Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Debrecen, Csonkatemplom
Református Kistemplom


(Hajdú-Bihar megye)

Írta: Bajkó Ferenc
Fényképezte: Vizler Imre és Bajkó Ferenc

A Piac tér kapujában, a Nagytemplommal szemközt áll Debrecen legkülönlegesebb épülete, a csonkatornyú Kistemplom, a város legrégebbi temploma.

A 17. századra az András-templom kicsinek bizonyult, ezért 1661-ben a mai Kistemplom helyén álló csűrt imaházzá alakították át és tornyot építettek hozzá. A lakosság ezt a kis épületet színnek nevezte. A Rákóczi szabadságharc leverésekor az osztrákok kétszer is megrongálták a templomot, eltűntek az úrasztali edényei, megrongálták a szószéket, a második betöréskor pedig istállónak használták. Alighogy helyreállították az épületet, 1719-ben leégett. A helyreállítás anyagi okok miatt, illetve az ekkorra felfokozott ellenreformációs törekvések következtében lehetetlennek tűnt. Ekkor ajánlotta fel Báthori Szabó András, a város egyik jómódú polgára a hagyatékát a Kistemplom kőből való felépítésére. A munkásokat, kőműveseket, ácsokat Pestről hozták, hiszen ebben az időben nem igazán volt Debrecenben nem igazán voltak ehhez megfelelő tudású mesterek. Építőmestere Palczer és Burainer boldizsár volt 1720-ben kezdték el építeni, 1721-ben már istentiszteletek tartására is alkalmassá vált, majd 1726-ban a torony elkészültével fejeződött be az építkezés. Alighogy elkészült, 1727-ben ismét leéget, de hamarosan újjáépítették, a tornyot ekkor három öllel megmagasították, tűzőrszobát helyeztek el benne és valószínűleg gyönyörű hagymasisakja is ekkor készült, tetején a kb. 250 kg-os toronygombbal és rézcsillaggal. A vitorlára Debrecen város akkori főbírójának, Baranyi Mihánynak monogramja került. Az újjáépítést 1731-ben fejezték be, ekkor nyerte el a mai templom a belső kiképzését és külső megjelenésének alapját. 1766-ban megrepedt a hajó boltozata, de sikerrel helyre állították. 1789-ben a szószékét cserélték ki a jelenlegire.

A Nagytemplom építése közben ismét felvetődött a Kistemplom átalakítása és ezt sürgették statikai hibái, hiszen 1820-ban a boltozat ismét beszakadás-veszélyessé vált. 1843-ban tervpályázatot írtak ki egy teljesen új templom építésére, két jeles pályamű is érkezett: Pollack Ákostól és Ybl Miklsótól. Azonban ezekből semmi nem valósult meg. 1862-ben ismét napirendre került az átépítés, Szkalnyiczky Antal román elemekkel tarkította volna a templomot a korábbi tervekhez képest lényegesen egyszerűbben. Végül Gál József terveit fogadták el és eszerint újult meg 1876-ban: a templom körüli falat elbontották, elkészült romantikus kapuzata és román rózsaablakai.

1907-ben nagy szélvész sújtotta a várost és ez jelentősen megrongálta a Kistemplom barokk hagymasisakját. A tornyot a templomhoz viszonyítva a debreceniek aránytalanul magasnak tartották (ez a tűzőrszoba miatt alakult így), ezért az egyház vezetése úgy döntött, hogy sisakját nem állítja helyre, hanem donjonszerűen, bástyásan képezték ki. Így kapta mai, egyedi képét, amellyel a lakosok sokáig nem békéltek meg és "Csonkatemplom"-nak nevezték el. 1927-ben ismét megroppantak az oszlopai, ekkor életveszélyesnek nyilvánították a statikusok és lebontásra javasolták. Schulek János műegyetemi tanár tervei alapján javították ki, ekkor készült a torony felöli fal rézsűs felfalazása. A Kistemplom elnevezés megtévesztő, hiszen sok városnak nincs ekkora református temploma, a helybéliek a Nagytemplomhoz viszonyítva nevezték el így.

Az alacsony templom kelet-nyugati tengelyben épült, keleti homlokzata előtt áll 36 méter magas, vaskos tornya, melynek erőteljes voltát még jobban hangsúlyozza a fogazott, bástyás végződés. Korábban 48 méter magasságú volt. Az öt szint közül, a legfelsőn, az órapárkány alatt alakították ki a tűzőrszobát, egy szinttel lejjebb pedig a templom harangja található. A Széchenyi utca felöli oldalon három egyforma, romantikus kapuzat látható és ugyanilyen kapuzat helyezkedik el a déli oldal felénél. A hajó nagyméretű ablakai félkörívesek, ezeket kétszakaszos támpillérek választják el egymástól. A toronyban egy 400 kg-os kis harang van, melyet 1911-ben Egry Ferenc öntött Kisgejőcön. Az I. világháború előtt két harangja volt, a nagyobbikat, mely 1721-ben készült, elrekvirálták.

A torony alatti ajtón, lépcsőkön keresztül juthatunk a belsőbe. A szájhagyomány úgy tartja, hogy a templom az ingoványos talajon megsüllyedt, azonban éppen fordítva történt: az utca szintjét töltötték fel fokozatosan az évszázadok alatt, ezért van lejjebb a padlószint. Az előcsarnokban két szarkofág és egy faragott keresztelőmedence látható, illetve a templom 1993-ban elkészült renoválás emlékére állított tábla. Belseje 1250 ülőhelyes, 21 méter széles és 41 méter hosszú. Az egyforma magasságú három hajót 6-6 dór oszlop választja el egymástól, az oszlopokat hevederek kötik össze, melyek között keresztboltozat fedi a templomot. A rossz statikai állapotot jól mutatják a boltozatokat és hevedereket összefogó vasarmatúrák. A belsőre a kálvini puritánság jellemző, ez oldja néhány értékes berendezése: a déli oldalon álló, 1876-ban készült szélfogó csarnok, a mellette lévő, zöldes festésű Mózes-szék, a vele átellenben húzódó, rokokó fakarzat 1758-ból és az 1790-es években készült szószék, melyet 1843-ban átalakítottak. A szószék fából készült, intarziás alkotás. A lépcsőfeljáró mellvédjén tulipánok, a kosáron a református címer látható. A Szombathy István főbíró (a Verestemplom építtetője) által adományozott hangvető tetején hatalmas kehely látható. A templomteret valósággal uralja az annak teljes magasságát kitevő orgona, amely a bejárattal szemközt helyezkedik el. 1872 és 1880 között készítette Kiszel István debreceni orgonaépító tízezer foritért. Méretei megközelítik a nagytemplomi orgonát: 3 manuállal, 47 regiszterrel és összesen 3596 síppal rendelkezik (2045 cin-, 789 fa- és 766 nyelves síp). Az orgonaház Kiszeli István munkája 1874-ből. Jelenleg, 2008-ban teljes felújítás alatt áll.

A Kistemplom neves eseménynek adott otthont, amikor 1860-ban, a téli vásár idején befogadta a 600 fős nagygyűlést, amely a 49-es Szabadságharc utáni abszolútizmus elleni első lázadás volt, ugyanis 1859-ben az udvar eltörölte a protestáns egyházak önkormányzatát és császári tisztségviselők irányítása alá helyezte őket. Az ekkor a vásár kapcsán összegyűlt sokaság megtöltötte a templomot, sőt még az utcáról is az ülést hallgatták több ezren. A megfogalmazott rendeletben a császári parancsot nem ismerték el, majd egy hónap elteltével az udvar vissza is vonta a rendeletet.

A templom hétköznap belépőjegy nélkül látogatható. Minden délben a 12 órai harangszót követően rövid elcsendesedést tartanak. Istentisztelet vasárnap 10 és 17 óra kezdettel van a gyülekezetben

Irodalomjegyzék:

Balogh István: Debrecen. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Budapest, 1958.

Dr. Czellár Katalin - Dr. Somorjai Ferenc: Magyarország. Panoráma, Budapest, 1998.

Dercsényi Balázs et al: Református templomok Magyarországon, Hegyi & Társa Kiadó, Budapest, 1992.

Egraigh Géza: Debrecen. Idegenforgalmi Hivatal, Debrecen, 1959.

Pálfy József: Debreceni Kalauz. Tiszántúli Hírlapkiadó, Db, 1927.

Papp Antal: Debrecen. Panoráma, Db, é.n

Sápi Lajos: Debrecen település- és építéstörténete, Déri Múzeum, Db, 1972.

Sisa József - Dóra Wiebenson: Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest, 1998.

Solymosi Ferenc - Czár Attila: Magyarország orgonái. Kiadja: Magyarországi Orgonák Alapítvány, Kiskunhalas, 2005

Tóth Béla: Debrecen. Szerzői Kiadó, Db, 1932.

Várady József: Tiszántúl református templomai I. Kiadja a Borsodi Református Egyházmegye, Sajószentpéter, 1991.

www.kistemplom.hu

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc