Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


Átalakítási tervrajz

Zugló - Herminamező
Római katolikus Hermina kápolna


(Budapest)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története:

Pest város reformkori újjáalkotója, József nádor és leánya, Hermina Amália Mária Pest és Buda lakossága körében nagy népszerűségnek örvendett, utóbbi jótékonysága, emberszeretete okán. Amikor a huszonötéves főhercegnő Bécsben 1842. február 13-án meghalt, a két város templomaiban gyászmiséket tartottak emlékére. Négy polgár, Tomala Ferdinánd zeneműkiadó, Steindl Ferenc műasztalos, Coffin Károly kárpitosmester és Wahlkamp Henrik rézművész mester a nádor vezetésével működő Szépítő Bizottmánynál javasolták a főhercegnő emlékének megörökítését. Ennek helyéül a nádor megbízásából, Nebbien francia műkertész tervei alapján létrehozott Városligetet (1817), akkori nevén Városerdőt szemelték ki. Az építendő emlékkápolna telkét két testvér ajánlotta fel, térítés nélkül. A templomépítő választmány Hild Józsefet bízta meg a terv készítésével, amelyet 1843 márciusában kivitelezésre el is fogadott. A kőfaragó munkák árlejtését áprilisban Zitterbarth Nep. János nyerte el. Az építkezés gyorsan megindult, de a közadakozásból és a Kopácsy József hercegprímás adományából befolyt pénz a következő évben már elfogyott. Pótlására Tomala Ferdinánd gyűjtéseket és belépődíjas népünnepélyeket szervezett. 1845-ben az építkezés és a látványosságok szervezése folytatódott, de 1846-ban a pénz ismét elfogyott, minek következtében az építkezés lelassult, annak ellenére, hogy a kedvelt nádor fél évszázados jubileumát is abban az évben akarták megünnepelni, de halasztani voltak kénytelenek a nádor betegsége miatt. Az ünnepségre soha nem került sor József nádor 1847. január 13-án bekövetkezett halála miatt. Noha emlékét a hála különböző megnyilvánulásaival ápolták, az önkéntes adakozás leánya emléktemplomának javára csaknem végleg megszűnt. Tomala Ferdinánd, az önzetlen szervező, a már jól bevált fogást ismételte, majálisokat szervezett, sajnálatosan azok bevétele még a szakiparosok munkájának kifizetésére sem volt elegendő. A szabadságharc sem kedvezett egy Habsburg-főhercegnő emlékezetének ébrentartására, legkevésbé a megkezdett építkezés folytatására, amikor a nemzet önvédelméhez katonákra, pénzre, önfeláldozásra volt szükség. Az építkezés választmánya a város tanácsánál eredménytelenül kérvényezett, népünnepélyek, gyűjtések rendezése szóba sem kerülhettek, Tomala Ferdinánd vagyonát nem kímélve az építkezés érdekében, elszegényedett. Fokozódtak a pénzügyi nehézségek a szabadságharc bukásával; a világosi fegyverletétel az országot gyászba borította. Az építkezés hosszú időre leállt, a tartozásokat nem egyenlítették ki. A kőfaragó Zitterbarth 500 forintos járandóságát még 1852-ben sem fizette ki a választmány. A templom állagának védelme céljából a tanács tíz ezer forintot szavazott meg, gróf Károlyi István és Scitovszky János hercegprímás 5 - 5 ezer forintot adományozott. A kápolna zárókő letételének szertartását 1854-ben a prímás vezette. Az építkezés lassan a végéhez közeledett, a következő év őszére elkészült a torony. Gondolhattak a berendezésre is. Az oltárképet Kupelwieser Lipót helyett végül a pesti születésű Novotny János festette meg és ajándékozta a templomnak. A gipszmunkákat Maurer Károly készítette, az asztalosipar képviseletében Szabó I. jeleskedett, míg a harangot a városi tanács megbízásából Shaudt András öntötte. A hat gipsz-szobrot Meixner János bécsi szobrász alkotta, a lépcső és a szentély vaskorlátját Kuhinka Ferenc vasgyáros szállította, a belső falakat Wendlandt János dekorálta, az ablakok színes üvegeit Krausz János tervezte és kivitelezte.

A Szeplőtelen Szűz Máriához címzett kápolnát 1856. szeptember 8-án áldotta meg Scitovszky hercegprímás, és mondott misét, miközben "… a zene-világ királya s hazánk ebbeli büszkesége dr. Liszt Ferenc a szívet és idegeket átható 'Vocál-miséjét' személyes vezénylete alatt adta." A Habsburg-főhercegnő kápolnájának megáldási ünnepségén a neheztelő uralkodóház egyetlen tagja sem jelent meg. Az örömünnep alkalmával kis emlékérem is készült. A misén prédikáló Klempa plébános megemlékezett az ekkor már a nővére kegyelemkenyerén élő Tomala Ferdinánd érdemeiről.

A szűkös anyagiak miatt nem került sor a kápolna homlokzatának díszítésére: a főhomlokzat konzoljaira és pillérfőire soha nem került szobordísz. A tervezett külsőt Fuchsthaller acélmetszete (1854) alapján képzelhetjük el. A belső tér freskók helyett ornamentális falfestést kapott.

A hercegprímás kezdetben a Teréz-városi plébánia lelkészeire bízta a kápolna körzete híveinek lelki gondozását, amely a távolság és egyéb nehézségek miatt nem bizonyult szerencsés döntésnek. A Kerepesi úti temető kápolnájának felszentelését követően (1857) nemcsak oda, hanem a Hermina emlékkápolnához is karmelita szerzeteseket rendelt. A kápolna mellé a városi tanács a sekrestyés részére lakást építtetett (1858). Jakobey Károly ugyancsak a tanács megrendelésére megfestette a kápolna Nagyhét idején használatos oltárképét, Jézus a kereszten címmel, amely ma az év nagy részében a sekrestyében látható. A karmeliták távoztával a kápolna adminisztrálása először az erzsébetvárosi plébániára hárult, majd ennek filiálisa lett a Hermina kápolna (1881). 1919-ben megalakult a Hermina-mezői plébánia.

Dr. Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek-prímás 2004. szeptember 10-én kelt 76-5/2004. számú határozata értelmében a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend - OESSH Magyar Helytartóságának lelki székhelye a Hermina Műemlék-kápolna. A Rend Magyar helytartóságának székhelye a kápolna altemploma.



Leírása:

A romantikus építőművészet egyik gyöngyszeme a Hild József által tervezett emlékkápolna. Az építészt Karl Friedrich Schinkel spittelmarkti és berlini Werder-temploma ihlette. A kápolna egyedülálló a hazai neogótikus épületek között. Sajátossága, hogy kis mérete ellenére is képes monumentális hatást kelteni. Téglalap alaprajzú, nyeregtetős, a faragott kőfalait sarokpillérek fogják közre. A neogótikus épületekre jellemző támpillérek itt lizénákra váltanak, kiülésük olyannyira csekély, hogy szinte fel sem tűnnek. A főhomlokzat pillérei és a két konzol szobrok talapzatául szolgált volna. Az egyetlen bejárathoz széles és platóban végződő lépcsősor vezet. A kétszárnyú kaput vakmérművekkel díszítették, fölötte két mérműves, oromzatán háromkaréjos bevilágító festett ablakkal. A homlokzatokat vakárkádokkal díszítették, a nyugati homlokzat háromszögű végződéséből négyszög alaprajzú, lesarkított kis torony indul ki, lapos ívű sátortetején kereszttel. Az ereszeket mérműves kőkorlát szegélyezi. Az északi és a déli homlokzat közepén egy-egy csúcsíves, ólomüveg berakású ablak található, kartonjait Führich József nazarénus festő tervezte. A déli homlokzaton nyílik lejárat az altemplomba, amely soha nem szolgált temetkezési célokat. Ugyancsak ezen az oldalon van az egy altemplomi ablak átalakításával létrehozott hőközpont bejárata.

Az 1885-ben tartandó fővárosi kiállításra a főváros tanács a kápolna megrongálódott lépcsőzetét rendbe hozatta. A leendő eseményre tekintettel készítette el a tanács az épület homlokzatának purista felfogású átalakítását, ideértve a torony sisakkal történő lezárását. A módosítás terveit Barcza György mérnök készítette. Minden bizonnyal pénzhiány akadályozta meg Hild József becses művének tönkretételét.

A kápolna háromhajós, kis előcsarnoka fölött orgonakarzat épült, oldalkarzatai a mellékhajókra néznek. A kápolna mennyezetét bordás keresztboltozatok alkotják, a boltozat bordái a főhajóban nyolcszögű oszlopokon, a mellékhajókban gyámkövekre támaszkodnak. A főhajó mélyén áll a világos színű, fából készült neogótikus főoltár, oltárképe az Immaculatát ábrázolja, kinek arcvonásaiban a hagyomány Hermina főhercegnő vonásait véli felfedezni. (Az oltárképet a Lovagrend restauráltatta 2006-ban Csanda Jenő restaurátorral). A főhajónál alacsonyabb mellékhajók eredetileg a főoltárra rálátást nyújtó üvegfalu oratóriummal végződtek, azonban 1920-ban az evangélumi oldalon sekrestyét, a leckeoldalon Szent Sír kápolnát alakítottak ki belőlük. A Szent Sír kápolna oltárképe Assisi Szent Ferenc stigmatizációját mutatja be, Zsellér Imre alkotta 1920-ban. A diadalív konzoljain Vak Szent Ottilia és Magyarországi (Árpád-házi) Szent Erzsébet gipsz szobra áll. Az oldalhajók díszéül Johann Meixner szobrász négy, álló angyalt mintázott, kezükben eredetileg Jézus kínszenvedésének, vagy Szent József ács-eszközeinek jelvényeit tarthatták. A templom berendezését stílusosan teszik teljessé a Hild József által tervezett neogótikus padok. Az ablakokat színes üveglemezek borították, ezek közül már csak az orgonakarzat ablaka maradt fenn. A mérműves ikerablakok egyike (evangéliumi oldal) Szent István első vértanú megkövezését, a túloldali Avilai Nagy Szent Teréz egyháztanító látomását ábrázolja, ugyancsak 1920-ban készültek. A sekrestye bejárata feletti falmezőn Szűz Mária, a túloldalon Jézus életéből vett jelenetek láthatók, mindkét seccót Kontuly Béla festőművész alkotta.

A kápolna megkopott díszítőfestését 1926-ban Lohr Ferenc restaurálta, de az eredetitől eltérő ornamentikát a főváros Beszédes Ottó festő pótoltatta (1934).

Az orgona Komornyik Ferdinánd műhelyéből került ki 1866-ban (Op. 87.), Liszt Ferenc kedvenc hangszere volt. Többször restaurálták, legutóbb Herminamező Polgári Köre szervezésében (1997), a munkát a Herminamezői Szent Lélek Plébánia támogatta. A restaurált orgonát Spányi Antal főegyházmegyei általános helynök (jelenleg Székesfehérvár püspöke) szentelte fel.

1936-ban, az emlékkápolna fennállásának nyolcvan éves ünnepén a templom kertben Mihalovics Zsigmond kanonok-plébános szabadtéri misét mutatott be, amelyet az egykori avató dallamok, Liszt Ferenc férfikarra írt ünnepi miséje kísért. Az egyházközség megemlékezett és egyidejűleg búcsúzott a nehézségek közepette felépített kápolnájától, ugyanis a jubileumi misét követően nem sokkal Serédi Jusztinián hercegprímás a zuglói Kassai téren elhelyezte annak a plébániatemplomnak az alapkövét, amely templom majd befogadja a Hermina emlékkápolna és a herminamezői egyházközség híveit.

Irodalom:

Békássy Csaba - Borbély Lajos - Búza Péter et al: Zugló templomai és történelmi egyházai. Herminamező Polgári Köre kiadása. Bp., 2001

Buza Péter: Herminamező. Fejezetek egy városrész történetéből. Herminamező Polgári Köre kiadása. Bp., 1992.

Gömbös Tamás: A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei. Tellér Kft. Bp., é.n [1993]

Horváth Miklós: A történeti templomépítészet Budapesten. Szerzői kiadás. Bp., 1946

La Rosée Erzsébet gróf: Budapest katolikus templomai. Szent István Társulat kiadása. Bp., 1938.

Lechner Jenő: Budapest műemlékei. Budapest Székesfőváros és a Műemlékek Országos Bizottsága kiadása. Bp., 1924

Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete. Szent István Társulat kiadása. Bp., 1982

Rados Jenő: Hild József Pest nagy építőjének életműve. Akadémiai Kiadó. Bp., 1958

Schoen Arnold: Hermina főhercegnő budapesti emlékkápolnája. A "Történetírás" kiadása. Bp., 1937

Schoen Arnold: A Hermina kápolna alapítása. = Budai Krónika. 4. évf. 16. szám. Bp., 1942. április 22.

Thaly Tibor: A 200 éves Városliget. Gondolat Kiadó. Bp., 1958

Szalai Imre: A Városliget. Pannonia k. Bp., 1966.

White, Kristin E. : Szentek kislexikona. Maecenas. Bp., 1999.

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Képzőművészeti Alap Kiadóvállata. Bp., 1961

www. katolikus.hu

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc