Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok





Szentendre, Belgrád-székesegyház (Saborna-templom)

(Pest megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

Szentendre sajátos építészeti emlékei a szerb ortodox templomok. Már Belgrád 1521-es eleste után érkeztek szerb menekült csoportok Szentendrére, nagyobb hullámuk azonban csak 1690 körül telepedett le. 1696-ban Carnojevics pátriárka kérelmet intézett a Budai Kamarai Adminisztrációhoz avval a céllal, hogy Pesten lakást jelöljenek ki számára. Ez nem történt meg, ezért 1695-ben létrejött a Budai Szerb Ortodox Püspökség Szentendre központtal. A püspökök kezdetben nem Szentendrén, hanem Izbégen laktak. Egy ideig a szentendrei Szamár-hegy tetején, a Szt. Lukács-kápolnában voltak elhelyezve Szt. Lázár cár ereklyéi, az 1699-es karlóczai békét követően vitték vissza Ravanica-ba. I. Lipót 1690-ben kelt diplomája alapján a nem egyesült görögkeletiek szabadon gyakorolhatták vallásukat Szentendrén a 18. században. Ez azért egyedülálló, mert ebben az időben szabad vallásgyakorlat csak az államvallást, a katolikus egyházat illette meg. A város parókiáin 1733 óta kötelezően vezették az anyakönyvet.

A mai püspöki székesegyház helyén középkori templom állt egykoron. A 17. században Belgrádból érkezők kőből építették fel templomukat, ezért ezt a templomot mind a mai napi Belgrád-székesegyháznak nevezik. A torony falában talált tábla szerint az 1732 és 34 között épült fel, hogy ez a torony mennyire volt azonos a maival, nem tudható. A mai katedrális alapkövét 1758-ban tették le, a falak 1762-ben már álltak, a tetőzet 1763 nyarán készült Webber ácsmester tervei szerint. A díszítőmunka és berendezés 1765 és 70 között készült el. A templom tervezője ismeretlen. A míves kapuzatok Jung József 1767-ben tervezett aszódi Podmaniczky-kastélya kapuival mutatnak stílusrokonságot. A kőműves munkálatokat Pfister András, a templomkert falát Rombold Mihály készítette. 1811-ben készültek el az üvegezési munkálatok Fischer Ferenc munkái nyomán. 1881-ben a toronysisakot egy szélvihar ledönti, 1883-ban a belső falak festését teljesen felújítják, 1891-ben ismeretlenek kirabolják a templomot, és több értékes berendezését elviszik. A harangokat az 1885-ös tűzvész után újjá kellett önteni.

A Várhegy és a Szamár-hegy közti, kissé mélyebben fekvő területen helyezkedik el a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt püspöki székesegyház. Védőszentje a belgrádi székesegyházzal azonos. A szentendrei templomok közül rangjához méltóan ez a legdíszesebb és leginkább tiszteletparancsoló. Méretei kevésbé érvényesülnek, mivel a püspöki palota és a Szerb Ortodox Egyházművészeti Múzeum kertjében, évszázados fák ölelésében, kőkerítéssel elkerített területen fekszik. A kerítés játékos, rokokó, kovácsoltvas kapuit díszvázák ékesítik, melyek Ginesser Márton mester készítette 1772-ben. A kőfal mentén számos kőből és márványból készült sírkövet figyelhetünk meg. A templom főhomlokzata  - ahogy az összes helybéli szerb templomé - nyugatra néz, a szentély pedig keletre, ugyanis a pravoszláv egyház még a barokk idejében is rendíthetetlenül ragaszkodott, hogy templomai keletelt szentéllyel épüljenek. A római katolikus egyház csak a középkor végéig követte ezt az elvet, majd a barokkban teljesedik ki maximálisan a templomok szabad elhelyezése. A görögkeletiek e kánonhoz való ragaszkodása nem egyszer a barokk "monumentalitásra való törekvésnek" ellentmond. Templomaik főhomlokzata sokszor kevésbé előnyös irányba, nem egyszer domboldalnak néz (pl. Pozsarevacska- és Preobrazsenszka-templom), így méreteiknek kevésbé tudnak érvényesülést szerezni. Rangja ellenére nem ez a legnagyobb belméretű templom Szentendrén, a Péter-Pál-templom ebben kicsivel meghaladja.

Főhomlokzatában kiemelkedő szerepet kap a 48 méter magas, főhomlokzati harangtorony, a szentendrei tornyok közül ez a legmagasabb. Rokokó, faragott ajtajú főkapuja fölött egy korábbi ablaknyílás kőkeretét láthatjuk, majd följebb a kórusablakot. A főhomlokzatot a torony két oldalán vastagabb, a homlokzat két szélén vékonyabb dór féloszlopok tagolják. A jobb- és baloldalt elhelyezkedő, íves, csigás oromfal párkányán rokokó kancsó és kőobeliszk helyezkedik el. A harangtornyot erőteljes, vízszintes párkányzatok három emeletre tagolják. A templom legtöbb ajtaja és ablaka félköríves. A toronyablakok fölött babérfüzér-motívumok jelennek meg, a sisak kétpárnatagos, lanternás.

Az oldalhomlokzatokat mezőkre tagoló osztólizénákra barokk támpillérek simulnak. A pevnicák, azaz az énekesi stallumok helyei a külső formában is megjelennek a kosárívesen záródó kis kereszthajó formájában. A torony felöli első mezőben a torony alatti átjáró folyosó és előcsarnok kicsi kapui láthatók. Nagyjából az oldalsó homlokzatok felénél helyezkednek el a templom legpatinásabb külső díszei, a faragott prágai rokokó díszkapuk, melyek szabad volutái között emelkedő oromzatban hullámos, leveles faragványok és Jézus Krisztus kínvallatásának jelvényei láthatók (1765 és 70 között készültek). Az ajtószárnyakat tölgyfából faragták, hat mezőjükben kovácsoltvas szerelvényekkel ellátott, tajtékos, lángnyelves, kagylós faragványok. A szentély kosáríves záródású. A hajó cseréppel, a szentély horganyzott acéllemezzel fedett.

Belseje és berendezése kimagaslóan értékes. Hossza 32, szélessége 14, belső magassága 15 méter. Ha belépünk, külsejéhez viszonyítva kicsinek érezzük a belsejét, mivel a szentélybe nem láthatunk be az ikonfal miatt. A templom három részre: a nők, a férfiak templomára és a szentélyre tagolódik. Ezek közül a férfiak temploma egy lépcsővel mélyebben fekszik. A hajót négy szakaszra tagolódó csehsüvegboltozat fedi. A boltszakaszokat hevederívek választják el egymástól. A szentély előtti, kosáríves, apszidiális térbővületeket (pevnicákat) horonyboltozatos, lapított negyedgömb-kupola fedi. A szentély félkupolája szép égszínkékre van festve. Két dór márványoszlopon nyugszik a középen ívesen előrenyúló kórusépítmény. A görögkeleti istentiszteleti rendtartás előírja, hogy a liturgiát a hívek állva hallgatják végig, ezért padok nincsenek, csupán néhány támaszkodószék van a falak mentén. Ezek a jómódúak és előkelők számára és az ő költségükön készültek, ülőkéjük felhajtható, így álló pozícióban is kényelmes támaszkodást biztosítanak. A hajó közepén a lépcsős, kör alakú emelvény, az amvon látható. Az aranyozott, füzérdíszes ikonasztalon, a celivaonicán az éppen ünnepelt szent képét szokták elhelyezni. A püspöki templomban 4 ilyen található: 2 a kórus alatt, 2 az ikonfal előtt. A kórus alattiakon Jézus és Szűz Mária látható. Az énekesi stallumok mellvédjein elhelyezett két-két képet Ostovics Vasilije festette. A bal oldali előterében az ácsok munkáját felügyelő gazdag polgár, a háttérben a kaszás halál látható. A szószék hársfából készült, kosárívén Aranyszájú Szent János, Szent Pál apostol és Grigor Bogoszlov képe látható, hangvetője baldachinos, volutás. A szószékkel szemben van a gazdagon aranyozott, faragott püspöki trón, hátoldalán Jézus, Aranyszárnyú Szt. János és két aranyszárnyas Szeráffej. A berendezés ékes darabjaihoz tartoznak még az ollós lábakon álló evangeliáriumok, illetve a szeráffejekkel díszített, hordozható jelvények, a ripidionok. A nők templomában található még Jézus sírja.

A diadalívig felmagasló hatalmas építményt, az ikonosztáziont Ostovics Vasilije újvidéki mester festette. Gazdagon aranyozott, díszes rokokó faragványok díszítik. Közepén és két szélén magas lábazatú márványoszlopok. A három vízszintes képsor fölött vastag főpárkány húzódik, mely a cárok kapuja fölött ívesen befelé hajlik. Ha jobban megfigyeljük, láthatjuk, hogy a kapu fölötti, dongaboltozatszerűen kiképzett részen is vízszintes helyzetű ikonok vannak. A cárkapu szárnyain az Angyali Üdvözlet, fölötte a Szentháromság látható. A bal oldali alsó sorban Rafael arkangyal, illetve Mária és Szt. Erzsébet találkozása, jobb oldalán az építmény széle felé haladva Jézus és Mária Magdolna, Gábriel arkangyal és Ábrahám áldozata. A második sorban balról jobbra haladva: Szt. Demeter, Szt. Miklós, Szűz Mária, majd Jézus a szentírással, Keresztelő Szt. János és Szent György alakja. A harmadik sorban Jézus életéből vett jelenetek sorakoznak. Az ikonfal főpárkánya fölött középen a Megfeszített Krisztus, mellette a szokásos elrendezésben Szűz Mária és János evangélista képe. A kereszt körül 14 képkeretben az apostolok és két próféta festménye látható.

A szentélyben vörösmárványból készült lépcsővel megemelt, patás lábakon álló baldachinos oltár, illetve az áldozást előkészítő fülke látható attól balra. Utóbbinak halványlila, ion fejezetű márványoszlopokon nyugvó, kagylódíszes oromzata van. Rajta a következő felirat: "Amikor Sinesije Zsivanovics, Arad, Nagyvárad, Jenopol püspöke meglátogatta szülőhelyét, a Nagyboldogasszonynak szentelt szentendrei püspöki székesegyháznak ajándékozta ezt az áldozást előkészítő asztalt szüleinek és rokonainak örök emlékére 1764. április 25-én."

A templom főbejárata mellett áll az a kis épület, melyben a szájhagyomány szerint III. Arsenije pátriárka lakott, ezért nevezik ma is pátriárkai épületnek. A görögkeletiek száma az 1790-es években volt a legmagasabb, 2036 fő, ekkor a Püspöki templom parókiájához 366 fő, a Pozsarevacskához 449 fő a Preobrazsenszkához 349 fő, a Csiprovacskához 309 fő, az izbégi parókiához 253 fő, az Opovacskához 206 fő, a Fő téri görög templomhoz pedig 104 fő tartozott. Létszámuk már a beköltözés után csökkenni kezdett, 1796-tól 1828-ig már csak hét lelkész szolgált, tehát templomonként egy. A drasztikus csökkenés a XIX. szd. végén keződött. Jelenleg kb. 100-120 görögkeleti lakosa van Szentendrének. A templomkertben látogathatjuk meg Szerb Egyházművészeti Múzeumot, melyet a korábbi lelkészlakásokból alakítottak ki 1964-ben. Az ország minden területéről érkeztek ide mirták, ikonok, kendők, terítők, evangéliumok és egyéb egyházművészeti és egyháztörténeti érdekességek. Szentendre templomai közül csak itt tartanak rendszeres istentiszteleteket, vasár- és ünnepnapokon 10 és 16,  szombaton és ünnepek előestéjén télen 17, nyáron 18 órakor.

1828-tól 1912-ig parókusai voltak: Joannes Nedics, Demetrius Czvervenperkovics, Petrus Rimszky, Georg Pintacs, Vladimirius Rakics, Djordje Blazsics, Jovan Radenkovics, Petar Antonovics, Konstantin Josiphovics, Antonije Markovics, Milics Cvetko, Nikolai Rakics, Djordje Golub, Constantin Gojkovics, Kornelije Csupics, Stevan Csamprag, Djorgje Pilic. 1912-től: Huzsvik Vazul, Schultz Csedomir, Marko Csupic, Konstantin Josifovics, Jovan Milizsics, Svetozar Nedeljkov és Ilija Nincsovics. 1986 óta parókusa Vojiszláv Gálity.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc