Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Balassagyarmat, evangélikus templom

(Nógrád megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

A balassagyarmati görögkeleti vallási közösség megalakulásáról pontos adat nem maradt fenn, de mint a budai görögkeleti püspökséghez tartozó és Nógrád megye egyetlen anyaegyházát, és annak öt filiáját (leányegyház, fiókegyház) már említik.
II. József türelmi rendelete előtt templomuk még nem volt, az istentiszteleteket imaházban (oratórium) tartották. A Helytartótanács a balassagyarmati templom építését 1785. április 5-én engedélyezte, minden bizonnyal tekintettel arra is, hogy a filiák száma hétre növekedett. A város akkori központjában egy év múlva kezdték meg az építkezést. A templom "Istenanyja születése" titulust kapta a felszenteléskor.
A templom alaprajza, méretei nem ismertek, külső és belső képét kevés ábrázolás örökítette meg. A toronyban három harang szólt, kettőről Rómer Flóris illetve Patay Pál gyűjtése alapján ismert némi adat: az egyiket Losoncon (1791), a másikat Pesten (1847) öntötték. Feltételezhető, hogy a harmadik harang, melyet szintén 1847-ben öntöttek, Pusztaberkibe került, és máig is ott található. Mindegyik harangon cirill betűs felírás volt. A tornyon óra mutatta az idő múlását, erről egy századfordulón készült képeslap tanúskodik.

A berendezés egykori gazdagságáról fogalmat alkothatunk a 31 ikont tartalmazó ikonosztáz alapján. Az ikonosztáz megalkotására Jankovics Miklós egri fafaragóval kötöttek megállapodást 1793-ban. A hat év múlva elkészült műdarab sokáig befejezetlenül állt, míg meg nem állapodtak Nyeskovics György aranyozó mesterrel a képek megfestésére és bearanyozására. A munkálatok anyagi fedezetét Bozda János és felesége, Mihálszki Zsófia, Bozda Naum és Bozda György vállalta.

(A gazdag és gyermektelen Bozda házaspár a Lánchíd felépülte előtt a dunai hajóhíd fenntartásán kívül alapítványokkal és segélyekkel tette ismertté nevét. A pest-budai szerbek három nagy alapítványa közül az egyik, a Zabuzbina Nauma i Jelene Bozda nevet kapta. Az alapítvány fiatal, pályakezdő mesteremberek, kereskedők, orvostanhallgatók boldogulását az életben, és erényes szerb hajadonok családalapítását segítette elő.)

Bozda Naum (1784-1853) sírja a budapesti Kerepesi úti temető 5. parcellájában, középen látható.

A templom sorsa a görög illetve szerb hívek számának jelentős csökkenésével beteljesedett, 1909-ban lebontották.
A jelenlegi, de nem működő templomot 1911-ben szentelték fel. Szabadon álló, görög kereszt alaprajzú épület.
Az eklektikus stílusú templom terméskőalapra, sima felületű, vakolatlan burkoló- és idomtéglából, fugázott téglakötésben épült, téglalábazaton álló vaskerítés veszi körül. A kissé előrelépő, a bejáratot is magába foglaló homlokzati torony alapja négyzet alakú. A kereszthajó magasságát megközelítő főpárkány fölött a harangház ugyancsak nyolcoldalú. Fölötte nyolc vakárkád képezi az átmenetet az alacsonyan induló, szintén nyolcszög alapú rézlemezzel fedett hagymasisakhoz, melynek ormára hármaskaréjú latinkeresztet tűztek. A tornyon nem képeztek ki órahelyet. A toronytesthez két oldalról henger alakú tagozódás tartozik. A hajó falának síkjából alig kiülő kereszthajó két homlokzatát ívelt csúccsal kiképzett timpanon koronázza. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik.
A templom díszítésére a következetesen végigvonuló fogrovat, és a keresztmotívumok jellemzők.
A görögkeleti vallású hívek temetője ma felismerhetetlen állapotban rejlik a városban. Régi, 18. századi sírkövei közül kettőt a szentély külső falába építettek be, a görög feliratos sírkövek egyikén az 1792-es évszám jól kivehető.
A templom az 1970-es évekig szolgált szakrális célokat, majd a város birtokába került adásvétel útján. Jelenleg képzőművészeti alkotások kiállítótermeként szolgálja a közművelődést.

Irodalom

Borossay Katalin: Görögkeleti szerb templom (Kiállítóterem). Magyarország műemlékjegyzéke. Nógrád megye. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Bp., 2005

Hausel Sándor: Adatok a balassagyarmati görögkeleti közösség történetéhez. Kézirat. Bp., én. http://www. c3.hu/~mev/tartalom/98_1_2/hausel.htm

Hévizi Józsa: Területi és egyházi autonómia a történeti Magyarországon és Európában. Kézirat. Bp., én. [1996] http://www.corvinuslibrary.com/autonom/hevizi.doc.

Szilágyi Károly: Jó szomszédok, rossz szomszédok? Magyarok és szerbek az évszázadokon át. Kézirat. Bp., én. [1999] http://www.corvinuslibrary.com/szerb/szilagyi:pdf

Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető -II. Budapesti Negyed 25. VII. évf. 3. szám. 1999. ősz. Budapest Főváros Levéltára kiadása. Bp., 1999.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc