Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok




Bal oldali mellékoltárok:

Nepomuki Szent János oltár:


Szent József oltár:

r

Keresztes Szent János:



Avilai Nagy Szent Teréz oltára:


Archiv képek:
Győr Karmelhegyi Boldogasszony templom
(Szeplőtelen Fogantatás és Szent István király)


(Győr-Moson-Sopron megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története:

A Karmelita Rendet a Calabriából származó Berthold lovag - akinek egyik őse Salamon magyar király rokona volt - alapította a Haifa melletti Karmel hegyen. Az utóda által megalkotott rendi szabályzatot Albert jeruzsálemi pátriárka hagyta jóvá. A Szentföld pogány uralom alá jutását követően Európában telepedtek meg, a remete élet kolostorivá változott. A női ággal is kibővült Rend gyors terjedését feltehetően Mária-tiszteletüknek köszönheti. A 14. század végén a Rend két irányzatra szakadt: a korábbi szigort visszaállítani kívánókra (obszervánsok, szemlélődők, sarutlanok), és az életszabályzatot enyhíteni akarókra (konventuálisok, sarusok, rendházban élők).

A Rend iránt nagy figyelmet tanúsító és segítő Nagy Lajos rendházat építtetett. A király szobrát ennek emlékére emelték a székesfehérvári karmelita templom oldalán. A Hódoltság után hazánkban a Rend sarutlan ága kelt új életre Győrben (1687), Budán (1692), Székesfehérváron (1730) Pesten (1896), Zomborban (Subotica, 1904) és Keszthelyen (1928).

A Rend neve: Ordo Fratrum Carmelitarum Discalceatorum - A Karmelhegyi Boldogasszony Sarutlan Testvéreinek Rendje - OCD. Jelmondata: "Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a seregek Istenéért" A rendi viselet barna habitus skapuláréval és bőrövvel, és fehér csuklyás köpeny.

Szelepcsényi György esztergomi érsek végrendeletében (1685) 50 ezer forintot hagyományozott a sarutlan karmelita atyák német rendtartománya részére azzal a kikötéssel, hogy az összegből Magyarországon zárdát létesítsenek. A végrendelet végrehajtója, gróf Kollonich Lipót győri püspök Esztergomot, Nyitrát és Győrt jelölte ki erre a célra. Az atyák az utóbbi várost választották. Az építési és letelepedési engedélyt I. Lipót és Keresztély Ágost szász herceg, győri püspök 1697-ben megadta. A rendtartomány Tódor, Adolf és Károly atyát bízta meg a győri építési telek kiválasztásával. Ők a várbástyához közeli, a katonai építési hivatal tőszomszédságában álló Perger-féle házat, amely a jelenlegi templom helyén állt, találták célszerűnek rendház számára. A megállapodás szerint a Rend két részletben 6.800 forint vételárat fizet és 300 misét szolgáltat az eladónak. A győri sarutlan karmeliták első rendfőnöke Adolf atya lett, akinek Győrött rokonai voltak, 1697. október 8-án megérkezett Győrbe két rendtársával, Domonkos és Lénárd testvérrel. A megvásárolt ház átalakítása október 12-re fejeződött be; apró cellákban laktak, egy nagyobb termet kápolnának rendeztek be. Nem sokkal később újabb két szerzetes atya érkezett Bécsből ill. Münchenből. Ismét I. Lipóthoz folyamodtak, aki hozzájárult, hogy a katonai építészeti hivatalt zárdaépítés céljára báró Hauchini Antal átengedje (1699). Időközben Adolf atyát bécsi rendfőnökké választották, utódja Damáz atya lett, aki beiktatását követően hozzáfogott a volt katonai épület átalakításához. Az ódon épület roskadozó fala azonban új zárda építését indokolta.

A Győr városképét századok óta meghatározó kolostor-templom épületegyüttes eredeti tervei kivételesen fennmaradtak, alkotó-művésze Martin Wittwer, rendi nevén Athanasius, Athanáz testvér, vagy ahogy hazánkban említik: Wittwer Márton. A tervező-szerzetes 1667-ben született Imstben, Linz közelében, részt vett a karmelita nővérek prágai Szent József templomának építkezésén, majd Linzbe távozott, ahol átvette az elhunyt Martin Rass építésvezető posztját. Prágában belépett a szerzetbe laikus testvérként, Athanasius néven. A csehországi Pacovban (Paszód) halt meg 1732-ben.

Wittwer első befejezett munkája a győri egykori Szent Adalbert prépostság területén 1720-ban felépített Kálvária kápolna együttes és a Keresztút hét stációja. Dolgozott a győri Loyolai Szent Ignác jezsuita (ma bencés) templom homlokzatának kialakításán, a Magyar Ispita templomon, Veszprémben, Pannonhalmán, Tihanyban, Sümegen, Zircen, Pápán.

1714-ben elkészíti a rendház tervét, amelyet még az évben jóváhagy a Rend apátja és a bécsi katonai hatóság. A kolostor szabálytalan négyszög alakú tömbje szakaszosan épült. Elsőnek a Rába felé néző nyugati oldalt hozták tető alá 1718-ban, de csak 1720-ra tudták befejezni. Következett a déli szárny, majd a keleti és az északi oldal. Utóbbi köti össze két oldalról a kolostort a templommal. A hatalmas, négyszögű épületet 1732 október végére állt készen. Az 1763. június 27-én este fél tízkor keletkezett hatalmas szélvihart a erős és ismétlődő, több halálos áldozattal járó földrengés követett. A kolostor valamennyi kéménye ledőlt, megrongálva az épület héjazatát, a falak az alapokig megrepedtek, a ház életveszélyessé vált. A földrengés jelentős károkat okozott a templomon is. Az 1724-ben elkészült toronysisakot kettérepesztette és kimozdította a helyéből. A július 9-én este kilenc órakor megismétlődött földmozgás viszont a toronysisakot visszabillentette eredeti helyzetébe. A következő évtizedekben a helyreállítás munkálatai folytak. 1809-1810-ben a napóleoni ágyuk golyói tették próbára a falakat. A század végéig az épületet folyamatosan tatarozták, átalakításokat hajtottak végre, közművekkel látták el.

A szentmiséket a Rend letelepedése idején a Perger-féle házban kialakított, Szűz Máriához címzett és 1697-ben felszentelt kápolnában mutatták be. A hitélet megélénkült, a meglévő kápolna kicsinek bizonyult, így alig három év múlva ismét építkezésbe fogtak az atyák: az átengedett katonai épület egy részét alakíttatták át. A főoltáron kívül ezúttal két mellékoltárt is felállítottak Szent József ill. Lisieuxi Kis szent Teréz tiszteletére. Az 1712-ben kitört pestis alkalmából Herpfer János fogadalmi oltárt emeltetett a kápolnában a Szentháromság tiszteletére. Az oltár méretei miatt a kápolna boltozatát áttörték, és néhány méterrel magasabbra emelték. Az idő múlásával és a hívek gyarapodásával ez a kápolna is szűknek bizonyult, templom építéséről kellett gondoskodni. Az igény egybeesett a zárdaépítkezéssel. Célszerűnek látszott, hogy a régi Perger-féle ház lebontásával annak helyére kerüljön az új templom. Athanáz testvér elkészítette a templom terveit (1721), és szeptember 28-án elhelyezték az alapkövet. Az építkezés azonban pénzhiány és a városrész ivóvízét szolgáltató befoglalt forrás miatt elakadt. A betömendő forrás helyére került volna terv szerint a templom Szent József mellékoltár. A lakosság tiltakozására a Rend saját költségén sikeresen új kutat ásatott a kolostor keleti oldalán, amelynek vizét a korábbi forrás egy mellékága adta. Ezt követően kisebb-nagyobb megszakításokkal folyt az építkezés, mígnem 1725. októberére el is készült. Az ünnepélyes külsőségekkel járó templomszentelést Nádasdy László csanádi püspök végezte. Wittwer Márton 1714 - 1728 között működött a városban. Tervei alapján és ellenőrzésével fejeződött be a templom művészi berendezése: Wittwer tervezte a főoltárt, a mellékoltárokat, az orgonaszekrényt. a szószéket, padokat, a sekrestye berendezését, továbbá a rendház részére a könyvtár berendezését is. A munkálatok kivitelezője a csehországi, münsteri születésű asztalos, a domonkos rendi laikus testvér, Franz Richter. Legtöbbet a győri karmelita templom és kolostor részére dolgozott.

II. József a kolostort világi célra jelölte ki, de átadása nem történt meg, így a szerzetesek helyükön maradtak, de a győri püspök joghatósága alá kerültek. A francia megszállás alatt a lakosság nagy része talált menedéket a falak között.

Az 1860-as években a templom belsejét jelentősen átalakították, az oltárokat megújították, és restaurálták az oltárképeket. A falakat egy méter magasságig márványlapokkal burkolták. A szószékkel szemközti pillérre a hívek adakozásából készíttetett Jézus Szíve szobrot 1892-ben helyezték el. Helyén ma nagyméretű feszület függ. A mellékoltárok eredeti szobrait eltávolították. Az időszakból származik a szentély a hajótól elválasztó korlát, és a padozat. Az addig halványzöldre festett kupolába ekkor került Joseph Kastner festménye.

A II. világháború során a templom súlyosan megsérült, a tornyot szétlőtték, az ablakok kitörtek, és megsérültek az oltárképek. A templom külsejének restaurálása 1963-ban kezdődött meg.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1950. szeptember 7-én kihirdetett 1950: 24. számú törvényerejű rendeletével az 1950. augusztus 30-i kikényszerített megállapodásban nem említett szerzetesrendek - köztük a karmeliták - működési engedélyét megvonta.

A Rend magyar tartománya 1990 után újra alakult, létszáma 36 (1997. évi adat).

A templom leírása

Az északi tájolású templom főhomlokzatát magas lábazaton álló dór falpillérek osztják három részre. A kőkeretes, kétszárnyú kapu szemöldökpárkányán az 1724-es évszám olvasható. A fölötte lévő ugyancsak kőkeretes mezőben a Rend címere, és a kórusablak látható. A kapu két oldalán magasodó fülkékben Avilai Nagy Szent Teréz és a keresztet ölelő Keresztes Szent János szobrát helyezték el. A homlokzat második szintje keskenyebb, timpanonban, annak csúcsán kettős keresztben végződik, a timpanon szélein kővázákkal, melyek megismétlődnek a voluták melletti pilasztereken. Az oromzat fülkéjében a Szeplőtelen Fogantatás szobra áll. A háromszintes torony a szentély mögött, a nyugati oldalon épült. A legfelső emeletet órapárkány hangsúlyozza, a harangházon félkörös záródású ablakokkal. Az órapárkány fölötti párnatagozaton lanternás sisak ül.

A templomhoz északnyugat felől az 1891-ben épített kis kápolna csatlakozik, benne Diego F. Carlone Hab-Máriának nevezett Immaculata szobrával. A szobor 1754-ben már állt a mai templom előtti téren.

A fémveretű, kétszárnyú kapu a templom előcsarnokába vezet, melynek két oldalát kápolnává képezték ki. A bal oldaliban Paduai Szent Antal tiszteletére emelt oltár áll. A Szent Józsefet ábrázoló festett üvegablak alatt Pieta-szobor. A túloldai, Szent József tiszteletére emelt oltár is egyszerű. A Szent Illés üvegfestményével ellátott ablak alatt barokkizáló Szűz Mária szobor a gyermek Jézussal. A boltozaton falfestmények. Az előcsarnok feletti orgonakarzat mellvédjét stukkók díszítik. Az orgonakarzat alján Szent Cecíliát, a zene védőszentjét festették meg.

Az egyterű hajóban kosáríves fülkékben állították fel a négy mellékoltárt. A famunkák a kolostorban készültek, a szobrokat Franz Richter alkotta. Az oltárok felépítménye csaknem azonos, mindegyik oltárképet egy-egy oszlop és egy-egy szobor övezi. Az eredeti oltárszobrokat a 20. század elején eltávolították, elkallódtak. Az oltárépítményeket gazdagon tagolt párkányzat zárja, ezen ülő és térdelő angyalokat helyeztek el. Az oltárképek Martino Altomonte időskori művei. A bejárat felőli baloldalon, az első oltárt Nepomuki Szent Jánosról nevezték. A szent vértanú halálát ábrázoló festményt Szent Joachim és Szent Anna szobra fogja közre. Az oltáron a Segítő Szűz ezüst keretes kegyképe áll. A képet 1760-ban adományozták a templomnak, keretét két alkalommal is tűz pusztította elé, de a kép megőrizte épségét. A következő oltár neve Szent József halála. Az oltárkép balján, jobbján Szent Alacoqua Margit Mária és Szent Ágnes szobrával. Előbbi szent nevéhez fűződik a Jézus Szíve-tisztelet mozgalom megindítása (1674) és terjesztése. A leckeoldal bejárattól számított első oltárát Keresztes Szent János tiszteletére emelték, a festményen a szent megdicsőülése látható. Oldalain két kevésbé ismert szent szobrai: Szent Telesfor és Szent Péter Tamás. A menzán Lisieuxi Kis Szent Teréz szokványos szobra áll. A következő oltár Avilai Nagy Szent Terézé, a látomását megörökítő festményt Magyarországi Szent Erzsébet és Szent Pazzi Mária Magdolna szobra övezi, köztük díszes szekrénykében a Prágai Kis Jézus öltöztethető szobra. A leckeoldal egyik pillérre épült szószék a mellékoltárokkal egyidőben, 1726-ban készült, Wittwer tervei alapján Franz Richter kivitelezésében. A mellvéd közepén látható Köpenyes Madonna domborművét a négy evangélista szobra fogja közre. További két kisebb domborművön a Rend szentjeit, Avilai Szent Terézt és Keresztes Szent Jánost ábrázolták. A hangvetőn angyalok között Krisztus két szimbolikus megjelenítése látható: Agnus Dei-ként, és Jó Pásztorként. Ugyancsak a karmeliták asztalosműhelyében készültek a templom dús, virágdísz faragással ellátott padsorai, amelyek követik az alaprajz ívelését.

A főoltár Acsády Ádám veszprémi püspök adományából készült 1741-ben. Helyén feltehetően a Rend második kápolnájából származó Szentháromság oltár állhatott. A szentélyt a mennyezetig kitöltő főoltár vertikálisan három részre oszlik. A magas talapzaton Mária életéből vett 3 jelenetet ábrázolt a művész domborművekben, a tabernakulum ajtaján lévőtől kiindulva, balról jobbra haladóan. A három-három, párkánnyal összefogott, fából készült oszlopok között és előtt álló aranyozott faszobrok ószövetségi pátriárkákat és prófétákat ábrázolnak. A főoltár ugyancsak hármas tagozású felső részének szélein térdeplő angyalok, lángnyelves vázák mellett szobrok állnak. A sugaras felhőkoszorúban Mária monogramját négy angyal veszi közre. Lefelé haladva egy kisebb képen Mózest a nyájjal és a csipkebokorral festette meg Altomonte, amint az Úr felettük kiterjeszti karját. Altomonte szerzősége mellett szól a főoltár nagy oltárképe is. Ezen Szent István és Szent Imre hódol Szűz Mária előtt. A festményt 1860 körül Liezen-Mayer Sándor festőművész restaurálta, majd 1880-ban kicserélték Joseph Kastner bécsi festő értéktelen képével, sőt fel is darabolták. A három részre szabdalt oltárkép a Loretoi kápolnában és a kolostor bejáratánál függött. A fennmaradt két fénykép alapján sikeresen állította helyre Borsa Antal 1957 - 58-ban.

A templom első orgonája 1754-ből származik, Burchart Gáspár műve. Negyedszázad új orgonát építettek, amely házának két szárnya között a homlokzati ablakon szabadon áramlott be a fény, ezt az orgonát átépítették (1836), majd 1906-ban felcserélték egy pécsi, az Angster orgonaépítő műhelyből származóval, amelynek szekrénye takarja az ablakot.

A hevederívekkel tagolt, kupoladob nélküli kupola hat festményét Joseph Kastner alkotta, témái: a karmelita szentek hódolnak Mária előtt, Illés próféta tüzes szekerén, ugyanő látomása, a Szent Család látogatása a Karmel hegyen, a skapuláré (széles, kötényszerű vállruha, amelyet egyes szerzetek tagjai a felsőruha felett viselnek), a Karmel-hegyi Boldogasszony adománya és Krisztus a kereszttel.

A Loretoi kápolna

A Rend tagjai mindig különös tisztelettel viseltettek Szűz Mária iránt, a monda szerint gyakran elzarándokoltak a Karmel hegyéről Názáretbe, Mária házához. A Szentföld 13. századi elfoglalását követően a szent helyeket meggyalázták, de Mária házát 1291. május 10-re virradóan a Gondviselés átszállította a Fiume melletti Terzatto község határába a legenda szerint, majd átkerült 1294-ben Itália Ancona nevű tartományába, ahol Lauretta nevű özvegyasszony vette gondozásába a házat. Innét ered a loretói név. Ennek mását építették meg még az új templom alapkő letétele előtt 1718-ban. A folyosók által közrefogott ablaktalan kápolnában a loretoi kegyszobor mintájára készített fekete Madonna szobrot helyezték el és növényi mintákkal díszített farács mögött, őrzik. 1755-ben tornyot építettek a kápolna fölé, amelyben a hívek által adományozott réz- és ezüstpénzekből öntött kb. 15 kg-os harang függött. Egy év múlva felújították a kápolnát, falait freskókkal díszítették, (ezekből ma csak restaurált töredékek láthatók), oltárát és rácsozatát megezüstözték, megaranyozták. Nagyhéten ebben a kápolnában állították fel a Szentsírt. A kápolnát széles folyosó veszi körül, amelyben gyóntatószékeket helyeztek el.

Irodalom

Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1-4. Magyar Kultúra Kiadása. Bp., 1931

Benda Kálmán (szerk.) Magyarország történeti kronológiája IV. Akadémai K., Bp., 1982

Borbíró Virgil - Valló István: Győr városépítéstörténete. Akadémiai K., Bp., 1958

Borovszky Samu (szerk.): Győr vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Országos Monografia Társaság. Bp., én. [1908]

Boros Lajos: A győri karmelita templom. Corvina K., Bp., 1980

Déri Erzsébet (szerk.): Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi & Társa Kiadó, Bp., 1991

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap Kiadóhivatala. Bp., 1959

Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944 - 1971. Kossuth K., Bp., 1985

Gömbös Tamás: A szerzetes és lovagrendek címerei és viseletei. Tellér Reklámkiadói Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. H. n.

Jenei Ferenc - Koppány Tibor: Győr. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1964

Kozák Károly: Martin Wittwer, a győri karmelita templom építésze. Magyar Műemlékvédelem 1963 - 66. Akadémiai, Bp., 1969

Nagy Judit: Győr. Karmelita templom. TKM Egyesület. Bp., 1999

P. Antal [Halmai Antal] : A győri karmelita-rendház kétszázéves története 1697 - 1897. Győregyházmegye Nyomdája, Győr, 1897

Puskely Mária: Kétezer év szerzetessége A - K. Dinasztia Kiadó. Bp., 1998

Rados Jenő: Magyar oltárok. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Bp., 1938

Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Magyar Városok Monografiája Kiadóhivatal. Bp., 1938

Thirring Gusztáv: Felső Dunántúl. Turistaság és Alpinizmus Lap-, Könyv- és Térképkiadó Rt. Bp., 1933

Valló István: Győr. Győr Barátai Körének Kiadása. Győr, 1930

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc