Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


A bal oldali fotót Horváth Nóra készítette.

Sopron, Kecsketemplom
Nagyboldogasszony bencés templom

(Győr-Moson-Sopron megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

A város egyik legismertebb temploma a Tűztoronnyal szemben, a Fő tér túloldalán kelet-nyugat tengelyben áll. A városba 1278-ban beköltöző ferences rendi szerzetesek építették 1280-ban, rájuk utal jellegzetesen ferences alaprajza: egyhajós csarnoktér + a hozzá kapcsolódó, elnyújtott szentély.

Kibővítése 1380-1410-re tehető, anyagi feltételei a Szent György Dómtemploméhoz hasonlóak, ugyanis Gaissel Henrik, a város egyik leggazdagabb polgára Büki Jánost meggyilkolta. A három és fél házat birtokló Gaissel Henrik Ausztriába menekült, Isten előtti vezeklése pedig az volt, hogy vagyonát az egyháznak adta. Más vélemények azt mondják, hogy a gyilkos, Gaissel Henrik bátyja, Miklós volt a ferencesek jótéteményese, hogy testvére bűnei megbocsáttassanak. Ekkor a templomot megnagyobbították és a hajó felénél emelkedő torony is ekkor épült, kapuja fölé a Gaissel patrícius család címerében szereplő kecske-figura került, innen tapasztotta rá a népnyelv a Kecsketemplom nevet. A 16. században a reformáció vert gyökeret, a templomban szólt az ige először a reformáció szellemében. Csupán néhány évtizedekig használták az evangélikusok, a császári udvar visszaadta a templomot a ferenceseknek. 1590-ben földrengés rázta meg a várost, komoly károkat azonban nem szenvedett az épület. 1676-ban nagy tűzvész pusztított a városban, leégett a templom tetőzete, amit aztán soha nem állítottak helyre. Ekkor készült a nyugati oldal barokk főhomlokzata. Az ellenreformáció idején számos rekatolizálódott nemesi család választotta temetkezési helyéül a templom és a káptalani terem alatt húzódó kriptát. Egészen 1780-ig temetkeztek ide, amikor betiltották a templomokba való temetkezés gyakorlatát.

Komoly fordulópont volt az 1787-es év, amikor II. József feloszlatta a koldulórendeket, köztük a ferenceseket is. A templom évtizedekre kiürült, az 1790-es évek végén szénát tároltak évszázados falai között. 1802-ben érkeztek Sopronba a bencés szerzetesek, akik rendbe hozták a ferences elődök által emelt, ősi hajlékot. 1852-ben Storno Ferenc tervei szerint mellékoltárok készültek, majd a millennium előtti készülődésképp 1884 és 1894 között szintén Storno munkája nyomán neoromán stílusban átalakították, koronás kőtornya is ekkor kapta mai formáját. Barokk berendezése a 18. században készült.

A templom számos történelmi esemény színhelye: itt koronázták meg III. Ferdinándot 1625-ben és két alkalommal (1622 és 1681) királynét is koronáztak, továbbá négy országgyűlést is tartottak itt: 1622-ben, 1625-ben, 1634-35-ben és 1681-ben.

Az épület a Fő tér egyik hangsúlyos eleme, különösen is északi homlokzata ismert. A hajó kb. felénél áll a 48 méter magas, koronás kősisakkal ellátott torony. A torony bejárata fölött, a képszékben a Köpenyes Mária látható, a középkori maradványok nyomán az 1890-es években készítette el újra id. és Storno Ferenc. Feljebb a bencések, majd a kapu csúcsán a Gaissel család kecskés címerét helyezték el. A templom főpárkánya fölött az addig négyzetes alaprajzú torony nyolcszögletesen folytatódik. Ablakai neogótikus vonalvezetésűek. Az oldalhomlokzat meghatározó elemei a többszörösen tagolt támpillérek és a torony mellett megjelenő, hosszúkásabb, valamint a szentély nagyobb méretű, mérműves ablakai. A keletelt szentély gerincvonala a hajóénál alacsonyabban van. A hajó oromfalain egy-egy lótuszdísz látható. A nyugati homlokzat barokk jellegű, csúcsíves, gótikus nyílásokkal és a kapu mellett erőteljesen kiülő támpillérrel. Az oromzat volutáin egy-egy kőbáb ül. A zárótimpanon alatti középmezőben pedig szobor nélküli fülkét láthatunk. A templom ezen homlokzata a Templom utca szűk szabályozási szélessége miatt meglehetősen rejtett és kevesen is ismerik.

Belseje gótikus, keresztboltozatokkal fedett, barokk berendezésű tér. Az enyhén téglány alaprajzú hajó a szentéllyel egyenlő hosszúságú, négy oszlop által kilenc térrészre osztódik. A mellékhajók keskenyebbek, a főhajó szélesebb. A szentély a főhajó szélességét és boltozati magasságát folytatja. A későgótikus keresztboltozatok a négy pillér gyámköveire támaszkodik, melyeken emberfejek láthatók. A szentély felöli pillérek közül a bal oldalin Nepomuki Szent János, a jobb oldalin Szent József baldachinos, barokk szobra áll. A hajó több különleges motívuma ragadja meg a szemlélődő szemét. A legszembetűnőbb a hajó felénél álló, embermagasságnál alacsonyabb, 15. századi, későgótikus kőszószék, melyet a kolostor kerengőjéről lehet megközelíteni. Kapisztrán Szent János erről hirdette az igét, ezért Kapisztrán-szószéknek is nevezik. Mellette Széchényi Antal 1770 és 80 között készült, impozáns síremléke, rajta az elhunyt mellszobrával. A hajót két mellékoltár díszíti, melyeket id. Storno Ferenc készített 1852-ben. A bal oldali Szent Istvánt, a jobb oldali Szent Benedeket ábrázolja. A Szent István oltár mellett Páduai Szent Antal szobra és perselye áll.

A szószék a diadalív jobb oldalán áll, gazdagon aranyozott, barokk alkotás 1754-ből egy G. J. F. A. monogramú mestertől. Kosarán kétoldalt a Remény allegórikus alakja látható horgonnyal és a Szereteté szívvel, kettejük között domborművön Jézus a 12 apostollal. A hangvetőn a Hit alakja jelenik meg az építményben domináló kereszttel körülötte felhőkkel, sugarakkal, puttókkal és a négy evangelista Jelenések könyvében megjelenő jelképeivel. A hátfalon Páduai Szent Antal a halaknak prédikál. A szentélybe belépve kétoldalt egy-egy klasszicizáló későbarokk mellékoltárt láthatunk. Baloldalt a Szeplőtelen Boldogasszony képe, fölötte Mihael arkangyal, jobb oldalt a Máriát tanító Szent Anna oltárkép, a timpanon fölött Gabriel arkangyal ül. A barokk főoltár pompás és impozáns megjelenésével uralja a templom terét. Az oltárépítmény 1751-ben Augustinus Löscher keze munkája nyomán készült el. A korinthoszi oszlopok között az építménnyel egy időben készült festmény - a templom titulusának megfelelően - Mária mennybemenetelét ábrázolja. Kétoldalt, a baldachint tartó oszlopok között egy-egy ember nagyságú angyal mutat a főoltárképre. A baldachin jobb oldalán az Atya, bal szélen a Fiú, középen a Szentlélek látható. A rokokó stallumok 1780 körül készültek. 13. századi a csúcsíves szentségház és a kőráccsal ellátott ülőfülke.

A hajóba visszatekintve az 1490-es években készült, konzolokon nyugvó kő orgonakarzatot láthatjuk, mely a szentély irányában egy boltszakasznyit előreugrik. Déli mellvédjén a Szeplőtelen Boldogasszony látható angyalokkal, az északin pedig Jézus Krisztus, mindkét freskó Dorffmeister István munkája az 1700-as évek végéről, valószínűleg a lépcsőház kifestése idején, 1780 tájékán készültek. A freskók mellett stukkók állnak. A konzolokon egy-egy állatfej, a karzat alján pedig angyalok láthatók. A karzatnak az orgona előtt gazdag faragású fa mellvédje van. A templomban található érdekesség még a tornapajzs, amelyen oroszlánábrázolás és a G. L. monogram látható, 1380-ban készült.

Az északi bejárattal szemben, a kolostor kerengőjén keresztül jutunk a templommal gyakran együtt említett, nevezetes épületrészhez, a káptalanteremhez. A ferencesek a 13. században téglalap alaprajzú, síkmennyezetű teret építettek, majd az 1340-es években későgótikus boltozattal látták el és falait is áthelyezték, a terem ekkor vált hatosztatúvá. 1406-ban Dági (Agendorfer) Márton hagyatékából felépült a káptalanteremhez kapcsolódó három kápolna. 1552-től ravatalozóként használták, majd padlózati szintjét a kripta kialakítása miatt megemelték. A ferencesek a 18. század közepén barokk stílusban átalakították. A templomot a 19. században átvevő bencések nem sokat törődtek a káptalanteremmel, raktárként, lomtárként használták. A 60-es években tárták fel a műemlékvédők és állították vissza eredeti, későgótikus formáját. A részletek azonban ma is hiányoznak a további feltárások indításra gyűjtést szervez az egyház. A konzolok alatt torz állatfigurák egy-egy bűnt jelképeznek: fösvénység (kuporgó majom), hiúság (tükröt a kezében tartó ember), hitetlenség (szárnyas ördög), restség (alvó ember + denevér), bujaság (állattestű férfi és nő), irigység (patás lábú női lény + vigyorgó, görnyedt szörny). A zárókövek szintén szimbolikus jelentőséggel bírnak: Angyal harsonával (Utolsó ítélet); mellét felszakító, fiait vérével tápláló pelikán (Krisztus); sas (János evangélista), angyal (Máté), oroszlán (Márk), ökör (Lukács), Isten Báránya és az Angendorfer család címere.

Egy harangja van, 195 kg-os, 73,5 cm alsó átmérőjű, Cisz hangú, Szent Benedek tiszteletére szentelték és a bencés szerzetesek összefogásából készült. Seltenhofer Frigyes öntötte 1853-ban Sopronban. Vállán körbefutó felirat: "Soproni Sz. Benerendi Magyar Egyház Számára önte Seltenhofer. 1853." Képe Szent Benedeket ábrázolja. (Érdekes, hogy feliratában megkülönböztet kis- és nagybetűt). Nagyobbik harangját a II. világháborúban elrekvirálták. (Kormos-Poór, 2005). A harang minden délben, este 8 órakor és szentmisék kezdetekor hallható.

A templom a káptalanteremmel együtt belépődíj nélkül látogatható. Adományokat a káptalanterem feltárásának folytatására elfogadnak. Szentmisét vasárnap 9 és 16 órakor, kedden, csütörtökön, pénteken és szombaton délelőtt 9, szerdán 17 órakor mutatnak be. Ilyenkor a templom nem látogatható.

Forrásjegyzék:

Albert Tibor: Soproni városkalauz. Bethlen Gábor Könyvkiadó, Sopron, 1995.

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma. Bp., 1982.

Csatkai Endre: Sopron. Képzőműv. Alap. Bp., 1956.

Csatkai Endre: Sopron. Sopron Városi Tanács. Sopron, 1971

Csatkai Endre: Magyarország műemléki topográfiája (szerk. Dercsényi Dezső). Akadémiai Kiadó. Bp., 1956-

Gábor Géza: A katholikus Sopron. 1925

Dr. Kormos Gyula- Poór Péter: Sopron és közvetlen környéke régi harangjai. In: Arrabona múzeumi közlemények. 2005.

Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntők történetéhez. In: Öntödei múzeumi füzetek. Bp., 2001.

Nemes András: Sopron, Bencés templom és káptalan terem. TKM, Bp., 1994.

A templomban elhelyezett, elvihető szórólap

A templom harangja + a Tűztorony toronyzenéje + az ev. templom Hősök harangja (óraütés) délben >>>

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc