Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


A kapu


A harangok összehúzása >>>
Pécs, Szent Péter és Pál Székesegyház
(Bazilika, Dóm, vagy Vártemplom)


(Baranya megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

A Belváros északnyugati felén, a várfal mellett a Szent István téren áll a város egyik leglenyűgözőbb épülete, a székesegyház, amely az egyetlen négy főtoronnyal ellátott templom Magyarországon. Az ősi eredetű épület végigkísérte a magyarság történelmét, többször pusztítás áldozatává vált, majd a történelmi korstílusok szellemében újjáépült, átépült. A mai, neoromán épületet három, arculatában eltérő megjelenésű templom előzte meg.

Az ókeresztény templom

Pécs városa Sopianae néven már a római birodalom idején létező, meghatározó település volt. A kereszténység már a honfoglalás és az István király által hívott térítőpapok tevékenységét megelőzően gyökeret vert Pécsett. Az első templomról keveset tudunk, valószínűleg már a IV. században létezett és a temető ókeresztény bazilikájaként funkcionált. Egyes források alapján 870 tájékán a salzburgi püspök templomot szentelt ezen a helyen. Valószínűleg ezt a templomot, vagy a székesegyház mellett lévő, szakszerűen feltárt ókeresztény sírkamrákat használta a Szent István által megalapított pécsi püspökség.

A püspökség megalakulása

Az alapítás 1009. augusztus 23-án, pontosan 1000 éve történt meg, első püspöke Bonipertus volt. Más történészek Kézai Simon írásának adnak igazat, amely szerint az altemplomban nyugvó I. Péter király (1038 - 1041 és 1044 - 1046) építtette. Valószínűleg itt a már meglévő, korábbi templom bővítéséről, méltó székesegyházzá alakításáról van szó. Erről a templomról bővebbet nem tudunk, építészeti megjelenése nem ismert, erre vonatkozóan csak sejtések vannak, azt azonban tudjuk, hogy 1064-ben ennek a szentélynek a falai között juttatta kifejezésre Géza herceg (a későbbi I. Géza király) Salamon királlyal kötött békéjét és helyezte fel a koronát bátyja fejére.

A román kori templom

Kézai krónikája szerint a kibékülést követő éjszaka hatalmas tűzvész támadt a városra, leégett a püspökség temploma is, ezután építették fel középkori székesegyházát, amelynek építészeti részletei már jól ismertek és amelynek egyes elemeit tükrözi a jelenlegi épület. Az építkezés Szent László király idejében, a XII. században folyt, és valószínűleg közel száz évig eltartott. A korábbi templom előtt zárt előcsarnok állt, amelyet a templomhoz csatoltak, így hosszanti irányban megnőtt az épület hossza. Ez a templom háromhajós, bazilikális rendszerű épület volt, főhajója erőteljesen kiemelkedett, míg mellékhajói alacsonyabbak voltak. A három hajót pillérek választották el egymástól, a hajók kialakításában lombard hatás tükröződött: sík famennyezettel, vagy nyitott fedélszékkel voltak ellátva. Az épület négy sarkán egy-egy torony emelkedett (közülük a nyugati toronypár 11., a kelet a 12. századból való), a hajókat pedig egy vonalból induló, félköríves apszisok zárták le. A szentély padlózata a hajóéhoz képest mindig is megemelt volt, ezért a szentély előtt ún. népoltárt emeltek Szent Kereszt tiszteletére. A népoltár a megemelt szentély miatt a hajóból láthatatlan főoltár miatt volt szükséges. A pécsi románkori népoltár a jelenlegi baldachinos oltárhoz hasonló, keresztboltozattal fedett, négyszögű építmény volt. Készítői páviai mesterek voltak. Ez az oltár ránk maradt töredékek (pl. Isten bárányát ábrázoló zárókő) alapján rendkívül gazdagon díszített alkotás lehetett. A magasított szentély alatti, öthajós, keresztboltozattal fedett altemplomban Szent Péter nyughelye helyezkedett el.

A sík famennyezet tűzvédelmi problémáit az 1299-ben bekövetkezett tatár pusztítás bizonyította be. Ekkor a városba betörő tatárok felgyújtották a várost és a templom födéme is leégett a tetőzettel együtt. A boltozat védelmet nyújt a tűz továbbterjedése, a tetőgerendák gyúlékonysága ellen, ezért 1330 környékén a mellékhajókat, 1345-ben pedig a főhajót is boltozattal látták el. A munkát Demetrius kőfaragó mester végezte, a főhajót gótikus fiókos dongaboltozat, a szentélyt csillagboltozat fedte.

Gótika és reneszánsz

Evvel egy időben a romanika szellemében felépült templom falait már az új, gótikus stílus szellemében alkotott falfestményekkel látták el. A tornyok a mellékhajók mellett álltak, ezért a 14. században felvetődött, hogy közéjük, azokhoz kapcsolódva kápolnák épüljenek, amelyek aztán a későbbi átalakítások során kitöltötték a tornyok közti teljes hosszt.

A gót stílus után a reneszánsz hagyott nyomokat a székesegyházon, a mellette álló püspöki palotán és a városon. Neves reneszánsz püspökei voltak: Janus Pannonius, Hampo Zsigmond és Szatmáry György. A székesegyházban reneszánsz freskók jelentek meg és a humanista stílus jegyében készült el pasztofóliuma, amelyen kifinomult emberábrázolás, perspektivikus kompozíció jelenik meg, a reneszánsz kor egyik legszebb ránk hagyott, képzőművészeti öröksége.

A török uralom

A törökök 1543-ban bevették a várost. Templomait dzsámivá alakították, a székesegyház azonban túl nagynak bizonyult erre a célra, ezért csak a nyugati, szentéllyel átellenes felét használták iszlám templomként, a szentélyben élést tároltak, az altemplom, I. Péter király nyughelye pedig a katonai hadianyagok raktáraként funkcionált. 1686-ban a Habsburgok felszabadították a várost, ez ismét pusztulást jelentett. A templomok rendbetétele azonnal megkezdődött, azonban ez elég komoly feladatnak tűnt. A törökök a székesegyház freskóit lemeszelték, a domborműveket megrongálták, meggyalázták. Tornyai megsérültek, boltozata beszakadt.

A barokk kor

Nagyjából az 1700-as évek elejére sikerült rendbe hozni a templomot, azonban ekkor újabb pusztítások köszöntöttek a városra és székesegyházára: 1704-ben a rácok, 1705-08-ban a Rákóczi-szabadságharcban felkelő kurucok ostromolták meg a várost, rongálták meg püspöki templomát. A korábbi restaurálások hiába történtek meg: a boltozat újból beszakadt, a tornyok megsérültek.

Gr. Nesselrode Ferenc Vilmos megyéspüspök idején történt meg a barokk helyreállítás, amelynek során jelentős átalakítások is történtek. Az oldalhomlokzatok jellegzetes, barokk homlokzatot kaptak, míg a nyugati főhomlokzat és a keleti oldalon lévő szentélyek többnyire változatlanok maradtak. A tornyokat különböző magasságig építették újjá, ezért azok eltérő magassága is meglehetősen egységtelenül hatott. Megszűnt a templom háromhajós külső megjelenése, csarnoktemplomszerűen, egy hatalmas tetővel fedték le a teret. A déli oldalon bejáratot nyitottak, amely elé a 18. század végén oromzatos portikuszt emeltek. A belső teret teljesen átalakították. A kétoldali, altemplomba vezető lejárat megszűnt, helyettük a tér közepén építettek lépcsőt. A szentélyt a hajótól elválasztó szentélyrekesztő korlát megszűnt, helyette mindhárom hajóból díszes lépcső vezetett a szentélybe. Barokk szellemben készült főoltárát 1741-ben Krail János, mellékoltárait 1747-ben Martin Fischer festette.

A templom barokk kori képe:


Pollack Mihály temploma

A korábbi templom teljes alakításához az egyre súlyosbodó épületstatikai problémák vezettek. A később épített boltozatot a teherhordó pillérek, falak nehezen tudták elhordani, kihajoltak, megrepedeztek. A 18. század végén teherhárító ívekkel próbálták elhárítani a falakra eső túlzott nyomást, de nem vezetett eredményhez. A másik indok a templom egységtelen külseje volt, hiszen a 18. század végi állapotot tükröző ábrázolások alapján a pusztítások és a különböző korok szervetlenül alakították az épületet, tornyai különböző magasságúak voltak. 1805 és 31 között Pollack Mihály egységes köntösbe foglalta az épületet.

Homlokzatai klasszicista és romantikus stílusban átalakultak, a tornyok között, a hosszanti oldalon mellvédfalat húzott, amely összeköti a tornyokat. A nagyvonalú megoldás a püspöki templomhoz méltó arculatot adott, azonban a statikai problémák továbbra is fennálltak. Ebben az időben vált hangsúlyossá a déli oldalhomlokzat, ahonnan a mai képek többsége is ábrázolja: az ablakok által keltett vertikális ritmust az oszlopok sorakozása erősítette. A kulisszafalként funkcionáló mellvéd tetején Bartalis Mihály 1854-ben készített, aránytalanul nagy méretű apostolszobrai ékesítették. A templom négy sarkán sisak nélküli, bástyaszerűen záródó, kb. 40 méter magas tornyok álltak.



A mai neoromán székesegyház

Pollack Mihály nagyvonalú eszközeivel a templom statikai problémáját nem oldotta meg, ezért Dulánszky Nándor megyéspüspök 1877-ben felkérte Friedrich von Schmidt osztrák építészt, hogy a millenniumra készülve tervezze át a templomot úgy, hogy annak statikai problémái megoldódjanak, és mind tömegében, mind alaprajzában, mind részleteiben az Árpád-kori székesegyházra hasonlítson. Az építkezés 1882-ben kezdődött meg a berendezés: oltárok, szobrok elbontásával, kiárusításával, a templomból való eltávolításával. Évszázados művészeti értékek pusztultak el, egy teljesen új templom jött létre, csupán a középkori alapfalak és az altemplom maradt meg. 1883-ra már csak a négy torony visszabontott torzója állt, a teljes templomot lebontották. 1883 áprilisában tették le az alapkövet. 7 év alatt felépültek az oldalhajók és a főhajó falai, a belső oszloprend, a gádorfal, a megmagasított tornyok és a Pollack-féle kulisszafal neoromán változata. Az új templom a millennium előtt 5 évvel, 1891. június 22-én került átadásra, ekkor szentelték fel és vették használatba a hívek. A Szent István tér felöli mellvédfal 1962 és 63 között kapta a 12 apostolszobrot.



Külső leírás

A város felé közeledve a Mecsek aljában láthatjuk magasodni a dóm négy egyforma magasságú tornyát. Ez az egyetlen templom hazánkban, amelynek négy főtornya van. A templom voltaképpen a középkori templom hű mása kíván lenni, a historizmus helyreállítási felfogásának megfelelően: részleteiben, formakincseiben a románkor elemeit használja, azonban megkomponálásában, arányaiban többletet visz be, gondosan, átgondoltan alakítja az épületeket. Az épület főnézete érdekes módon az oldalhomlokzata. A középkorban és a reneszánszban is a nyugati irányból történt a keletelt (kelet felé néző) szentélyű templom megközelítése. Először a barokk korban építettek az oldalsó bejárat elé előcsarnokot, majd Pollack teljesen erre az oldalra szervezte az épületet, a nyugati "fő" homlokzat csak ennek alárendeltje maradt. Friedrich von Schmidt Pollacknak ezt a gondolatát átvette. Ma is innen, a Szent István térről tárul fel teljes pompájában az impozáns épület. A tér a templom irányába a terepviszonyoknak megfelelően emelkedik, ami méltóságteljessé teszi a megközelítést. Lenyűgöző látványt nyújt a tér felé néző mellvédfal, a fölötte még látható gádorfallal és a négy toronnyal. A tornyok 60 méteres magasságúak, kettő a nyugati bejárat, kettő a keleti oldalon lévő hármas szentély mellett áll, alsó, ikerablakos szintjeik, amelyek harangházként is szolgálnak, Pollack Mihály idejében alakultak ki. A felső, áttört, könnyed hatású, hármas ablakkal tagolt szint Schmidt-féle ráépítés az edikulás toronysisakkal együtt. A felső, neoromán szinteknek funkciójuk nincsen, csak az épület méreteit fokozzák. Érdekesek és egyedülállóak a tornyokon lévő, négyágú, térbeli keresztek.

A déli homlokzat függőleges ritmusokkal tagolt, az egyes szakaszokat vékony oszlopok választják el egymástól, közöttük bélletíves ablakok állnak, az oszlopokat összekötő félkörívek fölött pedig hármas tagolású vakablakok sorakoznak. A kulisszafal tetején a tizenkét apostol modern formanyelvű szobra áll az oszlopok tagolásának megfelelően. A bejárat fölötti félköríves képszékben Kiss György domborműve látható: magyar szentek hódolnak Szűz Mária és a Kisded előtt, bal oldalt Szent Imre herceg, Szent Gellért püspök és Árpádházi Szent Erzsébet, jobbra: Szent Adalbert püspök, Szent Margit és Szent László király látható. Az előcsarnok sokáig szabadon állt, a beljebb lévő templomkapuig mindenki bejuthatott, ami sok problémát okozott a 20. század végére, többen illemhelynek, vagy lakhelynek használták. 1998-ban úgy döntött az egyházmegye, hogy az államalapítás 1000 éves évfordulójára, 2000-re kaput készíttet. A feladattal Rétfalvi Sándort bízták meg, aki elkészítette a külső bronzkaput és a belső kapu bronzkazettáit. A külső kapu modern megfogalmazású, áttört alkotás, szélessége 3,6, magassága 4,2 méter, súlya 2500 kg. A Szentlélek kiáradását ábrázolja: tetején a Lelket ábrázoló galamb ül, lejjebb a szőlőlevelek között szőlő terem, utalva a Szentlélek munkálkodásából fakadó gyümölcstermésre, vagyis a jótettekre, a levelek között mindkét ajtón a gyümölcstermés analógiájára egy-egy jelenet látható. A bal szárnyon Szent István és Mór püspök: első királyunk király megalapítja a pécsi püspökséget, jelképesen átadja a püspöknek a pécsi bazilika kicsinyített mását. Jobb szárnyán az egyházalapítás jelenetét ábrázolta a művész: Krisztus átadja a kulcsot Szent Péternek. A keresztboltozatos előcsarnokon túljutva belső kapun aranyozott bronzkazettákon bibliai jelenetek láthatók.

Az eredeti főhomlokzat gyakorlatilag csak azok számára nyílik meg, akik a neoreneszánsz püspöki palota kertjébe bemennek. Tagolása megegyezik az oldalhomlokzatéval. Bejárata felett az építtető püspök: Dulánszky Nándor címere látható. Följebb az egyes szakaszokban egy-egy kisebb, eltörpülő domborművet láthatunk: középen Szent Péter apostol, jobbra Szent Mór püspök, balra Szent István király, Kiss György készítette őket. A keleti homlokzaton a hármas apszis húzódik. Az északi, csupán a hegyekből látható homlokzata a főhomlokzatéval megegyezik, azonban nincsen mellvédfala, hanem a mellékhajó tetőzete zárja le itt a falat.



A belső tér

A templomtér háromhajós elrendezésű, sík, kazettás famennyezettel fedett. A középkori elrendezéshez képest változás, hogy a mellékhajók falain nincsen ablak, csupán a főhajó gádorfalának ablakai engedik be a fényt. A nyugati bejáratról feltáruló, impozáns teret a középkori Szent Kereszt oltár helyén felállított, új, baldachinos népoltár uralja, Zala György alkotása. A cibórium-népoltár felállítására azért volt szükség, mert a hajóból nem lehet belátni az altemplom miatt megemelt szentély végében felállított főoltárhoz (egyes vélemények szerint ez volt a szembemiséző oltárok elődje). Az oltár előlapján a megfeszített Krisztus domborművét láthatjuk, két oldalán Szűz Mária és Mária Magdolna, valamint két angyal térdel. A dombormű alatt szentségtartó tabernákulum és oltárasztal áll. A szentélyt a hajótól - a középkort idézve - ismét korlát, mellvédfal és lépcsőzet választja el. A lépcső két oldalán egy-egy szószéket láthatunk, ezek meglehetősen egyszerű, hangvető nélküli kialakításúak, kosarukat négy korinthoszi oszlop hordozza, mellvédjükön egy-egy sas látható. A szentélyrekesztő előtt alakították ki a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseinek megfelelően a szembemiséző oltárt az ambóval és papi stallumokkal, tőle jobbra, a szószék előtt feszület látható.

A szentély berendezésével és falfestményeivel együtt a főhajóból alig látható, csupán a főmotívumot, a szentély negyedgömbjében trónoló Jézust, és az őt körülálló Szent Pál, Szent Péter, Szent István és Szűz Mária alakját láthatjuk. Alatta angyalok dicsőítik az Urat fehér ruhában, a pilléreken pedig Szent Lászlót, Szent Imrét, Szent Margitot és Szent Erzsébetet láthatjuk. Az oldalfalakon az Újszövetségből vett jelenetek vannak ábrázolva. A szentély valamennyi festménye Karl Andrea alkotása. Szintén Karl Andrea műve a két mellékszentélyt díszítő falkép-sorozat, amely egy-egy jelenetet elevenít meg a templom védőszentjének, Szent Péter apostolnak életéből. Az északi mellékszentélyben Szent József, a déliben Szent István oltára áll, Zala György alkotásai.

A hajókban oltárok nincsenek, csupán az oldalfalakon és a mennyezeti kazettákon megjelenő képek, képsorozatok díszítik a kb. 22 méter magas belsőt. A mellékhajókat téglány alaprajzú, vaskos oszlopok és a hozzájuk illeszkedő féloszlopok választják el egymástól. A boltívek fölött az orgonakórutól a szentélydiadalívéig terjedően Ószövetségi történeteket megjelenítő képsorozat tárul elénk, Beckerath Mór alkotásai, kivétel a világ teremtését és Dávid királyt ábrázoló szakasz, ezeket Karl Andrea festette. A gádorfal ablakai között ószövetségi próféták sorakoznak. A szentélyt a hajótól elválasztó diadalív hajó felöli oldalán Melkizedek és Áron látható, belső oldalán Lukács és Márk evangélisták. A szentély külső, téglalap alaprajzú szakaszát a félköríves apszistól szintén diadalív választja el, ezen Máté és János evangélista látható. A főhajó mennyezetének kazettáiban a tizenkét apostol, illetve Keresztelő Szent János látható, akiket a kisebb kazettákban 56 szent alakja kísér. A kórust a hajótól elszeparáló diadalíven Mózes és Illés alakja jelenik meg, Karl Andrea művei a mennyezetképekkel együtt. A mellékhajókban Szent Pál apostol életét, megtérését jelenítik meg a freskók, ezek Beckerath Mór munkáját dicsérik.

A mellékhajókból négy oldalkápolna nyílik. A turisták által is látogatható az északnyugati oldalon elhelyezkedő, magyar szentek legendájával díszített Mária-kápolna, falfestményeit Székely Bertalan festette, keleti végfalán Szent István király felajánlja a koronát a trónon ülő Szűz Máriának. Vele szemközt Szent Mór püspök áldozatot mutat be Pécsett. Ebben a kápolnában találjuk az alabástrom epitáfium oltárt, amelyet Esterházy László püspök hozatott 1787-ben Rómából, XVII. századi, gazdagon megmunkált alkotás valószínűleg Cornelis Floris Műhelyéből. Ebben a kápolnában rendezték be az egyházművészeti kiállítást, ahol oltári szentségtartók, keresztek, feszületek tekinthetők meg, a kincstári kiállítás 1994-ben nyitotta meg kapuit. A Mária-kápolna mellett Jézus Szíve kápolnája nyílik, freskóit Lotz Károly festette. A déli mellékhajóból nyílik a Corpus Cristi kápolna Lotz freskóival, amelyek az oltáriszentség ószövetségi és újszövetségi vonatkozásait, valamint az Utolsó Ítéletet jelenítik meg. Itt került elhelyezésre az egyedülálló reneszánsz alkotás, a 16. századi, vörösmárvány pasztofórium (az Oltáriszentség őrzésének falba mélyített helye, a tabernákulum elődje). A negyedik kápolna falain Szent Mór pécsi püspök életéből vett jelenetek láthatóak, Székely Bertalan alkotásai.

Altemplom

Az altemplomba levezető lépcsőzetnél látható domborműveket az eredetihez hasonló módon Czobor Béla rekonstukciója alapján Zala György készítette el újra, művészettörténeti megítélése alapján ez a rekonstrukció meglehetősen szárazan, a kor érzésvilágát mellőzve adja vissza az eredeti alkotást.

A dóm legépebben megmaradt része az öthajós, három oszlopsorral osztott, keresztboltozatos tér, amely alacsony, 5 méteres belmagassága miatt kissé nyomott hatást kelt. Az vaskos oszlopokat, hevedereket és a boltozatot eklektikus díszítőfestéssel látták el, amely nagyban hasonlít a felső temploméra. A három szentélyben egy-egy oltár áll, a mennyezeten Székely Bertalan és Lotz Károly freskói. A falakat stációk kísérik.



Orgonák

A kóruson lévő nagyorgonát a nagy átépítés idején készíttették el az akkor még alig 20 éve működő pécsi Angster József Orgonaműhelyével a 3 manuálos, 46 regiszteres hangszert 1886 és 89 között, Angsternek ez volt a 100. orgonája. 1912-ben ugyancsak az Angster-cég kapta a megbízást a bővítésre. Két regiszterrel bővült fel 48-ra a regiszterek száma. 1968 és 71 között Stach Mihály pécsi orgonaépítő új játékasztallal látta el és 4 manuálosra, 71 regisztereste bővítette. 1988-ban Várady és Fia budapesti orgonaépítő ismét átalakította és bővítette a hangszert, majd 1997-ben a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra a kor legmodernebb technológiájával látta el, új játékasztalt kapott. Érdekessége, hogy visszajátszó funkcióval is el van látva, ami lehetővé teszi, hogy orgonaművész nélkül is megszólaltatható legyen az orgona. Turisták látogatásakor gyakran alkalmazzák a hangszernek ezt a rendkívül ritka és korszerű funkcióját. A néhány perces orgonajáték a plussz felárért bárki számára meghallgatható. A jelenlegi orgona 4 manuálos és 73 regiszteres. Az orgonaházat Friedrich von Schmidt tervezte és szintén az Angster-cég készítette el, homlokzati ónsípjai eredetiek. Faragványai Jratkó Albin munkái.

A szentélyrekesztő előtt, az északi oldalhajóban áll az új, elektromos karorgona.

A nagyorgonán kívül a Corpus Cristi és a Szent Mór kápolnának is van külön orgonája, mindkettőt az Angster-cég készítette 1891-ben. A Corpus Cristi kápolna orgonája 2 manuálos, 11 regiszteres, míg a Szt. Mór kápolnáé 2 manuálos és 8 regiszteres.

Harangok

Csupán a Szent István tér felé néző, déli két toronyban vannak harangok, a másik kettőben soha nem voltak. Mai négy harangja közül három a délkeleti, egy, a legnagyobb pedig az északkeleti toronyban van elhelyezve. Valamennyi harang az ikerablakok mögött, a tetőgerinc magasságában függ. A Szent Péter nagyharang Magyarország hetedik legnagyobb harangja. 3894 kg-os, 194 cm az alsó átmérője, Ász hangú és Weinbert Péter öntötte 1819-ben Pécsett. A templom felszentelésekor 70 bécsi mázsa súlyúnak jegyezték fel. Felirata: "PIO P.P. VII PONT. MAX. FRANCISCO I. AUSTRIAE IMP. HUNGARIAE REGE APOSTOLICO JOSEPHO KIRALY EPISCOPO OVINOVE ECCLESIENSI 1819". Az előző nagyharang érdekes módon nem a székesegyház tornyában, hanem a vár egyik bástyájában volt felfüggesztve, annak anyagából készült a jelenlegi. A Péter-harang távolba zengő, szép hangja minden vasárnap reggel 7-kor, déli 12-kor és este 19 órakor hallható, szentmisékre csak nagy ünnepek alkalmával hív.

Az Assisi Szent Ferenc harang: 1000 kg-os, 120 cm alsó átmérőjű és Esz hangú. Szlezák Ráfael öntötte 1949-ben Rákospalotán a II. világháborúban elrekvirált harang helyett. Virág Ferenc pécsi püspök öntette. Ez a templom legritkábban hallható harangja, hiszen vasárnap csak úrfelmutatáskor, kb. 11.50-kor szól 1 percig.

Nagyboldogasszony-harang 800 kg-os, 108 cm alsó átmérővel rendelkezik és Gesz hangú. Franciscus Millner öntötte 1804-ben, a bazilika legrégebbi harangja. Feliratának részlete: "Patrona Hungariae, ora pro nobis!" (=Magyarok Nagyasszony imádkozz érettünk). Hangját minden hétköznap reggel, délben és este hallhatjuk.

A templom legkisebb harangja a Szent Pál harang 500 kg-os, 100 cm az alsó átmérője, C hangú. Szlezák Ráfael öntötte 1949-ben Rákospalotán a II. világháborúban elrekvirált harang helyett. Mivel a templomnak kisebb harangja nincsen, lélekharangként is funkcionál és a Nagyboldogasszony-haranggal együtt szentmisékre hív.

A templom mellett található Egyházmegyei Levéltár órája mellett két kisebb, a térről is látható, nyitott fülkében elhelyezkedő harang van, amelyek kb. 100 és 50 kg-osak, ezek jelzik az időt.



Irodalomjegyzék:

Ágoston István et al: Magyar harangok. Bp., 2003

Bangha Béla: Katolikus lexikon. 1931-33.

Boros László: A pécsi székesegyház a 18. században. Akadémiai Kiadó. Bp, 1985.

Dr. Czellár Katalin - Dr. Somorjai Ferenc: Magyarország. h.n. 1998

Dercsényi Balázs: A pécsi székesegyház. Pannonia, 1969, Műemklékeink

Dercsényi Balázs: Pécs, Székesegyház. TKM. Bp, 1979.

Dercsényi Balázs: Pécs, Székesegyház. TKM. Bp, 1987.

Dercsényi Balázs: Pécs, Székesegyház. TKM. Bp, 2000

Dercsényi Balázs et al: Katolikus templomok Magyarországon, Bp.,1991

Dercsényi Balázs- Marosi Ernő: Templomok Magyarországon. Officina '96. Budapest, 2002.

Dercsényi Dezső, Pogány Frigyes, Szentkirályi Zoltán: Pécs városképei - műemlékei. Műszaki Kiadó. Bp, 1966.

Dercsényi Dezső, Pogány Frigyes, Szentkirályi Zoltán: Pécsi. Műszaki Kiadó. Bp, 1956.

Diós István: Magyar katolikus lexikon. Szent István társulat Bp., 1993.

Ferencz Zsuzsanna: Nemzeti örökségünk. Publi-CITY "1492" Kiadó Kft. Budapest, 1995.

Gosztonyi Gyula: A pécsi ókeresztény temető. (1939)

Gosztonyi Gyula: A pécsi Szent Péter székesegyház eredete

Dr. Kolta János: Pécs, Panoráma. Bp, 1975.

Sisa József - Dóra Wiebenson: Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest, 1998.

Solymosi Ferenc - Czár Attila: Magyarország orgonái. Kiadja: Magyarországi Orgonák Alapítvány, Kiskunhalas, 2005.

Vörös Márton: Pécs. Officina Bp., 1941

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc