt kripta is épült. Kezdetben, 1733-táján csak szerzeteseket temettek itt el, majd megnyitották a végső nyughelyet a világiak számára is 1741-től. A kripta lejárata régi szokás szerint először a templomból nyílt. Az 1755-ös dunai áradáskor, amikor a kripta megtelt talajvízzel, befalazták a templomi bejáratot, és újat nyitottak.
Az Erzsébet-nővérek kriptájába a Marzcibányi-házból, északról nyílik bejárat. Kőlappal lezárva, három sorban nyugszanak a nővérek. A felső sor első helyén Anger Klára rendfőnöknő, közelében testvére, Anger Xaveria dominikánus nővér földi maradványait helyezték el. A meghalt szerzetes nővéreket 1929-től az óbudai temetőbe temetik.

A templom kriptájának nevezetes halottai:
Limburg-Styrum Ottó Ernő gróf tábornok, budai városparancsnok
Bernucca Péter templomgondok
A Gyulai grófi családból három személy:
Albert, a Mária Terézia Rend tulajdonosa, aranykulcsos kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, Albert felesége, Josepha, született gróf Vynanta, és Albert fia, Lajos, aranykulcsos kamarás, a Szent István Rend tulajdonosa, udvari tanácsos. (A Gyulai grófok epitáfiumait a templom előcsarnokában állították fel.)
Schervitz Mátyás budai festő
Marczibányi István és felesége Majthényi Mária (márvány síremlékükről a Ferenczy István faragta mellszobruk 1945 után eltűnt)
Az Almássy, Berchtold, Cziráky, Keglevich, Kinsky, Klobusitzky, Pálffy, Radetzky, Sigray grófi, és a Droste-Senden, Rudnyánszky bárói családok elhunytai.
Itt nyugszik a Különös házasság c. regényben hírhedtté tett Jobaházi gróf Dőry Katalin, gróf Párdányi Buttler János özvegye, akit Mikszáth Kálmán Halápi báró Dőry Mária néven személyesít meg. (A veszprémi papnevelő szeminárium egyik növendéke, Ágotha Tivadar, a regényből készült film ideológiája elleni tiltakozásul a zártkörű önképzőköri ülésükön előadást tartott, melynek szövegét házilagosan sokszorosította. Besúgás folytán az Olti-tanács hat év börtönbüntetésre ítélte.)

Irodalom

Ágotha Tivadar: Megalkuvás nélkül. Márton Áron Kiadó. Bp., é.n [1995]

Biczó Tamás: Budapest egykor és ma. Panoráma. Bp., 1979

Budapest templomainak háborús kárai (képzett cím). FSZEK-jelzet: B 0910/414

Buza Péter: Túlparti látomás. Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala Kiadása. Bp., 2002.

Dercsényi Dezső: Mai magyar műemlékvédelem. Magvető Kiadó. Bp., 1980

Fraknói Vilmos: Martinovics és társainak összeesküvése. Ráth Mór kiadása. Bp., 1884

Genthon István (ö.á.): Esztergom műemlékei. I. Múzeumok, kincstár, könyvtár. In

Gerevich Tibor (szerk.:) Magyarország műemléki topográfiája. I. Esztergom. I. rész. Műemlékek Országos Bizottsága. Bp., 1948. 248. p.

Gerő László: Budapest templomai az ostrom után. In Budapest, II. évf. 1946. április

Horváth Henrik: Budapest művészeti emlékei. In Gerevich Tibor (szerk.): Magyarország művészeti emlékei II. Műemlékek Országos Bizottsága. Bp., 1938

Jajczay János: Budai és pesti veduták vallásos tárgyú képeken. Klny. Budapest múltjából IV. Budapest Székesfőváros kiadása 1936

La Rosée Erzsébet gróf: Budapest katolikus templomai. Szent István Társulat. Bp., 1938

Lechner Jenő: Budapest műemlékei. Budapest Székesfőváros és a Műemlékek Országos Bizottsága kiadása. Bp., én. [1924]

Medvey Lajos: Budapesti templomi temetkezések. FSZEK-jelzet: Bq 0910/331/6

Messik Miklós: Szent Erzsébet nyomában itthon és külhonban (1.) In Új Ember, LXII. évf. 47. 2006. 11.19.

Mészáros György - Mészárosné Herczog Magdolna (szerk.): Adalékok a Víziváros történetéhez. Budapesti Városvédő Egyesület. Bp., 1991.

Petrik Albert: A régi Buda-Pest építőművészete. Ipartestület kiadása. Bp., 1909

Petrik Albert: A régi Buda-Pest építőművészete II. rész. Ipartestület kiadása. Bp., 1922

Pokorny Emanuel: A Szent Erzsébet szerzet, tekintettel budapesti kolostorára, templomára és női kórházára. Szent István Társulat. Bp., é.n. [1935]

Prokopp Gyula: Szent Erzsébet "bot"-ja. In Vigília, 1983/8.

Schoen Arnold: A Víziváros templomépítkezései a törökök kiűzése után. In Budai Krónika, 1941. augusztus 13

Schoen Arnold: A budai Szent Anna templom. Budapest Székesfőváros Közönsége kiadás. Bp., 1930

Schoen Arnold. A Fő utcai volt Erzsébet apácák temploma és kórháza. In Dercsényi Dezső (szerk.): Magyarország műemléki topográfiája IV. kötet. Pogány Frigyes (szerk.): Budapest műemlékei I. Akadémiai K. Bp., 1955

Schoen Arnold: Buda és Óbuda XVIII. századi templomai. In Történetírás. I. évf. 1- szám. 1937 január

Semptei László: A Szent Erzsébet apácák budai rendháza és női kórháza 150 éves. In Budapesti rk. egyházközségek tudósítója. 1935. 4.

Sibelka-Perleburg Arthúr: A Bomba tér és vidéke. In Budapest XXII. évf. 8. szám. 1984. augusztus

Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Szent István Társulat - Magyar Országos Levéltár. Bp., 2005

Székely Zoltán: Szent Ferenc Sebei templom. TKM Egyesület kiadása. Bp., 1998

Székely Zoltán: A Szent Ferenc Sebei templom. In Koltai András (szerk.): A Szent Anna templom és a budai Víziváros katolikus egyházai. Budapest-Felsővízivárosi Szent Anna plébániatemplom. Bp., 1995

Tóth Tamás: A Fő utcai Erzsébet apácák temploma. In Műemlékvédelem, XXX. évf. 1986. 1. szám.

Zakariás G. Sándor: A budai Batthyány tér. Képzőművészeti Alap kiadóvállalata. Bp., 1958

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei. Budapest 3. In Genthon István (szerk.): Magyarország művészeti 3. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1961


Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc