Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok





Képek a Mária-oszlopról:

Szűz Mária és Keresztelő Szt. János

Páduai Szt. Antal és Szt. István

Kollonich Lipót címere

Szt. Flórián

Szt. Márton

Szt. József

Győr, Loyolai Szent Ignác bencés templom

(Győr-Moson-Sopron megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Győr városának a töröktől való visszavételét követően (1598) Pethe Márton győri püspök hozzáfogott a keresztény jellegéből kiforgatott székesegyház helyreállításához. Munkáját utóda Naprágyi Demeter, majd gróf Széchenyi György győri folytatta. Amikor Dallos Miklós 1623-ban elfoglalta győri püspöki székét, a vármegyében alig volt katolikus lelkész, csak a győri ferencesek végezték a lelkipásztori teendőket. Az egyházmegyének nem volt papnevelő intézete és az ifjúság nevelése is el volt hanyagolva. A püspök katolikus intézetek és papneveldék alapításától várta a vallási viszonyok jobbrafordulását. Örömmel vette II. Ferdinánd király ajánlatát, aki az ifjúság oktatására és a katolikus hit terjesztésére 1624-ben jezsuitákat szándékozott Győrbe telepíteni. A jezsuiták meghonosítása nem volt egyszerű, de Dallos püspök úrrá lett a nehézségeken, és bizonyos javadalmak átcsoportosításával segített a király is. Az akkori veszprémi püspök, gróf Széchenyi György 50 ezer forintot adományozott a jezsuitáknak (1634), később pedig nemesi konviktust alapított, minthogy egyes főúri rekatolizált családok fiaik oktatását a jezsuiták intézményében kívánták megoldani.

A jezsuita szerzetesrendet, hivatalos nevén Jézus Társaságát (Societas Jesus, röv. S. J.) Loyolai Szent Ignác alapította azzal célból, az "erősen lesüllyedt egyházi életet az egyéni életszentség, a tudomány és apostoli buzgóság eszközeivel, a kor igényeinek megfelelően minden irányban megreformálja és fellendítse" (Bangha 2., 442) A Rendet III. Pál hagyta jóvá. Később, a körülmények mérlegelésével XIV. Kelemen pápa kénytelen volt meghozni egyházkormányzati intézkedését; 1773-ban kelt brévéjével eltörölte a jezsuita rendet.

Győr város impozáns terén Szelepcsényi György érsek (1595-1685) kezdeményezésére a jezsuiták egymás mellett álló templomot, rendházat és gimnáziumot építtettek . A templomot 1634 és 1641 között Baccio del Bianco hadiépítész tervei alapján Bartolomeo Torre építette. A hét évet igénylő építést követően a templomot 1641-ben szentelték fel, és csakhamar a mecénások jóvoltából egymás után épültek az oltárok.

A Jézus Társasága feloszlatása után a rendházat kezdetben bérházzá alakították, majd színházként és táncteremként is használta a város. A Szent Benedek Rend visszaállítását követően 1802-ben az egykori jezsuita rendház a templommal együtt a Rend birtokába ment át.


Leírása

Az egyhajós, hatalmas dongaboltozattal fedett templom a győri barokk emlékek egyik legszebbike. A homlokzatot pilaszterpárok és a főpárkány hangsúlyozza. Az oszlopok között ablakok és kagylódíszes szoborfülkék teszik erősen tagolttá a főhomlokzatot, amely ma is látható alakját Wittwer Márton karmelita laikus szerzetes testvér tervei alapján nyerte el. (1726).

A toronypár a párnatagos barokk sisakkal a 18. században készült el. A templom ugyancsak e században öntött harangjai közül az I. világháborút csak a 33 mázsás, de a 19. században öntött, akkor a Szentháromság, majd Szent Benedek nevét viselő harang élte túl. A kőkeretes, egyenes záródású, timpanonnal és a timpanont ívelt párkánnyal záró főkaput két-két szoborfülke övezi. Bennük (balról jobbra)

Nepomuki Szent János, Szent János evangelista, Szent András és Borgia Szent András szobrával, és a szentek attributumaival.

Közvetlenül a főpárkány alatt középen, azonosan kialakított fülékben csillagos - gloriolás, lendületes Immaculata szobor áll. A főpárkány fölötti alacsony szinten szimmetrikusan elhelyezett három, négyszögletes szabad nyílás emeli ki. A tornyokhoz volutával kapcsolódó magas, pilaszterekkel és szoborfülkével ellátott oromzat áll, benne Loyolai Szent Ignác szobrával. Az oromzatot ívelt párkány koronázza, a sugárkoszorúval díszített, középen álló Eucharisztia-jelképet barokk vázák fogják közre.

Az egyhajós, könnyen áttekinthető térben a három - három oldalkápolna íves nyílása váltakozva a korinthoszi pilaszterekkel vezeti a tekintetet az egyenes záródású szentély mélyén álló főoltárhoz, az uralkodó vörös - arany szín, főként a közelmúltban végzett restaurálás eredményeként a barokk térképzés emelkedettségét fokozza. (A restaurálás az oldalkápolnákra nem terjedt ki). A szentélyt a dongákba metszett ablakok hatásosan világítják.

A boltozat freskói a 17. századi átépítés után készültek, mesterei Paul Troger és két munkatársa, az architektúrafestő Gaetano Fanti, és Kaspar Sambach volt. Elsőként a szentély freskója készült el, amely Loyolai Szent Ignác megdicsőülését ábrázolja. (A szent Inigo Lopez de Loyola néven született 1491-ben, Loyola várában. Katonai pályafutása során züllött életet élt, mígnem egy ágyúgolyó szétzúzva sípcsontját, véget vetett katonai karrierjének. Betegágyában olvasmányai hatására megtért, és tanulni kezdett. Negyvenhárom évesen szerezte meg a magiszteri fokozatot (1534). Hat művelt követőjével Párizsban alakította meg a Jézus Társasága rendet, amelyet 1540-ben III. Pál pápa jóváhagyott. L. Szent Ignác szerepe alapvető fontosságú a katolikus megújulás folyamatában. 1556-ban halt meg).

A hajó freskójának témája az Angyali üdvözlet, a karzat-kórus mennyezetén a Zenélő angyalok jeleneteit festették meg a művészek 1774. Figyelmen kívül hagyva az 1763-as földrengés utáni kisebb javítási munkákat, a mennyezeti freskók érintetlenül várták a 2006-ban befejeződött restaurálást. A hajó falain a pilaszterfejezetek fölött építészeti keretben egy-egy fülkét festettek, amelynek kiugró konzolján egy-egy ülő alak foglal helyet. A szentélyben a négy evangelista. Közülük Szent Lukács képében a művész önmagát festette meg, ezt a képét nevének jegyzésével és az 1774-es évszámmal látta el. A hajóban a négy próféta, Dánielt, Izsaiást, Jeremiást és Ezékielt festett képét látjuk a konzolokon.

A főoltár 1743-1744 között készült Acsády Ádám veszprémi püspök alapítványa révén vörös márványból és műmárványból. Az oltárképen ugyancsak a tituláris szent megdicsőülését látjuk. Paul Troger 1744-ben festette a 650x344 cm méretű képet. A többszörösen tagolt főpárkány feletti baldachin alatt sugárkoszorús mezőben Szent Pálra utaló idézet olvasható. Az oszlopok melletti posztamenseken az oszlopok mellett Szent Péter, Szent József, a jobboldalon Nepomuki Szent János és Szent Pál fából készült aranyozott szobrai állnak. A szobrászati díszeket, faragványokat Joseph Rössler alkotta. A tabernaculum a főoltár kisebbített mása. A főoltárkép restaurálása 2005-ben fejeződött be.

A hajó két oldalán húzódó kápolnasor oltárait a főoltáréval azonosan helyezték el. A kápolnák boltozatát stukkók, festmények díszítik, némelyikben vallásos szobrokat helyeztek el.

Az evangéliumi oldal bejárattól számítva első kápolnája a Nagyasszonyunk nevet viseli. Az 1802-ből származó, Giacomo Adami műveként számon tartott Szent István oltára helyén korábban Szent Pál oltár állt.

A következő, Szent Benedek kápolna Magyar Szentek oltárát Péchy Ferenc adományozta 1642-ben. Oltárképén Szent Gellért és Adalbert püspököt, Szent Lászlót, Szent Imrét és a Korona felajánlását festette meg a művész. Az oltárkép mellett Nagy Szent Gergely és Szent Ambrus egyházatya szobra áll, az oromzat festményén Szent Mihály főangyal sújt le a gonoszra, a képkeret csúcsán Szent Ignác, a volutákon Szent Jeromos és Szent Ágoston szobra áll.

A szentélyhez legközelebb épített Megváltónk kápolna "Patrona Militum" oltárát a győri vár német helyőrsége állíttatta 1642-ben, a törökök feletti tengeri győzelem emlékére. Az oltárképen Szűz Mária a győzelmet szimbolizáló pálmaágat és a gyermek Jézust tartja. A kép mellett Szent Longinus és Szent György aranyozott szobra. Az oromzat képén Mária ül a felhőkön, Szent Mór és Szent Donát katonaszentek szobrai övezik, az oromzati csúcson Szent Mihály szobra. Ebből a kápolnából vezet feljárat a szószékre.

A leckeoldal ugyancsak a bejárattól számított első kápolnája a Vértanúk kápolnája nevet viseli. A Leonits György által 1656-bean emelt oltárt Szent Györgyről nevezték el. A gonoszt megjelenítő sárkányt ölő szent fehér lovon ül, lobogó vörös köpenyt visel az oltárképen. Az oromzati Szentháromság ábrázolást Szent Borbála és Alexandriai Szent Katalin szobrai kísérik.

A következő, Őrangyalok kápolnája nevet viselő benyílóban lévő Szent Rozália oltár képét ismeretlen olasz mester alkotta (1643), a szent megdicsőülését ábrázolja. A képen további két un. pestis-szent, Rókus és Sebestyén látható. A posztamensen Szent Máté és Szent Márk evangelista szobra áll. A z oromzat festményén Keresztelő Szent János látható (Medvey Lajos, 1948), Szent Lukács és Szent János evangelista szobrai keretében.

A szentélyhez legközelebb a leckeoldalon a Missziós kápolna áll a Szent Pál oltárral. Az oltárképen Saul megtérését látjuk. Két oldalról Szent Péter és Szent Pál apostol, az oromkép mellett Szent Timóteus és Szent Titus püspök aranyozott szobra áll. Az oromzati festményen Szent László király a turbános pogányra sújt le.

Mellékoltárok:
Nagyasszonyunk és Szt. Benedek kápolna:



Megváltónk kápolna:



Vértanúk kápolna:


Őrangyal kápolna:




Missziós kápolna:

A szószéket Padányi Bíró Márton veszprémi püspök megrendelésére és költségére Ludwig Gode pozsonyi mester, Donner-tanítvány alkotta 1748-1849 között. Az aranyozást Andreas Sedlmayr készítette, majd 1868-ban a szószék teljes felületét átdolgoztatták. A zsinati liturgikus reform óta használaton kívül álló szószéket kupolás, rojtos hangvető tetőzi, hatalmas dicsfénnyel, vázákkal és puttókkal. A hangvető alján a szokásos galamb, mint a Szentlélek szimbolikája látható. A hátfalat a Jó Pásztor domborműve díszíti. A kosár mellvédjén Keresztelő Szent János domborműve mellett Mózes szobra a kőtáblákkal és Áron pátriárka a füstölővel. Az ívelt feljáró reliefjein a nagy nyugati egyházatyák, Szent Jeromos könyvvel, Szent Ágoston kezében szívével, Szent Ambrus a méhkassal, és Nagy Szent Gergely pápa tiarával látható. A restaurálás után a szószék a templom egyik ékességévé vált.

A rokokó orgonaházba 1757-ben építette Ludwig Gode az orgonát, amelyet Rieger Ottó bővített és átalakított (1905). A restauráló művészek megállapították a feltárás során, hogy az orgonaház teljes oromzata neobarokk pótlás, de nem követi hűen az eredeti formákat.

A faragott padok és a szentély négy ajtaja elmélyült művészetről tanúskodik.

Irodalom

Borbíró Virgil - Valló István: Győr városépítéstörténete. Akadémiai K. Bp., 1958

Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Magyar Kultúra Kiadása. Bp., 1931

Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Győr vármegye. Országos Monografia Társaság, Bp., é. n. [1908]

Fábián Pál - Seres András: A győri Szent Ignác templom műmárványinak restaurálása a hajóban és a szentélyben. Műemlékvédelem LI. 2007/3.

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1959

Jenei Ferenc - Koppány Tibor: Győr. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1964

Nagy Judith - Veres Lujza: Győr. Bencés templom. Tájak Korok Egyesület K. Bp., 1998

Restaurátor. 2007/IV. negyedév. Főszerkesztő: Hőbör Tamás. X- Meditor Lapkiadó, Oktatás és Rendezvényszervező Kft. Győr, 2007.

Szakcikkek:

Dabrónaki Béla: Templomi szentély, főhajó, és karzat restaurálása. A győri Szent Ignác bencés templom restaurálási munkái

Fábián Pál - Seres András: Műmárványok restaurálása. A győri Szent Ignác bencés templom restaurálási munkái

Hoós Mariann -Forrai Kornélia: A győri Szent Ignác bencés templom restaurálási munkái. Barokk falképek restaurálása

Nemessányi Klára - Boromissza Péter: Főoltárkép restaurálása. A győri Szent Ignác bencés templom restaurálási munkái

White, E. Kristine: Szentek kislexikona. Maecenas. Bp., 1999.

Valló István: Győr. Győr Barátai Körének Kiadása. Győr, 1930

Mária-oszlop

A Széchenyi tér mai városszerkezete az 1566-os tűzvészt követően alakult ki, amikor véglegesen rendezték az utcahálózatot. A barokkori lakosság vallásos életében kiemelkedő fontosságú volt a város közepén elterülő Fő- vagy Piac tér. Az 1686-ban felállított Mária-obeliszk révén helyszínévé vált a székesegyházból induló körmeneteknek is, szabadtéri misét tartottak a téren 1764-ben, Szent Donát ünnepén. A Mária ünnepek alkalmával a szobor talapzatánál litániát imádkoztak, Mária énekeket adtak elő, hangszeres kísérettel. Nagyboldogasszony ünnepén katonák sorfala között haladt a szentségi körmenet a 18. század közepén, amit később havonta megismételtek.

A Mária-oszlopot Buda töröktől való visszavételének emlékére állíttatta gróf Kollonich Lipót volt győri püspök (1685-1686), bíboros (1686-), kalocsai, majd esztergomi érsek (1691 ill. 1695). Kollonich 1672-1684 között a magyar kamara elnöke, I. Lipót politikájának végrehajtója, egyéni abszolutista felfogása, törekvései miatt nem cseng jól neve hazánkban.

Az obeliszk alkotójának neve nem ismeretes. A magas, kétszintes, reneszánsz stílusú füzérekkel és gyümölcsökkel díszített barokk talapzatról emelkedik domborműves oszlopszéken a magasba az vörösmárvány obeliszk, ion fejezetének ormán áll Mária, karján a gyermek Jézussal, aki jobb kezében kormánypálcát tart. Az oszlopfejezet indításánál füzérdísz között angyalfejek, alattuk máltai kereszt, utalással a a bíboros gróf katona-előéletére, amint máltai lovagként (1651) részt vett a török elleni küzdelmekben. A máltai kereszt motívumot viszontlátjuk az oszlop talapzatán is. A Madonna és Jézus eredetileg barokk koronát viselt, ezeket a későbbi időkben a Szent Korona mintájára átfaragták, így is maradt egészen a legutolsó restaurálásig. Az obeliszk eredetileg három lépcsős, balusztrádos alapokon állt. A tér feltöltése következtében ma úgy tűnik, mintha a Mária-oszlopot gödörből kiindulva építették volna. Az oszlopot körbevevő korláton korábban szentek szobrai, a későbbi időkben kovácsoltvas rács állt.

Az obeliszk keletkezéstörténetét a déli és az északi oldalon a talapzatba helyezett latin nyelvű, kronosztikonos feliratból ismerjük meg, újabban kihelyezték a szöveg fordítását is. Az oszlopszéken többek között az Oltáriszentség, a talapzat homlokfrontján Szent József a gyermek Jézussal, Szent Márton, Szent Flórián és Szent Rozália domborművű kőfaragványa látható. Az oszlop platójának sarkain Szent István, átellenben Szent Lipót, Ausztria védőszentje, és Keresztelő Szent János szobrával átlósan Paduai Szent Antal lendületes barokk kőszobra áll. Máltai keresztek fogják közre Kollonich bíboros címerét.

A szobrot 1833-ban restaurálta Marschal szobrász restaurálta, 1897-ben újólag Szász Gyula műegyetemi tanár. Ekkor távolították el a balusztrádról a négy szent szobrát, köztük Xavéri Szent Ferencét. A szobrok közül kettő Győrben maradt, kettő, pedig Sopron vármegye Szárazvám községének templom homlokzatára került. Szász Gyula helyezett a bábos korlát tetejére vasrácsot, amelyet 1960 körül távolítottak el.

Irodalom

Bangha Béla S. J (szerk.).: Katolikus lexikon 3. Magyar Kultúra Kiadása. Bp., 1932

Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Országos Monografia Társaság. Bp., én. [1908]

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap Kiadása. Bp., 1959

Jenei Ferenc - Koppány Tibor: Győr. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1964

Thirring Gusztáv: Felső Dunántúl. A Turistaság és Alpinizmus Lap-, Könyv- és Térképkiadó Rt. Bp., 1933.

Székely Zoltán: A barokk Győr, mint szakrális táj. Szent - kép - Kultusz. Tudományos Konferencia. Győr, 2001. Arrabona. 42. 2004/1. Megyei Múzeumok Igazgatósága. Győr, é. n.

Valló István: Győr. Győr Baráti Körének Kiadása. Győr, 1930

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc