Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Sopron,
Szent György Dómtemplom

Belvárosi plébániatemplom

(Győr-Moson-Sopron megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

A középkori eredetű Szent György templom építése a 14. századra tehető. 1368-ban a város patríciusai kérelemmel fordulnak Nagy Lajos királyhoz, hogy ítélje nekik a soproni Izrael zsidó elkobzott vagyonát, hogy abból templomot építhessenek, azonban ez nem történt meg. A templom felépítése Schmuckenpfennig Henrik gyilkosságához kötődik. Vezeklésül Rómába kellett volna zarándokolnia, azonban IX. Bonifác pápa engedélyt adott, hogy a büntetést adományként rója le, ekkor adományozta a mai telket templomépítés céljára 1393-ban és a pápai bulla szerint Schmuckenpfennig is építtette fel. A felépítés anyagi hátterének megteremtésében nagy szerepük volt a sopronban működő Szent Györgyről elnevezett Nagy Testvérület tagjainak, akik jelentős vagyonnal rendelkeztek és küldetésük a város papjainak egybetömörítése volt. 1398. május 14-én bulla kelt a templom megépültéről.

Az ekkor elkészült, gótikus templom egyhajós, támpillérekkel ellátott csarnoktemplom volt, keletelt szentéllyel, a nyugati homlokzat előtt álló, alul négyzetes, felül nyolcszögletes toronnyal, kétoldalán két csúcsíves bejárattal. 8 oltára volt: Szt. György, Szt. Simon és Júdás, Szent Farkas, Antiochiai Szent Margit, Háromkirályok, Gyertyaszentelő Boldogasszony, Szent Anna és Mindenszentek tiszteletére. A legkorábbi oltár 1398 előtti, a legkésőbbi 1480 körül készült.

A 16. században az evangélikusoké lett, míg 1584-ben vissza kellett adniuk a katolikusoknak. A 17. században szűkössé vált. Az 1660-as években érkeztek a városba a jezsuita szerzetesek, akik Keresztelő Szent Jánosnak szentelt, lovagrendi templomot kapták meg. Mivel az meglehetősen periférikus területen állt, Kollonich Lipót győri püspök az egyre erőteljesebb rekatolizáció jegyében a Szent György templomot a jezsuitáknak adta 1674-ben. A rend tagja már két év múlva (egy tűzvészt követően) nekikezdtek a templom jezsuita szellemű, barokk átalakításának. A mintát, mint ahogy sok más templomuknál, itt is a római Il Gesu adta. Ennek megfelelően készültek el a középkori falakat áttörve az oldalhajók kápolnái. Az újraszentelés 1694-ben történt meg. A kuruc dúlások következtében megrongálódott boltozatokat 1705-ben javították ki. A Szent György utca homlokzat 1714-re készült el, majd 1720-ban szentelték fel a barokk stílusban átalakított, hagymasisakos, nyugati, homlokzati tornyát. 1773-ban a jezsuiták elhagyták Sopront, a templom a káptalan kezelésébe került, ekkortól nevezik Dómnak.

Nagy változást jelentett az 1869-es év, amikor barokk tornya ledőlt az utcára és 1882-re a templom túloldalán, a keletelt szentély mögött emelték fel mai, 55 méter magas, égbenyúló, eklektikus tornyot Spach Ferdinánd tervei szerint.

Sopron egyik legrejtettebb templomát a Szent György utca kanyarodásában, a házsorba beépítve találjuk. Az arrajáró a visszahúzott, torony nélküli főhomlokzat miatt általában csak néhány méterre veszi észre a város egyik legpompásabb templomát. Homlokzata későbarokk és gótikus elemeket rejt. Az alsó szinten az 1961-ben feltárt, két gótikus kapuzat látható. A bal oldali kapu képszékében Szent Margit legendájának két töredékesen ránk maradt jelenetét láthatjuk: diadalmát a sárkány felett és lefejezését. A jobb oldali bejárat fölött Szent György viaskodik a sárkánnyal. A kapuk között rocaile-es fülkében az áldó Krisztus szobrát láthatjuk, bal kezében országalmát tart ("nékem adatott minden hatalom mennyen és földön"). A főpárkány alatt és a bejáratok mellett kosáríves és háromszögű timpanonokkal ellátott ablakok láthatók több sorban. Az erős kiülésű párkány fölött Szűz Mária és Szent József szobrát láthatjuk. A főpárkány fölött volutás oromfal következik, melynek középmezejében egyenes záródású ablak áll, fölé pedig monumentális timpanon borul. A templom homlokzatát a régi támpilléreket is magába foglaló rézsűk kapcsolják össze a szomszédos házakkal.

A várfal keleti rondelláján álló, égbenyúló, karcsú tornya teszi a templomot igazán jellegzetessé. Kiváló alkotás, mégis a több évszázaddal később épült torony nem illeszkedik sem a templom gótikus, sem a barokk építési korszakához, ezért, mintegy teljesen szeparált épületrész jelenik meg a templom egészében. Az 55 méter magas, órapárkányos, gúlasisakkal ellátott torony két harangházzal emelkedik a templom gerince fölé. A tető élvonalával nagyjából egy magasságban latin feliratot láthatunk: "Isten dicsőségére épült 1882-ben". A tornyot az evangélikus temploméhoz hasonlóan nyaktag kapcsolja a templomhoz.

Belső tere hűen őrzi középkori mivoltát. A főhajó ötszakaszos, keresztboltozattal fedett, keskeny, csúcsíves hevederekkel tagolt. A mennyezetet és a falakat, karzatmellvédeket gazdag stukkódíszítés jellemzi. Az oldalhajók a barokk kort idézik félköríves ablakaikkal és árkádsorukkal, ezekben alakították ki az oldalkápolnákat, fölöttük egészen a szentély előtti kápolnáig kinyúló kőkarzat húzódik. Stukkódíszeit Szakál István állította helyre a II. világháborús pusztítások után az 1950-es években.

A ikonográfia művészi kivitelében a szentély felé haladva "fokozódik". Belépve bal oldalt a Xavéri Szent Ferenc tiszteletére szentelt oldalkápolna látható, mely valaha templom mellett, különálló kápolnaépítményben állt. Amikor 1873-ban megszűntették a kápolnát, berendezését ide menekítették. A képet 1763-ban festették, Xavéri Szent Ferenc halálát vetíti elénk. A kápolna oldalfalán kálvária látható: középen a Megfszített, kétoldalt Szent János evangélista és Szűz Mária, akit Jézus Jánosra bíz. A két utóbbi szobor nem a feszülethez készült. A jobb oldalon a Lourdesi Szűz kápolnáját láthatjuk. A hajóba belépve érdekességképpen állapítható meg, hogy gazdag, rokkokó padjai nem a megszokott módon, kétoldalt, hanem a helyszűke és a bejáratok elhelyezkedése miatt középen helyezkednek el.

Az oldalhajók 4-4 kápolnára oszlanak. Bal oldalt a Szent Kereszt kápolnával indul a sor. Szoborfülkében a kereszten szenvedő Krisztus látható, mellette, az ablak két oldalán Szűz Mária és Szent János látható, a szobrok 1760-ban készültek Széchenyi Ignác megrendelésére. A jobb oldali kápolna az Utolsó Ítélet tiszteletére szenteltetett, oltárképe a templom képei közül a legkésőbbi, 1830-ból való, Mauer Ferdinánd alkotása, a tisztítótűzben szenvedő lelkeket ábrázolja.

A következő boltszakasz alatt jobb oldalt Szent Margit kápolnája. Képét Schaller István festette 1764-ben, Szent Margitnak a sárkánnyal való küzdelmét ábrázolja. A kétoldalt álló szobrok ismeretlen női szenteket ábrázolnak. Mennyezeti freskóját, mint ahogy a templom valamennyi falfestményét, Wosinszky Kázmér festette az 1950-es években, a Sopron határában prédikáló Szent Quirinust ábrázolja. Bal oldali párja a Borgia Szent Ferenc oldalkápolna, a kép a szent megdicsőülését ábrázolja, 1764-ben Schaller István festette. Az oszlopok mellett álló két fehér szobor: Szent Alajos és Páduai Szent Antal.

A harmadik oltárpár közül a bal oldali a Háromkirályok oltára, az oltár homloklapján Szűz Mária monogramja látható, a kép a Keleti királyok Krisztus előtti hódolatát ábrázolja, 1731-ben festették. Csavart oszlopai mellett Szent István király és Szent András apostol alakja áll. Az oltár fölötti stukkón a Róma fölött lebegő Szent Péter látható, vele átellenben három férfi a kereszt előtt térdepel, a kettő között pedig Wosinszky freskója: a Szent Család Egyiptomba menekül. Az oltárral szemben, a nyugati végfalon Szent Ignác megdicsőülése látható a festményen. Vele átellenben Nepomuki Szent János kápolnája áll, gyónási titok védőszentjét ábrázoló képet Primes György városplébános festtette. Szobrai Szent István királyt és Szent Lipót őrgrófot ábrázolják. A stukkók Szent Péter börtönből való kiszabadulását és a Szent Pál damaszkuszi úton való megtérését ábrázolják, a kettő közötti freskón pedig Páduai Szent Antal a halaknak prédikál. Szintén Péter szabadulását ábrázolja a nyugati fal festménye, mely id. Storno Ferenc műve.

A szentélyhez legközelebb eső jobb oldali kápolnának nincs oltára, ez a keresztelőkápolna, itt található a keresztelő kút, melynek medencéje kőből készült, fedele pedig fából: Krisztus megkeresztelkedését ábrázolja. Mennyezeti freskóján Szent Gellért látható. Ebből a kápolnából jutunk tovább a sekrestyébe. Az ajtó csavart oszlopai ívesen előreugró párkányt tartanak. A főpárkány fölötti, fonatos keretben Jézus alakja látható. A jobb oldali kápolna Jótanács Anyjának van címezve, az oltárkép 1781-ben Dorffmeister István munkája nyomán készült a genazzanói oltár másolataként Nádasdy Ferenc megbízásából. A főpárkány fölött az IHS Krisztus-monogram látható. A képpel szemben, a kápolna másik falán Szent József látható, ifj. Stornó Ferenc alkotása. A mennyezetfreskó Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja.

A szószék 1693-ban készült, kosarán Krisztus és a négy evangelista: Márk, Máté, Lukács és János látható. A hangvetőn aranyozott sugarak közepette a Krisztus-monogram áll. A szentély szembemiséző oltára (Szakál Ernő munkája) előtt a kriptalejáratot találjuk. Főoltárát 1706-ban a kurucok tönkre tették, helyébe 1713-ban Esterházy Mihály készíttette a jelenlegi, a szentély teljes szélességét és magasságát kitöltő, impozáns építményt. Oszlopai között Xavéri Szent Ferenc és Loyolai Szent Ignác szobra látható. Freskója Szent György vértanúságát és megdicsőülését ábrázolja. 1761-ben egy bécsi mester festette. Az oltár felső, felhős része Primes György adománya 1765-ből. A szentélyben áll a templom káptalani idejéből származó két díszes, copf stílusú, négyosztatú stalluma, háttámlájukon allegorikus alakok láthatók. Az oltár mellett hármas, gótikus fülkék láthatók, bennük a templom új, elektromos orgonája. A főoltár melletti déli oldalon két ablak van, ezeket a jezsuiták készíttették jobb fényviszonyok érdekében.

A szentélyből visszapillantva a kórust láthajuk, rajta a kétfejű sas. Az orgona Magyarország egyik legrégebbi orgonája, 1633-ban Johann Woeckerl egymanuálos, pedálos, csúszkaládás, 10 regiszteres hangszert épített. Ezt többszöris bővítették, pl. 1734-ben, amikor ez az évszám és az Esterházy család emblémája rákerült. 1918-ban a homlokzati sípokat elvitték háborús célokra, majd 1920-ban Cézár Gyula kijavította a hibákat és átalakította. Legutóbb, 1956-59-ben a Fővárosi Hangszerkészítő Vállalat Orgonaüzeme generálozta és bővítette, így alakult ki a mai, 2 manuálos, 18 regiszteres diszpozíció. Az orgonaház valószínűleg Johann Woeckerl munkája. Az orgona fölötti boltozatzárókövön a magyar kiscímer látható. A templom oldalkápolnáinak árkádjai tetején címerek sorakoznak: a berendezést adományozók címerei.

Három harangja van. Legnagyobb harangját 1944-ben elrekvirálták. A Szent Teréz harang 800 kg-os, 114 cm alsó átmérőjű, F hangú. Seltenhofer Frigyes Fiai öntötték 1928-ban. Rajta Szent Teréz domborműve látható, felirata: "JEGYESEM, VONJ MAGADHOZ EGÉSZ SEREG PICI LELKET". A Szent Imre tiszteletére szentelt, 200 kg-os, 74,5 cm alsó átmérőjű harang C hangú. Szent Imre domborművel alatt olvashatjuk: "SZENT IMRE HERCEG, MAGYARORSZÁG ÉKE, VÉDJED FIAINKAT." 1928-ban készült a nagyharanggal együtt. A Szent György lélekharang a város legrégebbi harangja, 80 kg-os és 50 cm az alsó átmérője. 1839-ben öntötte Seltenhofer Frigyes Sopronban. Palástján Sárkányölő Szent György lovas ábrázolása látható. Német felirata: "MICH GOSS FRIEDRICH SELTENHOFER IN OEDENBURG + 1839 +". Egyéb felirata nincs, érdekes azonban, hogy meghagyták füles koronáját (az I. világháborút követően tértek át a jól bevált magyar szabadalomra, a tárcsás koronára, amelynek lényege, hogy felfüggesztés egy tárcsával történik, amely időnként elforgatható, így a harang nyelve nem mindig ugyanazon a helyen koptatja a pártázatot).

A templom a belváros plébániatemploma, szentmiséket vasárnap 8, 16 és 18 órakor mutatnak be. Látogatható minden nap 8 és 18 óra között.



Forrásjegyzék:

Albert Tibor: Soproni városkalauz. Bethlen Gábor Könyvkiadó, Sopron, 1995.

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma. Bp., 1982.

Csatkai Endre: Sopron. Képzőműv. Alap. Bp., 1956.

Csatkai Endre: Sopron. Sopron Városi Tanács. Sopron, 1971

Csatkai Endre: Magyarország műemléki topográfiája (szerk. Dercsényi Dezső). Akadémiai Kiadó. Bp., 1956-

Gábor Géza: A katholikus Sopron. 1925

Dr. Kormos Gyula - Poór Péter: Sopron és közvetlen környéke régi harangjai. In: Arrabona múzeumi közlemények. 2005.

Lengyelné Kiss Katalin: Adalékok a soproni harangöntők történetéhez. In: Öntödei múzeumi füzetek. Bp., 2001.

Nemes András: Sopron, Szent György-templom. TKM, Bp., 1995

Solymosi Ferenc - Czár Attila: Magyarország orgonái. kiad.: Magyarországi Orgonák Alapítvány. Kiskunhalas, 2005.

A templomban kihelyezett ismertető.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc