Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


Gulyás László ny. építész rekonstruciós rajza


Egy 18. századi ábrázolás
Debrecen, ispotályi templom (református)


(Hajdú-Bihar megye)

Írta: Bajkó Ferenc

Boldogasszonyfalva a 13. században jött létre, majd 1289 Rofoyn bán földesúr megszerezte a falut Debrecennek. 1366-tól kezdve Debrecen fokozatosan elsorvasztotta a kis falut, míg 1657-ben jelentés született arról, hogy Boldogfalva elpusztult. Ezen a helyen épült fel 1529-ben az ispotály, amely nevét a latin hospitalium (vendéglátó hely) szóról kapta, az épületben betegeket, elesetteket, árvákat és özvegyeket gondoztak. Az ispotály 1681-ben leégett, újjáépítése kapcsán vetődött fel az ispotályi templom építése, ez 1704-ben meg is valósult. Az ekkor elkészült templomnak három harangja volt. 1723-ban 110 fontos (62 kg) harang készült, 1788-ban pedig Váji György dékán adományából 180 fontosat (101 kg) öntettek. Legkisebb, 10 fontos (kb. 6 kg) csengettyűjét 1802-ben készítették. 1811-ben a parókiával együtt leégett, a város vállalta az újjáépítést és a két nagyobbik harang megöntését. Toronyóráját Pápai Ferenc órásmester (1815), szószékét Dohányossy József asztalosmester (1844) készítette. 1897-ben életveszélyessé vált, 1898-ban a presbitérium határozata szerint bezárták. Egy évvel ez után, 1899-ben ez a templom is leégett. 1901-re felépült a régi formájában. Az ispotályi templomot az 1944. június 2-án történt angol-amerikai légitámadás tette a földel egyenlővé és semmisítette meg mindörökre. A történelem temetőjében odaveszett istenháza újjáépítésére nem került sor.

Az ispotályon csupán kisebb rongálódások keletkeztek, ezeket kijavították. A templom nélkül maradt gyülekezetet a Kistemplom fogadta be, majd később hivatalosan is egyesült a két közösség, ma is egy egyházközséget alkotnak.

A háború fontos értéktől fosztotta meg a református Debrecent. Az elpusztított templomról csupán két ábrázolás és egy részletesebb leírás maradt fenn. Ezek alapján mondható el, hogy az ispotályi templom klasszicizáló későbarokk stílusban készült. Homlokzata előtt 30 méteres, órapárkányos torony állt. Belseje 22 méter hosszú és 15 méter széles volt, 500 ülőhellyel. Márvány keresztelőmedencéje 1886-ban készült Boros Sándor és neje, Bányai Júlia adományából.

Harangjairól bőséges források maradtak fenn. 1902-ben készült a két nagyobbik: a 840 kg-os "Szolgálj Istennek és minket is arra hívj" felirattal és a 490 kg-os "Boldog nép az, amely hallja a te zúgásodat" felirattal. Legkisebb harangja 246 kg tömegű volt, 1887-ben készült és eredetileg a Verestemplom harangja volt, a Kossuth utcai egyházrész adományozta a leégett ispotályi templomnak, helyébe ők újat öntettek.

Máma mindez kedves emlék csupán!

Forrás:

Bottyán János: Rombadöntött és felépített templomaink 1944-1950

Várady József: Tiszántúl református templomai I. Sajószentpéter, 1991.

www.kistemplom.hu


Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc