Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Makó, Szent István plébániatemplom
(belvárosi római katolikus templom)


(Csongrád megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

Története

Vasúttall a városba érkezve már messziről megpillanthatjuk a római katolikusok belvárosi templomának égbenyúló, barokk tornyát. A templom a város egyik csendes, a központ forgalmától védett téren, családi házak környezetében helyezkedik el.

A településnek a középkorban több temploma is volt, melyek a zivataros évszázadokban megsemmisültek, elpusztultak. A mai templom helyén álló templommal is ez történt a 17. század végén, a török kiűzésekor. A visszatelepülők 1699-ben felekezetek szerint telepedtek le, külön a katolikusok és külön a reformátusok. A katolikus városrészt nevezik Bujáknak. A török után 1699-ben történt újjátelepülés után kicsi, paticsfalú templomot emeltek, melyet néhány év múlva, 1718-ban kőből építettek meg. Ezek építészeti jellegéről adat nem maradt meg, csupán néhány berendezési tárgy került át az új, ma is álló templomba.

Máig álló, kívül egyszerű, de belsejében pompás képet mutató, barokk templomuk építése 1765-ben került napirendre Engl Antal csanádi püspök, a város kegyura megbízásából. Dokumentumok alapján a makói római katolikus egyház megbízásából Sterk János kanonok szerződést kötött az építési munkákra Hinelbader János építőmesterrel, egyes következtetések alapján ő a templom tervezője, azonban ez nem bizonyított, így a tervezőt nem ismerjük. Az építkezés a pénzhiány miatt szakaszosan zajlott, az egyházat Gerlitze János főbíró és templomgazda képviselte. Ő maga hat év alatt ötezer forint adománnyal járult hozzá a templom építéséhez. A legnagyobb adományt Gerlitze János főbíró adta, amely meghaladta az Engl Antal csanádi püspök által folyósított templomépítési támogatást. Emellett a város, a vármegye és a hívek is komoly adományokkal járultak hozzá ahhoz a csodálatos épülethez, amelyet ma is láthatunk. A gerendákat, deszkákat, léceket, zsindelyt Erdélyből szerezték be. A falazáshoz 1 326 000 téglát használtak föl. Felszentelésére 1772-ben került sor.

1790-re a torony zsindelyezése tönkrement, ekkor készült párnatagos, barokk sisakja, amelyet 1832-ben Róka József apátplébános a jelenlegi klasszicista sisakra cseréltetett ki. A tetőzeten 1854-ben, a tornyon 1857-ben végeztek felújítást. A jelenlegi kapus, bástyás templomkerítés 1933-ban készült egy korábbi, 1824-es térképen jelölt kerítés mintájára.

Leírása

A Szent István tér közepén keletelt szentéllyel és nyugat felé tájolt toronnyal áll a későbarokk stílusú templom. Oldalhomlokzatait lizénák osztják faltükrökre, melyekben egy-egy félköríves ablak látható. A 47 méteres torony - mely a legmagasabb a városban - a főhomlokzat síkjában van. Főbejárata téglalap alakú, egyenes záródású, fölötte, de még a szemöldök párkány alatt az építtető püspök, Engl Antal címere látható. A kórusablak félköríves, két oldalán egy-egy keskenyebb, ugyancsak félköríves szoborfülke, melyekbe szobor nem került. A főpárkány vonalában meanderes, középen megtört timpanon húzódik, felette egy az előbbiekhez hasonló szoborfülke-vakablak. A két oldalsó íves oromfal volutás díszítésű. A harangház ablak érdekessége, hogy kis kőerkélye van, záródása pedig kosáríves. A falazat záródása órapárkánnyal történik, az óra helyén csak számlap van jelenleg. A torony csúcsán - kegyúri templom lévén - kettős kereszt van, melynek felső keresztfája csillagszerű kiképzést kapott.

A templomot bástyákkal díszített kőkerítés veszi körül, melynek két bejárata van, különösen szép, díszes a főbejárat előtti kapuzat, mely timpanonos, klasszicista, volutás-meanderes kiképzést kapott. A kerítésen belül található a Mária-oszlop, mely a város legrégebbi köztéri szobra: négyzetes lábazatú, kompozit oszlop tetején áll a Szeplőtelen Boldogasszony szobor glóriával. A 18. század elején készült és 1718-ban került ide, a korábbi kőtemplom elé. Később különböző helyszíneket találtak a számára, végül a szentély mögé került, ahonnét 1999-ben, restaurálás után helyezték vissza ide, eredeti helyére. Vele átellenben, bejárat másik oldalán egyszerű fakereszt áll.



Belseje

Visszafogott külseje után megdöbbentően hat gazdagon, művészi oltárokkal, festményekkel, szobrokkal díszített belső tere. A háromboltszakaszos, csehsüveg boltozattal fedett hajó után diadalívvel elválasztott, téglány négyezeti tér következik, majd a szentélyapszis félkörívével és a fölé boruló negyedgömb-kupolával végződik a keletelt szakrális tér. A mennyezetet és a boltszakaszok elválasztó hevederek csak a templom geometriáját jobban kiemelő díszítőfestéssel látták el, falfestményekkel nem. Ez a hangulatos falszínezet jobban kiemeli a berendezés szépségét.

A hajóban Szent Anna és Szent József mellékoltára áll, készítőjük ismeretlen, festésük pontos idejét nem ismerjük, annyi bizonyos, hogy a 18. század első felében készültek, tehát elképzelhető az is, hogy az előző templom számára festették őket. A Szent Anna oltáron Szent Anna makói ruhába öltözve tanítja Szűz Máriát, a háttérben Szent Joachim alakja látható. A fölső, olvális kép Alexandriai Szent Katalint ábrázolja kerékkel, utalva a szent vértanúságára. A Szent József oltáron az előbbivel párhuzamba állítva Jézus tanítja Szent József, kezében Áron vesszőjével. Fölötte, a fölső képen Szent Mihály arkangyal Luciferen aratott győzelmét láthatjuk. A bejárat mellett kapott helyet a Madonna-kegykép, amely a római Santa Maria Maggiore bazilika kegyképének másolta, és a népnyelv szerint a török időkben került Makóra Szegedről. A kép 18. századi, de eredetét homály fedi, a szegedi alsóvárosi ferences templomnak ilyen képe soha sem volt, tehát a monda valószínűleg nem igaz.

Főoltára a Bach-korszakban, 1854-ben készült és kifejezi a nemzetei függetlenség eszméjét, hiszen az oltárt készíttető Csajághy Sándor püspök maga is a magyarság függetlenségének és felemelkedésének élharcosa volt saját korában. Alkotója Emler Beneventura bécsi festő, kivitelezője Mauer Pál pesti mester volt. A lenyűgözően megkomponált, magával ragadó képen Szent István felajánlja a koronát a Napbaöltözött Asszonynak, Szűz Máriának, aki karján a Kisded Jézust tartja. Két mellékalakként ember nagyságú, adoráló angyalok jelennek meg. A festmény melletti, karcsú oszlopok között Szent László és Szent Imre fehérmárvány szobra áll. Szent László kezében jogar, Szent Imre kezében a magyar Szent Korona látható. Az oltárépítménytől balra Mária Szíve, jobbra Jézus Szíve szobor áll. A márványból készült, hangsúlyos tabernákulum 1939-ben készült Fischer János és Fia munkája által. Bugár Mészáros Károly tervezte a II. vatikáni zsinat liturgiai reformja következtében felállított, modern szembemiséző oltárt, amely leginkább egy kiszélesedő virágra hasonlít. A szentélyben találjuk még a klasszicista keresztelő medencét, amelynek tetején Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust a Jordán folyó vizében. Mellette láthatjuk a 18. századi Hordozható Mária-szobrot.

A bejárat feletti, kéttagú orgona 2 manuálos, 18 regiszteres, Angster József építette 1901-ben. Első orgonáját Róka József apátplébános építtette a 19. század elején, ez szintén 18 regiszteres volt.



Harangok

A templomnak öt harangja van. A Szent Imre nagyharang 1100 kg-os, 126 cm alsó átmérőjű, e1 hangú és Eberhard Henrik öntötte Pesten 1815-ben. Elődje 1665 fontos, vagyis 932 kg-os volt, és 1791-ben Christovics Imre adományából öntetett, 24 év után megrepedt, ezért megnagyobbítva újjáöntették. Nagyság szerint a második harang a Szent Gellért tiszteletére szentelt, 550 kg-os öntvény, 97 cm az alsó átmérője, gisz1 hangú, Gombos Lajos öntötte 1980-ban Őrbottyánban az 1944-ben háborús célokra elvitt és felhasznált másod-nagyharang helyett Szent Gellért püspök születésének 900. évfordulója alkalmából. Elődjét 1815-ben a nagyharanggal együtt újjáöntötték, ekkor Szentháromság tiszteletére szentelték, majd az I., később a II. világháború ismét elpusztította. Tehát a harangot két évszázad alatt négyszer kellett megöntenie az egyháznak. A Szent László harang 250 kg-os, 78 cm alsó átmérőjű, 1923-ban az Ecclesia Harangművek öntötte Budapesten. A Szent György harang, (vagy kisharang) 180 kg-os, 67 cm alsó átmérőjű, Gombos Lajos öntötte 1978-ban Őrbottyánban, miután az Ecclesia Harangművek által 1923-ban öntött, korábbi harang megrepedt. A lélekharang: 65 kg-os, 46 cm az alsó átmérője, F.W. Rincker vezetésével öntötték a budapesti Ecclesia Harangművek öntödéjében 1923-ban, kizárólag este 8 órakor, az Úrangyala után szólal meg.

Irodalom:

Ágoston István et al: Magyar harangok. Bp., 2003

Bangha Béla: Katolikus lexikon. 1931-33.

Dr. Czellár Katalin - Dr. Somorjai Ferenc: Magyarország. h.n. 1998

Diós István: Magyar katolikus lexikon. Szent István társulat Bp., 1993.

Gilicze János: Város a Maros mentén : Makó története a források tükrében 2007

Solymosi Ferenc - Czár Attila: Magyarország orgonái. Kiadja: Magyarországi Orgonák Alapítvány, Kiskunhalas, 2005.

Tóth Ferenc dr.: Makói Útikalauz, Magony-Dornbach Bt., Makó, 2005

Tóth Ferenc dr.: Makó településtörténeti vázlata 1974

Makó műemléki és városképi vizsgálata 1952 (Városépítési Tervező Vállalat)

http://www.mako.hu/

http://www.sulinet.hu

http://wikipedia.org/

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc