Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Ják, Szent György apátsági plébániatemplom

Fényképezte: Szabó Bence
Írta: Vizler Imre

(Vas megye)

Története:

A megye monumentális, román stílusú templomát, hazánk egyik jeles műemlékét 1214-ben a Ják nemzetségbeli Márton alapította. Ellátására bencés szerzeteseket telepített a templomtól nem messze fekvő monostorba. A falu plébániatemplomaként a vele egykorú délnyugatra álló kápolna szolgált.

A harminc évet meghaladó építkezés folyamán az apátsági templom terveit többször módosították. A szobrászati és díszítő elemek gazdagságából arra lehet következtetni, hogy a templom több külföldi, németországi, ausztriai példával mutat rokonságot. Hatással volt ugyanakkor Nyugat-Dunántúl (Csempeszkopács, Magyarszecsőd) falusi templomainak építészetére, de kölcsönzött formakincséből például az észak-magyarországi Nagybörzsöny Szent Istvánhoz címzett egykori plébániatemploma is. A jáki bencés monostortemplomot 1256. május 2-án szentelte fel Omodé győri püspök.

A monostor a birtokkal együtt előbb az Ellerbach, majd az Erdődy család kezére került a 15. században. A törökdúlás alatt a templom olyannyira megrongálódott, hogy a szerzetesek 1562-ben elhagyták a helységet. A templomot villámcsapás és tűzvész is pusztította, majd Folnay Ferenc apát végeztetett 1660-1666 között nagyobb szabású helyreállítási munkálatokat. Ekkor bontották le az elhagyott monostort, és épült újra a templom déli oldala. Az apát a korábbi síkfödém helyett a déli mellékhajóban és a főhajóban fiókos dongaboltozatot építtetett, az északi falon ablakot nyittatott. A megkezdett és jelentős módosulásokkal járó építkezést Zichy György apát fejezte be.

A templomot Erdődy Gábor apát, aki egyben egri püspök is volt, jelentősen átépíttette a 18. század elején, a tornyokat új, hagymakupolás rézsisakkal látta el, amelyeket 1785-ben a vihar ledöntött. Amikor megújításukra került sor, a tornyok felső szintjeit felmagasították, toronyóra helyeket alakítottak ki, és falazott, nyújtott gúla alakú téglasisakkal látták el.

A 19. század második felére a templom olyannyira megrongálódott, hogy restaurálását vették tervbe. A Schulek Frigyes tervei alapján Gyalus László építész vezetésével 1896 és 1904 között végrehajtott restaurálás, amely valójában átépítésnek nevezhető, nyerte el a templom a ma látható, tiszta román stílusú képét. A purista szellem jegyében lebontották a barokk épület-szakaszokat, feltehetően áldozatul eshettek középkori részletek is. Új kőburkolatot kapott a toronypár felső három szintje, a hosszház mellékhajók fölé emelkedő része, a sekrestye fala, nemkülönben a mellékapszisok lefedése. A tornyok a zsámbéki romtemplom északi tornyának mintájára gúla alakú kősisakot kaptak. Teljesen megújították a nyugati kapuépítményt, egyes megrongálódott elemet új faragásúra cseréltek. A templombelső barokk berendezését és mindent, amely "nem illett" bele a restaurátorok felfogása szerint a románkori belsőbe, eltávolítottak a barokk főoltárral együtt. Egyes pillérkötegeket újra faragtak, a főhajót és a déli mellékhajót bordás keresztboltozattal látták el, de eltávolították a vakolatot is, hogy a templom kívül-belül egységes kváderes megjelenésű legyen. Az oltárokat, szószéket, keresztelőkutat neoromán stílusban keménymészkőből alkották.

A nyugati kapuépítmény apostol galériája, az épület külső falain elhelyezett szobrok és épületplasztikák a száz évvel ezelőtti restaurálás óta rohamosan pusztulásnak indultak. 1992-ben kezdték meg a mentési munkálatokat: a védendő alkotásokat kiemelték helyükről, és másolatokkal pótolták.

A templom teljes hossza 38,5, belső hossza 33,8, külső szélessége 20,5, belső szélessége 16,5 méter. A torony 36 méter magas, a falak vastagsága 1,5 és 2 méter közötti.


Leírása:

A templomot körülvevő fal hangsúlyos eleme a késő reneszánsz Folnay-kapu, amelyet két oldalról gyalogos bejárat foglal keretbe, záradék kövükön püspöksüveges, pásztorbotos Folnay-címerrel. A jáki apát egyidejűleg Erdély püspöke, vasvári és türjei prépost, császári tanácsos és királyi táblai elöljáró, mindezen címeiről latin felirat nyújt felvilágosítást az 1663-as évszámmal.

A keletelt bazilika legfőbb ékessége a nyugati, bélletes kapuzat, melynek oromzati fülkéjében Jézus Krisztus áll, körbevéve a lépcsőzetesen emelkedő szoborfülkék apostol szobraival. Az apostolok közül csupán Szent Péter ábrázolása ismerhető fel attribútuma alapján, a többi apostol könyvet vagy irattekercset tart kezében. Két apostolszobor a tornyok lábazatainak fülkéjébe került. Baloldalon Madonna- szobor, átellenben az oroszlánnal küzdő Sámson szobra áll. A szoborcsoport háromszög alakú kapuépítményben foglal helyet. A kapuzat hat oszloppárból, köztük növényi ornamentikával és pálcatagokkal díszített sarkokból alakul. A dúsan alkalmazott díszítés befedi a teljes bélletet. A bélletdísz az egyenesen záruló főkapu fölött köríves, majd csúcsívbe megy át, a teljes építményt a lábazattól kiinduló meander faragvány keretezi. A kapu ívmezejének domborműve a két angyal között trónoló Krisztust ábrázolja. A szélső oszloppárok lábazatánál oroszlánszobrok állnak. Az északi torony homlokzatán hatalmas rózsaablakot látunk.

A keleti oldal apszisait oszlopok tagolják, az apszisok ablakainak bélletét kis oszlopok alkotják, gazdag ornamentikájú oszlopfőkkel, néhányukon egy-egy emberalak vagy állatábrázolás is feltűnik. Az apszisok ablakai fölötti vakárkádok közül különösen figyelemre méltó az északi, amelyben oroszlános trónuson, liliomos jogart tartó megnyerő arcú ifjú király ülőszobra látható. Egyes nézetek Nagy Lajos ábrázolását vélik felismerni az ifjúban (Körmendy, 25). A főapszis egyik árkádjában olyan tövishúzó kisfiú szobra látható, amely hasonló ábrázolásban a bécsi Szent István dómon is megtalálható. A főszentély árkádjaiban, a továbbiakban még Szent György, egy trónuson ülő királyi alak, és egy nő ábrázolása is megtalálható a királyi hatalom szimbolikája, az oroszlán mellett. A déli oldalon normann díszítésű ablakok tagolják a homlokzatot. Az itt kiképzett díszes, de a nyugatinál egyszerűbb bélletes kapu a szerzetesek bejáratául szolgált. A bejárat fő ékessége a hármaskaréj közepén lévő Agnus Dei, amelyet sárkányok fognak közre. A homlokzatok torzói a török idők emlékezetét idézik, amikor is vallásos buzgalomból indíttatva csonkították meg a könnyebben elérhető szobrokat.

Betérve a templomba, a déli torony alatti boltozaton és a mellékhajóban jeleneteket mutató freskókat látunk, amelyek alakjai feltehetően az alapító Ják nemzetség tagjait ábrázolja. A nyugati falat beborító freskón temetési jelenetet. A főapszisban felállított múlt század eleji kőből faragott főoltár takarja a szentély Szent György lovagot ábrázoló freskóját. Az északi mellékszentély oltárán áll az 1505-ből származó szárnyasoltár-töredék, közepén az 1480-ban alkotott Madonna-szoborral. Az oltár mozgatható részei hiányoznak. A Madonna-szobrot magába foglaló fülke oldalain szentek (Péter, Pál, Keresztelő János, Bertalan) egészalakos képe. A barokk berendezésből a déli és északi mellékoltár, továbbá az egykori szószék hangvetőjén állt Jó Pásztor szobor maradt fenn. A templom érdekessége még a déli bejárat közelében álló Szent Család oltár, melynek közepéből emelték ki a csonka szárnyasoltárt. Ennek helyén áll ma az említett barokk Jó Pásztor szobor. A retabulum két oldalán Szent Jakab apostol és Páduai Szent Antal szobra áll, oromzatán a Szent Család-festménnyel. A déli mellékapszisban a Szent Kereszt oltár található, az utolsó restauráláskor barokk-kori elődjét a kőszegi Kálvária templomba helyezték át (D. Mezey Alice, 18). Az oltár feszületét III. Béla székesfehérvári sírjában fellelt kereszt mintájára készítették, érdekessége, hogy a Megfeszítettet királyi koronával a fején ábrázolták (Körmendy, 39).

Irodalom:

Bogyay Tamás dr.: A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. Martineum Rt. Szombathely, én. , [1943]

Bogyay Tamás dr.: A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. = Vasi Szemle 1943. 1-8, 1944. 1-2.

C. Harrach Erzsébet - Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Vas megyei tanács kiadása. Szombathely, 1983

Csemegi József: A jáki apátság temploma. = Vasi Szemle. (VI). 1939. 1-2.

D. Mezey Alice: Ják. Szent György templom. Tájak-Korok-Múzeumok Egyesülete kiadása az Országos Műemlékvédelmi Hivatal támogatásával. Bp., 1999.

Dercsényi Dezső: A jáki templom. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1957

Dercsényi Dezső: Ják. Szent György templom. Tájak-Korok-Múzeumok kiadása. Bp., én. [1979]

Dercsényi Dezső: A jáki templom. Corvina Kiadó. Bp., 1979

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1959

Körmendy László: A jáki templom rövid ismertetése. Martineum Rt. Szombathely, 1932

Petrik Albert: Magyarország románkori építőművészetéből. = Jakabffy Ferenc (szerk.): Budapesti építőmesterek, kőmíves, kőfaragó és ácsmesterek Ipartestülete VII. Évkönyv. 1911. Ipartestület kiadása. Bp., 1911.

Radocsay, Dénes: Wandgemälde in Mittelalterlichen Ungarn. Corvina Verlag. Bp., 1977

Széchényi Miklós gróf: A jaáki templom. = Magyar Építőművészet. 1907. július

Sziklay János - Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Vasvármegye. Apollo Irodalmi és Nyomdai Rt. Bp., 1898.

Zsámbéky Mónika: Egyházi építészet. = Boda László - Gácsy József (szerk.): Vas megye építészete. B.K.L. Kiadó. Szombathely, 1998

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc