Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok





A főoltár:


A Szent Kereszt oltár:


A Xavéri Szent Ferenc oltár:
Felső-Vízivárosi Szent Anna plébániatemplom

(Budapest)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története

Buda 1686. szeptember 2-i visszafoglalása során a város és a vár romhalmazzá vált. Az I. Lipót császár parancsára megkezdett újjáépítés lassan haladt, az 1692-ben kitört és évekig dúló pestisjárvány is hátráltatta az építkezéseket. A császár a városokban jutányos áron megszerezhető házakkal, vidéken ingyen hozzáférhető telekkel igyekezett meggyorsítani a Magyar Királyság benépesítését. Buda városában a visszafoglalás utáni második évben már 92 ház épült, de a fejlődést az ismét kitört pestis és a kuruc-labanc háború gátolta. A szabad királyi város jogaiba ismét visszajutó Buda mindennapi életét valójában csak a szatmári békét követően élhette. A Vár és a Duna közötti Víziváros főként német és horvát, kisebb számban magyar ajkú lakossága hitéletének megszervezését Széchényi György esztergomi érsek a jezsuita atyákra bízta (1687), kiterjesztve joghatóságukat nemcsak a Várhegyre, hanem Buda külvárosaira is, Óbuda mezővárosával együtt. Az érsek a kapucinus szerzetesek részére is lehetővé tette a letelepedést (1692), sőt, átengedte számukra a Víziváros plébánosi jogait. Ezt három évvel később Kollonich Lipót érsek is megerősítette.

Az 1720-as években ismét a jezsuiták kezébe került a magyarok és németek plébániája, templom hiányában Köschner Károly plébános a vízivárosi polgári temető kápolnájában misézett és prédikált. Az esztergomi hercegérsek, Keresztély Ágost kezdeményezésére Buda város tanácsa megvásárolta a korábban gróf Sinzendorff Vencel tulajdonában állt házat Forstmayer Mátyás fakereskedőtől. Az épület földszintjén működő, "A horgonyhoz" (Zum Anker) nevű fogadóból kápolnát, az emeleti helyiségekből plébánia hivatalt és lelkészlakásokat alakítottak ki. A plébánián másodkáplánként foglalkozott a hívek lelki üdvével Faludi Ferenc hitszónok, a magyar rokokó-kor költője. (Félalakos emléktáblája Szomor László műve, 1942-ben helyezték el a plébániaépület falán.) A harangtoronnyal is ellátott kápolna csakhamar szűknek bizonyult. A város tanácsa a szomszédos telket kisajátította tulajdonosától, Pösenbacher Mihálytól, aki az egyesített ingatlanon az Anna templom építkezésének megkezdését felfegyverkezve próbálta akadályozni. A templom tervezőjének személye ma még ismeretlen, felépítésével a tanács Hamon Kristófot bízta meg. Ebben az időben Pretelli Ignác jezsuita atya a plébános. Az építkezés ütemét akadályozta nemcsak az atya halála, hanem a pénz hiánya is. Az utód-plébános, az ugyancsak jezsuita Reck József idején csupán a leendő templom szentélye készült el, és szolgált a hitélet gyakorlásának helyszínéül.

A szentélyt Szent Anna tiszteletére 1746. július 21-én szentelték fel. Még abban az évben elkészült a szentély alatti kripta. A főhajó építésével átmenetileg felhagytak, csonkán meredező falait deszkaburkolattal próbálták védeni az időjárás viszontagságai ellen. Az anyagi erőt a szentély csinosítására, a tabernaculum és a szószék készítésére fordították. Egy évvel később a szentély nyugati oldalán hozzáfogott a loretói kápolna építéséhez Hamon, de hirtelen halála (1784) miatt azt már utóda Nöpauer Máté fejezte be, aki mint korábbi pallér, Hamon özvegye kezének elnyerésével építőmesterként majd budai polgárként folytathatta a templom építését. 1750 júniusában szélvihar tette tönkre a hajó deszka falát és -tetőzetét. Nöpauer módosította a főhomlokzat tervét, lebontotta a régi kápolnát, ennek helyén megkezdte a toronytestek alapozását, majd a félben maradt, fedetlenül álló főhajó építését. Nöpauer terve alapján 1758-ban elkészült a főhomlokzat és a két torony falazata, egy évvel később már láthatóvá vált ezek plasztikai díszítése is. 1761-ben a toronysisakot rézlemezzel fedték be. A munkálatokba mostohafia, Hamon János Mihály is bekapcsolódott. A templomépítés az ovális kupola elkészültével fejeződött be. Kögl Ádám plébános a hiányzó díszítőelemek és a berendezés költségeire gyűjtést kezdeményezett. Alighogy megkezdődött a gyűjtés, a június 28-i erős földrengés lesodorta a nyugati torony keresztjét, megrongálta a toronysisakot, a falakat, és kár esett a plébánia épületében. Az adományok gyűjtése külföldön is folytatódott.
A már meglévő Xavéri Szent Ferenc és Szent Kereszt oltárokhoz öt új mellékoltárt építtetett Eberhardt Antal szobrász munkájának igénybevételével. A belső tér díszítésére 22 táblaképet szerzett. Ezek, és az oltárok képei Wagenschön Ferenc bécsi festőművész műhelyéből kerültek ki. 1759-1765 között készültek el a főhomlokzat kő ablakkeretei, a pillérfejezetek, az oromzat ívmezője. Eberhardt Antal szobrász alkotta a főhomlokzaton elhelyezett Istenszemét az adoráló angyalokkal, Buda város címerét a haditrófeákkal, és a szoborfülke Anna-Mária szobrait. A főbejárat keretezését ugyancsak Nöpauer tervezte, kialakításának mestere Endl Ferenc kőfaragó. A kapuzat fölötti három szobor-allegóriát Weber Lénárt alkotta.

Az 1757 óta plébánosként működő Kögl jezsuita atya 1771-ben meghalt. Már nem láthatta a szentély kupolájának Szentháromság-freskóját, Vogl Gergely művét. 1773-ban elkészült özvegy gróf Zichy Miklósné adományaként a főoltár szoborcsoportja, és munkába vették a szószéket is. Mindkettő a grófnő által foglalkoztatott Bebo Károly művészi munkája. (Véletlen egybeesés, hogy XIV. Kelemen pápa ugyanezen évben szüntette meg a Jézus Társaságot, és oszlatta fel a vízivárosi jezsuiták székhelyét. Ezáltal Buda város tanácsának birtokába került a kegyúri jog). 1774-ben elkészült a szószék, és elhelyezték a toronyba a Brunner János harangöntő által készített négy harangot. A korábbi harangot Pomáz községnek adták el. Egy évvel később felszerelték a toronyba Johann Ruber budai órásmester óraművét, amelyet 1887-ben megjavítottak. A toronyóra feltehetően még a 20. század elején is működött. A jezsuita rend feloszlatását követően a lelkészi feladatokat átmenetileg Metzer Péter exjezsuita atya látta el. A templom berendezése ezt követően csak az 1777-ben készült vörös márvány keresztkúttal és a II. József által feloszlatott karmelita rend budavári templomából szerzeményezett orgonával gazdagodott 1784-ben.

Luprecht Ferenc plébánossága idején Hickisch Kristóf építőmester végezte a templom időszerű általános javításait. Ennek befejeztével szentelhette fel véglegesen a templomot (1805. augusztus 4) Görgey Márton Esztergom-főegyházmegyei általános helynök.

A Vízivárost 1838. március 6-án elöntötte a megáradt Duna. A templomon és a berendezésében esett károk helyreállításához szükséges anyagi fedezet hiányában nem is került sor a tönkrement öt mellékoltár újjáépítésére. Emléküket ma csak oltárképeik őrzik.

Buda várának 1849-i ostroma során kijavítható sérülések keletkeztek a templomon.

Az 1876. március 9 - 20-a közötti dunai árvíz ismét elöntötte a Bomba (Batthyány) teret, a templom víz alá került.
A templombelsőn az évek során végrehajtott beavatkozások tovább rontották a jezsuita korszak alatt oly gondosan kialakított stílusegységet: 1873 - 1874-ben kicserélték a templom üvegablakait figurális, festett üvegre, miáltal a hajó homályba borult. 1909-ben Reiszmann Károly Miksa a hajó kupoláját olyan díszítő festéssel látta el, mely a kupola térhatását tönkretette.

A II. világháború végén, a főváros ostromának idején a hadviselő felek ütköző pontjában álló templom nyílászárói a belövések következtében tönkrementek, a héjazatot a légnyomás leröpítette. Az északi kapuzat megsemmisült. A tornyok és toronysisakok megsérültek. Az addig óvóhelyként használt kriptából a Duna vízszintjének emelkedése miatt költözni kényszerültek az oda menekültek, és a templom értéktárgyait új helyszínre menekítették. A vízbetörés következtében "tele [lett] vízzel az egész templom, a bejárat felső lépcsőjéig, és a főoltár terítőjének aljáig. A nehéz padok, mint tutajok, úgy úsztak. Siralmas látvány volt". Az orgona elsőként sérült meg. A vízbetörést leszámítva a belső műemléki tér csaknem sértetlen maradt.
A templom kriptájába az 1960-as évek folyamán több száz köbméter építési törmelék került. Az 1970-es 80-as években, a kriptában és a pincefronton 180 cm magas víz állt. Évek múltán a szentély alatti kripta bővítésével urnatemetőt alakítottak ki, amelyet 2001-ben vettek használatba.

A főhomlokzat eredeti terve; A templom 1835-ben és 1900 körül


A templom 1909-ben és az 1910-es években


A templom az 1910-es években


Harangszentelés 1925-ben


A templom az 1930 kör és 1945-ben


A főoltár és a szentély az 1930-as években; a Hősök kápolnája

Leírása

A kéttornyos főhomlokzatával északra tekintő, 21,5 méter széles és 55 méter magas templomhoz keletről és dél felől a plébániaépület csatlakozik, az épület keleti traktusában jelenleg vendéglátó-ipari célú tevékenység folyik.

(Két műépítész 1899-ből származó leírása szerint a templom műszaki adatai a következők: toronymagasság 66 m, hosszúsága 44,2 m, szélessége 22,11 m, a hajó főpárkányáig mért belső magassága 18 m, az építmény teljes súlya (tömege) 177000 q.)

A kompozit fejezetű falsávokkal három szakaszra tagolt épületen díszes keretezésű, zsalugáteres ablakok nyílnak. A toronysisakok négyzetes alapú párnatagon nyugszanak, a nyitott sisakrész fölötti gúlatest gömbje Krisztus nevének görög Khi (X) betűjével kombinált keresztben végződik. 1774-ben Buda városának megrendelésére Brunner János öt harangot öntött, az ötödiket saját költségére készítette el. A nyugati toronyban helyezték el az 1452 kg tömegű Szent Erzsébet és Szent Anna nevét viselő legnagyobb, és a 465 kg-os Szent Péter és Szent Pál harangot. A keleti toronyban függött a 872 kg-os Szent József és Szent Donát, valamint a 279 kg-os Szent István és Szent Xavér tiszteletére szentelt harang. Hozzájuk tartozott a mindössze 44 kg-os lélekharang. A harangok öntésének évét kronosztikonos feliratok rejtették. Az első világháború idején a harangokat hadi célokra rekvirálták, és beolvasztották. 1920-ban a Szent Anna (250 kg), 1921-ben az 520 kg-os Szűz Mária harangot emelték a keleti toronyba. A legnagyobb, 1046 kg tömegű Szent László harangot, melyet Szlezák László öntött, a történelmi Magyarország utolsó hercegprímása, Csernoch János szentelte fel 1925-ben. Ezzel a haranggal egyidőben került a toronyba a mester ajándékaként a lélekharang.

A II. világháború idején a Duna felőli torony harangjait rekvirálták elsőként, a nyugati oldal tornyában függő legnagyobb harang bombatalálat következtében hasadt három darabra 1945-ben. A háborús dúlást csupán a lélekharang vészelte át. Az új, Szent Annáról nevezett, "Örülök az örvendezőkkel és sírok a sírókkal" feliratú, Szlezák Rafael által öntött nagyharangot (700 kg) a nyugati toronyba emelték fel, miután 1947 Pünkösd hétfőjén Mindszenty József hercegprímás felszentelte. Az elrekvirált harangok helyett 2005-ben az eredetieknél kisebb két új harang készült. A Magyarok Nagyasszonya harang 325 kg-os, a Szent István harang 162 kg-os, mindkettőt a keleti toronyban helyezték el, és Gombos Miklós öntötte őket.

A tornyok tövében négy-négy nagyméretű barokk váza helyezkedik el. A két torony között, az ívelt mező csúcsán az aranyozott Istenszeme szimbólumot két adoráló kőangyal fogja közre. Az ívmezőben hadijelvények között Buda címere látható. A középső traktusban a gyermekét könyvből oktató Szent Anna és Mária szobra áll.

A torony alsó mezőjében két-két pár fejezetes falsáv fogja közre a kórus hatalmas ablakát, amely az eléépített orgonaszekrény miatt kevés fényt bocsát a templombelsőbe. A kifelé forduló egy-egy oszlop között a kovácsoltvas felülvilágítóval ellátott kosáríves főkapu áll. A míves bejárat eredetije az ostrom idején elpusztult, a jelenlegit Grandtner Jenő alkotta. A kapu ívét követő felépítmény közepén a hit allegórikus alakja egy-egy barokk váza között áll, az oszlopfők párkányán balról a remény, jobbról a szeretet megszemélyesítői ülnek.

A tér és a Fő utca szintalakulásának következtében a templom főbejárata elé és előterébe néhány lépcső vezet le.

(A templom méretei kapcsán fentebb már említett két műépítész, Horváth Gyula és Krumholz Ágoston, előbbi, mint a chicagói Friestedt L. P. cég meghatalmazottja, 1899. májusban kelt Emlékirat-ban tett ajánlatot a templom 2-2,5 méterrel történő felemelésére. Az ajánlat vázolja a vízivárosi becses épület tarthatatlan helyzetét, minthogy a század elején a templom környékét feltöltötték, de a templombelső padozatának megemelése ellenére is az épület fél méterrel az utcaszint alá került. A 67000.- + 9000.- forint tervezett költségű munkálatokra nem került sor.)

A templombelső leírása

Üvegezett szélfogón át jutunk a templom előterébe; falait hálatáblák borítják. A bejárattól balra magasodik Pretelli Ignác jezsuita szerzetes homokkő síremléke. Az atya földi maradványait a belső szélfogó utáni tér padozata alatt helyezték el 1740-ben. A jobb oldali falon P. Quirinus Hochenpichler extrinitárius (+1801) copf vörösmárvány emléktábláját helyezték el, ez alatt Matthias Mosbeck sarkantyúmester (1817) epitáfiuma látható. A helyiségben posztamenseken az Immaculata, Árpád-házi Szent Erzsébet, és Páduai Szent Antal szobra áll.

A templom hajójába ugyancsak üvegezett szélfogón keresztül léphetünk be. A belső tér egyetlen pillantással átfogható, a hajó nyolcszögbe épített ovális terének folytatásaként az egy lépcsőfokkal megemelt szentélyre, a remekmívű főoltárra vonzza tekintetünket. A gerendázattal ellátott, ívelt építésű tér egy oszlop- és két pillérpár által határolva apszishoz hasonlító fülkében végződik, mely a jeruzsálemi templom belsejét jelképezi. A magasított oltárasztalon álló tabernaculum körül játszódik le az ó-testamentomi jelenet szoborcsoportba komponálva. Ezt Schoen Arnold örökbecsű leírásában a következők szerint értelmezi: "Anna bemutatja Istennek a gyermek szűz Máriát atyja Joachim, és nénje Erzsébet, hárfázó zsoltáros őse Dávid jelenlétében Zakariás főpap előtt, hogy felajánlja őt templomi szolgálatra a többi gyermekszűzek között. A tízparancsolat kőtáblái előtt az ó-testamentomi frigyláda (±mely ma hiányzik helyéről) körül csoportosított templomi jelenet fölött a timpanon közepén dics-sugaras ezüst felhőkoszorúval övezetten lebeg a szűz Mária által testté lett Ige szimbóluma parányi csecsemő Jézus alakjában. És az oromzat égi magasságában az angyalok dicsőítő "sanctus" szózatával és tömjénezésével meg felhőkkel körülfogva jelenik meg az Isten dics-sugaras szem, amely bölcs előrelátással az alant Istennek bemutatott szűz Mária jövendő fia által váltja meg a világot." A művészettörténet az ilyetén ábrázolást theatrum sacrum-nak, szent színháznak nevezi.

A kompozíció alkotóját Schoen Arnold stíluskritikai jegyek alapján máig nem cáfoltan Bebo Károly óbudai uradalmi építési felügyelő és a gróf Zichy család udvari szobrásza személyében határozta meg.

A főoltártól balra a sekrestye, jobbra a Szent Sír kápolna épült.

A hajó lapos oldalkápolnáiban álló Szent Kereszt (evangéliumi oldal) és Xavéri Szent Ferenc oltár azonos felépítésű. Előbbi oltár felépítményének oromzatában Szent Mihály főangyalt ábrázoló festmény áll, közép részét feszület uralja, közrefogva Szűz Mária és Szent János szobrával.
A Xavéri Szent Ferenc oltár oromzatába Szent Rafael arkangyal, a gyermekek őrangyalának alakja látszik a táblaképen. Az oltárkép a névadó szent haldoklását jeleníti meg. Hittérítési tevékenységét a festményen egy fekete alak, míg a jobb oldalán látható férfi azt a portugál kereskedőt mutatja, aki, miután a beteg Ferencet kitették a hajósok a tengerpartra, kunyhójába befogadta. A ma ismeretlen hollétű korábbi oltárkép Vogl Gergely alkotása, amelyen Szent Ferenc különböző nemzetiségű híveire "isteni igazságért esdekel". Az oltár szélein eredetileg Nepomuki Szent János és Borromei Szent Károly szobra állt, később más szobrokkal helyettesítették azokat; ma Szent Jakab és Szent Flórián szobrait láthatjuk.

A hajóban függő Wagenschön-féle táblaképek az árvíz előtt részint a tönkrement mellékoltárok oltárképei voltak. A 29 képből megmaradt 25 kép ma a templom hajójában, a plébániahivatal folyosóján, és a sekrestyében látható.

A szentély kupoláján a Szentháromságot, a csegelyekben a négy evangélistát festette meg Vogl Gergely 1772-ben. A hajó ovális kupolájának már említett, nyomott hatású ornamentális átfestése kellemetlen kontrasztot alkotott a szentély barokk festményével. Schoen Arnold a templom monográfiájának megírásához szükséges előtanulmányai során (1926-1928) rámutatott az utolsó félévszázad tatarozási, helyreállítási munkálatainak az összképet befolyásoló vadhajtásaira:
- kifogásolta, hogy a homlokzati Szent Anna szobor, a kronosztikonos kőkartus és a főkapu kőplasztikája "piszkos zöld festékréteggel borítva kedvezőtlen benyomást keltő és szinte tagadja szülőanyagát",
- a templomba lépőt a "szélfogóul szolgáló ízléstelen üvegfal" megfosztja az esztétikai látvány élvezetétől,
- a hajó két színes "homályosra mázolt üvegablaka" félhomályt kelt.
- Nem értett egyet a tágas, öblös oratóriumok szélfogó üvegezésével sem, minthogy a felszerelt szerkezet éppen az oratóriumok funkcionális használatát gátolják meg, ezáltal az imahelyek "lomraktárul" szolgálnak.
- A loretói (ma Szent Sír) kápolna az eredeti berendezésének hiányában sivár benyomást kelt.
- A főoltár elhanyagolt szoborcsoportjának letört kézfejeit torz kiegészítésekkel pótolták.
- Eltűnt a theatrum sacrum részét képező frigyláda.
- A meghamisított magasságú tabernaculum megbontja a művészi összhatást. Kirívó példaként említi, hogy a főoltár "két erőteljes simatörzsű oszlopára villanykörtékkel felszerelt bádogfolyondár fonódik szervetlenül és stílustalanul." (1930-beli képét lásd az archív képek között). "A sötétségre kárhoztatott Xavéri Szent Ferenc mellékoltárnak nyom nélkül elveszett Nepomuki Szent János és Borromei Szent Károly aranyozott faszobrai az oltár arányainak alig megfelelően Padovai szent Antal és Szent József gyárilag készített és festett gipsz-szobraival, a Szent Kereszt mellékoltárnak szintén ki nem nyomozható bánkódó Szűz Mária s a szeretett tanítvány, Szent János aranyozott faszobrai pedig az oltár arányait s tartalmi egységét megbontó Jézus szíve és Mária szíve gyárilag készített és festett gipsz-szobraival pótolva."
- Ugyancsak eltűnt a Wagenschön által festett, Ádámot és Évát ábrázoló olajfestésű táblakép. A többi képet kontár kezek javították. De nem tartja megfelelőnek a padok közé állított világítótestek oszlopainak elhelyezését és stílustalanságát.

A Műemlékek Országos Bizottsága az 1935 tavaszán megkezdett restaurálás során először az épület külsejét újította fel, víztelenítették a falakat, kijavították a fal- és az elektromos vezetékek hibáit, a padlóburkolatot, lomtalanították a kápolnákat és az oratóriumokat. Utóbbiakban lebontották a szélfogó deszkafalakat. Elavultnak minősítették a templombelső korábbi kifestését. Ezért, és a XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti megrendezésével kapcsolatban a templomhajó boltozatának alakos kifestésére 1937-ben pályázatot írt ki a főváros. A zsűri az első fordulót eredménytelennek minősítette. A második fordulót zártkörű, meghívásos pályázatnak hirdették meg. Néhány művész külön, mások közös pályaművel szerepeltek. A döntést 1938. február 4-én hozta meg a zsűri, így az újabb fordulóban már csak Molnár C. Pál és Kontuly Béla festőművészt hívták meg a tervek elkészítésére, beadására. A harmadik fordulóban nem tudta eldönteni a bíráló bizottság az elsőséget, mindkét tervet alkalmasnak tartották a megvalósításra, és a pályázó két művészt felkérték terveik egyesítésére. A negyedik, döntő fordulóra beérkezett a közös pályamunka. A Molnár C. Pál által a kupola mennyezetére "festendő freskó a felhőkoszorú közepén a fellegeken trónoló Krisztust ábrázolja, lábtól a tizenkét apostol mozgalmas csoportja helyezkedik el." Ugyanő festi a jobboldali csegelybe Szent Anna férjét, amint az öreg Joachimot a főpap kiutasítja a templomból, minthogy házasságukat nem követte gyermekáldás. Kontuly Béla ecsetje Joachim és Szent Anna találkozóját örökíti meg az Aranykapu előtt, továbbá Mária születését, Mária neveltetését, majd Mária és József jegyváltását,

Elek Artúr műbírálata szerint Kontuly építészeti keretbe foglalta festői mondanivalóját, Molnár C. Pál az építészetet csak jelezte, alakjait a lebegő felhőkön helyezte el. Utóbbi művész felfogása az olasz, Kontuly Béláé az osztrák barokkhoz közelít. Bizzer István megállapítja, "hogy a különbségek ellenére a kupola két térfele a szimbolikus képi elemek révén lép szoros kapcsolatba… és harmonikusan egészítik ki egymást".

A liturgikus zsinat előírásainak megfelelően kezdetben (1977) csak egy fából készült ideiglenes szembemiséző oltár kapott a templom. Ezt váltotta fel Tóth Tamás építésznek a hatóságok által is jóváhagyott, szilárd anyagból épített oltáregyüttese (1983). A szentély oltárasztalból, két ambóból álló berendezésének szobrászati díszítése Csíkszentmihályi Róbert műve. Ünnepi szentmise keretében szentelte fel Bagi István esztergomi segédpüspök. Minthogy a Szent Anna templom a vakok lelkigondozását is szolgálja, az oltárasztal homlokzatára került bronz félalakok a "hit szemével való látást szimbolizálják különböző új-testamentomi jelenetek által".

Az Úr szenvedéstörténetét diófából készült tondó alakban alkotta Bittsánszkyné Kopp Judit szobrászművész.
A Fájdalmas Krisztust ábrázoló szobor ismeretlen művész alkotása, 1806-ban került adományozás révén a templom birtokába.

A templom orgonája, miután II. József a szerzetesrendek többségét feloszlatta, a budai karmelita templomból került a Szent Anna templomba. Az orgonaszekrényt a világítás érdekében kettéosztották. Renoválására 1920-ban került sor, 1926-ban pedig elektromos működtetésű orgonát épített be az Angster cég. Az ostrom során az orgona elpusztult. 1979-ben nyugatnémet anyagi forrásból, keletnémet közvetítéssel került sor az orgonaszekrény felújítására, közte a lebontott középső rész visszaépítésére. Az új orgona Drezdában készült, felépítését 1985 tavaszán kezdték meg. Az orgona három manuálos, 37 regiszteres, 1985. július 26-án, Szent Anna névünnepén szólalt meg közönség előtt, hangverseny keretében.

A Felső-vízivárosi Egyházközség 1928-ban elhatározta a világháborúban elesett hősök emlékének méltó megörökítését. Erre a célra már 1926-ban gyűjtés indult. A templom előcsarnokából nyíló mellékkápolna 1933 óta szolgálja ezt a célt, az 1945-1978 közötti időszak kivételével. A kápolnában helyezték el a Ferenc Ferdinánd tulajdonában volt neogótikus, művészi fafaragású, tiroli eredetű oltárt, Scitovszky Tibor ajándékaként. Az avatási ünnepséget 1933. február 5-én tartotta Mészáros János érseki helynök, egyben megáldva a kápolnát.

A templomot több szakaszban (1945-46, 1958, 1971-72, 1980, 1994-1997) restaurálták a II. világháborút követően. A templombelsőt az Országos Műemléki Felügyelőség 1980-ban újította fel dr. Gerő László tervezésében és irányításában.

Irodalom

A Szent Anna templom kupolafreskói. = A Pesti Városháza, 1938. VI. évf. 4.

Bizzer István: Molnár C. Pál és Kontuly Béla freskói = Koltai András (szerk.): A Szent Anna templom és a budai Víziváros katolikus egyházai. Budapest-Felsővíziváros Szent Anna Plébánia. Bp., 2005

Elek Artúr: Az Anna templom kupolafreskói = A Pesti Városháza, 1938. VI. évf. 5.

Gerő László: A budapesti vízivárosi Szt. Anna templom belsejének 1980. évi felújítása = Műemlékvédelem, 1981. XXV. évf. 4.

Gy. Balogh Ágnes: Nöpauer Máté templomai = Építés- Építészettudomány 29. évf. 2001/4.

Hauser Ignác: A budapesti rk. egyházközségek első tíz éve. Budapesti rk. egyházközségek tanácsa, Bp., 1930

Horváth Gyula - Krumholz Ágoston: Emlékirat a budapesti II-ik ker., bombatéri, Szent Annáról elnevezett róm. kath. plébánia-templomnak amerikai rendszerben való fölemeléséről. Röpirat, k. n. h. n. [1899]

Kovássy Zoltán dr.: Emlékek a Víziváros történelmi napjaiból. Honismeret, 13. évf. 1985/2.

La Rosée Erzsébet, gróf: Budapest katolikus templomai. Szent István Társulat, Bp., 1938

Lechner Jenő (szerk.:) Budapest műemlékei. Budapest Székesfőváros - MOB kiadása. Bp., 1924

Némethy Károly: A Pest-Budai árvíz 1838-ban. Budapest Székesfőváros K., Bp., 1938

Petrik Albert: A régi Budapest építőművészete. Bp., 1909, III. rész, Bp., 1911.,IV. rész, Bp., 1913

Rados Jenő: Magyar oltárok. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Bp., 1938

Rados Jenő: Budapest, Szent Anna templom. TKM kiadás, Bp., 1984

Schoen Arnold: Buda és Óbuda XVIII. századi templomai = Történetírás, I. évf. 1. 1937. január

Schoen Arnold: A budai Szent Anna templom. Budapest Székesfőváros k., Bp., 1930

Schoen Arnold: A Batthyány téri Szent Anna templom = Dercsényi Dezső (szerk.): Budapest műemléki topográfiája IV. Budapest műemlékei I. Akadémiai Kiadó, Bp., 1955

Seibert, Jutta (szerk.): A keresztény művészet ikonográfiája. Corvina, Bp., 1986

Szöllősy Ágnes - Szilágyi András - Hadházy Levente (szerk.): Budapest köztéri szobrai 1692 - 1945. Budapest Galéria kiadása. Bp., é.n.

Takács József: Budapesti toronyórák története 1889-1909. METEM, Bp., 2007

Veress Ferenc - Bizzer István - Koltai András: A Szent Anna plébániatemplom = A Szent Anna templom és a budai Víziváros katolikus egyházai. Budapest- Felsővízivárosi Szent Anna Plébánia, Bp., 2005

White, Kristine E: Szentek kislexikona. Maecenas, Bp., 1999

Zakariás G. Sándor: A budai Batthyány tér. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1958

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc