A Keresztelő Szent János templomhoz, a Szent Mihály templomhoz, a Belváros, illetve Balf felé vezető négy útirány találkozásánál, az 1830-ban épült, klasszicista plébániaépület szomszédságában áll a város egyik rejtett ékköve, a 14. században épült, későgótikus-barokk Szentlélek-templom.

Valószínűleg a Keresztelő Szt. János templomhoz hasonlóan a johannita lovagrend alapította és az utca túloldalán felépült ispotály (kórház) kápolnájaként szolgált. Először 1406-ban említik a források, építése az 1300-as évek végére valószínűsíthető. 1476-ban már Sopron legjobban felszerelt kápolnájaként írnak róla, emellett könyvtár is tartozott hozzá. Később a johannita rend megszűnésével a városplébános házikápolnájaként használták, mivel a kápolna a mindenkori városplébános telkén ált. Egy 16. századi oklevél négy mellékoltáráról ír, Szent Flórián, Hétfájdalmú Szűz, Szent Péter és Pál, illetve Szent Erazmus tiszteletére állították őket. 1605-ben a törökök megrongálták a templomot. 1608-ban a plébánia ékes temploma, a Szent Mihály templom protestáns kézre került, így a továbbiakban a Szentlélek-templomot használták a katolikusok plébániatemplomként. Nagyjából ezidőtől kezdve nevezik a források templomnak az épületet. A török által okozott károkat csak 1627-ben kezdték meg helyreállítani. 1666-tól kezdve Zichy László újíttatta fel a templot. 1674-ben visszakapta eredeti, alárendeltebb pozícióját, mivel a plébánia visszakapta eredeti templomát, a dombtetőn álló Szent Mihály főtemplomot. A sekrestye 1754-ben, a belső, barokk csehsüvegboltozat 1782-ben készült, ugyanebben az évben a szentély irányába bővítették az épületet. Ugyancsak a 18. század végén épült a toronyhoz hozzátapadó, a templom stílusától élesen elkülönülő, magas, barokk előcsarnok.

A gótikus stílusú templom északkelet-délnyugati tájolású, szentélye, a kor kánonjának megfelelően, keleti irányba néz. Külső hossza 20, szélessége 8 méter. Alaprajzi érdekessége, hogy főhomlokzati fala nem merőleges a hosszfalakra, hanem teljesen organikus módon az utca vonalát követi, emellett hasonló alaprajzi rendellenességek figyelhetők meg a szentély és a hajó csatlakozásának tekintetében. A templom egyszerű, egyhajós tömeggel jelenik meg a szűk utcák között, alacsony hatszögű tornya a hajó gerincvonalán se nyúlik túl. Tetején az 1673-ban kovácsolt kereszt, amely alatt - a magyarországi katolikus templomok körében egyedülálló módon - kakas emelkedik, valószínűleg a 17. századi reformációs szellem tükröződik itt, egy katolikus tornyon. A főhomlokzat csúcsíves, bélletes kapuját és mérműves ablakát egyszerű övpárkány választja el. Az oldalsó, barokk előcsarnok mellett két karcsú támpillér fut fel a harangok magasságáig. Az előcsarnok egyenes záródású ajtaja felett barokk, íves szemöldökpárkány húzódik. Az oldalhomlokzatot kétszakaszos támpillárek kísérik, amelyek között barokk, félkőríves ablakok világítják meg a belsőt, a régi csúcsíves ablakok nyomai jól láthatóak. A nyolszög három oldalával záródó szentély a hajóval azonos magasságú. A templom jellegét erősen meghatározza a nagy dőlésszögű tető.

Belépve gazdagon díszített, lendületes barokk térbe érkezünk. A hajó három térrészre oszlik. A kórus fölötti csehsüvegboltozat keskenyebb, rajta Dorffmaister István freskója látható: Jézus bemutatása a templomban (az egész belsőt Dorffmaister festette ki 1782-ben). A következő térszakasz tágasabb, a boltozat gömbszerűbb, a mennyezeten Mária dicsőséges menybéli megkoronázása látható, lejjebb, térhatású megjelenítésben pedig a négy egyházatya: Szent Ambrus, Szent Jeromos, Nagy Szent Gergely és Szent Ágoston freskója látható. A szentély felöli utolsó boltszakasz a kórus felettihez hasonló hosszúságú, a mennyezetkép az Angyali üdvözletet jeleníti meg, jól megfigyelhető rajta Szűz Mária, Gábriel arkangyal és a Szentlélek alakja.

A szentély mennyezetfreskójának címe az Egyház allegóriája. A legfontosabb egyházi szimbólumokat jeleníti meg. Négy sarkán a sarkalatos erényeket puttók tartják kezükben, középen nagyméretű angyal tartja kezében a keresztet és az ostyát tart. Megjelenik a hit (kereszt), a remény (horgony) és a szeretet (lángoló szív) jelképe, lejjebb a római Szent Péter Bazilika, mint az egyház kősziklája jelenik meg. Itt, a szentély két oldalán áll a két freskó látható, a baloldali Izsák feláldozását, a jobboldali a Melkizedek áldozatát ábrázolja. A főoltárkép nagy valószínűséggel nem Dorffmaister István alkotása, hanem tanárának, a bécsi Joseph Ignaz Milldorfer alkotása. A Szentlélek kitöltetését ábrázolja. A koporsószerű oltárasztalon a Szent Mihály bazilikából áthozott köpenyes Madonna áll, körülötte napsugarak, két oldalán pedig rézkígyós keresztet és Krisztus keresztjét tartja kezében egy angyal.

A főoltár két oldalán egy-egy mellékoltárt láthatunk. A jobb oldalon álló Piéta-oltár (melyen a Fájdalmas Anya ölében tartja a megfeszített Jézust) 1750-ben készült és a főoltárt festő bécsi mestertől származik. A bal oldalon álló Golgota-oltár Krisztus szenvedését ábrázolja a keresztfán, a képen jól látható a Bibliából jól ismert százados alakja, aki ecetes szivaccsal kínálja Jézust. A képet Dorffmaister István festette 1782-ben.

Kiemelkedő alkotás még a rokokó keresztelőmedence, fedelén Keresztelő Szent János szobra látható. A szószék ismeretlen alkotó munkája. Kosarán csavart oszlopok között Máté, Márk, Lukács és János a Jelenések könyvéből vett szimbólumai, hangvetőjén pedig a hit allegorikus alakja látható.

Három harangja van, mindhármat Seltenhofer Frigyes Fiai öntötték Sopronban. A Szentlélek tiszteletére szentelt harang 180 kg-os, 70,2 cm alsó átmérőjű, cisz hangú és 1930-ban öntötték az I. világháborúban elvitt harang helyett, felirata: "Veni Sancte Spiritus". A Szent Kereszt harang 108 kg-os, 54,2 cm alsó átmérőjű, e hangú, ez a templom legrégebbi harangja, az I. világháború előtt öntötték 1901-ben, díszítése neogótikus, négy fülkéjében feszület, Szűz Mária, imára térdelő ember és a harangöntő emblémája látható. A legkisebb, Jézus Szíve lélekharang 46 kg-os, 44 cm alsó átmérőjű, fisz hangú és 1930-ban készült; felirata: "Jézus Szíve imádására, Lisieuxi Kis Szent Teréz tiszteletére hívom a buzgó soproni híveket".

A templomban szentmisét vasárnap 11.30 és 18 órai kezdettel, hétfőn 8, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton 18 órakor mutatnak be, téli időszámításban az esti misék 17 órakor kezdődnek. A templombúcsú Pünkösdhétfőn van, minden év március 19. hetébe eső elő szombatján egész napos szentségimádást tartanak.

Albert Tibor: Soproni városkalauz. Bethlen Gábor Könyvkiadó, Sopron, 1995.

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma. Bp., 1982.

Csatkai Endre: Sopron. Képzőműv. Alap. Bp., 1956.

Csatkai Endre: Sopron. Sopron Városi Tanács. Sopron, 1971.

Csatkai Endre: Magyarország műemléki topográfiája (szerk. Dercsényi Dezső). Akadémiai Kiadó. Bp., 1956-

Gábor Géza: A katholikus Sopron. 1925.

Holzhofer Evelin: Sopron, A Szentlélek- és a Keresztelő Szent János-templom, TKM, Bp., 1998.

Dr. Kormos Gyula - Poór Péter: Sopron és közvetlen környéke régi harangjai. In: Arrabona múzeumi közlemények. 2005.

Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntők történetéhez. In: Öntödei múzeumi füzetek. Bp., 2001.

A templomban kihelyezett ismertető.