Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Kőbánya, Szent László plébániatemplom

(Budapest)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

Kőbánya elhanyagolt városképe, utcaképe, hosszas tartózkodásra nem ösztönző közterületei miatt egyáltalán nem közkedvelt turistaközpont, mégis egyházi épületei nagy művészi-építészeti gazdagságot, sokszínűséget mutatnak, gondoljunk csak az Evangéliumi Pünkösdi Közösség által felújított Cserkesz utcai zsinagógára, a Conti-kápolnára, a lengyel templomra, a kör alaprajzú evangélikus templomra, vagy az Ihász utca családi házai kötött emelkedő, égbetörő tornyú református templomra. Mindezek legkiemelkedőbb alkotása a lakótelepi házak között emelkedő, Lechner Ödön által tervezett Szent László templom, amely művészi értékénél fogva országos jelentőségű.

A városrész nevét a török idők óta itt folytatott kőbányászat, kőfeldolgozás után kapta. Ez a bánya adta évszázadokon át a pestiek és sok más város építési anyagát. A technika előrefejlődésével járatrendszereket, barlangrendszereket alakítottak ki, amelyek a 19. század második felére életveszélyessé válták, és ezért bezárták a bányát. Nagyjából evvel egy időben jelent meg Kőbányán a sörgyártás és a bortermelés, majd később különböző újabb iparágak gyárai. A munkalehetőségek bővülése a népesség növekedését és a lelki gondozás szükségességét is jelentette.

Az első kőbányai templomot Conti Antal építette hálából, amiért családja megmenekült a pestisjárvány elől, ez a kápolna ma is áll, a görög katolikus egyház használja. Az itt szétszórtan élő híveket 1777-től a józsefvárosi plébánia gondozta egészen 1869-ig, amikor önálló kőbányai lelkészség jött létre. Templomul Conti fogadalmi kápolnáját használták, amelyet nyugati irányba többször is kibővítettek, de a templomi közösség szépen gyarapodott. 1881-ben önálló plébánia alakult és 1883-ban elhatározás született egy új templom építésére. Mivel 1873 óta Kőbánya Budapest része, a főváros pártolta a templomépítés ügyét és adakozásra szólította fel közleményében a kőbányai lakosokat. 1887-ben kijelölték jelenlegi telkét az ún. Bánya téren. A fővárosi közgyűlés 200 000 ft-ot szavazott meg a templomépítésre. A megvalósulásra azonban még egy évtizedet várni kellett, mert mint ahogy ilyenkor lenni szokott, komoly viták folytak a tervező személyéről, a templom stílusáról.

Az első templomterv:
A kőbányán élő és a templomépítés ügyében élen járó, idős építész, Feszl Frigyes készítette. Háromhajós, kéttornyú épületet tervezett. A tervet a bizottság elutasította.

Második templomterv:
Barcza Elek építészt kérték fel ezután, aki neogótikus, nyerstéglával burkolt, karcsú templomot tervezett.

Harmadik templomterv:
Barcza Elek Lechner Ödönt bízta meg a részletes épülettervek elkészítésével és az építkezés műszaki vezetésével. A tehetséges építész azonban Barcza terveit elvetette és javaslatot tett az épületre szánt támogatás megnövelésére. Görögkereszt alaprajzú, centrális elrendezésű, bizánci hangulatú templomot tervezett, központi tér fölé boruló kupolával, campanile-szerűen különálló harangtoronnyal és keresztelőkápolnával. A forradalmian új épületegyüttestől mind az egyház, mind a főváros húzódozott, végül arra való hivatkozással utasították el, hogy nem tartalmaz nyugati, katolikus építészeti elemeket, motívumokat.

Negyedik templomterv:
Ennek alapja Balcza Elek elgondolása volt, továbbtervezésre, átdolgozásra javasolta a bizottság.

Ötödik templomterv:
1893 szeptemberében készítette el Lechner Ödön a végső, megvalósult tervet. Tömegében a Balcza-féle neogót arányokat érvényesítette a mester, azonban részleteiben szecessziós megfogalmazás jelenik meg. Alaphangulatában a francia középkori építészetet jeleníti meg, amit reneszánsz, barokk, iszlám és különösen magyaros-népies részletekkel, formákkal ötvöz. Ez adja egyedi hangulatát. Ez a megoldás csupán 70.000 Ft többletet jelentett, amit a főváros megszavazott.

Miután a végleges tervvariáció kialakult, megbízták Lechner Ödönt, mint művezetőt és Szabó Jánost, mint kivitelezőt. Szerződésük szerint a következő éven, 1894-ben el kellett kezdeniük a munkálatokat és a Millenniumra (1895-re) kulcsra készen át kellett adniuk. Az első kapavágások 1894. április 15-én kezdődtek, az alapkövet 1894. június 12-én helyezték el. Azonban az előirányzott ütemezést nem lehetett tartani a felvetődő problémák és nehézségek miatt. Az alapokat a vártnál mélyebbre kellett helyezni a talajmechanikai szakvélemény alapján. A millenniumi építkezések miatt építőanyag és munkás is alig akadt, a templom befejezése pedig háttérbe szorult. 1894 decemberében a plébános javaslatára határozta el a plébánia, hogy a templomot Szent László tiszteletére fogják szentelni. 1896 nyarára már álltak a falak, június 2-án, Szent László napján ezt meg is ünnepelték. A keresztet 1897. augusztus 11-én helyezték el a torony csúcsán. A plébános 1899. március 21-én áldotta meg a templomot, az Vaszary Kolos esztergomi érsek 1899. június 2-én, Szent László ünnepén szentelte fel.

A 20. század viharai erősen megviselték a templomot. Az 1940-es években, a II. világháború idején a tornyot a németek kilövőállomásnak, majd a templomot pedig az oroszok istállónak használták, mint ahogy a Mátyás-templomot is. A háború elmúltával a templom elszomorító állapotba került, gyakorlatilag semmi nem maradt épen rajta. Díszes tornyai megcsonkultak, a mázas cserépfedés darabokra tört, megsemmisült, a fedélszék beszakadt. 1948-ra helyrehozták az épületet annyira, hogy megelőzzék a további állagromlást. Mindezen rontott még az 1957-es tetőtűz, melyben leégett a huszártorony. A kommunista rendszer megnehezítette az épület helyreállítását, a templom akkor plébánosainak, dr. Szepesdy Sándornak, Bárdos Ferencnek és Miksó Sándornak komoly harcokat kellett vívnia, míg 1974-ben elkezdődött az épület felújítása, amely a különleges, nemes anyagok, az üvegablakok pótlása, az egyedi építészeti megoldások miatt rengeteg anyagi ráfordítást és jelentős időelhúzódást jelentett. A rendszerváltás megtörténte után, 1994-ben történt meg a külső renoválás átadása, mára eredeti pompájában csodálható az épület. Az állammal kötött megállapodás alapján a külső felújítást teljes egészében a Műemlékvédelmi Felügyelőség, a belső megújulását a Római Katolikus Egyház: a plébánia és az egyházmegye finanszírozta. A megállapodást 1984-ben a kőbányai tanácselnök és Fővárosi Műemlékfelügyelőség megkísérelte felrúgni, amikor felszólította a plébániát, hogy járuljon hozzá a külső felújítás költségeihez is. A belső felújítás önkormányzati támogatással 1997-re készült el.

A templomot a főváros építette a kőbányai katolikus hívek számára, az egyház részére való átadása nem történt meg, ma is fővárosi tulajdon.

A máma Városházaként funkcionáló, egykori plébániaépületet 1974-ben vette el a főváros az egyháztól, a templommal egy időben épült.

Budapest legmagasabb, 83 méter magas templomtornya már messziről magára hívja a figyelmet. A magyaros felfogású, szecessziós épület északnyugat-délkeleti tengelyben áll, és külső megjelenésében is a nagy, hatszögletes harangtorony kap fő szerepet, amely a főhomlokzat előtt áll, és földszintjén árkádos előcsarnokká alakul. Hozzá két karcsú, vékony lépcsőtorony simul, a homlokzat szélein a harangtoronyhoz hasonló, de jóval alacsonyabb kialakítású, kupolás tornyok, a tetőgerincen pedig az újonnan pótolt huszártorony magasodik. A szentély két oldalán kör alaprajzú tornyok magasodnak. Ezeken kívül számos apró tornyocskát figyelhetünk meg, melyeket megszámolni is alig lehet. Az épület 1500m2-es alaprajza bazilikális rendszerű, háromhajós, gádorfalas főhajóval, kereszthajóval és ötszögesen záródó szentéllyel. Az alacsonyabb mellékhajókat kecses támpillérek kötik össze a főhajóval. Az templom építése során mintegy 500 féle téglát készíttettek a kőbányai téglagyárban, a tetőhéjalást, a mázas cserepeket, pyrogránit elemeket a Zsolnay Porcelángyárban készítették, ezeket Lechner Ödön és Wartha Vince tervezték. Róth Miksa alkotásai a bejáratok fölött elhelyezkedő mozaikok. Az előcsarnokban a Feltámadt Krisztus mozaikja, a délnyugati oldalsó bejárat fölött Magyarok Nagyasszonya kép látható felirata: Patrona Hungaria, Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal. A főtorony árkádjai fölött egy-egy angyal magasodik, a mindhárom alatt, a háromszögű oromzatban egy-egy Istenszem-motívum. A főhajó főpárkányával egyvonalban a tornyon kőbábos erkély helyezkedik el, melynek ajtaja szamárhátíves. A torony hat oldala közül felválta hármon toronyóra, hármon üvegablak került elhelyezésre az órapárkányokban. A torony falazata háromszögű oromzatos végződése fölött, nyújtott kupolatest és karcsú lanterna látható. Érdemes az épületet részletesen végignézni a díszítés részletgazdasága, sokszínűsége miatt (pl. egyes oszlopok lábazatánál szív formájú domborművet figyelhetünk meg), ebben segítenek az illusztráló fotók.

A keresztben az alábbi írást helyezték el a jövő nemzedékek számára:
"Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ő Felsége I. Ferenc József Magyarország apostoli királyának dicsőséges uralkodása - Vaszary Kolos bíbornok hercegprímás, esztergomi érsek főpásztorsága és Márkus József királyi tanácsos idejében - Budapest székesfőváros törvényhatóságának, mint a helybeli róm. kath. egyházak kegyurainak áldozatkész bőkezűségéből Isten dicsőségére és Szent László magyar király emlékére és tiszteletére: Lechner Ödön műépítész terve szerint, Szabó János építész által Budapest X. kerületben Kőbányán emelt róm. kath. Plébániatemplom főtornyára készült eme kereszt - Lung György tanácsnok, mint a székesfőváros képviselője és a templom építésére felügyelő bizottság jelenlétében a mai napon Bogics Mihály cz. Püspök, esperes és Benkovics Károly plébános által fölszentelvén - elhelyeztetett. Hirdesse sokáig e szent jelvény Megváltó Urunk, Jézus Krisztus dicsőségét!"

A templom belső tere 2000 főt képes befogadni, 50 méter hosszú és 23 méter széles, ebből a főhajó 9 métert tesz ki. Belső magassága 23 méter. Belépve az első, ami a szakavatott szemeknek feltűnik, hogy a berendezés nincsen harmóniában a lechneri szecessziós templom stílusával. Ennek oka az, hogy Lechner Ödön berendezésről készült terveit a megbízó nem fogadta el, mivel túl hosszúnak tartották annak megvalósítási idejét (mintegy 1,5 év), ezért innentől a Lechnerrel kapcsolatos szálakat elvarrta a megbízó, és Tandor Ottót kérték meg a belső tér megtervezésével. A Steindl Imre tanítványaként ismert építész, Tandor lelkiismeretes előtanulmányokat végzett a megfelelő stílus kialakításához, azonban a hibát ott követte el, hogy a francia középkor ihlette templomba olasz korareneszánsz ízlésvilágú berendezést tervezett, ami az épület belső egységességét erősen megbontja.

A bejárati ajtótól rögtön balra, az egyik saroktorony alatt a keresztelőkápolna látható, benne a pécsi Zsolnay-gyárban készült, díszes keresztelőkút és templomtörténeti kiállítás látható. Az oldalkápolna mellett Szent Imre szobra látható, Sződy Szilárd készítette 1931-ben. A keresztelő kápolnával átellenben, a másik kistorony alatt a Szent Sír kápolna tekinthető meg, a korpusz majolikából van, a tabernákulum fölötti kereszt mögött a Feltámadt Krisztus kicsiny szobra látható, előtte, a bejárat felöli fal mentén feszület térdeplővel. A bal oldali oldalhajó végében Páduai Szent Antal oltára áll, a szentet megjelenítő, középső és a díszítő jellegű, két szélső mozaik képet Róth Miksa készítette, a középső mozaikkép két oldalán egy-egy női alakban megjelenő angyal áll. A jobb oldali hajó végében a Roskovich Ignác festette Árpádházi Szent Margit oltárkép áll, kétoldalt két-két adoráló angyallal. Mindkét mellékhajó felénél egy-egy kisebb oltár áll, a bal oldalin Jézus Szíve, a jobb oldalin Szűz Mária kicsiny szobrával. A templom falai fehérek, a belső építészeti kialakításában meghatározóak a karcsú pillérkötegek, illetve a keresztboltozatokkal fedett, boltszakaszos mennyezet.

A belső legdíszesebb, leggazdagabb alkotása a csipkekupolás hangvetőjű szószék, amelyen angyalok és a 12 apostol alakja látható. A szentélyben áll Tandor Ottó kiváló alkotása, az eklektikus Szent László főoltár, benne a Szent Lászlót ábrázoló olajfestmény, Roskovich Ignác alkotása 1899-ből; plasztikai díszítését Marhenke Vilmos készítette. A bejárat felé fordulva megdöbbentő a rendkívüli magasságban elhelyezett kórus, rajta a Rieger Ottó által 1899-ben tervezett, 3 manuálos, 34 regiszteres (op. 664) orgona.

A templom különleges hangulatát az utóbbi évtizedekben pótolt, Róth Miksa által alkotott, színes üvegablakok adják. A szószék felöli, evangéliumi oldalon a következő szenteket ábrázolja: Szent József, Nepomuki Szent János, Szent Sára, Szent György, Szent Vince, Szent Anna, a vele átellenes, ambó felöli leckeoldalon Alexandriai Szent Katalin, Krisztus megkeresztelkedése, az Angyali üdvözlet és Szent László látható. A kereszthajó délnyugati végfalán a napkeleti bölcsek hódolata, az északnyugatin Szent István királyunk megkeresztelkedése látható. Az eredeti felfestés Scholtz Róbert, a lakatosmunka Jungfer Gyula és Lepter János, a belső szobrászmunka Oppenheimer Ignác alkotása.

A toronyban három harang van, negyedóránként harangjátékot hallhatunk.

2000-ben Kőbánya 80852 lakosából 34153-an vallották magukat római katolikusnak, ami a felekezethez tartozók körében 71%-ot jelent. Szentmisét hétköznap 7 és 18, szombaton 18, vasárnap 7, 9, 11 és 18 órakor mutatnak be (2009).

Irodalom:

Bangha Béla: Katolikus lexikon. 1931-33.

Csigó László - Földes Mária: Magyar katolikus templomok. Anno Kiadó, Budapest, 2000.

Dercsényi Balázs, Hegyi Gábor, Marosi Ernő, Török József: Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi & TSA kiadó. Budapest, 1991.

Demény Dittel Lajos: A kőbányai Szent László plébániatemplom. TKM, Budapest, 1991.

Diós István: Magyar katolikus lexikon. Szent István társulat Bp., 1993.

Gerle János - Kovács Attila - Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990.

Nemes Márta: A kőbányai templom története. Ars Hungarica VIII. 1980.

www.miserend.hu

http://www.esztergomi-ersekseg.hu/?am=4&fm=1&op=plebaniaview&p_id=117

www.kobanya.hu

Összehúzás hanganyaga (1)

Összehúzás hanganyaga (2)

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc