Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok




Mellékoltárok:


Győr, Székesegyház
Belvárosi Nagyboldogasszony plébániatemplom

(Győr-Moson-Sopron megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története:

A győri püspökség létrehozásának pontos idejét nem ismerjük. 1009-ben Győrött állították ki a pécsi püspökség alapító oklevelét, így akkor már létezhetett. A székesegyházzal kapcsolatos első írásbeliség Hartvik győri püspök szertartáskönyvében található; ebben olvashatunk a templom főoltárán kívül egy másik oltárról is. Ez a románkori templom a régészeti kutatások szerint három félköríves szentéllyel záródó egyhajós templom lehetett. A tatárjárás idején a székesegyház nagy része leégett, újjáépítését Omodé püspök kezdte meg, mintának a jáki templomot tekintette, így valószínű a nyugati homlokzathoz toronypár létesült. A román templom gótikus átépítését, ezzel együtt a Szentháromság (Héderváry) kápolna építését a 14. században Kálmán püspök kezdhette meg, majd az építkezés hosszú szünetelés után csak a század kilencvenes éveiben folytatódott. A Mohács utáni időben a székesegyház állapota tovább romlott, 1529-ben tűzvész következtében egyik tornya leomlott, beszakadt a boltozata. Negyedszázad múltán Pallavicini várkapitány a templomot le akarta bontatni, ezt csak a pápa közbelépte tudta megakadályozni. Az épületet a város hadianyag és élelmiszer tárolására használta, mígnem a pusztítást betetőzte a törökök megszállása; a templom istállóvá vált, az északi hajót földdel feltöltötték, hogy ott ágyúállást rendezhessenek be. Robbanás okozta a másik torony ledőltét 1600-ban. A középkori székesegyház helyreállítását (1609-1619) Náprági Demeter győri püspök kezdte el, de a nagyszabású barokk újjáépítés már Draskovich György (1635-1650) ugyancsak győri püspökhöz kötődik. Az átépítés során megszűntették az altemplomot, áttörték a szentélyeket elválasztó falakat, az ablakokat "barokkizálták", és körbefalazták a gótikus pilléreket. 1681-re befejeződött a sekrestye és a torony építése.

A templombelső mai képét a 18. század közepe után nyerte el; a művészi terveket gróf Zichy Ferenc püspök megbízásából Hefele Menyhért készítette el, a kivitelezésen Franz Anton Maulbertsch irányításával megannyi művész dolgozott. A leendő szombathelyi püspök, Szily János irányította az építkezést, amelynek tapasztalatait maj egyházmegyéjének székhelyén hasznosította.

A tornyot 1802-1806 között Thalherr József tervei alapján erősítették meg, végleges képét Handler Jakab soproni építész alakította ki a nyugati klasszicista homlokfallal 1823-ban. A Szentháromság (Héderváry) kápolnát is felújították (Lippert József, 1861) a kor purista szemléletének megfelelően. Várady Lipót Árpád püspök idején, 1912-1914 között a székesegyház újabb restaurálást szenvedett el. Aigner Sándor műépítész tervei alapján, Csányi Károly egyetemi tanár művezetésével az épületet kivetkőztették történelmi formájából: bazilikát utánzó tetőzettel látták el, az eredetileg sokszög záródású főapszisát félkörívessé alakították át, neoromán, sosemvolt részletek kerültek az épületre, sőt, tervbe vették a veszprémi katedrális mintájára neoromán toronypár megépítését a Handler-féle torony lebontása árán. Utóbbira szerencsére nem került sor.

A II. világháború vihara elérte Győr városát is. 1945. március 28-án, Nagyszerdán a németek harc nélkül kiürítették a várost és visszavonultak a Duna bal partjára. A hidakat délelőtt tíz órakor robbantották fel. A Győr elleni ágyúzás délután három óra körül kezdődött. Már az első lövések egyike eltalálta a székesegyház tornyát, az aranyozott kereszt alatti toronyrészből lángok csaptak ki. Minthogy a harcoló felek mindegyike lőtte a katedrálist, mentésről, oltásról szó sem lehetett. A tűz elérte a harangokat, majd lezuhant a kereszt. A toronyóra ekkor, fél négykor állt meg, és mutatta ezt az időt még harminc éven keresztül.

A székesegyház helyreállítása a toronysisak rekonstrukciójával kezdődött 1968-ban, hogy folytatódjék a helyreállítás még másfél évtizedig, melynek során visszaállították az egységes tetősíkot. A Szentháromság (Héderváry) kápolna hitelességének visszanyerésével mutatja szépségét. Az oldalhajók freskóinak és a mellékoltárok restaurálásával a székesegyház hazánk egyik jelentős műemlékévé vált.


Leírása:

A székesegyház nyugati tengelyében lévő íves záródású főbejáratot két oszlop öleli körül. A főpárkány fölött olvasható a klasszicista homlokzati fal építési dátuma (1823). A nyugati fal egy része faragott kövekből épült, a többi rész vakolt. Az övpárkány fölötti három részre osztott homlokzatot falpillérek övezik. A szélső hármas szerkezetű ablakok a főbejárat fölötti egynyilású, félkörívvel záruló ablakot fogják közre, fölötte Széchényi György püspök kőcímere helyezkedik el. Mindhárom nyílászáró fölött lunetta látható. A homlokzatot lezáró széles timpanon sarkain egy-egy kőváza áll. A timpanon mögé hátralépve emelkedik a négyzetes barokk toronytest, sarkain díszes fejezetű falpillérekkel, a törtvonalú főpárkány óralapokat fog közre. A harangház ablakai zsalugáteresek. A toronytestet az 1968-ban visszaállított copf stílusú toronysisak koronázza.

Az 1823-ban épült déli homlokzat nyugati részének földszintjén, de kellő magasságban látható Horváth Adorján győri szobrászművész I. világháborús, alakos-domborműves emléktáblája. A nyugati fal lábazati részén a 13. századi románkori templom déli tornyának maradványai találhatók. Az első támpillér keleti oldalához csatlakozik a padlástérbe vezető gótikus lépcsőtorony.

A lépcsőtoronyhoz kapcsolódik a megújított, gótikus Szentháromság (Héderváry) kápolna, majd a copfstílusú déli előcsarnok-főbejárat. (Hefele Menyhért műve).

A székesegyház keleti oldala három félköríves apszissal záródik. Csaknem teljes eredetiségében maradt fenn az északi mellékhajó keleti traktusa a 12. századból származó bazilika részeként. A fő- és a déli apszis az Aigner Sándor-féle restaurálás idején készült. Az északi előcsarnokhoz épült a három ablakos sekrestye, melynek padlásterében látható a katedrális egyik gótikus ablaka.

A székesegyház déli oldalán lévő téren tárták1979-ben a járószint alatt fél méterrel a 11. századból származó kisebb templom alapfalait. A romokat 1983-ban konzerválták. A téren, a romoktól keletre háromszögletű talapzaton rokokó stílusú szobor áll: Szent Mihály főangyal kardjával lesújt a sátánra. A kőszobor alkotója Mattielli Lorenzo iskolájának követője. A szobor felirata egyben jelzi keletkezésének évét: "Quis sicut Deus. 1764." (Aki - miként az Isten) Helyreállították 1955-ben.

Belső képe:

A székesegyház belső hosszúsága 48, szélessége 24 méter, a főhajó 17 méter magas, befogadóképessége 3500 személy. A templombelső impozáns képe Hefele Menyhért építész és Franz Anton Maulbertsch művészetét dicséri. Hefele tervezte a főoltárt, az északi és a déli mellékhajók oltárait, a mellékoltárokat és a szószéket, a falak márványozását, és a pillérfejezetek szobrászati munkáját. A gótikus Szentháromság (Héderváry) kápolnán nem változtatott. A mennyezetképek közül elsőnek a szentélyé készült el (1771), melynek témája a magyar szentek hódolata. A főhajó boltozatán lévő, az Úr színeváltozását (Transfiguratio) ábrázoló freskót 1781-ben alkotta. Az északi hajó boltozatának képei az Angyali üdvözletet és Krisztus mennybemenetelét ábrázolják, az oldalfalon az Olajfák hegyének jelenetét látjuk. A déli hajó boltozatát Győr védőszentjének, Szent István vértanúnak életéből vett jelenetek díszítik, az oldalfalon a megfeszített Krisztust a örökítette meg.

A hat pillérpár három hajóra osztja a belső teret, amely egységes csarnok képét adja. Ez a tér fokozatosan tárul fel, amint belépve az igénytelen, keskeny főbejáraton, áthaladunk a sötét és alacsony előcsarnokon. A főhajó hatalmas, egységes tere magas ívelésű dongaboltozattal végződik. A félköríves apszis teljes terét kitölti a négy oszlop által övezett körbejárható, hangsúlyozott párkányú főoltár. Kőfaragó munkák Gottschall József művészetét dicsérik, készült 1772-ben. A szélső oszloppáron egy-egy angyal ül, a belső oszlopokon egy másik angyalpár virágfüzért tart. Az oltár fölött sugaras korongban Mária-monogram olvasható. Az oltárkép Mária mennybevitelét ábrázolja. A jelenlegi tabernakulum Apor Vilmos és Papp Kálmán püspöksége idején készült, vörös márványból, vörösréz ajtaját Schima Bandi győri iparművész alkotta.

A szentély két trónusának egyikét a hagyományok szerint Mária Terézia készíttette és ajándékozta 1770 körül Zichy püspöknek. Ezzel szemben áll a nagypréposti trón. A szentély stallumainak hátlapja fölött eredetileg négy nagy és nyolc kisebb angyalszobor állt. Ma a nagy angyalszobrok közül kettő a főoltár melletti talapzatra került. Ezeken Simor János püspöksége idején Szent László és Szent István művészetileg értéktelen szobra állt.

Az oltárképeket három kivételével (a déli hajó Szent István és Szent József, az északi hajó Jézus Szíve oltárkép) Franz Anton Maulbertsch alkotta.

A szentélyt a hajótól vörös márvány, ovális betétű copf áldoztató rács választja el, középütt szépmívű kétszárnyú ajtóval. Ugyancsak copfstílusú a vörös márvány szószék, amely a hajó első baloldali pilléréhez csatlakozik. Kovácsoltvas karú feljáróján az 1783-as évszám a szószék elkészültének dátuma. Bár a győri szószék tervezőjének és alkotójának neve nem maradt fenn, de teljesen azonos a szombathelyi székesegyház szószékével, így joggal tételezhető fel Hefele Menyhért szerzősége mindkettő vonatkozásában.

A főbejárat előcsarnoka felett, a belső tér teljes szélességében húzódik a orgonakarzat, 2 - 3 - 2 ívnyílással. A karzat mellvédje copfstílusú, füzérdíszes. Az orgona a 18. század második felében készült.

A két keskeny oldalhajóban mellékoltárok állnak. A északi, Mária-hajó fő ékessége a templom legdúsabban díszített rokokó oltára és az abba beépített, rokokó stílusú ezüstkeretbe foglalt Mária-kegykép. (A jelenleg látható képkeret 19. századi, az eredetit 1811-ben beolvasztották). A képet a Cromwell-féle katolikusellenes mozgalom elől menekítette hazánkba báró Walter Lynch ír püspök 1655-ben. A bujdosó főpapot a győri káptalan fogadta be. Halála után a kép a székesegyházba került, ott 1697-ben, Szent Patrik, Írország védőszentjének névünnepén vérrel órákon keresztül vérrel verítékezett, ezért hazánkban a kép Könnyező Szűz Mária néven ismert.

A székesegyház első három pillér-párjánál a két mellékhajóban hat, páronként azonos felépítésű mellékoltárt látunk. Az északi hajóban a szentélytől számítva az első a Szent Anna oltár, oltárképén (Maulbertsch alkotásaként) középpontban Szent Anna van, Máriával és Joachimmal. Az oltárt övező két szobor Keresztelő Szent Jánost és Szent János evangélistát ábrázolja. A következő oltár a Háromkirályok oltára, szélein vázadíszekkel, Szent György vértanú és Szent Egyed apát szobraival. Az ugyancsak Maulbertsch által festett oltárképen a napkeleti királyok imádják a gyermek Jézust. Az északi hajóban látható az északi fal elé épített Jézus Szíve oltár, Szent Ágoston és Szent Ambrus szobraival.

A déli mellékhajót Szent István vértanúhoz címezték. Oltára Hefele tervei alapján készült. Az oltárkép témája Szent István első vértanú megkövezése, újabban szerzőségét Paul Trogernak tulajdonítják. Az oltárt négy szobor (Szent József és Szent Flórián, illetve Nepomuki Szent János és Kalazanci Szent József) övezi. A szobrok a székesegyház legjobb értékei közé tartoznak, alkotójuk Tabotta Antal.

A déli hajó Szent József oltárának építménye megegyezik a Szent Anna oltáréval. Az oltárképen az ülő Szent József jobbjában liliomot tart, balját pedig a gyermek Jézus vállán tartja. A kép 1862-ben került az azonos témájú korábbi kép helyett az oltárra, Dobyaschofsky kevésbé értékes alkotása. Két szobra Szent Pétert és Szent Pált ábrázolja. A Mater Dolorosa oltárképén Mária a halott Krisztust tartja ölében. A képet Alexandriai Szent Katalin és Szent Borbála szobra veszi körül. Ebben a hajóban helyezték el az ovális, vörös márvány, copf keresztelőkutat. Ugyanitt áll Zichy Ferenc püspök epitáfiuma, Simor János püspök készítette 1864-ben.

A szentély bejáratának két oldalán állnak a helyiek által fekete oltároknak nevezett ólom domborművek. Mindkettő Szent Istvánnak állít emléket; az evangéliumi oldalon álló oltár a Szent Korona felajánlását, a túloldai Szent Lászlót ábrázolja első királyunk székesfehérvári sírjának felbontásakor. Az értékes, híres oltárokat Georg Raphael Donner tanítványa, Jacob Gabriel Mollinarolo alkotta.

A déli mellékhajóból nyílik a székesegyház egyetlen megmaradt gótikus emléke, a Szentháromság (Héderváry)-kápolna. Héderváry János győri emeltette 1440 körül. Elnevezése többször változott, építtetője után kapta a Héderváry nevet, de viselte Szent László nevét is. Szélessége alig öt méter, szentélye a nyolcszög öt oldalával zárul. Három-három ablak nyílik szentélyére, hajójára. A székesegyház barokkizálása idején a kápolna jelentős átalakítást nem szenvedett, de a kápolna tömege nem maradt érintetlenül a beavatkozásoktól. Kevésbé volt szerencsés a Lippert-féle purista átalakítás idején, külsején a Csányi-féle restarurálás sokat rontott.

A székesegyház 1970-ben kezdődött régészeti feltárása során Kozák Károly, Levárdy Ferenc és Sedlmayr János avatott munkája megszabadította a kápolnát az idegen elemektől.

Szentélyében a közelmúltban felállított fekete márvány talapzaton áll Szent László fej-ereklyetartója, a híres Szent László-herma, amely 1861-ig a Szent István mellékhajó oltárán volt szemlélhető. A herma nemcsak a magyar, hanem azt európai művészettörténetnek is becses remeke. Szerkezetileg két részből áll, a feji és a mellkasi elemből. A fejrész több aranyozott ezüst lemezből készült kalapálással, ez foglalja magába a koponyacsontot tartalmazó ereklyetartót. A herma koronája eredetileg négyágú volt, a nagyobb és kisebb lombdíszekben csehüvegek vannak. A szent nyakába akasztott ezüst kürtöt - noha 15. századi - a hagyomány Szent László kürtjének tartja. A herma mellrésze sodronyzománcozású technikával készült, a rombusz díszítések hatszögbe és háromszögbe mennek át. Középütt az országcímer, felette háromágú korona és két bárd van.

A kápolna Lippert-féle gótikus karzata alatt képezték ki Boldog Apor Vilmos püspök vörös márvány tumbáját. (Boldogfai Farkas Sándor alkotása, 1948). A síremlék körüli falat Mattioni Eszter művész hímeskő-képei díszítik. A színes üvegablakok közül hármat Árkayné Sztehlo Lili alkotott 1959-ben.

Dr. Báró altorjai Apor Vilmos (1892. febr. 29. Segesvár - 1945. ápr. 2. Győr.) 1918 és 1941 között Gyula városplébánosa. Miután XII. Pius pápa kinevezi Győr megyéspüspökévé, új tisztségét 1941. március 2-án foglalja el. Győr első nagyerejű bombázását követően, majd a német megszállás után tömegével fogadja be az un. püspökvárba a bombakárosultakat és a menekülőket, köztük zsidókat. Mindszenty Józseffel együtt fellép a zsidóüldözések ellen, személyesen jár el a nyilas belügyminiszternél, sőt a Gestapo-nál. A vörös hadsereg katonái többször behatolnak a püspökvárba, ezek közül az 1945. nagypénteki bizonyul végzetesnek. A női becsület védelmében egy orosz katona súlyosan megsebesíti, a frontváros körülményei között nyújtott orvosi segítség ellenére április 2-án, Húsvétvasárnap meghalt. 1945. április 4-én temették el ideiglenesen a karmeliták rendházának kriptájában. Utóda, Papp Kálmán megyéspüspök 1945-1948 között a Szentháromság kápolnában elkészítteti szarkofágját, de az április 24-re tervezett temetést a belügyminisztérium betiltja. Apor püspököt végleges sírjába Pataky Kornél megyéspüspök helyezte1983. május 23-án. II. János Pál pápa Apor Vilmost 1997. november 9-én a boldogok közé emelte.

Irodalom

Balássy László. Apor Vilmos a vértanú püspök. Ecclesia, Bp., é.n. [1989]

Bedy Vince: A győri székesegyház története. Győregyházmegyei Alap,

Boros Lajos: A győri székesegyház. Szerzői kiadás, é.n.

Borovszky Samu: Győr vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Országos Monografia Társaság. Bp., é.n. [1908]

Borbíró Virgil - Valló István: Győr városépítéstörténete. Akadémiai, Bp., 1958

Czigány Jenő - Mónus Imre: Győr. Győr Város Tanácsa VB. é.n.

Dercsényi Balázs et al: Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi & Tsa Kiadó. Bp., 1991

Éri István (szerk.). Magyar székesegyházak. Tájak Korok Múzeumok Egyesület. Bp., 1989

Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. Akadémiai, Bp., 1955

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei I. Dunántúl. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1959 1936.

Jenei Ferenc - Koppány Tibor: Győr. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1964

Katona Tamás (szerk.): László király emlékezete. Magyar Helikon, Bp., 1977

Kozák Károly - Levárdy Ferenc -Sedlmayr János: A győri székesegyház Szentháromság (Héderváry)-kápolnája. Arrabona 14. Xántus János Múzeum, Győr, 1972.

Kozák Károly - Uzsoki András: A győri székesegyház feltárása. Arrabona 12. Xántus János Múzeum, Győr, 1970.

Közi Horváth József: Apor püspök élete és halála. Szerzői kiadás. München, 1977

Kriszt György: Győr. Székesegyház. Tájak Korok Múzeumok Egyesület. Bp., 1980

Levárdy Ferenc: A győri székesegyház helyreállítása. Műemlékvédelem XII. 1968/3

Levárdy Ferenc: A győri székesegyház helyreállítása. Műemlékvédelem XII. 1968/3

Mezey László: Athleta Patriae. Szent István Társulat, Bp., 1980

Pigler Andor: Georg Raphael Donner élete és művészete. Bisztrai Farkas Ferenc kiadása, Bp., 1933

Rados Jenő: Magyar oltárok. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Bp., é.n. [1938]

Récsey Viktor: Győr és Pannonhalma nevezetességei. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. Hornyánszky nyomda, Bp., 1897

Sedlmayr János: A győri székesegyház Héderváry-kápolnájának helyreállítása. Műemlékvédelem XVII. 1973/3.

Szőnyi Ottó: Régi magyar templomok. Műemlékek Országos Bizottsága. Bp., é.n. [1934]

Török József: Apor Vilmos boldog. Múlt és Jövő 1997/4.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc