Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok




Győr - Nádorváros kálvária kápolnák


(Győr-Moson-Sopron megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

A mai városon kívül, a Rába partján emelkedő dombon építették fel a 12-13. században a Szent Adalbertről nevezett prépostság templomát és káptalani székházát a Királyföldjének néven ismert területen. A Hódoltság idején leégett a prépostság összes épülete. A 17. század második felében Győr katonai hatósága ezen a helyen állította fel a bitót és a szégyenoszlopot az egykori egyházi épületek köveiből.

A győri jezsuiták vezetésével megalakult a városban Krisztus haláltusájának társulata (Congregatio agoniae Christi). A magyar- és németajkú lakosok külön-külön társulatba léptek, utóbbiak vezetője Gastinger József atya, tőle indult ki a Kálvária építésének gondolata. A 18. század elején kérelemmel fordultak a királyhoz, távolíttassa el a bitót és a szégyenoszlopot a változatlanul egyházi tulajdonban lévő telekről. Sigbert Heister gróf városparancsnok hathatós közbenjárásával a kérelem teljesült. Nagy Mihály győri prépost átengedte az ingatlant a tulajdonjog fenntartásával, és az építkezésekhez 256 forinttal járult hozzá, de kikötötte: mind a magyar-, mind a németajkú lakosság egyenlő joggal használhassa a létesítményeket. Heister generális 100 forintot és 14.000 db téglát adományozott. A katonatiszteken kívül a város lakossága, köztük a protestánsok, sőt, egy zsidó vallású bérlő is adakozott természetben és pénzben. Gastinger József a dombot magasabbá építtette, kőfallal vetette körül. A munkálatok tervezője Martin Wittwer karmelita testvér volt. (Róla a győri karmelita templom leírásában olvashatunk). Elkészült a téglafallal körülvett Kálvária-domb, az oda vezető széles lépcsősor, Krisztus és a két lator keresztje, a fájdalmas Anya, Mária Magdolna és Szent János apostol fából faragott szobra.

Ugyancsak Wittwer tervezte a dombon létesített kápolnákat. Elsőnek (1714) a jobb lator, Dismas tiszteletére, a karmelita templomhoz sokban hasonlító kápolna készült el. (Dismast a görög egyház március 23-án, a római Martyrologium március 25-én ünnepli, de név nélkül.) A háromkaréjos szentélyhez keleti bejárattal téglalap alakú hajó és hasonló, de utólag épített sekrestye csatlakozik, amely a nyugati karéjt csaknem egészében elfedi. A hajót donga- és csehsüveg, a szentélyt négy részre osztott kupolaboltozat fedi. A hajó és a szentély homlokzatát valamint a toronytest oldalait falpillérek tagolják. A déli homlokzaton elhelyezkedő tornyot hagymasisak fedi. A homlokzatokon vágott három - három és egy ovális ablakon árad a fény a kápolnába. A belső teret magas szentélyrekesztő rács választja ketté. A szentélyben az azt kitöltő, festett fa retabulum előtti koporsó alakú oltáron a tabernakulumot egy - egy oszlop és egy - egy adoráló angyal övezi, a szentségtartó fülke tetején faragott Agnus Dei szobrocska fekszik. Mind az oszlopok, mind a pilaszterek és lizénák diszítette retabulum tetején lángoló empire vázák ülnek. A magasban sugárdíszben Mária monogram tetőzi a retabulumot. Az ovális oltárkép a Fájdalmas Anyát, mint a kápolna későbbi tituláriusát ábrázolja. A sekrestyével átelleni oldal karéjában ívelt padot, a hajóban a szokásos padokat helyezték el.

A déli oldal kiskiülésű fülkéjében a Kálvária-jelenetet látjuk. A feszületet Mária és Szent János apostol álló szobra fogja közre, míg Mária Magdolnát térdelő helyzetben ábrázolja az alkotó.

A Kálvária dombon a Dismas-kápolnától északra, a dombba félig beépített Levétel a Keresztről kápolna között épült fel jeruzsálemi minta alapján a kisméretű Szentsír kápolna. Az igénytelen, huszártornyos és volutás, íves oromzattal záruló arányos épület egyetlen dísze a félköríves szentélyfalon és az oldal homlokzatok feléig futó, háromnegyed-oszlopok által tartott, gótikus ívű vakárkádsor. A két kápolnát többször átépítették.

1725-ben készült el a Kálvária-domb alá benyúló Levétel a Keresztről kápolna. Egy 1930-ból származó leírás szerint belső terét barlangszerűen képezték ki, és három szobor, a Pieta, Mária Magdolna (amint az Úr kezét csókolja) és Szent János apostol szobra ékesíti. A szerző szerint a "késői barokk elnagyolt, nem éppen művészies alkotásai, rikító színezéssel" (Valló, 1930, p 113).

A kőfallal védett Kálváriadombra széles, mellvéddel övezett lépcsősor vezet fel. A lépcső kezdő fokánál, befejező szakaszánál és a körítőfal ívelésében, a Kálvária vonalában egy - egy pár rossz megtartású, lendületes mozgásban ábrázolt angyal barokk kőszobra áll. Ezek és a Kálvária-jelenet szobrai ugyancsak "nem tarthatnak számot művészi értékre, mégis a 18. század elején készült e fajta szobrok jellegzetességét magukon viselik" - írja a már idézett szerző. Krisztus és a két lator fakeresztjén bádogra festett korpuszok függnek.

A kálvária-együttes elmaradhatatlan részét képezi a Jézus szenvedéstörténetének 14, (más néven jeruzsálemi keresztút) vagy a 9 illetve 7 részből álló stáció. (A magyarországi kálváriákról bővebben jelen honlap esztergomi kálváriáinál olvashat az érdeklődő). A Nádorváros Kálvária utcájának házai között elhelyezkedő stációk ritka városképi megjelenésűek. A hét barokk szoborfülke építmény közül a hetedik a Kálváriadombon áll, az első és második stáció 1855-ben került jelenlegi helyére, azt megelőzően a város egyik akkor közeli terén, ill. a vasúti sínek mentén állt. A félkör alakú és boltozatos, elölről korábban nyitott, ma üvegezett ajtókkal és vasráccsal védett kápolnácskákban egyenként négy (egy stáció kivételével), fából faragott és festett háromnegyed életnagyságú szobor áll. Az építmények tervezője-alkotója nagy valószínűséggel ugyancsak Martin Wittwer volt. Nem ismeretes a szobrok faragójának neve, de győri mester volt, 112 forintért alkotta a szobrokat, amelyek arckifejezése, testtartása művészei kezekre utal. Az alakok ruhája a rómaiak jellegzetes és a zsidók keleti öltözékét híven adja vissza a színezésben is. A festők közül egyikük neve Ferenc, a másiké Käzler Frigyes, ők is győri polgárok voltak.

A hét stáció állomásai a következők:

1) Jézus vérrel verítékezik
2) Júdás árulása
3) Jézus Annás főpap előtt
4) Jézus megostoroztatása
5) Tövissel való megkoronáztatás
6) Jézus Pilátus előtt- Ecce Homo
7) Cyrenei Simon segít - Veronika kendője

A 19. század elején Győr hadszíntér volt, a franciák végigdúlták a várost, így a Kálváriát is. A hadsereg badeni tagjai kirabolták a kápolnákat, a perselyekből 80 forintot, a kápolnából egy ezüst patena-t (kehely tányérka), oltárterítőt, szobrokat loptak el, Jézusé kivételével. A stáció-fülkék szobrait lefejezték, ugyancsak Jézus szobrainak kivételével. A kár több ezer forintot tett ki, a helyreállítás hat évig tartott A Kálvária fennállásának százéves évfordulóját 1814-ben nagy ünnepséggel ülték meg, a hívek serege nemcsak a dombot, de a Kálvária környékét is megtöltötte.

Az első világháború és az összeomlás elértéktelenítette a Kálvária alapítványi vagyonát. A közben ismét megrongálódott épületek-szobrok restaurálására Winkler Mihály nádorvárosi plébános gyűjtést rendezett, és a szobrokat nagy művészi hozzáértéssel Schönbauer Miksa újította meg.

A második világháború eseményei sem kímélték meg a helyszínt, ahol a légvédelem ütegeit állították fel. Az épületek állaga romlott, a Kálvária-domb szobrait ledöntötték. 1983-ban betörtek a kápolnákba, szobrokat tulajdonítottak el, melyeket később felleltek. A használaton kívül helyezett épületegyüttes felújítása a kápolnák 1991-es belső kifestésével fejeződött be, Szakács András apát-plébános működése idején. A felújított épületeket 1991. szeptember 11-én ünnepélyes szentmise keretében áldotta meg a Szent Kamillus Egyházközség apát-plébánosa.

Irodalom:

Bangha Béla (szerk.): Katolikus lexikon 1., 3. Magyar Kultúra kiadása. Bp., 1931-1932.

Borbíró Virgil - Valló István: Győr. Akadémiai K. Bp., 1956

Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Magyar Monografia Társaság K. Bp., é.n.

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1959

Jenei Ferenc - Koppány Tibor: Győr. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1964

Kozák Károly: Háromkaréjos barokk kápolnák és templomok. Arrabona 6. 1964. Győri Xántus János Múzeum. Győr, 1964.

Kőhalmi Pál - Dobra Imre - Szeredi Imre: Győr, Szent Dizmás- és Szent Sír-kápolna, kálváriaépítmény a Keresztről levétel kápolnájával. É. h. n.

Thirring Gusztáv: Felső Dunántúl. Turistaság és Alpinizmus Lap- Könyv- és Térképkiadó Rt. Bp., 1933

Seibert, Jutta (szerk): A keresztény művészet lexikona. Corvina. Bp., 1986

Valló István: Győr. Győr Barátai Körének Kiadása. Győr, 1930

Voit Pál: Martin Wittwer, a győri karmelita templom építésze. Magyar Műemlékvédelem IV. 1963 - 1966 Akadémiai K. Bp., 1969

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc