Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Nagycenk, Szent István
római katolikus plébániatemplom

Fényképezte: Szabó Bence és Vizler Imre
Írta: Vizler Imre


Okleveles első említése Villa Thótchynk néven 1281-ből való. A mai település Kiscenk és Nagycenk összeolvadásából keletkezett. Birtokosai a Kanizsaiak, Nádasdyak majd a 17. század végétől a Széchenyi család. Egyik águk 1758-ban költözött a helységbe, azóta a nemzetség központjaként ismert.

A templom története

Az első templom 1326-ban már állt, a Mindenszentekhez címezve. A Nádasdyak alatt a lakosság evangélikus volt, 1660-ban rekatolizálták a templomot. Szent János titulussal teljesen újjáépítették (1724), húsz évvel később már három oltára, orgonája és tornya volt. Annak ellenére,

Hogy a Széchenyi család helyben élt, állapota egyre romlott, 1824-ben már kicsinek is bizonyult.

A Döblingben tartózkodó (1860) kegyúrhoz a község plébánosa egyre riasztóbb híreket tartalmazó leveleket intéz a templom bedőléssel fenyegető állapotáról. Széchenyi István elhatározza, hogy új templomot építtet. Tervezőként osztrák és magyar építészeket is ajánlanak, a gróf azonban Ybl Miklóst bízza meg azzal a kikötéssel, hogy "építene az országos hírű építész Nagycenken lehetőleg minden cikornyás díszítményt kizáró, egyszerű, de mégis elég tágas Istenházát". A feltételek között az is szerepelt, hogy a torony ne a kapu fölé, hanem oldalt épüljön. Ybl első tervvázlatát, amely még döblingi látogatása előtt készülhetett ajánlati tervként, Széchenyi nem fogadta el. Sietteti az építkezés előkészületeit, a tervek elkészítését, amelyet végül is a család hagy jóvá 1860. július 1-én, minthogy Széchenyi István április 8-án meghalt. Az alapkövet 1860. augusztus 20-án, Szent István napján tették le, és a kisebb megszakításokkal folyó munka eredményeként kerülhetett sor a templom felszentelésére ugyancsak augusztus 20-án, 1864-ben.

Leírása

A neoromán stílusú háromhajós, két-kereszthajós bazilikális rendszerű templom Ybl Miklós német-román monostor templom ihletésű alkotása. A bejáratot magába foglaló főhomlokzat fölött huszártorony ül, míg az ikerablakos, oromzatos, nyolcszögletű, hegyes bádogsisakkal ellátott román harangtorony a szentély déli oldalán áll.

Az egyszerű falakat lizénák tagolják, a nyílások félkörívesek. A templom homlokzataira jellemző a vakíves frízek alkalmazása. A keleti oldalon található a rézsűs bélletű kapu, ívmezejében a keresztet szőlőlevelek és -fürtök veszik közre. A kapuzat legmagasabb pontján, a rózsaablak alatt a Széchenyiek címerét helyezték el, amelyet a család jelmondata övez: Si Deus pro nobis, quis contra nos, azaz Ha Isten velünk, ki ellenünk.

A két kereszthajó közül az első keskenyebb, mint a szentély közelében lévő második. Mindkettőt nyeregtető fedi, háromszögű oromzat zárja.

A főhajót a mellékhajótól pillérsorok választják el. A főhajó háromszakaszos, a mellékhajók ötszakaszosak, bordás keresztboltozattal fedve.

A berendezés együtt a templom építésével egyidejűleg készült, a stílusösszhang tökéletesen megvalósult. A főoltár félkörívvel záródik, melyet korinthoszi oszlop párok tartanak. Az építmény tetején az építtető és felesége, Aspangi Seilern Crestentia grófnő címerét helyezték el. A Blas Károly által festett oltárképen Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának.

A bal oldali mellékoltár képén a leláncolt Krisztust látjuk, olasz mester alkotta a 17. században. A felirat szerint E szent képet, mely I. Zsigmond gróftól kezdve 1710 Ferencig 1820 a Széchenyiek házi oltárát ékesíté s dühöngő tűzvész alkalmával csodálatosan maradt sértetlen épségben, vallásos utódok kegyelete drága ereklye s fogadmány gyanánt a nemzetségi levéltárból ide áthelyezte 1863.

A kismartoni Kis Bálint által festett Keresztelő Szent János-kép a jobb oldali mellékoltár dísze.

A Madonna-kép olasz, 17. századi munka.

Az oltár mellett álló Ecce Homo fából készült szobor 18. századi. Az ugyancsak itt látható, az egykori, leégett kastély kápolnájából származó, a megfeszített Krisztust ábrázoló festmény szép munka ugyancsak a 18. századból származik.

A szószék a leckeoldal első pillérfalára épült.

A szépen faragott padok, csillárok és falikarok 1864-re készültek el. Az orgona Bécsből származik. A zsinati liturgia szerinti oltárt Szakál Ernő soproni szobrászművész alkotta.

 



A templom környezetében álló képzőművészeti alkotások:

A templom előtt álló, Széchenyi Istvánt ábrázoló, egészalakos bronzszobrot, Strobl Alajos munkáját 1897. szeptember 12-én avatták.

A gránit talapzaton álló szobor felirata az út felőli oldalon MAGYAORSZÁG NEM VOLT / HANEM LESZ .

A templom felőli oldalon, a sziklába vésve olvasható: VASKAPU / AKADÉMIA / LÁNCZHÍD / TISZA SZABÁLYOZÁS. Lent, a talapzaton: A LEGNAGYOBB MAGYARNAK / EMELTE NAGY-CZENK KÖZSÉG KEGYELETE / SOPRON VÁRMEGYE SEGÉLYÉVEL / 1897

Pestis oszlop a Fő téren:
A széles talapzaton Szent Rozália domborműve, a szőlőindás oszlop alján Szent Sebestyén, vele átellenben Szent Flórián szobra állt, ebből ma csak a tartócsonk látható. A felhőkkel párnázott oszlop tetején Szűz Mária, zárt koronával, jobbján a Kisdedet tartja, baljában aranyszínű jogar. Az együttes 1714-ben készült.

Az 1760 körüli Pieta-pillér
csúcsán lévő kereszt alatt a Fájdalmas Anya ismert ábrázolását, a pillér törzsén kínzóeszközöket, létrát, lándzsát, létrát, kelyhet és központi helyen Veronika kendőjét látjuk. A kartusban az emlék renoválásainak dátumát rótták.

A templom közelében álló Nepomuki Szent János szobrot a 18. században alkották.

Irodalom

Csatkai Endre: Sopron környékének (a soproni, csornai, kapuvári járás) műemlékei. = Magyarország műemléki topográfiája II. kötet. Győr-Sopron megye műemlékei I. rész . Szerk.: Dercsényi Dezső. Akadémiai Kiadó, Bp., 1953.

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei I. Dunántúl. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1959.

Kriszt György: Nagycenk. Szent István plébániatemplom. TKM 417. A TKM Egyesület kiadása, h. n. 1992.

Széchenyi emlékek, emlékhelyek. Öá.: Szentkuti Károly, Vértes László. Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület kiadása. Budapest-Nagycenk 1990.

Ybl Ervin: Ybl Miklós. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1956.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc