Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok



Freskók:


Szentély:


Részletek a belső térből:


A keresztelő kápolna:


A leckeoldal:


Szószék:


ű

Az úrnapi szabadtéri oltárok:


Látképek a toronyból:
Zebegény, Havas Boldogasszony plébániatemplom


(Pest megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története

A település keletkezéstörténetéről kevés, és ellentmondásos írásbeliség maradt fenn. Nevére, meglétére vonatkozó legrégebbi adat 1251-ből származik, e szerint a patak völgyében bazilita szerzetesek által alapított, bencés rendi kolostor állt. A szerzetesek barlang templomát Szent Mihályhoz címezték, és a visegrádi Szent András apátsághoz tartoztak.
A falut Szebegény, Szöbögény, Zebeguen néven említik az iratok.

Bonyolítja az identifikációt, hogy az Árpád-házi uralkodók idején a pécsi egyházmegyében is működött egy bencés kolostor, Szöbegény néven. A kutatók feltételezik, hogy a szerzetesek innét települhettek át az esztergomi érsekség joghatósága alá tartozó, a későbbi Hont megyei Zebegénybe, ugyanis 1483-ban a Pécs-környéki bencés ház már elhagyatott volt.

A mai Zebegény középkori eredetét igazolja egy 1288-ból fennmaradt oklevél, amely a Szob közeli Almás részbirtokaként említi a falut. Az esztergomi érsekek a középkortól kezdődően gyakran adományozzák a mai napig meglévő "Zebegényi apát" címet.

A település lakossága a törökkel folytatott harcok alatt kihalt. A Hódoltság a térségben 1685-ben szűnt meg. A térség benépesítésére németeket, szláv-ajkúakat és magyarokat telepítettek le az 1700-as évek elején. A németek Mainz környékéről érkeztek 1735 körül.

A nagymarosi 1799-ben és 1813-ban tartott egyházlátogatás jegyzőkönyveiből ismeretes, hogy a falu első temploma a Kálvária-dombon épült 1813 után. Renoválására 1852-ben került sor. Szentélyét a sziklába vájták. A mai templom felépítését követően bontották le az 1900-as évek elején. A sziklaszentély máig létezik. Az ősi Isten házáról készült un. "futott" képeslapot tekinthetünk meg a plébániatemplom hajójában, az egykori templomból származó harang felett. Más ábrázolása, egy restaurálásra szoruló festmény pedig a sziklaszentélyben függ.

Az 1800-as évek első harmadában a településen mindössze 92 lakóház állt 554 mezőgazdasággal és erdőgazdálkodással foglalkozó lakossal. A vasúti közlekedés fejlesztése Zebegényt is érintette, ebből a korból származik a vasútállomás épülete, és a község egyik híressége a hétlyukú viadukt.

A zebegényi egyházközség híveit plébános hiányában Nagymarosról gondozták. A lélekszám növekedésével a régi templom szűknek bizonyult . A község szülötte, Koperniczky Ferenc nagyölvedi plébános, majd pozsonyi prépost megemlékezik földijei áldozatkészségéről, akik már 1873-ban kezdeményezték a templomépítést, hogy újmiséjét már abban mutathassa be, de azért is, hogy a zebegényi egyházközség önálló plébániává válhasson.

Robitsek Ferenc nagymarosi plébános egyházi elöljárói engedélyével templomépítési bizottságot szervez (1899), melybe bekerülnek a helyi lakosság képviselői, Koperniczky Ferenc és Czobor Béla művészettörténész-apát. Utóbbi Gyalus László műépítészt bízza meg a tervek elkészítésével, melyek kivitelezését az érseki főhatóság bizonyos feltételekkel 1900. január 27-én engedélyezi. Az építkezés azonban kellő anyagi eszközök hiányában nem valósult meg.

Hét év elteltével került ismét napirendre a templomépítés ügye, amikor Nagymaros következő plébánosa, Portelki Tivadar engedélyt kap egyházi főhatóságától az építkezés megindítására. A templomépítési bizottság is újjáalakult, tagjai között van Koperniczky Ferenc pozsonyi prépost, Bartóky József földművelésügyi államtitkár (Szőnyi István festőművész apósa), Györgyi Dénes műépítész. A nyaralóhely mozgósított lakossága összegyűjtötte az építkezés megindításához szükséges összeget. Bartóky József államtitkár kapcsolatai révén két minisztériumtól 15 ezer korona államsegélyhez juttatta az építkezést. A lakosság lehetőségeihez mérten adakozott, és a kétkezi munkából is kivették részüket. A templom telkét Forgács Jánostól és feleségétől, Schäffer Teréziától vásárolták.

A templom tervlapjait sorrendben Jánszky Béla és Kós Károly írta alá, és 1908. szeptember 10-én nyújtották be a költségvetéssel együtt jóváhagyásra az esztergomi egyházi főhatóságnak és a szobi főszolgabírói hivatalnak. A jóváhagyást a mai kor viszonyait alapul véve, rendkívül gyorsan, szeptember 29-én kapták meg. Jellemzőnek tartjuk azt is, hogy a templom alapkövét már szeptember 8-án elhelyezték. Az építési vállalkozó, ifj. Melczer Ferenc budapesti lakos a munkálatokat 1909 tavaszán kezdte meg és július végére már tető alá is került a templom. A templomépítési bizottság augusztus 5-én átvette az épületet, szeptember közepén a vállalkozóval elszámoltak. Az építési költség 50.917,70 koronát tett ki.

Az építészek a templom berendezését, díszítését, felszerelését művészi egységbe hozták az épülettel. Mindvégig stílusegységre törekedtek, amelyet nem befolyásolt a pénzhiány és a szinte kötelezővé vált takarékosság. Jellemző, hogy az Országos Magyar Iparművészeti Iskola növendékei által alkotott és a templom részére örökös letétként felajánlott gótikus stílusú festett faoltárt nem fogadták el. A templom legkorábbi berendezését Jánszky Béla tervezte, így az egyszerű márvány főoltárt, annak gyertyatartóit és a kovácsoltvas áldoztató rácsot. Ez a II. Vatikáni Zsinat liturgiai reformjának esett áldozatul. Ennek szellemében bontották le a főoltárt. A szentélyben maradt tabernákulum egységet képez a módosított elhelyezésű oltárral.

A berendezési munkákat, a belső terek kifestését a későbbiekben Kós Károly és Györgyi Dénes irányította, de Körösfői Kriesch Aladár festő- és iparművész és munkatársai tevékenységét nem befolyásolták.

A sors úgy hozta, ha már újmiséjét nem mutathatta be az új templomban Koperniczky Ferenc, a lakosság kérésére és egyházi főhatósága engedélye alapján azonban a közel hatvan éves prépost ünnepélyesen megáldhatta szülőhelye Istenházát 1910. július 31-én.

Leírása

Amikor 1908. augusztus 4-én Györgyi Dénes műépítész a templomépítési bizottságnak bemutatta a két fiatal építész, Kós Károly és Jánszky Béla vázlatait, nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a "műépítész urakkal együtt, alapul véve a jelen tervet, román stílben fogják tervezni a templomot", amely templom végül a hazai szecesszió építészetének egyik gyöngyszemévé nemesedett. Jellemző az értékrend változására, hogy a Pest megye műemlékeit tárgyaló kétkötetes, akadémiai kiadású műemléki nagytopográfia (megjelent: 1958) még csak meg sem említi a templomot. Műemlék jellegűvé 1965-ben minősítették, 50057/1965 számon.

A főtervező Kós Károly templomának közvetlen elődje a népi ihletésű óbudai református templom és parókia, melynek felépítését követően nem sokkal vállalta a zebegényi megbízatást. A tervekhez képest a megvalósult templom leginkább a homlokzati kiképzésében módosult anélkül, hogy az alapkoncepció törést szenvedett volna, sőt, a változtatás előnyére vált. A kivitelezés során a középtengelytől számított jobb és baloldalt cserélte fel az építész. Az asszimetrikusan elhelyezett torony abban a korban újdonságként hatott. A torony tagolatlan tömegként emelkedik a csúcsban végződő oromfal jobbján, felső részén a lemetszések fölött törpe oszlopok hordják a nyolcoldalú, súlyosnak ható gúla alakú sisakot. A torony felső, trapéz vonalú mezőjében óraablak, alatta keskeny, függőleges ablakpáros, majd a kórusra vezető lépcsőházat megvilágító kerek ablak látható. Ez alatt helyezték el a Kós Károly emlékét megörökítő táblát. A főhomlokzat öt trapézt formáló ablaka alatt ível a hangsúlyos, fogrovatos díszítéssel ellátott, terméskő keretezésű főbejárat. A templom bal oldalán helyezkedik el a ma használaton kívüli rotunda-kápolna. Sajnálatos, hogy a tájba mesterien komponált templom architektúrája frontnézetből a magasra nőtt fenyők miatt nem érvényesül, sőt a Szent István kápolna teljes takarásban van.

Kós Károly temploma az összhatást nem zavaróan, bizonyos mértékig befejezetlen maradt. A szűkös költségvetés még lehetővé tette a színes üvegablakok elkészítését, de a homlokzat rá jellemző stílusú díszítése elmaradt. Eredetileg ugyanis a homlokzat középtengelyébe a tető ormáig magasló keresztet, a kereszt szárain egy-egy galambbal tervezett, a kereszt tövében jellegzetes díszítő motívumokkal körülvéve a Magyarok Nagyasszonya, állt volna, fején a Szent Koronával, vakolat-reliefként kivitelezve. Alatta felírással: "Gloria in excelsis Deo". A templom 2010. évi centenáriumára a lakosság szeretné megvalósítani az építész művészi elgondolását. A terveket az eredeti alapján Fábián Dénes, a Képző -és Iparművészeti Szakközépiskola tanára már elkészítette.

A templom háromhajós, a hagyományokhoz hű belső térrel készült. A főbejárat és főhajó között újabb keletű üvegezett zárófal épült. Jobbról a kívülről is megközelíthető kórusfeljáró és a harangházba vezető lépcsősor nyílik. Bal oldalról bejárat a funkcionálisan használaton kívüli, kúpos lefedésű Szent István kápolnába. Az evangéliumi oldal mellékhajójából a keresztelő kápolnára látunk rá, apszisa ívesen záródik, három festett üvegablakkal. A két szélső ablak dekoratív növényi ornamentikájú, és az adományozók nevét (Jékey ill. Bartóky) viseli. A középső ablakon Madonna-ábrázolás, és a keletkezés évszáma, 1914. A kápolnában helyezték el Györgyi Dénes műkőből készült, bronzfedéllel ellátott keresztelő medencéjét. Ugyancsak Károlyi adományként áll a kápolnában egy nagyméretű karfás ládapad.
A jobb oldali mellékhajó szentély vonalát követő hányadában a sekrestyét képezték ki.

A keresztelő kápolna és a szentély félkörívű apszisának ablakait Majoros Károly üvegfestő iparművész alkotta. Balról a Kós Károly arcvonásait viselő Szent István, jobbról a kalotaszegi népviseletbe öltöztetett Magyarországi Szent Erzsébet fogja közre a Boldogságos Szűz Mária képét. (A képeken az ábrázoltak, és az adományozók megnevezése, sorrendben: Koperniczky nővérek, Palus Antal, Héder Adolf és neje).

A korábbi, egyszerű vonalú márvány oltárt a zsinati reform szellemében lebontották, a szentély öbléből a diadalív alá került. A menórára emlékeztető kandeláberek által övezett tabernákulum megtartotta központi helyét. A templom berendezését Kós Károly tervezte. A mai, simavonalú tölgyfából készült szószék nem azonos az 1914-ben állt szószékkel.
A képzőművészeti alkotások között látható Feszty Masa két festménye: Szent Filoména és Szent József a gyermek Jézussal. A leckeoldali hajó falán egy Ecce Homo kép másolata, felette kereszt nélküli corpussal. A diadalív evangéliumi oldalán csodálható meg Keresztelő Szent János bronz szobra, Paul Dubois (1829-1905) francia szobrászművész alkotása, az eredeti másodpéldánya. A szobrot gr. Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska grófnő adományozta. A szentély mellékterében áll Szent Imre fából faragott szobra. (Lábazatán feliratok: Hálám jeléül 1924 / A Széchenyi Főgimnáziumnak / Fecit Göller G.) A stációkat Durai Tibor ötvösművész alkotta.

A tudatos templomtervezés által előállt hatalmas szabad felületeket freskók, szekkók, növényi ornamentikák és figurális alkotások serege borítja be. Csupán a páros, faragott gerendák által alátámasztott mennyezet mezői maradtak szabadon, ezeket ornamentális festés keretezi. . A freskók fölötti ablakok és a mennyezet közötti mezőben szimbólumok, dombon álló kereszt, pápai tiara és Szent Péter kulcsai, hármas halom kettős kereszttel és stilizált virágok láthatók.
Az egyedi megjelenésű templom tere meglepi a betérőt. Noha a templomot Szűz Mária tiszteletére építették, a falfestményeken csak a figyelmes szemlélő veszi észre Szűz Mária palástos, Anjou-koronás alakját, amint Nagy Konstantin hatalmi jelvényeit tartó rómaiak, páncélt és sisakot viselő harcosok, angyalok és a hódoló nép karéjában áll.

(Havas Boldogasszony olasz eredetű ünnepe augusztus 5. A hagyomány szerint a gazdag, gyermektelen, templomot építeni szándékozó római patríciusnak és III. Pál pápának álmában jelölte ki a templom helyét Szűz Mária, azáltal, hogy a látomást követő reggelen, augusztus 5-én Róma egyik dombját hó borította. Itt épült fel a Santa Maria Maggiore templom, egyike Róma főtemplomainak. A népnyelvben a Havi Boldogasszony megnevezés vert gyökeret.)

A freskósorozat témája a Szent Kereszt megtalálása, diadala, a keresztény világnézet megdicsőülése Szent Ilona és fia, Nagy Konstantin ismert legendája alapján.

(A legenda szerint Nagy Konstantin római császárnak /274 körül - 337/ a győzedelmes milviusi csata előtt, 312-ben, látomása támadt, lángoló keresztet látott, és hangot hallott, mely azt mondta: "In hoc signo vinces" - azaz "E jelben győzni fogsz". Konstantin császár élete során törekedett a keresztényi életmódra, de nem volt mentes az uralkodói önkényeskedésektől. Halálos ágyán keresztelte meg Eusebius nikodémiai püspök.

Nagy Konstantin a kereszténység felmagasztalásával kapcsolatban hatalmas munkálatokat indított el a Szentföldön. Ezek megvalósítását ellenőrizendő bízta meg hetven éves édesanyját, Ilona császárnét /235 körül - 330/ és feladata volt az is, hogy megtalálja Jeruzsálemben azt a helyet, ahol Krisztust keresztre feszítették. A Szent Sír helyén, a második zsidó háborút követően Hadrianus császár pogány templomot építtetett, hogy megakadályozza a keresztények számára szent hely felkeresését. A keresztények emlékezetében azonban megőrződött a Golgota és a Szent Sír helye, így Ilona császárné a megfelelő helyen kezdett ásatni. A felszínre került barlang mélyén a legenda szerint három keresztet találtak, amelyeket nem lehetett egymástól megkülönböztetni, és szegeket, melyek átjárták Krisztus testét. Az egy halálos beteg ágyához vitt három keresztfa közül az isteni beavatkozás megmutatta, melyik hordozta az Úr testét - írja Rufinus 402-ben, egyháztörténeti művében.

A Szent Kereszt feltalálásának /inventio s. Crucis/ helyét ma a Szent Ilona által építtetett jeruzsálemi Szent Sír templomban lévő Szent Ilona kápolnából lehet megközelíteni).

A freskósorozat megvalósítására a művész már 1910-ben készült, amikor is az Iparművészeti Iskolában tanársegéde, Lieszkovszky György irányításával növendékei, Diósy Antal, Fábry Dezső, Gáspár Mór, Klosius Károly, Schindler Valér megkezdték a falfestmények és díszítések vázlatainak rajzolását, és próbafestéseket végeztek a helyszínen. A munkát vezető művész a vázlatokat tevőlegesen nem korrigálta, a szellemi irányításra, és a munkálatok megkezdése során a gyakorlati tennivalók elsajátíttására koncentrált. Növendékei meszeltek a helyszínen, festékeket törtek-készítettek. Körösfői Kriesch saját kezű munkája a templom hangsúlyos helyén, a szentély ívein látható, amint az Atyaisten a világ elé tárja a megfeszített Krisztust.
Az alacsony oszlopok alkotta ívek felületein látható angyalok a Vexilla Regis-ből származó idézeteket tartanak kezükben.
(A Vexilla Regis prodeunt a Szent Keresztet dicsőítő himnusz, amelyet főként Nagypénteken énekelnek.)

Annak ellenére, hogy a gödöllői művésztelep vezéregyénisége volt Nagy Sándor festőművész Körösfői Kriesch Aladárral együtt, (utóbbinak veje is), a zebegényi templom képzőművészei között nevét nem találjuk. Szent Ilona alakját azonban a Szent Kereszt fel(meg)találásával összefüggésben megfestette a csornai (Győr-Moson-Sopron megye) Jézus Szíve plébániatemplom részére. A szentély falát betöltő monumentális freskó jobb oldalán láthatjuk, Szent Cecília társaságában.

Szent Ilona a csornai Jézus Szíve templom szentélyfreskóján:


A harangtoronyban három harang függ.
1) Havi Boldogasszony harang
Felirata: Isten dicsőségére s a Havi Boldogasszony tiszteletére önttette a zebegényi róm. kath. templom részére Dr. Koperniczky Ferenc pápai prelátus és pozsonyi prépost. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten 1924. évben.
Figurális dísze: Magyarország Nagyasszonya.
Tömege: ~175 kg


2) Magyarország Védasszonya harang
Felirata: Magyarország Védasszonya tiszteletére közadakozásból készíttetett a zebegényi róm. kath. templom részére. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten 1924. évben.
Figurális dísze: Magyarország Nagyasszonya
Tömege: ~100 kg


3) Szent István harang
Felirata: Isten dicsőségére és Szent István király tiszteletére készítette a zebegényi róm. kath. templom részére Prenoszil Ivánné született Koperniczky Juliánna. Öntötte Szlezák László harangöntő Budapesten 1924. évben.
Figurális dísze: A Szent Korona felajánlása
Tömege: 50 kg


Irodalom

Bangha Béla (szerk.): Katolikus Lexikon II., III. k. A Magyar Kultúra Kiadása. Bp., 1932

Baranyai Béláné: Zebegény. In Magyarország Műemlékei V. kötet. Pest megye műemlékei II. Akadémiai Kiadó. Bp., 1958

Bartók István: Mennyek Királynője. Helikon. Bp., 2005

Carr-Gomm, Sarah: Szimbólumok a művészetben. Holnap Kiadó. Bp., 2001

Farkas Attila. A hazai szecesszió és a zebegényi templom. In Országépítő. 2005/Téli szám melléklete

Ikafalvi Diénes Virág (szerk.): Magyarország műemlékjegyzéke II. k. Országos Műemléki Felügyelőség. Bp., 1990

Jánszky Béla: A zebegényi templom. In Országépítő. 2005/Téli szám melléklete

Körösfői Kriesch Aladár: A zebegényi templom kifestése, mint művészet-pedagógiai feladat. In Országépítő. 2005/Téli szám melléklete

Lőcsei Gabriella: Hű patrónánk a kapu fölött. In Magyar Nemzet 2009. május 30

P. Meistermann Barnabás O.F. M. : Útmutató a Szentföldre. A Szentföldi Kusztódia Tulajdona. Bp., 1909.

Pusztai László: Zebegény. Havas Boldogasszony plébániatemplom. TKM Egyesület. Bp., 1992

Thiede, Carsten Peter - Matthew d'Ancona: A keresztfa megtalálása. Corvina. Bp., [é.n.] 2001.

White, Kristin E.: Szentek kislexikona. Maecenas Könyvkiadó. Bp., 1999.

Zebegény község honlapja

http://lexikon.katolikus.hu

Személyes adatközléseikért hálás köszönet illeti Ft. Kapás László plébános urat és vitéz Jávor Béláné asszonyt.

A harangok tömegadatát Bajkó Ferenc saccolta meg a lemért alsó átmérő alapján.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc