Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Szent Flórián vértanú görög katolikus templom

(Budapest II. kerület)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Az alapító-építtető

A Bajorországból hazánkba vándorolt Christ Antal, a budai Fő utcai Szent Flórián kápolna alapítója 1691-ben született Wiesethbruckban, parasztbirtokos családban. A pékmesterséget kitanult kegyes lelkű ifjúra nagy hatást gyakorolt a közeli Arberg városban Szent Balázs tiszteletére emelt templom építkezése, majd felszentelése. Feltehetően ekkor határozta el, hogy Istenszeretetét templomok építésével fejezi ki. Szülőhelyén és az attól nem messze fekvő Reisenwasen helységben egy-egy, torony nélküli, kis mezei kápolnát építtetett 1710 -1720 körül, mely misézésre, oltár híján nem volt alkalmas. A csak néhány fogadalmi képpel és egy-két szoborral berendezett kápolnák mindegyikébe legfeljebb alig több mint tíz imádkozó térhetett be.
Amikor a még nőtlen Christ Antal hírét vette, hogy a török alól felszabadított magyar fővárosban kedvező üzleti feltételek nyílnak az ott letelepedőknek, elhagyta hazáját és valószínűleg 1722-ben érkezett Budára. A városi tanács kimutathatóan 1723. március 1-én vette fel a budai polgárok sorába. Hamarosan megnősült, de a gyors egymásutánban meghalt két gyermeküket az alig 27 éves Katalin nevű felesége csakhamar követi a sírba.

A több lakóház tulajdonosává vált budai polgár Christ Antal 1750-ben ajánlatot tesz a tanácsnak, hogy saját költségén felépítteti a katonai létesítményből átalakított, egyemeletes polgári kórház kápolnáját. Az esztergomi egyházmegyétől megérkezett engedélyt követően a Szent Flóriánhoz címzett kápolna alapkövét 1750. június 30-án helyezték el.
Az építkezés üteme lehetővé tette, hogy három év multán, május 4-én, a névadó szent napján a templom felszentelése megtörténhessék. A kalocsai érsek helyezte el az oltárkő alá Szent Cölesztin (Celesztin) és Szent Purpuratus vértanúk ereklyéit. Preindl Márton jezsuita atya, vízivárosi plébános mutatta be a kápolna első szentmiséjét. Az alapító pékmester a budai városi tanácsnál pár forint híján tízezer forintos alapítványt létesített (1754) a kápolna mindenkori karbantartására. Ugyancsak a kalocsai érsek szentelte fel a Xavéri Szent Ferencről elnevezett mellékoltárt. A Szent József oltárt később emelték. A kápolna tervezőjének, építészének neve nem ismert. A szerény épületre nem húztak fel tornyot, építészeti megoldása nem volt hivalkodó.

Az évek múlásával és a kápolnát látogató hívek számának gyarapodása láttán Christ Antal egy nagyobb, díszesebb Istenháza építését határozta el a kápolna helyén. Szándékában megerősítve érezte magát második, 47 éves felesége elvesztése (1757) miatt; a hitben, a vallásban keres és talál menedéket. Úgy tervezi, hogy az újonnan létesítendő templom fogadja majd be holt tetemét. Végrendeletében általános örököséül a Szent Flórián kórház-templomot nevezi meg. Életének hátralévő részét, küzdve közben súlyos betegségével, a templom építésének szenteli. Az építészeti és szellemi programot a vízivárosi Szent Anna templom plébánosa, Kögl Ádám jezsuita szerzetes közreműködésével állapítja meg, melynek alapján készíti el Nöpauer (Nepauer, Nöbauer, Neupauer stb.) Máté a terveket. Minthogy az építészt a Szent Anna plébániatemplom munkálatainál is foglalkoztatták, lekötötték, az építkezést csak 1759-ben kezdhették meg. Az alapító-mecénás álmainak megvalósulását nem érhette meg: május elején súlyos betegség dönti le lábáról. Közel egyhetes haláltusa után, Fő utcai házában, 78 éves korában meghalt. Kívánságának megfelelően temették el: az akkor szokásos polgári pompával és harangzúgás kíséretében vitték át tetemét az épülőfélben lévő kórháztemplomba. A sírba történő elhelyezéséig lelkiüdvéért összesen húsz szentmisét mondtak fölötte. A szertartáson a városrész lakosságának és a vallásosos egyesületek élén résztvett a budai tanács is. Fenyőkoporsóját a kápolna kriptájában helyezték el. A kripta lejáratát a mai templom hajójában kősírlap jelzi, a kronosztikonos felirat méltatja az elhunytat. A kiemelt betűk összege az 1795 évszámot adja ki. Az új templom felépültét, Christ Antal emlékét díszes, ugyancsak kronosztikonos szövegű okmányban örökítette meg a város, és helyezte el a torony gombjában. Christ Antal végrendeletében a terhek levonása után fennmaradó összes vagyonát a Szent Flórián kórház kápolnájára hagyja, de juttat az épülő Szent Anna templom javára is.

Az építkezés folyamata

Az esztergomi érsek-hercegprímás jóváhagyása birtokában Nöpauer Máté a Weithausból származó Reischl Gáspár ácsmesterrel, egy kőműves-pallérral, hét kőművessel és huszonhét napszámossal 1759. július 30-án megkezdte a templom építését. A munkások számának gyarapodásával alig egy hónap múltán már a tetőszerkezet összeállításán fáradoznak. A munkálatok üteméből arra lehet következtetni, hogy a korábbi kápolna falait az új épületnél felhasználták.
Szeptember 8: kifaragták a torony fedélszékét, októberben megkezdték a torony építését, november 10-én készen állt a terméskő-homlokzat. December 4-ig nagyjából elkészült a falazás, a boltozás, a sekrestye, a torony (a sisak kivételével). Wagner Antal befejezi 5-én az üvegezési munkálatokat, majd téli szünetre levonulnak az építkezésről.
Az 1760 januárjában elkészült, majd egy hónap múlva jóváhagyták a toronysisak terveit.
Az építkezés márciusban folytatódott. Ekkorra csupán a toronysisak, a homlokzat és a belső tér kiképzése van hátra. A tervezéssel Weber József Lénártot bízták meg. Áprilistól júniusig befejeződött a templombelső szakipari munkálata. Kezdetét vehette a berendezés, a művészi felszerelés elkészítése.
Június 20-ra Staudinger János budai orgonaépítő megépítette a hatváltozatú orgonát, majd szerződést kötöttek az orgonaház plasztikai díszítésére Eberhardt Antal budai szobrásszal.
Augusztusban, szeptemberben a toronysisak bádogburkolásával, a toronygomb és a kereszt aranyozásával foglalkoztak. Elkészültek a főoltár, a két mellékoltár, a szószék és a sekrestye szekrényének asztalos munkáival. Júliusban nagy ünnepség közepette megtartották a templom első litániáját, és feltűzték a toronyra a keresztet, a toronygombban elhelyezett már említett okmánnyal.
Az építkezést 1760. november 15-én ugyan befejezték, de a templombelső művészi kiképzése további tíz évet igényelt. 1761 júniusában elhelyezték az orgona szobrait. A két mellékoltár plasztikai és architektonikus részleteivel még 1762 végén is foglalkoznak. Két év múlva négy oltárképet rendeltek Falkoner (Falconer) Ferenc budai festőnél.
1766-1769 között megérkezetek a főoltár és a mellékoltárok szobrai. Az oltárokat, a szószéket, és az orgona szobrait aranyozzák, végül december 30-án a főoltár teljes pompájában áll. Oltárképének megfestésével Franz Xaver von Wagenschönt, a Szent Anna templom oltárképeinek festőjét bízzák meg. A kép keretét Fries Gáspár asztalosmester készítette. A Szent Flórián megdicsőülését ábrázoló főoltár-festmény 1770-ben érkezett meg Bécsből, 79 forintba került a szállítási költségekkel együtt.

A művészi kivitelezésű kápolna a polgári kórház betegeinek lelki felépülésére alig valamivel több, mint másfél évtizedig szolgálhatott. A "kalapos király" 1785-ben megszüntette a kórház polgári jellegét. Évek múltán a kápolna északi oldalát övező területen kórházat építtetett a hadjárataiban megsebesült katonái gyógyítására. Egy 1819-es leírás a kórház nyomorúságos állapotát idézi: a betegek egy része a földön feküdt ágy hiányában. Az épületet később laktanyává alakítják át, mely a mai Bem téren felépült új kaszárnya miatt feleslegessé vált. A 20. század elején a kápolna a Ganz gyár terjeszkedésének gátolta.

Az időközben magára maradt, elhanyagolt kápolna "belsejében kegyetlen feledés sorvasztó nyomai mutatkoztak, külsejét pedig kikezdte az enyészet" (Schoen, 1940). A Fő utcai talajszint feltöltései következtében a kápolna a járdaszinttől 93 cm mélységbe került. A főbejárat ajtaját feljebb helyezték, az oldalbejáratot a csupán 136 cm-es magassági mérete miatt befalazták, az oldalablakok parapetjei is közelítettek az utca szintjéhez. A belső teret 75 cm-mel fel kellett tölteni, hogy a belső térbe levezető lépcsőket megszüntethessék. Az épület szerkezeti elemeinek belső magasságát is módosították részbeni lefaragásokkal, elfalazásokkal, takarásokkal.

Az I. világháborút követően (1920) az egyházi hatóságok jóváhagyásával a főváros, mint kegyúr, a görög katolikus magyar egyháznak átengedte a kápolnát, a Rózsák terén lévő görög katolikus plébánia filiáléjává vált. A módosult szertartási rendnek megfelelően a kápolnából eltávolították a belső szobrokat, múzeumba letétként vagy a régiségkereskedelem hálózatába kerültek. Az ugyancsak leszerelt Wagenschön-féle főoltárképet Tury Gyula másolatával helyettesítették. A Szent József halála című festmény a Szent Anna plébániatemplom tulajdonába került. A régi orgona megsemmisült, szobrait eladták, de ékessége, a Hárfázó Dávid fából faragott szobrát az akkori Székesfővárosi Múzeum őrizte.

1924-ben restaurálták a templomot. A főoltár retábulumát ikonosztázionná, oldalépítményeit előkészületi oltárként (protheszisz) alakították át, A boltozatra Lohr Ferenc alkalmazott rokokó-utánzatú díszítő festést, rontván a korábbi egységes művészi színvonalat.
A főváros, mint kegyúr, a múlt század harmincas éveiben a kápolna teljes restaurálását határozta el. Fridrich Lajos fővárosi műszaki főtanácsos saját szabadalmát alkalmazva, a közel egy méter mélybe került, és a talajvíz ellen teljesen szigeteletlen, 1680 tonna összsúlyú épületet kellő megerősítés után hidraulikus emelőgépekkel, "amerikai csavarokkal" 140 centiméterrel megemelte. Az előmunkálatokhoz 1936 november közepén fogtak hozzá. A téli szünetet követően, 1937. február 8-án kezdte meg az emelést 117 munkás 92 emelőgéppel. A napi átlagos 15 centiméteres emelésekkel és az aláfalazásokkal együtt február 20-án érte el a kápolna új magasságát. A munkálatok 26 ezer pengőbe kerültek, az összeg az épület "könyvi", 100 ezer pengő értékéhez képest méltányos volt.

A belső tér restaurálását Wälder Gyula műegyetemi építész-professzor tervezte és irányította. Az általa tervezett, és a boltozatra applikált stukkó-díszek közé Medveczky Jenő festőművész falképei kerültek. A munkálatok irányítását később Brestyánszky Tibor építész vezette, tervei alapján készültek az előkészítő oltárok, imazsámolyok, padok, stallumok, gyóntatószékek és sekrestye berendezése. A falikarok és a hatalmas csillár az 1938-ban lebontott krisztinavárosi gróf Karátsonyi Guidó-palotából került a kápolnába. (A palota helyére a kormányzat német birodalmi iskolát szándékozott építeni, amely azonban soha nem készült el). A világító testeket a gróf hagyatékából a főváros tanácsnoka, majd az ország német megszállása után a főváros polgármesterévé választott, és 1946-ban tíz év kényszermunkára ítélt, börtönben meghalt Dorogi Farkas Ákos és Balogh Bálint esperes-plébános vásárolta. A torony 19. századi, egyszerű, lapos gúla-sisakja helyett a stílusos, barokk-vonalú sisakot Máltás Hugó terve szerint Kimnach Móritz budai ácsmester kivitelezte. A restaurált kápolna előcsarnokába illesztett két tábla a restaurálás idején hivatalban volt személyiségek nevét, és közreműködésének jellegét örökíti meg. A megújult kápolnát 1938. május 22-én ünnepélyes szentmise keretében Balogh Bálint áldotta meg.

A kápolna eredeti, az 1822-i canonica visitatio szerinti két közepes nagyságú harangjáról nem maradtak fenn adatok. 1881-ben Oetl Antalné Veczerer Terézia adományaként Walser Ferenc öntött egy harangot, palástján Szűz Mária domborműves alakjával. Felirata a következő:
Szeplőtelenül fogantatott szűz Mária
Könyörögj érettünk
Hogy méltók lehessünk
Krisztus ígéreteire
Öntötte Walser Ferenc Budapesten
MDCCCLXXXI
Oetl Antalné szül. Veczerer Terézia
adománya MCCLV. sz.

A görög katolikus hívek gyűjtése lehetővé tette, hogy 1927-ben Szent Flórián tiszteletére harangot öntethessen Szlezák Lászlóval. Az I. világháború alatt nemcsak a toronysisak rézfedését, hanem az 1822-ben még megvolt két harangot is rekvirálta a hatóság.

A templom műemléki károsodása

Az ostrom levonulását követően a Főváros egységes szempontok alapján összeállított körkérdést intézett a kegyúri templomok kezelőihez.
Templomunk plébánosa, dr. Sztankay András (Sztankay István színművész édesapja), püspöki tanácsos jelentette:

- a németek a sekrestye egyes berendezési tárgyait többek között a kályhát (!) tették tönkre, és a pincéből elvitték a misebort;
- a nyilas uralom idején károkozás nem történt;
-a tüzérségi és légiharc következtében a torony déli oldala, az építészeti elemek, és a homlokzati szobrok jelentősen megsérültek. A tetőcserepek lerepültek, az ablakok betörtek, a főbejárati kapu és az összes ajtók tönkrementek. Megsérültek a csillárok, freskók, a főoltárképet a légnyomás kitépte keretéből;
- a templom február 12-én, 14 órakor szabadult fel - írja a plébános. "Rablások, fosztogatások következtében eltűnt egy ezüst-aranyozott kehely és patena csillaggal, 3 miseornátus, 6 drb miseing, 8 különböző vászon oltárterítő, 4 fekete posztó ministráns ruha, 2 kék és 1 piros posztó ministráns ruha, két keleti oltárszőnyeg, kézi-és imakönyvek, valamint 5 darab fekete gyász selyem-klott oltártakaró".

Az 1945. november 30-án kelt kárjelentés szerint a Főváros már 1 millió pengőt költött a templom helyreállítására. Az eltűnt kegytárgyak, egyházi textíliák pótlása 15-20 ezer pengőbe került volna, "ma több millió pengőt jelent".
A háborús károk ellenére Sztankay plébános a németek kiűzése után két nappal megkezdte papi szolgálatát a templomban.

A homlokzati Szent Balázs szobrot Óra Sándor faragta újra, a főoltár képét átmenetileg aTury-féle másolattal pótolták.
A templomot 1989 - 2003 között restaurálták; sor került a homlokzatok, a freskók, a főoltár és a szószék felújítására. Az ikonosztáziont mobil ikontartókkal cserélték fel, és a főoltárt körbejárhatóvá alakították.

A templomot délről határoló kis parkban egyméteres terméskő talapzaton áll a három méter magas, tölgyfából készült feszület, melyen a corpus színes zománcú. Jeges Ernő alkotta, 1978-ban állították fel. Felirata: "INRI". ("Iesus Nazarenus Rex Iudeorum"; ez a názáreti Jézus, a zsidók királya").

Leírása

A kápolna ikonográfiai programját minden bizonnyal az alapító Christ Antal határozhatta meg az építész Nöpauer Máté számára. Így a hazájában különös tiszteletnek örvendő vértanú püspök-szentek, Balázs és Miklós helyet kapott sírkápolnája homlokzatán. Balázs tituláris szentje szülőhelye plébániatemplomának (Arberg), Miklós, a myrai püspök pedig az északi államokban a hajósok és pékek patrónusa, tiszteletéről számos Nicolai-templom tanúskodik.

Az utca vonalában álló templom keleti, rizalitszerű homlokzati tornya a párkány magasságában homorú ívekkel csatlakozik az épülettesthez. Az épület falai simák, nyílásai keretezettek. A lizénákkal falmezőkre osztott felület egyhangúságát a keletre néző főhomlokzaton kialakított szoborfülkék, ablakok, és a kőkeretes főbejárat oldja. Az egyszerű záró-, egyben főpárkány fölötti attika ugyancsak homorú, lendületes ívvel épült a toronyhoz. Az attika két oldalán rokokó stílusban tartott, faragott kő-sarokvázákat helyeztek el. A toronyépítmény sarkait ugyancsak rokokó fejezetű pilaszterek övezik. A torony ívelt végződésű, faredőnyös ablakai fölött nincs óra, helyette virágmotívumos mező látható. A párkányról finom ívű, hangsúlyos párnatagon nyugszik a gúla, amely a toronygolyót és a keresztet tartja.
A mozgalmas főhomlokzat attika-mezőjében kiképzett, ívelt, pilaszterekkel keretezett homorú falfülkében áll Szent Flórián lendületes, életteli szobra, Weber József Lénárt alkotása. A főbejárat fölötti kórusablakot ugyancsak homorú fülkékben álló szobrok övezik. A Szent Flórián szobortól eltérően a két püspök-szobor alakján "nem érzik magasba ívelő barokk átszellemültség. Szomorú, görnyedt aggastyánok, egy sírkápolna fáradt öregei, kik lecsukló fejjel gyötrődnek talapzataikon, intve a belépőket, hogy a halál hajléka ez, hová imádkozni jöttek" (Müller: 49.). A két püspökszobor azonosítását megkönnyíti a déli fülke Szent Balázs-szobra, melynek gyertya-attribútumát a szoborkézbe helyezte az alkotó Eberhardt Antal. A túloldali Szent Miklós ábrázolásról, mely ugyancsak Eberhardt műve, hiányzik a hajó, horgonnyal vagy legalább egy könyv, fedelén három arany(ozott)golyóval.
Az északi oldal befalazott ajtaja utal a kápolna egykori kórházzal való kapcsolatára. A hajónál keskenyebb szentély ugyancsak keskenyebb és alacsony sekrestyével zárul.

Belső tér

A templom zárt előcsarnokában a felújítás-felemelés előtt "egy kamra és egy kórusfeljárat" volt kialakítva az orgonakarzat alatt. A kamra helyén a Könnyező Szűzanya tiszteletére üvegfallal, ráccsal elzárt kápolnát képeztek ki. A boltozat alatti mezőbe egy-egy félköríves márványtáblán örökítették meg a felemelés-restaurálás tényét, és az események idején hivatalban volt érdemdús személyek nevét.

A kápolna kőkeretes ajtaja feletti sávban lévő márványtábla szövege:

A Szent Flóriánról elnevezett templom
az Úrnak1759-60-ik esztendejében
Christ Antal adományából épült
és 1920-ban
a budai magyar görög katholikusoknak adatott át.
Az utca feltöltése folytán lesüllyedt helyzetbe került templomot
az eredeti arányok helyreállítása céljából
Budapest Székesfőváros, mint kegyúr áldozatkészsége
Fridrich Lajos műszaki főtanácsos tervei szerint
1937 évben 1.40 m.-rel felemeltette
és 1938 évben
Balogh György főmérnök és Borsos László s. mérnök
művezetése mellett restauráltatta.
Amikor Dr. Gerevich Tibor egyetemi tanár elgondolása szerint
Medveczky Jenő festőművész által kifesttette
és Brestyánszky Tibor építész tervezte új bútorokkal a berendezést kiegészítette
újból felszenteltetett 1939 nov. 19-én Dr. Dudás Miklós hajdudorogi megyés-püspök
által.

A másik táblán ez áll:

Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás
Miklósy István hajdudorogi megyéspüspök
Szendy Károly polgármester
Dr, Dorogi Farkas Ákos, Dr. Rosta János templombiztos
Balogh Bálint első esp. parochus idejében
Dr. Zsitvay Tibor, Dr. Terbócz Imre szfőv. bizottsági tagok lelkes támogatásával
mikor a kegyuri ügyek előadója Dr. Havlin Károly főjegyző
majd Dr. Schindler Pál tanácsjegyző volt
s az egyházközség élén Dr. Vaszkó Endre világi elnök
Dr. Dorogi Farkas Ákos és Medvigy István társelnökök
Dr. Simon László alelnök, Dr. Szaplonczay Ödön főpénztáros
Dr. Volenszky Jenő főgondnok és Dr. Lyachovics László állottak.

A templom déli falán kisméretű, egyszerű oltár áll, a felette lévő, votiv-tárgyak sokaságával gazdagított, rokokó rámába foglalt festményen Mária és a gyermek Jézus fejképére koronát helyeztek. A berendezést álló amforák egészítik ki. Az 1992-ben létesített márványtábla szövege szerint Koszorús Imre és felesége Puskás Jolán jótevőknek mond köszönetet a budai görög katolikus egyházközség.

A világos templom téglalap alaprajzú hajója egyetlen dongaboltozattal fedett tágas terem, a keskenyebb, homorú ívvel záródó szentélyt eredetileg a teret teljesen kitöltő főoltár uralta, mögötte ajtó vezet a sekrestyébe. A mennyezetig érő retábulum ormának közepén volutákon térdelő, adoráló angyalokkal övezve a Szentháromság szoborcsoportja volt látható. A felépítmény szélein, konzolokon Szent Péter apostol (evangéliumi oldal) és Szent András vértanú fehérre festett, gazdagon aranyozott faszobra állt. A Wagenschön-féle hatalmas oltárképet Szent Lőrinc és Szent Donát vértanúk szobra fogta közre. A szobrokat Weber József Lénárt alkotta (1702-1773). (Vele egyidőben működött Budán egy másik, azonos nevű szobrász is, a kettejük esetleges rokonságát bizonyító adat nincs). A retábulumot és a koporsó alakú oltárt zöldre ill. halványzöldre márványozták. A menzán a fából készült, fehér és aranytónusú tabernákulum domborított ajtaját aranyozott kehely díszítette, amely fölött a Szent Ostya lebegett.

A szentélyt mára jelentősen átalakították. A szobraitól megfosztott oltárt a retábulumtól elválasztották, előbbre hozták, így körüljárhatóvá vált. A Szentháromság szoborcsoportja helyén Tury Gyula ugyancsak a Szentháromságot ábrázoló festménye kapott helyet. A Székesfővárosi Múzeumtól sikeresen visszaszerzett, rokokó keretbe illesztett eredeti Szent Flórián-festmény ismét a régi helyére került. Az oltár szélein Mihály és Gábriel főangyal, a szentély előterében az Istenanya és Jézus Krisztus ikonját látjuk. A szentély előtti kis asztalra (tetrapod) a mindenkori egyházi ünnep ikonját helyezik. Az oltárt az Istenanya és Jézus nagyméretű ikonja hangsúlyozza.

Korábban a szentély előtt kétoldalt álltak az azonos felépítésű, mintegy a főoltár retábulum-szerkezetét kicsiben megismétlő mellékoltárok. Az evangéliumi oldal oltárának oromképe Alexandriai Szent Katalint ábrázolta. A Falkoner Xaver Ferenc által festett Szent József halála című képet övező oszlopok mellett külső konzolon Padovai Szent Antal és Nepomuki Szent János szobra állt. Ez az oltár, tartozékaival együtt ma már nem látható. Helyére a korábban a két ablak közé épített, Erhardt József asztalos által puhafából, 1760-ban készített szószéket állították fel, melynek festése barna márvány látszatát kelti. A szószék feletti baldachin-hangvető szinte lebeg, tetején kereszttel. A szószék-kosár mellvédjén, dúsan aranyozott keretben a Magvető aranyozott domborművét (Eberhardt Antal alkotása) látjuk.

A leckeoldal oltárképeit ugyancsak Falkoner Xaver Ferenc festette. A retábulum díszes keretezésű oromképe Szent Orsolya vértanút, míg az eredeti oltárképen a haldokló Xaveri Szent Ferencet ábrázolta. Ma az oltárra az Angyali üdvözlet és Myrai Szent Miklós Medveczky Jenő által festett képei kerültek. A korábbi oltár érdekessége a két konzolon állt egy-egy "puzdrás [nyílvessző tartó] szerecsene" volt.

Medveczky Jenő ecsetje alól került ki a szentélyben balra álló előkészületi oltár Jézus születése- és a hajóban lévő több imazsámoly fölötti kép. (Pócsi Szűz Mária, Padovai Szent Antal, Lisieuxi Kis Szent Teréz, Szent József). A főbejárat fölötti kórus szobrokkal díszített, fényképen meg nem örökített, nem dokumentált, Weber I. Lénárt által tervezett és Staudinger János által épített hatváltozatú orgonája teljesen elpusztult. Szobordíszei a műkereskedelembe, néhány kisebb szobor, mint a dobverő- és a zenélő puttó múzeumba került. Az orgonaház nevezetessége a hárfázó Dávid király szobra, ugyancsak Weber alkotása. Leírása Schoen Arnold avatott tollából maradt ránk: "Dávid királyi pompájának mezébe öltözött alakja elrévülten, önfeledten magasztalja az Istent: rajongó izgalommal hárfája húrjain jártatva pengető ujjait, ajka zsoltár zeng a felhőkön alászálló angyaltól nyitott könyvből"…(Schoen, 1935:4)

A templom Medveczky-freskóinak ikonográfiai programja: a szentély boltozatán a halálra készülő Jézus a Getszemani-kertben, a diadalíven a Jó Pásztor és a négy evangélista, a hajó első szakaszában a Szent Ilona császárné által fel(meg)talált Szent Kereszt felmagasztalása, majd a Konstantinápolyt megmentő Szűz Mária dicsőítése két Árpád-házi szent, Imre és Erzsébet között. A világi személyek - Dorogi Farkas Ákos, Balogh Bálint esperes, Terbócz Imre és Fridrich Lajos- képe a két freskó sarkaiban látható.



Irodalom

A Víziváros templomépítkezései a török kiűzetése után. In Budai Krónika 1941. augusztus 13

Budapest templomainak háborús kárai. Kézirat. FSZEK-jelzet B 0910/414

Dercsényi Balázs: Budapest Görög katolikus parochiális templom. In Déri Erzsébet (fel. szerk.): Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi & Társa Kiadó, 1991

(e.) [Elek Artúr]: Felemelik Szent Flórián kápolnáját. In A Pesti Városháza 1936. 7-8.

Fridrich Lajos: Hogyan emeltük fel a Flórián kápolnát? In A Pesti Városháza 1937. 3.

Gerő László: Budapest templomai az ostrom után. In Budapest II. évf. 1946. 4.

Horler Miklós: Fő utca 90. Szt. Flórián kápolna. In Magyarország műemléki topográfiája VI. kötet. Budapest műemlékei II. Akadémiai Kiadó. Bp., 1962

Kismarty-Lechner Jenő: A Víziváros múltja és műemlékei. In Magyar Építőművészet 1943.

Kollega Tarsoly István (főszerk.): Révai Új Lexikona VI. kötet. Babits Kiadó. Szekszárd, 2000

Komárik Dénes: A Szent Flórián kápolna (rövid hírekben). In Műemlékvédelem, XVI. évf. 1972.1

Lechner Jenő (szerk.): Budapest műemlékei. Budapest Székesfőváros és a Műemlékek Országos Bizottsága kiadása Bp., én.[1924]

Müller Béla. A Buda-Vízivárosi Szent Flórián kápolna. Szerzői kiadás, Bp., 1936

Petrik Albert: A régi Budapest építőművészete III. Ipartestület kiadása. Bp., 1911

Petrik Albert: A régi Budapest építőművészete IV. Ipartestület kiadása. Bp., 1913

Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. Budapesti Városszépítő Egyesület. Bp., 1989

Schoen Arnold: A budai Szent Anna-templom. Budapest Székesfőváros Közönsége kiadása. Bp., 1930

Schoen Arnold: A Flórián-templom és a hárfázó Dávid-szobor. In Budapesti Rk. Egyházközségek tudósítója. 1935. 4. szám.

Schoen Arnold: Budapest Székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái. Klny. a Tanulmányok Budapest Múltjából VII. kötetből. Bp., 1940

Schoen Arnold. Szent Flórián (görög katolikus) plébániatemplom. In Koltai András (szerk.): A Szent Anna templom és a budai Vízivárosi katolikus egyházai. Budapest-Felsővízivárosi Szent Anna Plébánia. Bp., 2005

Schoen Arnold: Buda és Óbuda XVIII. századi templomai. In Történetírás. I. évf. 1. 1937.január

Székely Imre: Templomaink. Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat kiadása. Bp., én. , [2000]

Vörösvári Újság Online. V. évf. 2005. 2., és V. évf. 2005. 8.

White, Kristin E.: Szentek kislexikona. Maecenas. Bp., 1999

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1961

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc