Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok




A lebontott, budavári evangélikus templom:



Pecz Samu szobra

Budapest, Szilágyi Dezső téri református templom

(Budapest)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története

Előzmények

Pest-Buda és Óbuda egyesítéséig a pesti 512, és a budai 136 református polgárnak csak egy temploma volt, a mai Kálvin téri, évtizedeken keresztül ez a templom töltötte be az "anyaegyház" szerepét. A főváros és környéke lakosságának növekedése szükségessé tette további templomok építését, azonban a Millennium és az I: világháború között mindössze négy új Isten háza épült, a budai, a kőbányai, a zuglói és a városliget-fasori.

Az időközben 2300 lélekre növekedett budai I. és II. kerületi reformátusok szükségesnek tartották egy leányegyház létrehozását, minthogy az óbudai templom kicsinek bizonyult, a Kálvint téi megközelítése pedig számukra nehézkes. A pesti egyház azonban nem értett egyet a törekvésekkel. Az 1883-ban kezdődött viták, döntést halogató előterjesztések, különféle határozatok hozatala 1885. elejéig húzódott. Az egyháztanács január 17-i ülésén öttagú bizottságot hozott létre. A bizottság indítványozta, kérjen az egyháztanács a fővárostól telket templom, paplak és iskola létrehozására. Addig is a budai reformátusokhoz Simon Ferenc segédlelkészt küldte ki Szász Károly püspök. A gyülekezet tagjainak lelki gondozása saját templom hiányában 1885 tavaszán kezdődhetett meg a budavári evangélikusok templomában. Az evangélikus hittestvérek templomuk esetenkénti átengedésért nem fogadtak el térítést.

A budavári evangélikus hívek eleinte a pesti anyaegyházhoz tartoztak, és csak 1821-ben váltak külön filiává. Megalakulásukat, fejlesztésüket József Antal főherceg-nádor harmadik feleségének, Mária Dorottya württembergi hercegnőnek köszönhetik. Az evangélikus nádorné saját lakosztályában rendezett be imatermet, majd 1841-ben gyűjtést kezdeményezett egy építendő templom javára. Székács József pesti szuperintendens közreműködésével elsimultak a nézeteltérések, és megegyezés jött létre a leendő templom helyének kiválasztására; a kiszemelt telket sikerült Pest városától megvásárolni. A volt Vízivárosi kapu mellett, a mai Dísz tér 17. sz. épület helyén, 1846 végén kezdte meg az építkezést Kimnach Lajos építőmester. A templom 1846. szeptembertől 1847. augusztusig épült. Mária Dorottya nem érhette meg a templom felépültét, férje, József nádor 1847. január 13-i halálát követően távozott Budáról. A budai polgárokhoz intézett búcsúleveléhez a templom céljára 1000 forintot kitevő adománylevelet mellékelt. A felépült új templom csupán pár évtizedig szolgálhatta a gyülekezetet, mert a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a templom, iskola és paplak telkét honvédelmi célú építkezésre kisajátította. A honvédelmi miniszter és az egyház csereszerződést kötött; a telek átengedése fejében a minisztérium új épületeket emel számára. Így épülhetett fel a Kallina Mór tervezte neobarokk stílusú Bécsi kapu téri evangélikus templom, melyet 1895. október 20-án szenteltek fel.

A budai reformátusok 1885 tavaszán gyűjtést rendeztek leendő templomuk javára. Az ügynek megnyerték többek között a miniszterelnök feleségének, Tisza Kálmánné gróf Degenfeld-Schomburg Ilona pártoló jóindulatát, aki azután befolyását felhasználva, közéleti személyiségek bevonásával sorsjátékot, jótékonysági- és felolvasó esteket, hangversenyeket, operaelőadásokat szervezett. Az egyik ilyen előadást követően 500 forintot adományozott a templomalap céljára a császár-király, Ferenc József. Közben a leendő templom telekügyében nem született megállapodás a fővárossal. Az egyháztanács 1888-ban az akkori Fazekas teret választotta ki helyszínül és kérvényezte ennek jóváhagyását a fővárostól. A kiszemelt helyszínre a főváros azonban előbb vásárcsarnokot majd színházat szándékozott építtetni. Nem értett egyet a javasolt helyszínnel a budai hívek egy része sem. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa nyilatkozatát meg nem várva, a főváros 1889. június 19-i ülésén a következő feltételek közlésével döntött: a Fazekas téri telken megépülhet a templom, de paplak nélkül, az épület legyen monumentális, öt éven belül meg kell kezdeni az építkezést, és a tér építkezésre igénybe nem vett telekrészét parkosítani kell.

Az egyháztanács terv- és költségvetés készítésére 1890-ben nyílt pályázatot írt ki, benyújtási
határidőként 1892. január 1-jét jelölte meg. A kiírás szerint a templomot román, gótikus vagy "egyszerű renaissance stylben" kell megtervezni. Megszabták, hogy a fűthető és hatszáz ember befogadására alkalmas épület keltsen ünnepélyes hatást, vegye figyelembe a protestáns templomok jellegét, fenntartása ne legyen költséges, a karzaton orgona elhelyezése szükséges, tartozzon hozzá sekrestye és az összes költség ne haladja meg a 90-100 ezer forintot.
A megadott határidőre három pályázó négy pályaművet nyújtott be. A bíráló bizottság Pecz Samu "Pentagon" jeligéjű tervdokumentációját találta kivitelezésre alkalmasnak. A többi pályázóval ellentétben Pecz megoldotta a leendő templom körüli tér rendezését is, betartotta a költségekre vonatkozó kitételt, és 611 ülőhelyet tervezett. A templom tervezése és kivitelezése során jelentős feladatokat ellátó Sándy Gyula ekkor Pecz Samu műegyetemi tanszékén tanársegédi állást töltött be mellyel egyidejűleg 1891 - 1899 között az építész irodájában is dolgozott. Mint látjuk később, feladatköre meghatározó volt a templom építésénél.

Az egyháztanács tervbírálati észrevételei alapján Pecz részletes kiviteli terveket és költségvetést készített, miután 1892. decemberében megbízták a templom építésével. A főváros mérnöki hivatala kijelölte a templom helyét. Elfogadta a terveket a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is, jóllehet aggályait fejezte ki a monumentalitást illetőn, de fenntartásait eloszlatták. Minden akadályon túljutva, az építész összeállította a kivitelezési versenytárgyalási felhívást, és megküldték az egyháztanács és az építész által kijelölt, referenciákkal is rendelkező vállalkozóknak. A Majorossy Géza cég 103 ezer forintot kitevő ajánlatát fogadták el. A többször módosított terv szerint a templomtesttől különálló harangtorony magasabb, a kupola viszont alacsonyabb lesz az eredeti elképzelésnél, miáltal a templom arányai kedvezően változtak. Az építési szerződés aláírását (1893. július 1) követően meghatározták az építkezési határidőket is, így a kivitelező 1895. augusztus1-ig köteles a templomot birtokba adni. A művezetést külön díjazás ellenében Pecz Samu vállalta, Sándy Gyula meghatározó közreműködésével. A vállalkozói szerződésben azt is kikötötték, hogy ha a kivitelezői munkásai "az építés vezetője irányában engedetlenek vagy tiszteletlenséget tanúsítanak, valamint azok is, akik mesterségüket nem értik kellőleg, vagy nem fejtenek ki kellő szorgalmat, a vezető műépítész első felszólítására az építkezésből rögtön elbocsájtandók".

Az építkezés főbb mozzanatai

1893. július elején kijelölték az építési helyszínt. Az épület alapozása előtt próbafúrásokat végeztek, majd négy helyen tíz méter mély gödröt ásattak az altalaj minőségének vizsgálatára, minthogy az építkezés helyszíne évezredekkel korábban az akkor jóval szélesebb Duna medre lehetett. A különböző rétegekből álló talaj miatt Pecz Samu az alapokat hét, illetve öt méter mélyre ásatta. A templomtestet másfél méteres, a templomtól északra építendő tornyot viszont hét méteres betonalapra tervezte építeni. A munka gyorsan haladt, szeptembertől december elejéig, amikor is téli szünetre vonultak vissza, elkészültek a betonalap fölötti középrész keleti falainak és a torony alapfalainak építésével.

1894 januárjában, a munkálatok szünetelése alatt vita támadt a megbízó és a kivitelező között a felhasználandó tégla minősége miatt. A sima téglánál ugyanis az idomtégla drágább volt. A vita még a templom felavatása után is folytatódott, a választott, pártatlan szakértő, Pecz Samu javára döntött, a határozatot a felek elfogadták.

Március végén folytatták a falazást, közben elkészült a lábazatok faragott kő-burkolata. A nyár folyamán a toronytest húsz méterre emelkedett, és a nyolcszögbe való átmenetén dolgoztak. A főhajó elérte a párkánymagasságot, és szeptember végére felépítették a tízszögű kupoladobot a körablakokkal és a tambur törpe galériájával.
Ugyancsak szeptemberben tarthatták meg a "falegyen ünnepet", amikor is a fő- és két alpallért megjutalmazták. A toronyépítés október elején fejeződött be, majd következett a sisak kiképzése. Az ácsmunkákkal a jó nevű Wellisch Náthán Utóda céget bízták meg, amely a kupola fedélszékének felállítását még októberben be is fejezte, így sor kerülhetett a cserepezési munkálatok megkezdésére. A kupola cserepezéséhez október 26-án fogtak hozzá, de minőségi kifogások miatt a tervező-építész a munkát leállította, folytatására csak november elején kerülhetett sor.

A templom építését Pecz Samu megbízásából ellenőrző Sándy Gyula építész ifjú korában, mint naplójában említi, többször gyönyörködött a nyolcszoros nagyítású távcsövén át a pesti tornyokban. A templom építése során egy ízben, Toldy Ferenc utcai lakásának ablakából kitekintve észrevette, hogy a tetőfedő gyanúsan gyorsan halad munkájával. Távcsöve segítségével figyelni kezdte, és jegyezte, hogy az esetleges ellenőrzéstől tartó, gyakran körbetekintő munkás egy-két cserepet leszögezett, a többit pedig csak mellérakta. Hogy ne legyen letagadható a szerződéssel ellentétesen végzett szakipari munka, másnap a tetőfedőt felszólította a munka átmeneti abbahagyására -mondván: "valószínűleg meg lesz változtatva a mintás kötés". Pecz Samu az építkezésre kérette Czelder Lajos cserepes mestert, és a vállalkozó építésvezetőjét, Kunfalvy Nándort, majd testületileg felmentek a fedélszék belsejébe. A cserepező munkás jelenlétében Sándy, feljegyzéseibe beletekintve, tételesen felsorolta, hogy a nyugati oldal felületének meghatározott soraiban hányadik cserép nincs leszögelve. Bizonyításul a lécekről feltolta a szóban forgó cserepeket. A cserepes mester a tizenöt éve nála dolgozó és lebukásának körülményeit felfogni nem tudó legényét pofon ütötte, majd elbocsátotta. Pecz Samu ragaszkodott a már lerakott cserepek felszedéséhez, majd szerződés szerinti újra felrakásához. A későbbi építkezéseinek költségvetéseibe már olyan méretű szegek használatát kötötte ki, melyek hegye a cserepek leszögezése után áthatolt a léceken is, így az ellenőrzés egyszerűvé vált.
Egyébként a csaló cserepes legény a szegelés 25%-át nem végezte el.

1894 karácsonya előtt három nappal tűz keletkezett a templom belsejében, néhány állvány elégésén kívül nagyobb kár nem keletkezett.

1895-ben, a kemény tél miatt ismét csak márciusban folytathatták a főhajó és a déli karéjok beboltozását, a toronylépcsők kiképzését, a toronysisak falazását. Májusban a kupolaboltozatot építették. Elkészült a torony átjáró hídja, és a toronysisak tégla szerkezete.

A szobrász közben kifaragta a toronycsúcs kőrózsáját. A 65 méter magas torony csúcsára a 17 méteres villámhárító rudat az aranyozott szélkakassal a toronysisakot megkoronázó kőrózsára "feltűzve" 1895. június 8. és 10. között helyezték fel. A szél hatására a kakas egy cső segítségével tíz darab üveggolyóból képzett csapágyon forgott volna a csúcstól további három méter magasban. Szeme kristály alakúra csiszolt hatalmas üvegből készült. Külön problémát okozott a villámhárító "lehorgonyzása", ugyanis a torony építőanyagainak, a téglának, a kőnek valamint a vasnak a tágulási együtthatója nem azonos. Ezért a toronycsúcs kővégződését átfúrták, hogy a vasrúd benne szabadon mozoghasson és tágulhasson, a villámhárító alsó végére pedig közel 12 mázsás kősúlyt függesztettek. A megoldással azt akarták elérni, hogy a toronycsúcs ellenálljon a szélnyomásnak, és a súlypont pedig minél mélyebben helyezkedjék el.
Sándy szerint "itt is kívánalom volt, hogy a tégla és a kősisak tetején ott legyen a kakas". (A kakas a templomok tornyán imára és bűnbánatra hívja a híveket, Krisztus feltámadásának, az éberségnek, a sötétség fölötti győzelemnek a szimbóluma, de emlékeztet Krisztusnak Péter apostol által történt megtagadására is).

Egy szélviharos éjszakát követő reggel Sándy Gyula rémülten vette észre [a terminust tévesen 1893. október elejére teszi. V. I. megj.], hogy a villámhárító vasrúdja a szélkakassal elgörbült. Rohanvást értesítette Pecz Samut, aki elrendelte a már nagyjából lebontott állványok visszaépítését, hogy megállapíthassák a hiba okát, és kiegyenesíthessék az elgörbült vasrudat. Hibás tervezés esetére Pecz vállalta a többletköltség megtérítését. A hiányzó állványzatot még aznap visszaállították, így "kevés ember volt, aki a kajla kakast látta" - írja Sándy visszaemlékezésében. A vizsgálat során kiderült, hogy a golyóscsapágy rendszer acélgolyói helyett Pecz kezdeményezésére elhelyezett üveggolyók "ugyan még az acélnál is keményebbek, de nem szívósabbak". A "túl merev üveggolyók a kakas jelentős súlya alatt összezúzódtak, és az üvegtörmelék nemhogy elősegítette volna, de fokozottan akadályozta a kakas forgását, amit az éjjeli orkán nem tudott él-állásba elfordítani és így oldalba kapva képes volt a 4 cm átrmérőjű vasrudat elgörbíteni- jegyzi fel Sándy. A kiegyenesített villámhárító rúd csapágyába mégis az "olajjal jól átitatott" acélgolyók kerültek, melyeket bár nem lehet a magasban megolajozni, de "azzal vigasztaltuk magunkat, hogy az acélgolyókról is, [a] sok forgás közbeni csiszolódás lekoptatja a rozsdát, és legalább 100 évig eltartanak azok a 3 cm átmérőjű golyók". Pecz Samunak nem volt szerencséje a kakassal, noha bízott annak műkristályból készült szeme örökké való csillogásában, de a szem már az első évben megvakult a város kormától-füstjétől, de az is lehetséges, hogy a kristály egyszerűen kiesett a helyéből. Mind az üveggolyók, mind a műkristály alkalmazása Pecz Samu ötlete volt.

1895 nyarán hozzáfogtak a templombelső kimeszelésének, kifestésének, elkészült a karzat, befejeződtek a bádogos munkálatok, és lebontották az állványzatot. Az eredetileg augusztus elsejére tervezett műszaki átadást a hó végére halasztották. A már megnevezett iparosokon kívül a templom építésében közreműködött még Csepreghi János asztalosmunkákkal, a fémipar körébe vágó teendőket Alpár Ede és Swadló Ferenc végezte, az üvegezést Forgó és társa készítette, a templombelsőt Scholz Róbert festette ki.
Méltatlanul, említés nélkül hagyják a templom gyönyörű vasrácsos kapuja (1900) alkotóját, Schmelhegger Nándort, aki a 91 éves korában elhunyt, ugyancsak budai vasműves Schmelhegger Mátyás fia volt.

A templom lelkészének megválasztása

Az egyháztanács 1894. október 12-én, azzal a feltétellel, hogy a budapesti református egyház egysége nem szenvedhet kárt, elfogadta azt a javaslatot, mely szerint új lelkészi állás betöltésére, a lelkész kötelességeinek és jogainak meghatározására nyolc tagból álló bizottság alakuljon, melynek négy budai és négy egyháztanácsi tagja legyen. A kívánatos egységet azonban az egyháztanács határozatait rendre opponáló Kassitz Péter, a budai tagok egyike, nem engedte kialakulni. A többi egyháztag aláírás gyűjtésébe kezdett, demonstrálandó, hogy nem állnak Kassitz Péter mögött, és annak a lelkésznek a megválasztását kívánják, akit Kassitz ki akar záratni a jelöltek köréből. Ez a lelkész Haypál Benő volt. Azzal gyanúsították, hogy pályázatát késedelmesen adta le, és azzal is, hogy egy párbajban párbajsegédként vett részt. A vádaskodás hamisnak bizonyult. Az ellene megnyilvánult ellenszenv tényleges okára nem derült fény. A viták, ellenségeskedések ellenére 1896. március 8-án megtartották a lelkészválasztást, melyen három kivételével minden egyháztag Haypál Benő javára döntött.

Az 1990-es évek kezdetén a templom lelkésze, dr. Komjáthy Aladár egy interjú keretében a következőket nyilatkozta: … "Haypál Benő modern gondolkodású lelkész, 1918 őszén ő szerkesztette az Új Reformáció című hetilapot, melynek számai a tanácsköztársaság bukásáig jelentek meg. Teljes szívvel a forradalom mellé állt. Az első időkben védte az egyházat, így alakultak az egyházi tanácsok. 1924-ben [helyesen: 1926-ban, V.I. megj.] halt meg; 42 évig szolgálta az egyházat. … Utóda fia, Haypál Béla lett. … A kormányzó nem bocsátotta meg Haypál Béla akkori lelkésznek, hogy apja a tanácsköztársaság idején tevékenykedett". (Rácz, 335, 336).

A lelkészavatást megelőzően a budai gyülekezet tagjai elbúcsúztak budavári evangélikus testvéreiktől, megköszönve, hogy 1884 óta otthont kaptak templomukban. Ennek emlékezetéül az evangélikus gyülekezetnek Úrasztali kelyhet, lelkészüknek pedig pásztorgyűrűt ajándékoztak.

A következő napon, 1896. március 29-én, Virágvasárnap iktatták be tisztségébe az új lelkészt a templom avatási ceremóniája keretében. Számos közéleti személyiség jelent meg, köztük, akik adományaikkal segítették a templom felépültét. Az ünnepség elején ifjabb Szász Károly költő és műfordító, 1885-től a dunamelléki református egyházkerület püspöke, egyben a budapesti református egyház első lelkésze, imával nyitotta meg a szertartást, majd átnyújtott Haypál Benőnek egy angol református lelkész által adományozott díszkötésű Bibliát. A templom megválasztott lelkésze a beköszöntő beszédét követően Papp Károly pesti lelkész segítségével Úrvacsorát osztott. A református teológia tanára, Petry Elek az első házasulandó párt eskette össze, majd Mészáros Sámuel óbudai lelkész gyermekeket keresztelt. Az egyik budai egyháztag, Kiss Áron ismertette a templom történetét, majd az ünnepség Szánthó János esperes imádságával fejeződött be.

Kortársi vélekedések az új templomról

A templom építésénél jelentős feladatot ellátó Sándy Gyula az Építő Ipar lapban 1895 nyarán nagy cikkben méltatta a templom építéstörténetét, hangsúlyozva, hogy az épületek tervein elsősorban a leendő funkciót vegyék figyelembe, minthogy ez szabja meg a téralakítást, és csak ezek kielégítése után kerülhet sor a külső megjelenés kialakítására.

A Sándy-féle fejtegetésnek volt előzménye. Az 1879-es szegedi árvíz levonulása után Tisza Lajos kormánybiztos, felkérte Schulek Frigyest a város református temploma tervezési munkálataival. Az építész a templom felszentelését követően (1884) tanulmányban fejtette ki a református templomépítésről alkotott nézeteit. Vallotta, hogy a református liturgiából kell kiindulni, melynek középpontjában az Úrvacsora vétele és az igehirdetés áll, mely követelménynek a belső tér kialakításában meg kell jelenni. Elvetette a katolikus templomokra jellemző a hosszhajós, kórusos elhelyezést. Szegedi temploma a háromszögből indult ki, ezt hosszházzal és két karéjjal bővítette. Schulek szegedi temploma "fordulópontot jelent a magyar protestáns templomépítészetben".
Pecz Samu is egy, a debreceni református templom építése kapcsán összegezte a protestáns templomépítésről kialakított nézeteit 1888-ban. Míg az evangélikusoknál megfelelő a hosszházas kiképzés, és az oltárnak a szentélybe való elhelyezése, az egy- vagy többhajós bazilika vagy csarnoktemplom, a kálvinista templomok esetében Schulek elveit vallotta. Alapformaként három templomtípust említ, de csak a három-, négy- esetleg ötszögű elrendezést tartja ideálisnak, a liturgiai központ csupán ebben az esetben vághat egybe az épület középpontjával. A centrális templomoknál hátrányként említi, hogy csak boltozással építhetők.

Pecz Samu Szilágyi Dezső-téri temploma teljes mértékben megfelel a követelményeknek:
az Úrasztala és a szószék a templom minden pontjáról jól látható;
a templomba belépő figyelmét az Úrasztala, és a szószék kelti fel;
az igehirdető lelkész hangja a templomban mindenütt egyformán érthető.

Sándy Gyula cikkét egy névtelen szerző értekezése követte a Vállalkozók Közlönyében. Elismerő szavai a liturgiai követelmények tökéletes kielégítését összegzik, néhány bíráló észrevétele a templom külső kialakítására vonatkozik.
Egy német nyelvű szaklap írója Pecz Samut zseniális építőművészként említi.

Fülep Lajos művészetfilozófus (1918-tól képesített-, 1920 - 1947 között több parochián tényleges református lelkész), a Nyugat-ban közzétett tanulmánya egy részletében a Deák téri evangélikus templommal veti egybe a Szilágyi Dezső téri református templomot. Szókimondóan lesújtó bírálatában kifejti: utóbbi templom …" amely nem rendeltetési céljaira, hanem annak éppen rovására készült gótikus stílus iskolai illusztrálása kedvéért, amelyben épp azt nem lehet csinálni, amire való volna, prédikálni, szóval, amely létének legelemibb föltételét sem teljesíti". Majd később: "A történeti formákkal való hivalkodás csak még kirívóbbá teszi értelmetlenségét". "Fülep pontosan az ellenkezőjét állítja, mint Pecz pályaterveinek bírálói, vagy Sándy Gyula" - írja a templom monográfusa (Róka, 161). Fülep Lajos figyelmen kívül hagyja azt a tényt is, hogy a Pecz-templom ellenében feldicsért Deák téri templomba utólag, 1820-ban karzatot kellett építeni a rossz akusztika javítására (Róka, 300. jegyzet).

A templom harangjainak beszerzését ugyancsak Pecz Samu intézte. Miután a három budapesti harangöntőtől beszerzett árajánlatokat - melyek bronz harangra vonatkoztak - drágállotta, a bochumi acélgyártól rendelt "három összehangolt harangot" az egyházközség jóváhagyásával. A nagy szállítási távolság és a vámköltség ellenére a három harang kevesebbe került, mint egy budapesti. A szkeptikusok attól féltek, hogy a bochumi acélharangok majd megrepesztik a torony falát. Sándy Gyula megjegyzi, "hát bizony a budai reformátusok acél harangjai, ha nem is repesztik meg a torony falát, nem valami szépen szólnak, hasonlítanak a kolozsvári ref. torony (sic!) zengéséhez". Sándy hivatkozik nagyanyja véleményére, aki szerint a kolozsvári harangok "azt mondják, hogy 'tehen, tehén, bika, tehen, tehén bika', vagy pedig hasonlítanak a csordavezér tulka nyakán csüngő kolomp hangjához". (Sándy 137). Sándy Gyula következetesen három, a templom monográfusa négy harangról ír - valójában 4 harangja van. (Sándy 136, ill. Róka157).
A harangokat 1896. januárjában emelték fel a harangházba. Minthogy anyaguk hadicélra alkalmatlan volt, mindkét világháború rekvirálását "túlélték"

A templomban kötött házasságok

Két nevezetes házasság köttetett a templomban.
Boncza Berta és Ady Endre 1915. március 27-én a délelőtti órákban, a Városházán Bárczy István polgármester-anyakönyvvezető, majd nem sokkal déli tizenkét óra előtt a Szilágyi Dezső téri templomban Haypál Benő lelkész előtt kötött házasságot.
Ady Endrét ugyancsak Haypál Benő temette el.

Vitéz Nagybányai Horthy István, a MÁVAG főmérnök-vezérigazgató helyettese és Edelsheim Gyulai Ilona grófnő 1940. április 26-án kötött polgári házasságot. Az egyházi esküvőre egy nappal később került sor, a szertartást dr. Ravasz László püspök vezette.


Vitéz Nagybányai Horthy István esküvője

A templom háborús kárai

A budapesti templomok közül a legnagyobb kár ezt a templomot sújtotta. A német lovasság istállóként használta, az ostrom során kupolája beomlott, tetőszerkezetét szétlőtték, és a torony olyannyira megsérült, hogy az összeomlás fenyegette. A templom állagát 1945 -1950 között erősítették meg.

A templom beiktatott lelkipásztorai
Haypál Benő 1896 - 1926
Haypál Béla 1926 - 1968
Komjáthy Aladár 1968 - 1993
Riskó János 1993 - 2001
Illés Dávid 2001 -
(Millisits 318.)

Környezete

Pecz Samu tisztelői 1926-ban mozgalmat indítottak az építőművész emlékének, munkásságának megörökítésére. Az emlékművet eredetileg az ugyancsak Pecz Samu által tervezett Központi Vásárcsarnok mögötti térre, majd pedig a Fővám tér és Váci utca sarkára tervezték felállítani, majd a főváros határozata értelmében a Szilágyi Dezső téri templom délnyugati oldala elé került. Az emlékmű együttesen 320 cm magas építészeti része mészkőből készült hatszögű medence, oldallapjait három-három csúcsívsor díszíti. A medence középpontjából négyszögű pillér emelkedik, melyet kúszórózsás timpanonnal díszített saroktornyocskák zárnak le. Az ebből mintegy kinövő hatszögű, alacsony posztamensen áll Pecz Samu 120 cm-es bronzalakja, középkori építőmesteri öltözékben, karbatett kézzel, jobbjával körzőt tartva. Nyakában a Műegyetem rektori lánca függ. Pecz az 1896-os műcsarnoki művészbálon ugyanis ilyen jelmezben jelent meg. (Medvey 23.) Az előlap felirata: "PECZ / SAMU / építész emlékének".

A főváros a teret 1900 és 1904 között parkosította, melyet az emlékmű elhelyezése előtt kissé átépített. A park tölgyekből, vadgesztenyefákból, nyír- és juharfából, cserjékből álló növényzete a templom méltó környezetéül szolgál.
Az emlékmű-kutat 1920. június 20-án avatták. A beszédet Vígh Albert ny. államtitkár tartotta, majd Sándy Gyula adta át a szobrot a főváros közönségét képviselő, az ugyancsak beszédet mondó Liber Endre tanácsnoknak.

Az eredetileg csobogónak készült medencéről ma hiányoznak a kifolyócsövek, de nem lelhető fel a korabeli bronztábla sem, mely a következő feliratot hordozta: "Berán Béla és Rerrich Béla építész / alkotása." Berán Béla neve helyesen Lajos. A szobrot 1981-ben ellopták, de megkerült.
A Pecz Samu-kutat az ostrom alatt jelentéktelen sérülések érték.

Közvetlenül a templom déli homlokzata előtt létható az 1848/49-es szabadságharc emlékműve.



Pecz Samu szobra a templom melletti téren:


Az 1848-as emlékmű:
Leírása

Nemcsak a volt Untere Markt Platz, Geschirr Platz, Hafner Platz, Fazekas tér, majd 1903-tól Szilágyi Dezső tér, hanem a Víziváros, sőt a főváros ékessége a városi környezetbe mintaszerűen beépített református templom.
A szabadon álló templomot négy, sokszögzáródású mellékhajó keretezi. A Dunára néző, kelet felé tájolt főbejárathoz lépcsők vezetnek, a kétszárnyú kovácsoltvas rács őrzi a csúcsíves kaput, melyet timpanon koronáz, fölötte mérműves kórusablakkal. A karéjosan kialakított hajókat támpillérek tagolják, a pillérek közeiben csúcsíves ablakok nyílnak. A főhomlokzathoz észak felől illeszkedik a campanileszerű 65 méter magas harangtorony, melynek lépcsőháza a földszinten a bejárat csarnokán át közelíthető meg. A főpárkány magasságában a tornyot kis nyitott híd köti össze a templom padlásával. A hegyes harangtornyot keskeny ablaknyílások tagolják, a második emelet magasságában a torony nyolcszög alakzatba vált át. A gúlában végződő tornyot kőrózsa díszíti, fölöttük a már említett, mai állapotában rossz megtartású szélkakast hordó szerkezettel. A tornyon négy, csúcsíves, óra elhelyezésére alkalmas oromzatot képeztek ki.

Az ötszögű belső teret tízszögletű tamburos kupola koronázza. A tambur felső részét csúcsíves vakablaksor veszi körül, a templomtér megvilágítását öt nagyméretű ablak segíti elő. A centrális tér és a karéjok héjazatát barna-sárga-zöld mázú, mintába rakott Zsolnay-cserép fedi. Az épületegyüttes homlokzatát nyerstégla burkolja, a támpillérek, oromzatok fedőkövei és az ablakkeretek faragott kőből készültek.

A kétszakaszos főbejárati szárnyat bordás keresztboltozat fedi, a külső szakaszban épült az orgonakarzat, az alatta lévő előcsarnokból hatalmas szegmensívű árkádon át lépünk a templomba. A kálvinista liturgiának megfelelően az Úrasztala a templom középterébe került, így mind a főbejárat, mind az oldalkaréjok felől a rálátás kifogástalan. Az Úrasztalát tízszögű emelvényen helyezték el, a posztamens aljára az adományozók nevét vésték fel. Az aranyozott kovácsoltvas korlát szószék felőli oldala nyitott. A kőszobrász munkával alkotott Úrasztala tízszögletű, lábazattal és bimbós fejezetett ellátott rövid oszlopon nyugszik, ennek tízszögű fejlemeze tartja a kerek, vörösmárvány asztallapot. A korlát mellvédjébe építették be az ugyancsak vörösmárvány, bronzfedéllel ellátott keresztelő medencét. Ezt, és az Úrasztalát Hauszmann Sándor faragta, a medence dr. Kiss Áron költségviselésével készült. Az Úrasztalát dr. Darányi Ignác adományozta, a kovácsoltvas korlátot Alpár Ede alkotta. A főhajó érdekessége a padozatba mozaikszerűen kirakott, Jeruzsálem irányába mutató nyíl.

A főbejárattal szemközti pillérre épült az ötszögű szószék, melyet alacsony emelvényen álló öt vékonyabb, ill. egy vaskos középső, bimbós fejezetű törpeoszlop tart. A szószék kőlépcsőzete az északi oldalról indul, a fafaragású lépcsőkorlátot ugyancsak kőoszlopok tartják. A fából készült szószékkosár oldalait bimbós oszlopok által körülvett csúcsíves fülkék, és levéldíszes sáv díszíti. A hangvető fedelét gótikus, áttört csúcs, fiálé koronázza. A szószék kőfaragó munkáit Kauser és Társa, a szobrászati részeket Langer Ignác, a fafaragásokat Ruprrich Károly műveként szemlélhetjük.
A templom bútorzatán is visszaköszön a szószéken és az Úrasztalát közrefogó vasrácson alkalmazott liliom-motívum, a padok elülső lapjain a háromkaréjos díszítés, minthogy a templom belsőépítészetének tervezője is Pecz Samu volt.
A főbejárati hajóban két Szent Pál-ige olvasható, a további négy, karéjban elhelyezkedő hajó elnevezése így Máté, Márk, Lukács és János lett.
Az orgonaszekrény ugyancsak gótikus stílusú, az orgona beszerzésére csak jóval a templom avatása után került sor.

A templom berendezésének költségeit adakozásokkal fedezték. A színes ablakok gróf Teleki Sándorné és családja, Tisza Kálmán, gróf Tisza Lajos és Vida Józsefné, a szélkakas gróf Tisza Lajos költségén készült.

A Budapest-Budai Református Egyházközség gyülekezete az I. kerületben él, a vasárnapi istentiszteleteket rendszeresen félezren látogatják. Vasárnaponként délelőtt 10 órakor és 18 ill. 19 órakor (téli/nyári időszámítás szerint) tartanak istentiszteletet.

Irodalom

Bottyán János: Rombadöntött és felépített templomaink 1944 - 1950. Református Egyetemes Konvent kiadása. Bp., én. [1950]

Budapest teljes utcanévlexikona. (Bevezető: Ráday Mihály, adattár: Mészáros György, utcanévtörténet: Buza Péter). Dinasztia Kiadó - Gemini Budapest Kiadó. Bp., 1998

Déri Erzsébet (fel. szerk.): Református templomok Magyarországon. Hegyi & Társa Kiadó. Bp., 1992

Fábián Gáspár: Nagy magyar építőművészek II. kötet. Sándy Gyula. In Hadik András - Hajdú Virág - Borsosné Kaiser Anna - Prakfalvi Endre - Ritoók Pál (szerk.): Lapis Angularis II. Források a magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. OMvH Magyar Építészeti Múzeum kiadása. Bp., 1998

Fülep Lajos: Magyar művészet. In Fülep Lajos: Európai művészet és magyar művészet. Kriterion Kiadó. Bukarest, 1979

Gábor Eszter: Pecz Samu. In Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890 - 1919. Akadémiai Kiadó. Bp., 1981

Gróf Edelsheim Gyula Ilona. Becsület és kötelesség 1. 1918 - 1944. Európa Könyvkiadó. Bp., 2001

Győry Aranka: Evangélikus templomművészet Budapesten. Budapesti evangélikus egyházak kiadása. Bp., 1935

Hoppál Mihály - Jankovics Marcell - Nagy András - Szemadám György. Jelképtár. Helikon Kiadó. Bp., 1990.

Horler Miklós: Szilágyi Dezső tér. Református templom. In Budapest műemlékei I. Magyarország műemléki topográfiája. Szerk.: Dercsényi Dezső. Akadémiai Kiadó. Bp., 1955

Horler Miklós: Dísz tér 17. helyén. Volt evangélikus templom. In Budapest műemlékei I. Magyarország műemléki topográfiája. Szerk.: Dercsényi Dezső. Akadémiai Kiadó. Bp., 1955

Horváth Henrik: Budapest művészeti emlékei. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Bp., 1938

Incze Gábor (szerk.): A református Budapest. I. Templomok. Budapesti Református Vallásoktató Testület kiadása. Budapest, 1940

Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon. Harmadik, kiegészítő kötet. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1981

Király István: Ady és Csinszka. Egy szerelem és házasság története. Kortárs, 1980. 2.

Kováts J. István dr. (főszerk.): Magyar református templomok I.-II. Athenaeum. Bp., 1942

Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Budapest Székesfőváros Házinyomdája. Bp., Bp., én

Magyar Vilmos: A kálvinista templom. Pátria. Bp., 1909

Matits Ferenc: Protestáns templomok. Budapest Főváros Önkormányzata. Bp., 2003

Mattyasovszky Zsolnay Tamás - Vécsey Esther dr. - Vizy László: Zsolnay épületkerámiák Budapesten. Nemzeti Tankönyvkiadó. Bp., 2005

Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Mérnökök Nyomdája. Bp., 1939

Millisits Máté: A budapesti református egyházközségek. In Kósa László (szerk.): Reformátusok Budapesten 1. Argumentum - ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék. Bp., 2006

Pereházy Károly: Egy elfeledett budavári vasműves (Száz éve hunyt el Schmelhegger Mátyás), In Műemlékvédelem, XXIII. 1979/3.

Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. Budapesti Városszépítő Egyesület. Bp., 1989

Radó Dezső: Budapesti parkok és terek. Magyar Nemzeti Galéria kiadása. Bp., 1985

Rados Jenő: Magyar építészet történet. Műszaki Könyvkiadó. Bp., 1971

Rácz Erzsébet: I. Szilágyi Dezső tér. Református templom. In Mészáros György - Mészáros Györgyné (szerk.): Adalékok a Víziváros történetéhez II. Budapesti Városvédő Egyesület. Bp., 1991

Révai Nagy Lexikona. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. Budapest, 1925

Róka Enikő: Pecz Samu Szilágyi Dezső téri református temploma és a protestáns centralizáló templomépítészeti hagyomány. In Ars Hungarica XXIV. 1996. 2.

Sándy Gyula: Hogyan lettem és hogyan voltam én templom-építő, -tervező és művezető építész? In Fehérvári Zoltán - Hadik András - Prakfalvi Endre - Zászkaliczy Zsuzsanna (szerk.): Lapis Angularis VI. Magyar Építészeti Múzeum. Bp., 2005

Seibert, Jutta (szerk.): A keresztény művészet lexikona. Corvina. Bp., én. [1986]

Siklóssy László: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története. Hogyan épült Budapest, (1870 - 1930). Fővárosi Közmunkák Tanácsa kiadása. Bp., 1931

Sisa József - Dora Wiebenson (szerk.): Magyarország építészetének története. Vince Kiadó. Bp., én. [1998]

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1961

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc