Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok



A templomnak 3 harangja van:
- 1200 kg (130 cm alsó átmérőjű)
- 800 kg (110 cm alsó átmérőjű)
- 400 kg (90 cm alsó átmérőjű)

Mindhárom harangot Szlezák László öntötte Budapesten 1929-ben
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon (1993-)
B.F.
Szombathely, Szent Márton plébániatemplom
(volt domonkos templom)

(Vas megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története:

A Szent Márton plébániatemplom a római kori Arrabonába (a mai Győrbe) vezető út mentén fekszik. A 860-ban már említett templom helyén született a hagyományok szerint a későbbi a toursi püspök. Emlékét a plébániatemplomban, a szentélytől északra fekvő kápolna őrzi. A városrész máig a püspök nevét viseli, az 1970-es évek elejéig az utca déli oldala megőrizte falusias jellegét.

Szent István uralkodásának idején az ősi templom helyén fából egy újabbat építettek, majd Szent László alatt félkörívben záródó téglatemplommal váltották fel. Amikor a város 1230-ban a győri püspök tulajdonába került, a plébániatemplomot román stílusban átépítették. Egy harminc évvel később keletkezett oklevél említi a templom előtt álló kutat, melynek vízével keresztelte meg Szent Márton az édesanyját. A 15. században a templomot ismét átépítik, ezúttal gótikus szellemben. A város szükség szerint folyamatosan javította templomát, amelyet azonban Draskovich György győri püspök a város tiltakozása ellenére és királyi jóváhagyással 1683-ban átadott a domonkos szerzeteseknek.

A szerzetesek miután felépítették kolostorukat, a római kori múltra visszatekintő temető melletti templom nagyszabású átépítésébe fogtak, a háromhajósra bővített, félig kész épület azonban összedőlt. Az újabb építkezés terheit gróf Erdődy III. György felesége, gróf Batthyány Erzsébet vállalta, miként erről a bejárat feletti felirat tanúskodik. A tervezéssel Carlo de Torre-t bízták meg. A barokk templomot 1668 - 1672 között építették, kriptájának első lakója a grófnő lett. Az építkezést követően változtatták meg a templom titulusát Szentháromságra, mára azonban visszanyerte eredeti címét.

II. József intézkedése (1788) a szombathelyi kolostort is feloszlatta, a szerzetesek a IV. Béla által alapított vasvári Szent Domonkos rendi szerzetházba költöztek. Szombathelyre 1791-ben térhettek vissza. A kényszerűen elhagyott templomukat és kolostorukat ekkor tataroztatják.

1930-ban a templomot nyugati irányban egy kereszthajóval bővítették és az új főhomlokzatot a korábbival azonos módon építették fel. Ekkor épült véglegesen össze a templom és a kolostor. A terveket a város szülötte, Wälder Gyula műegyetemi tanár készítette.

A II. világháború idején a pályaudvar közelsége ellenére sem szenvedett súlyos sérüléseket. A templomot 1954-ben, tornyát 1959-ben tatarozták, a templombelső kifestésére 1968-ban került sor.

A templom előtti téren 1938-ban állították fel Rumi Rajki István kétalakos szoborművét; Szent Márton megkereszteli édesanyját.

A domonkos szerzetesek közösségét a hatalom 1950-ben oszlatta fel, a hitéletet, napjainkban a plébánia vezetését a Szombathelyi Egyházmegye papjai látják el.


Leírása:

Az olaszos hatást tükröző templom főhomlokzata háromszögletű oromzatban végződik, benne középütt ablakkal. A három részre osztott főhomlokzaton két oldalt az 1930-as bővítés során létesített, timpanon záródású, kőkeretes ajtó, felette ablakokkal. A középső mezőben az ugyancsak kőkeretezésű ajtó szemöldökében lévő latin felirat az adományozó grófnő nemes cselekedetére utal. Felette a család címerét helyezték el az ajtót formázó mezőben. A főpárkány alatti félköríves ablakon át a kórus kap fényt. Az épület festése hangsúlyozza az építészeti formákat. A templom déli oldalához közvetlenül a kolostor, az északihoz a temető csatlakozik. Erről az oldalról jól látható a templom tömege a kettő kereszthajóval, a Szent Márton kápolnával, és a sarkon a barokk, hagymakupolás toronnyal. Az egyenes záródású szentélyhez két támpillér közbeiktatásával megszakítás nélkül illeszkedik a kolostor keleti végfala.

A barokk átépítés során a szentélyben felhasználták a középkori falakat, de a boltozat magasságát csökkentették. A templom csak a mellékhajók ablakain át kap fényt, a főhajón nincsenek ablakok. Az öt boltszakaszból álló háromhajós templomot fiókos dongaboltozat fedi.

A főoltár építményén oszlopok keretezik az oltárképet. Ennek felső részén a Szentháromságot látjuk, lejjebb pedig az a jelenetet, amikor a domonkos rend jóváhagyott szabályzatát Ferreri Szent Vince átveszi III. Honorius pápától. Az oltáron Szent István és Szent László szobra áll.

A szentély vonalában áll a Szent Márton egykori szülőháza helyén épített kápolna, oltárán a szent püspök szobrával, amely egykor a főoltárt díszítette. A szentély másik oldalán a sekrestye található.

A szentély és főhajó találkozásánál, a leckeoldalon látható a díszes építményű Szűz Mária oltár. A homorú retábulum öblében áll a csodatévő hírű, még a régi plébániatemplomból származó Szűz Mária szobor, melyet az építmény ormán negyed-kupola koronáz. Ezzel az oltárral átellenben, hasonló, de kevésbé díszes változatban szenteltek oltárt Aquinoi Szent Tamásnak.

A Szent Márton kápolna mellett, a régi kereszthajó falán Szent Domonkos tiszteletére létesítettek oltárt. A szentet ábrázoló oltárképet 1750 körül festette feltehetően egy rendtag. A kép felső mezejében a feltámadt Krisztus lebeg, kezében villámköteggel, Mária Krisztusra néz fel, és lemutat a hívságos földi világra.

A kép alsó mezejében Szent Domonkos és Assisi Szent Ferenc, amint kitárt karral a Feltámadott haragja ellen oltalmat kérnek a világ számára.

Az oltárépítményen négy szent szobra van, balról haladva: Szent Ágostoné, V. Pius pápáé, Tarantaise-i Szent Péter domonkos rendi szerzetesé, akit V. Ince pápáként avattak boldoggá, majd Szent Antonin firenzei érseké.

A főhajó evangéliumi oldalának pillérén helyezkedik el a szószék. Érdekessége, hogy a szokásoktól eltérően a szószék kosarán nyolc domonkos szerzetes arcmása látható.

Kevésbé díszes az evangéliumi oldal bejárat-közeli oltára; nevét az oltárasztalon álló Szent Annát és a gyermek Máriát ábrázoló szoborról kapta. A retábulum közepén baldachinnal koronázott Jézus Szíve szobor áll, két domonkos rendi női szent szobrával.

Ezzel az oltárral szemközt a Fájdalmas Anya tiszteletére állítottak oltárt, kialakítása hasonló az előbbi oltárhoz; a baldachin alatt férfi szentet ábrázoló festmény függ, az oltárasztalon Pieta szobor, ettől jobbra Szent Jácint krakkói érsek szobrával.

A leckeoldal másik díszes, barokkosan gazdag, lendületes szobrokkal kiegészített oltárát nagyméretű festmény uralja. A képen Szent Domonkos és Sienai Szent Katalin veszi át a rózsafüzért Szűz Máriától. A retábulum szobrai balról jobbra: Nepomuki Szent János, a gyónási titok vértanúja, Ferreri Szent Vince, Veronai Szent Péter és Szent József.

Irodalom:

Boda László - Gácsy József: Vas megye építészete. B. K. L. Kiadó. Szombathely, 1998

Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Apolló Irodalmi és nyomdai Részvénytársaság. Bp., 1898

C. Harrach Erzsébet - Kiss Gyula: Vasi műemlékek. Vas megyei Tanács V. B. Szombathely, 1983

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap kiadóvállalata. Bp., 1959

Heckenast János: Rumi Rajki István szobrászművész. Vasi Szemle. 1971/4

P. Fehér Mátyás: A hétszázéves vasvári Szent Domonkos-rendi kolostor története 1241 - 1941. Stephaneum Nyomda. Bp., 1942

Szilágyi István: Szombathely. Szent Márton templom. Tájak-Korok-Múzeumok kiadása. Bp., 1982

White, Kristin, E. Szentek kislexikona. Maecenas Könyvkiadó. Bp., 1993

Zsámbéky Monika. Szent Domonkos és Assisi Szent Ferenc mint az emberiség szószólói egy barokk festmény kapcsán. In Szent - kép - kultusz. Arrabona 42/1. 2004.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc