Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Miskolc, Szentháromság ortodox templom

(Borsod megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

Miskolcra a török elől érkeztek soknemzetiségű kereskedők, akik a keleti kereszténységhez tartoztak, s már az 1700-as évek elején templomot építettek Szent Naum tiszteletére a Széchenyi utca egyik polgári házának udvarán. Mivel zömében görög kereskedők voltak, itteni letelepedésük a Kassa és Lengyelország felé irányuló kereskedelmi útvonalnak köszönhető. Másik hányaduk kézművesként élt a városban. Új templomuk építését 1776-ban kezdték el tervezni. Eleinte egy hatalmas, kupolás templom építését tervezték (építész: Johannes Michart), ezt azonban rossz szemmel nézte a zömében protestáns városvezetés. Így a tervezettnél jóval egyszerűbb, kisebb és hagyományosabb templom épült fel 1785 és 1791 között Joann Michael Schajdler tervei és Adami János kőfaragó mester kivitelező munkái alapján. Felépülését az 1782-es engedélyeztetést követően a Helytartótanács 3 éven át tartó adókedvezménye segítette elő. 1944-ben megsérült a harci cselekményrk során, s csak 1955-ben történt meg a helyreállítás.

Az impozáns, 65 méteres, homlokzati toronnyal ellátott, copf templom az egyház udvarán, a kórház, a görög iskola és a parókia által határolt területen áll. A torony alul szélesebb, felfelé összeszűkül. A bejárat felett klasszicizáló timpanon látható. Meanderes oromfalain, illetve a harangház alatti párkány szélein kővázákat látunk, ezeket Johannes Adami Lapicidae faragta. A kapuk kiváló levél- és indadíszítésű kovácsoltvas szerelvényeit miskolci vasművesek készítették. Különösen megragadó 1875-ben készült, karcsú, lendületes sisakja, mely kétpárnatagos, lanternás építmény a tetején az apostoli kettős kereszttel. A kereszttel kapcsolatos, elhíresült történet, hogy az 1875-ös szélvész által ledöntött sisak keresztjére a szerb király ígéretet tett, hogy ajándékként elkészíti a templom számára. Az ajándék azonban csak 1889-ben, egy évvel a sisak elkészülte után érkezett meg, késve, így nem ez a kereszt került a torony csúcsára, hanem a pár évtizeddel később, 1911-ben elkészült Búza téri görög katolikus templom kapta meg, ma is annak tornyát díszíti. A templom körül későbarokk és klasszicista sírkövek láthatók szétszórva, illetve a nyugati homlokzat előtt. A bejárati szemöldöktimpanon alatt görög nyelvű táblát olvasunk, melyet felszentelésekor helyeztek el, felirata: "Ezen Szentháromság templom alapköve letétetett 1785. évben II. József császár és magyar király uralkodása idején. Befejeztetett 1806-ban II. Ferenc császár és magyar király idejében. Építették a macedóniai és görög kereskedők." A tábla fölötti timpanonban istenszem-motívum látható. Az oldalsó bejárat fölötti tábla: "Az élő Istennek templomát emelték az igaz hitű keresztények" (az ortodox szó igaz hitet jelent). Az északi és a déli homlokzat ablakai kosárívesek.

Belseje az ortodox templomoknál megszokott három szakaszra tagolódik, mely kezdődik a pronaosszal, vagyis a nők helyével, a naosszal, a tulajdonképpeni hajóval, ahol csak férfiak foglalhatnak helyet és a szentéllyel, melynek oltára csupán istentiszteleteken látható a középső un. cári kapu megnyitásával. A pronaosz fölött húzódó karzat két pilléren nyugszik, középen ívesen előrenyúlik a szentély irányában, mellvédje copf stílusú.

A szószéken az ortodox egyház kétfejű, jogart tartó kétfejű pelikánt ábrázoló címere látható, kiegészülve a magyar címerrel. Ez kifejezi a görögök hazánk iránti szeretetét, ragaszkodását. A hajóban kapott elhelyezést az ún. Fekete Mária szentkép, melyet II. Katalin cárnőtől kapott az egyházközség korábbi temploma, onnan hozták át a későbbiek során. A kegykép Ahtirszkaja Istenszülőt ábrázolja. A falak mentén a szép faragású támaszkodószékek sorakoznak.

Az épület híres alkotása a 16 méter magas, impozáns szentélyrekesztő képfal, mely a teljes belmagasságot kitölti. A hazai ikonosztázok legmagasabb alkotása rejlik ezen látszólag hagyományos kiképzésű templomban. A képfal aranyozott, indás ornamentikával ellátott faállványzatát Jankovits Miklós szerémségi származású, egri mester készítette, a képek többségét Anton Kuchelmeister osztrák festőművész, négy képet pedig Fedoszij Janinka ukrán festő készített. A legalsó, alacsonyabb sorban ószövetségi történeteket láthatunk. A középső cári kapu bal oldalán az Istenszülő Szűz Mária, jobbra az áldó Jézus alakja látható. Ugyanebben a sorban az egyházközség kedvelt szentjei kaptak helyet, így Szent Naum, a korábbi templom védőszentje és Keresztelő Szent János is (az eddig felsorolt négy kép Fedoszij Janinka munkája). A következő két képsor (összesen 16 kép) Jézus életének egy-egy mozzanatát vetíti elénk. A cári kapu és az oltár fölött, a fókuszpontban az oltári szentségben megújuló megfeszített Krisztus látható a négy evangelista jelképével, két oldalán Mária és János alakja. A kereszt alatt az istenszem-motívum tűnik elő. A fölső két körben az apostolok és ószövetségi próféták próféták, illetve vértanúk képeit láthatjuk.

Eredeti három harangja közül csak egy maradt meg az I. világháború után. Pótlásuk nem történt meg, így ma is ez a 400 kg-os, Hiltzer Ignácz műhelyében Bécsújhelyen készült, 19. század második feléből való harang szól ma is a templom tornyából. A harang a toronylépcsők rossz állapota miatt megközelíthetetlen.

A templom melletti, egykori iskola épületében nyílt meg 1986-ban a Magyar Ortodox Egyházi Múzeum, hazánk leggazdagabb ortodox gyűjteménye, kilenc egyházközség egyházművészeti tárgyai találhatóak meg az épültben. Nyitvatarás: Április 30-tól október 31-ig: K-Szo 10-18; november 1-től március 31-ig: K-Szo 9-16

Irodalom:

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1.-2. kötet, 1994-95

Méhes László: Miskolc várostörténeti kalauz, 2003

Dr. Csorba Zoltán: Miskolc, 1967

http://www.vendegvaro.hu/

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc