Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

1870-ben


1893-ban

1920 körül


Harangszentelés


A kapucínusok címere


A kegyszobor


A szentély 1913-ban


A kegyszobor


Szerzetesek 1929-ben

A főoltár és a szentély:


Belső részletek és freskók:


Az orgona:


A lorettói madonna:


Az altemplom:


A kripta:
Máriabesnyő, római katolikus plébániatemplom
Nagyboldogasszony Bazilika

(Pest megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története:

Besnyő település a honfoglalás idején is lakott volt, népessége a 12. század elején gyarapodott. A váci püspök 1214-ben a leleszi premontrei prépostságnak adományozta a birtokot. A tatárjárás idején lakossága szinte teljesen kihalt. IV. Béla 1249-ben a hatvani premontrei rend birtokába adta Bessenew községet, de volt itt birtokrésze Horváthi Ivánnak is. A török hódoltság alatt a település elpusztult. Az oklevelek csak a 17. században említik újra, amikor is lakatlan pusztaként Gödöllőhöz tartozott.

I. Lipót, annak érdekében, hogy a török hódoltság alól felszabadult területek birtokviszonyait rendezze, 1690-ben létrehozta Kollonich Lipót bíboros-érsek elnöklete alatt a Neoaquistica Commissiot (Újszerzeményi Bizottság). Ha a földesúr birtokjogát nem tudta hitelesen igazolni, a birtok a kincstár tulajdonába került. Ennek a bizottságnak lett Grassalkovich I. Antal később elnöke. A szegény sorból származó, kezdetben alacsony rangú hivatalnok nagy pályát futott be: budai kincstári ügyész, királyi jogügyi igazgató (1716-), személynök (1731-1748), kamaraelnök (1748). A köznek és az uralkodóháznak tett nagy szolgálataiért előbb bárói (1736), majd grófi (1743) rangot kapott Mária Teréziától. Az uralkodó koronaőrré, (1751), majd valóságos belső titkos tanácsossá és főlovászmesterré nevezte ki. Királyi adományozás révén Baja földesura, majd Nógrád megye főispánja lesz, megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét is. Házasodásai és az uralkodói kegy folytán az ország egyik leggazdagabb birtokosává vált. Gödöllő 1737-ban került birtokába. Első felesége Láng (Lang, Langh) Erzsébet Zsidó falut, a mai Vácegrest vitte a házasságba (1722). A gróf hét évi gyermektelen együttélést követően megözvegyült. Második felesége, a dúsgazdag Kapy Klára leánya, gróf Klobusiczky Krisztina hozományával, harminc faluval és tizenkét szekérderéknyi kelengyével gyarapodtak (1731). A hat gyermeket szült hitvese 1738-ban halt meg. Több évi özvegység után pápai felmentéssel vehette feleségül sógornőjét, özvegy gróf Forgáchné Klobusiczky Teréziát, házasságuk azonban utód nélküli maradt. (Az irodalom a családnév írásában nem következetes: Klobusitzky változat is használatos).

A mélyen vallásos gróf 33 templomot építtetett, köztük a gödöllői kastélykápolnát és a besnyői kegytemplomot. A gróf és Klobusiczky Terézia elhatározta, hogy a besnyői volt premontrei templom romjainak helyén emeltet templomot Loretói Szűz Mária tiszteletére. A legenda szerint az egyik romeltakarító munkás, Fidler János álmában jelenést látott, amely szerint a romok helyén "valami szép tárgyat" fog találni. 1759. április 19-én ezt a tárgyat, egy csontdarabot, társával, Tóth Márton napszámossal meg is találta. A tárgy Szűz Máriát a gyermek Jézussal ábrázolja. A lelet megtalálásáról készült eredeti okmány máig létezik. A 11 cm magas, 4 cm széles szobrocska elefántcsontból, és valószínűleg a 12. században készült. Grassalkovich a szoboralakok részére a családi ékszerekből koronát készíttetett, és 23 briliánsból font övvel látta el a szobrot, amelyet kristályüveg mögé, ezüstből készült házacskába zárt, amelynek hátlapjára a megtalálás körülményeit vésette. A csontszobrot csak nagy ünnepek alkalmával vitték át a templomba a kastélyból. Véglegesen 1763. december 7-én került a besnyői kegytemplomba, amikor átadták a lelkipásztori feladatokkal megbízott kapucinus atyáknak részére épített kolostort.

A loretói kápolna mintájára épült besnyői kápolnát 1761. augusztus 15-én szentelték fel, és helyezték el benne a két stájer kapucinus szerzetes által gyalog hozott loretói kegyszobor cédrusfából készült mását. Az ugyancsak öltöztethető szobor az idők során megfeketedett. A szoboralakokat a Grassalkovich által készíttetett aranyozott ezüst koronákkal látták el. Az egyre több hívő számára a kápolna, amely a mostani felső templom szentélye, lassan szűknek bizonyult, ezért a gróf elhatározta bővítését. A lejtős terepen Mayerhoffer János tervei szerint megkezdődött a munka (1768). Csak két részletben lehetett építkezni, előbb elkészült a családi kripta és a mai altemplom, e fölé épült a templom, amelyet nyaktaggal kapcsoltak a már meglévő kápolnához. A templomot 1771. szeptember március 17-én szentelték fel. A kegyhely híre gyorsan elterjedt, Máriabesnyő mára az ország második leglátogatottabb zarándokhelyévé vált Máriapócs után.

A gróf halála (1771. december 1) után felesége, Klobusiczky Terézia végrendeleti alapítványában gondoskodott a szertartásokban segédkező papok ellátásáról, a katolikus hitre térők segélyezéséről, a templom fenntartásáról. Megvakulását belenyugvó hittel fogadta, majd tíz év múlva (1781. december 20) követte hitvestársát az altemplom kriptájába. A birtokot fia, II. Antal gróf örökölte. Még atyja életében kamarai tanácsos, Zólyom vármegye főispánja, valóságos belső titkos tanácsos lett. A császár, II. József, méltányolva érdemeit, 1784-ben a római Szent Birodalom hercegi méltóságra emelte. A herceg nem Besnyőn lelt végső nyugalmat, hanem Pozsonyivánkán temették el. Egyetlen fiúk, III. Antal herceg 23 éves korában örökölte a hatalmas Grassalkovich-birtokot. Az udvarnál szintén kegyelt személyiség, Bécsben élt. Pazarló életmódja miatt birtoka csőd alá került. Zárgondnokul rokonát, Batthyány herceget nevezték ki. (Grassalkovich III. Antal herceg adományozta a pesti Nemzeti Színház és Nemzeti Múzeum telkét, sokat tett az 1838. évi árvízkárosultak megsegítésére). 1841-ben bekövetkezett halálával kihalt a Grassalkovich-család. Özvegye, Esterházy Leopoldina hercegasszony a három Grassalkovich (II. Antal és felesége, III. Antal) tetemét a pozsonyivánkai templom sírboltjából Besnyőre szállíttatta (1864) a családi sírboltba. Három hónappal később, 88 éves korában ő is meghalt.

Az uradalmak, így Besnyő kegyuraságát is gróf Viczay Károly örökös vette át, de az eladósodott Gödöllő-hatvani birtokot kénytelen volt eladni báró Sina Györgynek, aki a szerződés szerint köteles volt a kapucinus szerzetesekkel kapcsolatos terheket is viselni. Alig másfél évtized múltán a báró egy belga banknak adta el az uradalmat, amely pénzügyi vállalkozás lévén, nem sokat törődött a közjóval. A kiegyezést követően gróf Lónyay Menyhért pénzügyminiszter a banktól megvásárolta az uradalmat, és koronázási ajándékul felajánlotta I. Ferenc Józsefnek. Erzsébet királyné kedvelt tartózkodási helyévé vált Gödöllő. Ferenc József a birtokot a kincstárnak visszaadta, a kastélyt és a vadászati jogot megtartotta, egyúttal átvette a kegytemplom és kolostor kegyúri terheit. A király nagyobb pénzadománya, és a hívek közadakozása lehetővé tette a besnyői templom belső restaurálását 1913-ban. Ekkor nyitották egybe a loretói kápolnát a templom szentélyével. Thury György festőművész három freskóval látta el a templomot.

A világháborúban elrekvirált harangok helyébe a hívek áldozatkészségéből 1925-ben 25 új harangot vásároltak. Gossman Ferenc váci segédpüspök végezte a harangszentelést, a haranganyai tisztet a kormányzó felesége látta el.

IV. Károly, noha 1918-ban Gödöllőn tartózkodott, a kolostort és templomot nem tudta meglátogatni, de feljegyezték, hogy gyermekei magyarul imádkoztak a kegytemplom főoltáránál.

A helység a 19. század végétől Máriabesnyő néven ismeretes. Önálló plébániaként 1936-tól működött, 1950-ben a Rend működési engedélyét megvonta a hatalom. A kolostor egy kis részében meghagyták a plébániahivatalt, az épület nagyobb részét egyetemi oktatási célra használták. A szerzetesek 1989. augusztus 15-én térhettek vissza lepusztult épületeikbe. A váci egyházmegye püspöke 2002-től szerzeteshiány miatt Máriabesnyőt világi plébános gondjaira bízta.

XVI. Benedek pápa az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2008. május 2-án kelt határozatával a Máriabesnyői Kegytemplomot Basilica Minor rangra emelte. A bulla ünnepélyes kihirdetésére 2008. szeptember 7-én Kisboldogasszony ünnepén került sor.

A kegytemplom-kolostor együttes közelében, a dombtetőn 1933-ban épült fel a Salvator Nővérek zárdája. A zárdaépület egy részében a váci püspökség lelkigyakorlatos háza működik, az épületen belül kápolnával (titulusa: Szent József), a folyosón keresztúttal.

A nem mesze fekvő temető a szerzetesek és nővérek végső nyugvóhelye. Itt nyugszik a máriabesnyői születésű Ivánka Imre (1818-1896), az 1848/49-es szabadságharc ezredese. Ide helyezték át a fővárosi Kerepesi úti temetőből Széki gróf Teleki Pál miniszterelnök földi maradványait.

Leírása:

A kegytemplomhoz az 1943-ban épített székelykapun át jutunk el. A kaput Apor Vilmos szentelte fel. Az út mentén és a domboldalon a keresztút kőfaragványai állnak üvegezett, ráccsal védett építményekben. A templom udvarán a kapucinus kereszt látható, rajta a megfeszítés eszközeinek jelképeivel. Hangsúlyos helyre állították a kegyszobor mását. A szabadtéri oltár előtti Szent Konrád szoborcsoportot Ludwig Kraus alkotta 1934-ben.

A bazilika minor rangra emelt kegytemplom homlokzatán egy torony épült, hagymasisakkal, órapárkánnyal és órával. A torony alatti volutás párkányon kővázák. Négy lizéna tagolja a homlokzatot, köztük a felső szinten három, félkörívben végződő ablak, amelyek közül a szélsők vakablakok. A következő szinten lévő három ablak a templom előcsarnokát világítja be. A kegytemplomba az udvar felől vezet bejárat. A templomhoz vezető út felől a templom földszintjen vörösmárvány, félköríves, címerrel ellátott kapu az altemplom bejárata. A kapu két oldalán ablakok. A szentély keskenyebb északi oldala mentén két pillér három kosáríves nyílású folyosót képez, amely összeköti a templomot a kolostor egyemeletes épületével. A szentély fölött huszártorony, a hajót és az altemplom szentélyét ovális, lapos, lanterna nélküli kupola fedi.

Az oldalbejárat az előcsarnokba vezet, azon át a templom háromszakaszos, keresztboltozatos terébe lépünk. Két boltszakasz között erősen kiugró lizénás fejezetű, erősen tagolt lábazatú pillérek tartják a golyvázott párkányt. A hajóban ferdén elhelyezett mellékoltárok képét Baumgartner Norbert kapucinus atya festette. A baloldali oltárkép Páduai Szent Antalt és Avilai Nagy Szent Terézt, a kegyúr és feleségének védőszentjeit ábrázolja. A jobboldali oltár képén Assisi Szent Ferenc stigmatizációját látjuk. Az oltár közelében az ugyancsak stigmatizált Szent Pió atya szobra áll.

A festett üvegablakok Márton Lajos székely festőművész tervei szerint készültek (1941), Szűz Mária életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A falfestményeket ugyancsak Márton Lajos alkotta, témáit Szent Ferenc életéből, az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus eszméiből, a nándorfehérvári csatából vette. A mennyezeten Máriát, mint a Magyarok Nagyasszonyát festette meg. Az 1980-ban véghezvitt restaurálás visszaállította a diadalív melletti rovátkolt pillérek eredeti, illuzionisztikus ábrázolását. A szentély két térből áll. A hajóhoz legközelebbi térben áll a szembemiséző oltár, a leckeoldalon a szószék. A csehsüveg boltozat íveiben az evangélisták képei, az attribútumokkal. A szentély belső traktusát, a korábbi loretói kápolna vörös márvány diadalíven át közelíthető meg. Baloldali falán a kegyszobor megtalálásának jelenetét ábrázolta a festő. A Madonnának hódoló emberek fő alakja a központi helyen álló Grassalkovich I. Antal, tőle jobbra barátja, a körmenet élén haladó gróf Migazzi Kristóf bíboros. Egy előkelő ruházatú hölgyben a kormányzó katolikus felesége ismerhető fel. A leckeoldali falon Döbrentei Gábor festő az imameghallgatások jelenetét választotta a falfestmény tárgyául.

A barokkosan gazdag ornamentikájú és dúsan aranyozott főoltárt Strízs István isaszegi asztalos készítette fából (1913). A tabernákulum és a gyertyatartók korabeliek. Itt van elhelyezve a kristályüveggel elzárt, ezüst szekrényben a kegyszobor, amely sokáig az oltár háta mögötti helyiségben állt. Ott őrzik most az Olaszországból hozott öltöztethető Loretói Madonnát. Érdekessége a szobornak, hogy az eredetinél 163 évvel idősebb, minthogy az egy tűzvészben (1921) megsemmisült. A főoltárt három-három párból álló oszlop övezi, és támasztja alá a törtvonalú főpárkányt. A kegyszobor szekrényét angyalok tartják, az oszlopok között balról Szent István, jobbról Szent László faragott szobra áll. A kovácsoltvas rokokó áldoztatórács szerencsére nem esett áldozatául a zsinati liturgiai tér kialakításának. Szép, korabeli munkák a vörös márvány, gerezdes szentelvíztartók és a keresztkút.

Az altemplomot hármas pillérpár három-három boltszakaszra osztja. Az evangélumi oldal mellékoltárai a templommal egyidősek. Képeiket Baumgartner Norbert alkotta. Az első oltár képén Szent József halálát, a másikon Jézus Krisztus alászállását a pokol tornácára ábrázolja. A téli időszakban a tabernákulum fölötti márványfülkében őrzik a kegyszobrot. Az oltár körüli aranyozott, mozaikutánzatú falképen Szent Péter és Szent Pál apostolt ábrázolta Márton Lajos. A szembemiséző oltár fölött függő, fából faragott feszületet Nagy László Tamás kapucinus tartományfőnök alkotta. Az altemplom is gazdag falfestményekben. A mennyezeten Jézust látjuk a rendalapító Assisi Szent Ferenccel. Baloldalon Szent Klára, Giuliani Szent Veronika, Martinengoi Boldog Magdolna, átellenben Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent (IX.) Lajos francia király és Boldog Luchéziusz képei, mint a ferences harmadrend tagjai vannak megörökítve. Az egyik üvegablakon a megfeszítés, a másikon a feltámadás jelenetet ábrázolta Márton Lajos. A falfestmények is az ő munkái, 1942-ből.

A főoltár két oldalán egy-egy vörös márvány, címeres, Grassalkovich-sírkőlapot látunk befalazva. Az evangélumi oldalról nyílik az alapító kriptája, közepén a négyzetes síremlékkel. Az I. Antal és felesége koporsóit tartalmazó tumbát 1772-ben alkotta Johann Georg Dorfmeister alkotta, gróf Migazzi bíboros költségviselésével. A tumba vörös és fekete márványból készült, kettős címeres előlapját, és feliratos oldallapjait két-két herma veszi körül. A síremléken öt copf alabástrom váza látható. A főhomlokzat ormán egy-egy puttó mutat a feszület felé. A tumbától balra lévő koporsóban Grassalkovich II. Antal és felesége Esterházy Anna Mária, jobboldalon Grassalkovich III. Antal és felesége, Esterházy Leopoldina nyugszik. A kripta baloldali falában II. Antal vejének, Esterházy Gábornak sírkőlapja látható.

A kripta és a tumba szakszerű restaurálása 1998. június 13-ára fejeződött be, ekkor történt a család újratemetése is.

Irodalom:

Aggházy Mária - Csernyánszky Mária: Gödöllő. = Pest megye műemlékei I. Szerk.: Dercsényi Dezső. Akadémiai K. Bp., 1958

P. Bartal Ince: Máriabesnyő története. Szerzői kiadás. Esztergom, 1929

Borovszky Samu (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I-II. Dovin Művészeti Kft kiadása. Bp., 1990. Reprint

Dercsényi Balázs (szerk.): Máriabesnyő. Kegytemplom. Tájak-Korok-Múzeumok Szervező Bizottsága. Bp., 1981

Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal. Gödöllői Városi Múzeum kiadása. Gödöllő, 1997

Gömbös Tamás: A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei. Tellér Reklám Kiadó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Bp., 1993

Jordánszky Elek: Boldogságos Szűz Mária kegyelemképeinek rövid leírása (rövidített címleírás). Akadémiai K., Bp., 1988. Reprint

Lábadi Károly: I. Grassalkovich Antal, a templomépítő. Gödöllői Városi Múzeum kiadása. Gödöllő, 2003.

Lábadi Károly: Besnyő barokk Mária-kultusza. = A Grassalkovichok kora (szerk.: Lábadi Károly). Gödöllői Városi Múzeum. Gödöllő, 1997

Manga János: Magyar katolikus népélet képekben. Misztótfalusi kiadás. Bp., é. n. [1948]

Máriabesnyő - Mária kegyhely. Szerző, kiadó, év, hely nélkül.

Nagy Miklós (szerk.:) Magyarország képekben. Honismertető album. II. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Minerva Szerkesztősége és a Helikon Kiadó közös kiadása. Bp., 1988. Reprint

Az Osztrák - Magyar Monarchia írásban és képben. IX. kötet. Magyarország III. A Magyar Királyi Államnyomda kiadása. Bp., 1893.

Pálos Frigyes: A templomépítő Grassalkovichok tevékenysége. = Grassalkovichok emlékezete (szerk.: Horváth László). Hatvany Lajos Múzeum kiadása. Hatvan 2001

Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai. Műemlékek Állami Gondnoksága. Bp., 2000

http://www. gau.hu/godollo/h-besnyo.html

http://bucsujaras.hu/mariabesnyo/tortenet.htm



Felvezető út


Az udvar:


Előcsarnok:


A temető:

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc