Az 1474 körül Hentel nevű székesfehérvári polgár által építtetett kápolna a város egyetlen, épségben megmaradt középkori emléke.

A kápolna középkori neve nem ismert, és feltételezhető, hogy azonos azzal a kápolnával, amelyet Kálmáncsehi Domokos építtetett, s amely a középkori bazilikával együtt pusztult el.

A mai kápolnát 1711-1729 között Nádasdy László csanádi püspök, egyúttal székesfehérvári őrkanonok restauráltatta, ekkor került a tetőre a huszártorony.

A gótikus kápolna homlokzata elé a 19. században előcsarnokot húztak, ekkor cserélték fel a főhomlokzaton lévő csúcsíves ablakot a rózsaablakkal. Az 1934-es restaurálás során bontották le az épület hatását és arányait, rontó előcsarnokot, ezáltal szépen érvényesül a későgótikus pálcatagos kapukeret. A püspöki székesegyház felé néző, déli homlokzatán három magas, csúcsíves ablak látható.

A hódoltság alatt is imaházként szolgált, erről tanúskodik a falak ornamentális festése, és a bejárattól balra lévő falon lévő festett felirat maradványa.

A szentély a nyolcszög három oldalával zárul. Az egyhajós templomteret hálóboltozat fedi. A szentélybe a barokk oltárt Nádasdy László püspök állíttatta. Az oltárkép Szent Annát ábrázolja, a képkeret oromzatában Nádasdy címerrel.

A kápolna előtt Kálmáncsehi Domokos humanista prépost szobra áll, Ohmann Béla műve. A székesegyház egykori őrét ábrázoló alak a székesegyházra tekint fel, baljában az első, eredeti Szent Anna kápolna alapítólevelét tartja, jobbját a kápolna makettjén nyugtatja.

Fitz Jenő: Székesfehérvár. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1957

Ikafalvi Diénes Virág (szerk.): Magyarország műemlékjegyzéke I. Országos Műemléki Felügyelőség. Bp., 1990

Rados Jenő: Magyar építészettörténet. Műszaki Könyvkiadó. Bp., 1971