Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


A Lourdesi oltár

Újkér, Alexandriai Szent Katalin római katolikus templom

(Győr-Moson-Sopron megye)

Írta: Vizler Imre
Fényképezte: Martincsevics Katalin és Vizler Imre


A középkori Újkér település nevét 1237-től ismerjük. Történelme során a Kanizsai-, a Nádasdy-, a Széchenyi-, majd a 20. század elejétől a Solymosy család birtokolja földjeit. 1950-ben Újkérhez csatolták Felszopor helységet, és az 1928-ban fuzionált Alsó-szopor és Makkoshetye településeket Alszopor néven. Önkormányzata 1990-ben alakult.

A község evangélikus temploma lelkészének nevét 1578-ban jegyzik fel, 1631-ben a felszerelésének gazdagságát említik. Gróf Nádasdy Ferenc 1661-ben visszaadta a katolikusoknak az evangélikusok által használt templomot. Az elkövetkező, másfél évtizedet meghaladó időszakban (1730-1747) között átépítették, majd az egyhajóssá alakított barokk templomot 1873-ban kereszthajó hozzáépítésével bővítették.

A nyugati homlokzat előtt rizalitszerűen áll a torony, második szintjét tagolt övpárkány választja el az alatta és a felette lévő emelettől, a másik két elválasztó elem jelzett, csupán falsáv. A torony két szintjén függőleges, keskeny, keretelt ablakot alakítottak ki, keretük felső részén vakolat-kereszttel. A harangház zsalugáteres, dísztelen, keretezés nélküli ablakai félkörívben végződnek. A nyolcoldalas gúla alakú sisak többszörösen osztott, középütt ék alakban emelkedő, óra nélküli párkányból indul, a sarkokon geometrikus idommal.
A templom északi falát két, a barokk korból származó támpillér gyámolítja. A szentély félkörívvel zárul. A déli oldal oromzatos kis építménye a toronyfeljárót zárja magába.

A templombejárat kosárívben végződő, boltíves szabad nyílás, mögötte kétszárnyú ajtóval.
A kórus boltozatot két oszlop tartja, a karzatmellvéd síkfelületű. A toszkán félpillérek három téglalap alakú, keresztboltozatos szakaszra osztja a hajót. 1873-ban félkörívvel záródó kereszthajóval bővítették a templomot.

A félköríves szentély hangsúlyos eleme az Alexandriai Szent Katalin vértanúságát ábrázoló freskó. A szentet Maxentius császár uralkodása idején kínozták halálra 305-ben. Az utókor egyik kedvelt legendája szerint a szent 50 bölccsel vitatkozva megtérítette őket, megtorlásul kerékbe törték, majd lefejezték. Holttestét az angyalok a Sinai-hegyre vitték, ahol Justinianus császár ideje alatt (527-565 között uralkodott) felépült híressé vált kolostora. A művészek szívesen ábrázolták Szent Katalin vértanúságát. Ezt a legendát örökítette meg a templom freskóján Závory Zoltán szilsárkányi festőművész 1968-ban. Szent Katalin apoteózisa a szentély előtti első dongaboltozaton látható. A szentély freskó középső motívuma, melyen az angyal sugárnyaláb dicsfényt áraszt le, mintegy előrevetíti megdicsőülését.

Szent Katalin eljegyzését az Istennel ábrázolja a főoltár festménye. A szokásos attribútumok közül itt csak a pallost ábrázolta Kovács Mihály 1883-ban. A korábbi, nem ismert tárgyú oltárképet Schaller István Győrött és Sopronban élt festőművész alkotta 1773-ban. A kép elveszett.

Az arányosan magas retábulumba foglalt oltárképet háromnegyed oszlopok övezik, melyek fiatorony (fiale) csúcsdíszt hordoznak. A templom szakrális berendezési tárgyainak jellegzetes motívumai az oszlopok. A kép kerete futólevelekkel ellátott timpanonban végződik, ennek ormán kereszttel. Az oltárasztal közepén gazdagon aranyozott, kétajtós tabernákulum látható, fölötte a szintén timpanonban végződő fülkével, melybe az Oltáriszentséget helyezik a megfelelő alkalommal. Kétoldalt térdelő, adoráló angyalszobrok. A menza talapzatának előlapját kazettákra osztották. A zsinati oltár egyszerű kiképzésű, trapézalakú közép-alátámasztással. Homloklapján síkban tartott keresztet, talapzatán a feltámadást szimbolizáló Agnus Dei domborművet látjuk.

A déli kereszthajóban lourdesi oltárt építettek. Retábulum helyett a menza fölötti falban lourdesi sziklabarlanghoz hasonló fülkét képeztek ki, melyben Mária-szobor áll. A tabernákulum egyajtós. Az egyszerű oltárlapot hasábok támasztják alá.
Az oltár mellett áll a törpeoszlop-kötegből kiinduló, poligonális, festett fából készült keresztkút-ház, ormán a Jézust megkeresztelő Szent János színezett fa-szoborral. A kereszthajóban helyezték el a húsvéti gyertyát.

A szószéket a diadalív evangéliumi oldalán lévő pillér hordozza. A hangvető tetején kereszt, alsó felületén a Szentlélek szimbóluma. A szószék kosár homlokzatának tükreiben mozaik utánzatú háttér előtt a négy evangélista, közöttük a Magvető Jézus színezett, fából készült féldomborműveit tekinthetjük meg.

A szentélyben Szent Vendel és a Jó Pásztor, a szószékkel szemközt Jézus Szíve, majd kifelé haladva Szent Anna a gyermek Máriával és Szent József színes szobrai állnak konzolokon.

Irodalom

Bangha Béla SJ. Katolikus lexikon II. kötet. A Magyar Kultúra kiadása. Bp., 1931

Csatkai Endre: Sopron és környéke műemlékei. In Magyarország műemléki topográfiája II. kötet. Akadémiai Kiadó. Bp., 1953

Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. Akadémiai Kiadó. Bp., 1955

Kollega Tarsoly István (főszerk.): Révai Új Lexikona XVIII. kötet. Babits Kiadó. Szekszárd, 2006.

Thirring Gusztáv dr.: Sopron vármegye községeinek népesedési fejlődése az utolsó 150 év alatt. In Soproni Szemle II. 1938. 4., 191. o.

A szentély-freskó alkotójának nevét és készítésének idejét Mesterházy László közvetítésével Torma Margitnak köszönhetjük. Mindketten újkéri illetőségűek.

A településsel kapcsolatos adattárat Mesterházy László állította össze

Torma Margit fotói:


Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc