Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok



A templomnak 3 harangja van:
- 700 kg, 108 cm alsó átmérőjű, 1923-ban Szlezák László öntötte
- 200 kg, 75 cm alsó átmérőjű, 1961-ben Ducsák István öntötte
- 80 kg, 49 cm alsó átmérőjű, 1751-ben Joseph Steinstock öntötte
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon (1993-)
B.F.
Szécsény, Urunk színeváltozása ferences templom

Fényképezte: Szabó Bence és Vizler Imre
Írta: Vizler Imre

(Nógrád megye)

Története:

A középkori eredetű szécsényi plébániát először az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi. Adat igazolja, hogy a ferencesek kolostora 1334-ben már állt, de nincs bizonyíték arra, hogy a plébánia vezetését mikor vették át a szerzetesek. A törökök a várost 1552-1594 között uralták. A Bocskai-felkeléssel egyidőben a helyi evangélikusok vették használatba a ferencesek templomát 1605-1607 között. Amikor létrejött a béke az osztrákok és törökök valamint az osztrákok és Bocskai között, adatta vissza Rudolf császár-király a katolikusoknak templomukat (1607. május 30). A török idők alatt távollévő szerzetesek 1610-ben tértek csak vissza. Egyes források szerint a plébánia vezetéséről 1625-ben lemondtak, ugyanakkor az 1634. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv megállapítja, hogy a plébánosi teendőket ellátó ferences atyák munkájában nincs hiányosság. A várost a törökök 1663-ban ismét elfoglalták, a szerzetesek elmenekültek. Húsz év múlva Sobieski János lengyel király szabadítja fel a várost. Az 1683-ban kitört pestis járvány elnépteleníti a vidéket.

II. József egyes szerzetesrendeket feloszlató rendelete a plébániát vezető szécsényi ferenceseket nem sújtotta. Lecsapott azonban a hatalom a ferences barátokra 1950. július 29-én éjféltájt, amikor a gazdasági udvarra behajtó teherautókra felparancsolták a kolostor lakóit, és a jászberényi ferences kolostorba internálták őket. Hamarosan (június 10) bővült az internálótáborrá átalakult kolostor létszáma az elhurcolt szegedi jezsuitákkal, a nagykanizsai, a kiskanizsai, a segesdi, a nagyatádi ferencesekkel, a soproni domonkosokkal, a péliföldszentkereszti szaléziakkal. A szécsényi templomot és plébániát az esztergomi főegyházmegye vette át. A kolostor épületét államosították, javait, az épület összes helyiségének ingóságait szeneslapátra is kiterjedő figyelemmel augusztus 1-3. között vették leltárba.

A Rend 1989. szeptember 3-án kapta vissza templomát és kolostorát, utóbbi 1992-ben szállt vissza tulajdonukba, addig csupán használati joggal rendelkeztek.

Leírása:

A szécsényi ferences kolostor és templom egyes részleteiben máig őrzi a 14. század végén keletkezett formáit, közülük legbecsesebb a négyzetes alaprajzú sekrestye, amelynek közepén egyetlen nyolcszög talpú pillér csillagboltozatot tart. A keletelt, eredetileg gótikus templomból a nyolcszög három oldalával záródó, támpilléres szentély utal, amely eredetileg mélyebb, hosszabb volt. A szentély keleti falán négy, a déli homlokzatán három gótikus ablakot teljesen, illetve félig befalaztak a későbbi korokban. A templom homlokzatáról a restauráláskor a vakolatot leverték, a szép kőfalazat így érvényesül. A török időkben és a tűzvész (1715) által elpusztult háromszakaszos, csúcsíves boltozatát barokkizáló, csehsüveg boltozattal építették újjá. Ugyanekkor építették a négy boltszakaszból álló, a szentélynél jóval szélesebb barokk hajót. A templom nyugati, kváderköves homlokzata torony nélküli, háromszögű oromzattal, nagyméretű barokk ablakkal, ettől jobbra és balra szoborfülkékkel, és kőkeretes főbejárattal látták el. A bejárat fölötti volutás-ívelt záródású mezőben a Rend szimbóluma látható.

A torony a templomhajó és a szentély találkozásánál épült, belseje hat emeletre oszlik. Eredetileg egy emelettel alacsonyabb volt. A kolostor együttes a II. világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett. A négy héten át tartó hadműveletek során az orosz hadsereg lelőtte a templom tornyát, melyben német megfigyelő állomás működött. A kolostorban német hadikórházat alakítottak ki, pincéjében a lakosság egy része talált menedéket. A tornyot 1963-ig a korábbi réz hagymasisak helyett lapos sátortető fedte. A templom déli homlokzatára a városszabadító Sobieski emléktábláját rögzítették.

A templom díszes, gazdag berendezése különböző korokból és különböző alkotóktól származik. A szentély főoltára 1738 óta áll, fából készült retábuluma teljesen kitölti a teret. Az első, barokk főoltárt a szerzetesek Szécsénybe való visszatérését követően építették 1693-ban Szent Jakab tiszteletére. Forgách János mint patrónus és felesége 1733-ban, a templom felszentelésekor új főoltárt adományozott, az oltárkép Nepomuki Szent Jánost ábrázolta. Ezt az oltárt kép nélkül, 1783-ban adták el a surányi templomnak. (A templom 1783-ig a Mária mennybemenetele titulust viselte). Az oltárképet 1928-ban cserélték fel Ungváry László mai is látható alkotásával, tárgya: Jézus és az emmauszi tanítványok találkozása. Az oltárépítmény tetején Szent Anna és a gyermek Mária szobra, felettük az oromzatban sugárdíszes felhőgomolyagban IHS betűk, Jézus nevének görög rövidítése áll. A Forgách és Cziráky család címerét két angyal tartja. Lejjebb, két-két pár oszlop között Szent Katalin és Szent Borbála szobra áll. A tabernákulumot Spiegel Márton ferences asztalos faragta (1773), vörösréz ajtaja és a 18. századi keresztkút 20. századi fedője Saffarik Ignáctól.

A szentély mindkét oldalán faragott stallum áll (1774, Oszler Liborius ferences alkotása), a táblaképeken remetéket, Salamon királyt ábrázolta Gergely Ferenc. A templom ritka, különleges berendezési tárgya az 1771-ből származó, fából faragott cantorium (énekes könyvet tartó pult). A ferencesek elhurcolását követően a műtárgy a balassagyarmati Palóc Múzeumba került. A szentély leckeoldalán a török időkből visszamaradt mihrab, (imafülke) mellett gótikus, hármas ülőfülke. Az északi falon faragott kövekből szentségfülke.

A nagyméretű, négy boltszakaszos hajóban két oltár a diadalív szögletében, másik kettő a hajó közepén áll. Az evangéliumi oldal oltárát Assisi Szent Ferenchez címezték. Alter Antal pesti asztalos munkája 1775-ből. A retábulum ormának mezejében a főoltárhoz hasonlóan IHS betűk, a pilaszter és oszlop között Toulousi Szent Lajos és Szent Bonaventura faragott szobra (Hebenstreit József, Pest). Az oltárkép újabb keletű.

A túloldali Szent Antal oltárt 1732-ben Balassa Pál és felesége adományozta. Az oltárépítmény ormán sugárdíszes, puttó-fejes felhő gomolyban a Szentlélek galamb szimbóluma, kissé lejjebb az angyali üdvözlet szoborcsoportja, oltárkép helyett Páduai Szent Antal szobra a gyermek Jézussal, a talapzaton kétoldalt ferences szentek szobrai. Ez a templom legrégebbi oltára. Nemcsak az oltárt takarja, de a templom harmóniáját is zavarja az oltárra felhelyezett vetítővászon.

Az északi falon az 1751-ből származó Fájdalmas Szűz oltár áll. A gazdagon faragott retábulum csúcsán angyalszobrok között kisebb, köpenyes, tunikát viselő szent szobra, a párkányban korábban elhelyezett Szent László-kép helyett újabb származású (1920 körüli) Lisieuxi Kis Szent Teréz-kép, a csavart oszloppár közti keretben az előbbivel azonos korú Pieta kép. A talapzaton Szent János apostol és Mária Magdolna szobra áll.

A túloldali Szent József oltár épp úgy, mint szemközti párja, ugyancsak egy ausztriai ferences kolostorból származik, felépítése azzal rokon. Oltárképe és a kép alatti szobor Szent Józsefet ábrázolja, karjában a gyermek Jézussal. A csavart oszlopok mellett Szent Rókus és Szent Sebestyén fából faragott szobra, az alkotó füleki mester.

A barokk szószék 1741-ben készült, gróf Perényi Pál adományaként. A hangvető tetején, puttókkal körülvett földgömbön Jézus, mint a Jó Pásztor szoboralakja áll. Érdekesség, hogy az evangélistákat jelképeik nélkül ábrázolja az alkotó, ezeket a boltozat pünkösd freskóján tanulmányozhatjuk az apostolok hármas csoportjai felett.

A diadalív és a boltozat freskóit 1976-ban Takács István alkotta. A diadalíven balra magyar szentek (Imre, István, Boldog Gizella, László, Erzsébet Adalbert és Gellért püspök) középütt az Úr színeváltozása, túloldalon a ferences szentek (Ferenc, Antal, Bonaventura, Kapisztrán János, Toulousi Lajos, Dániel vértanú, Klára) csoportja. A mennyezeti képeken - a szentélytől kifelé haladva - a karácsony, húsvét és pünkösd történései.

Az 1763-ban épített orgonaház (alkotója Spiegel Márton) tetején harsonázó angyalokkal és puttókkal körülvéve a hárfázó Dávid király szobra áll. Az orgonatest modern alkotás.

Irodalom:

Baranyai Béláné - Entz Géza - Gerő László - Voit Pál: Szécsény. Magyarország műemléki topográfiája III. kötet. Nógrád megye műemlékei. Akadémiai K., Bp., 1954

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 2. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1962.

Galcsik Zsolt: A szécsényi evangélikus egyházközség canonica visitatioja 1928-ban. Regnum, 1998./1-2 publikáció online változata

Galcsik Zsolt: A szerzetesrendek feloszlatása Nógrád megyében (1950). Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség. Bp., 1996

Fr. Kálmán Peregrin (öá.): "Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet?" Ferencesek a feloszlatás idején. A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány és a Vigília Kiadó. Bp., 2000

P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves ferences élet Szécsényben 1332 - 1932. Vác. Kapisztrán nyomda. é. n. [1932]

Patay Pál: Szécsény műemlékei. Pannonia. Bp., 1965

Szécsény műemlékei. Műemlékvédelmi szemle 30. = Technika, 1944. 8. szám

szecseny. vaciegyhazmegye. hu

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc