Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Miskolc, belvárosi Nagyboldogasszony görög katolikus templom


(Borsod megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

Miskolcra és a környékbeli falvakba, városokba a 18. század első felében számottevő, ruszin és szlovák származású görög katolikus lakosságot telepítettek be. Számuk az idők folyamán lassú növekedésnek indult. Az 1800-as évek elején az eperjesi görög katolikus püspök kérelemmel járult a város elé templomuk mielőbbi felépülése érdekében, de a kérelem nem érkezett meg a címzetthez. A miskolciak továbbra is Görömbölyre jártak templomba. A 19. század végén született döntés a miskolci görög katolikus egyházközség létesítéséről, amit elősegített a felekezet nagyarányú terjedése, illetve az, hogy az itt állomásozó honvéd gyalogezred katonái közül sokan görög katolikusok volt. 1900. augusztus 20. az önállósulás dátuma. Az istentiszteleteket kezdetben a parókia imatermében, majd a minoriták templomában tartották. Tíz évnek kellett eltelnie, míg 1910. május 22-én elhelyezték a templom alapkövet, és 1911. szeptember 15-én pedig elérkezett az ünnepélyes felszentelés tízezer ember jelenlétében. Telkét Miskolc város adományozta.

A Búza tér nyüzsgő forgatagában megbúvó, impozáns templom Galter János építész tervei szerint készült, kivitelezője Hricz József volt. Jellegében-hangulatában a bizánci és a nyugati stílusvilágot ötvözi. Tömegében főhangsúlyt a vaskos tornyok kapnak. A két lépcsőtorony téglalap alaprajzú, s azokat gúla fedi. A középső, jelzésszerűen előrelépő főtorony a harangoknak ad helyet. A toronyablakok a harangház-ablak kivételével téglalap alakúak, azok elrendezése a két lépcsőtornyon aszimmetrikus. A sisak alatti főpárkány az órakörök fölött háromszögű oromzattal záródik. Hegyes süvege hatszög alaprajzú, a tetején lévő kettős keresztet a miskolci ortodox egyházközségtől kapták, annak templomához készült. Ugyanis 1888-ban a szerb királytól toronygömböt és kettős keresztet kapott az ortodox templom az 1875-ben leégett és megsemmisült toronycsúcs helyett. Az ajándék azonban elkésett, sokáig nem tudták felhasználni, s a 20. század elején a görög katolikus templom kapta meg szép, ökumenikus gesztusként. A hajó a főhomlokzathoz képest lényegesen egyszerűbb kialakítású, ablakai félkörívesek. Támpillérei lefelé szélesednek. Teteje palával fedett. Alaprajza latinkereszt formájú. A kereszthajó a főhajónál némileg alacsonyabb.

Egyhajós belső terének végén gazdagon díszített, 19 képből álló ikonosztázion áll. A képfalat 1912-ben ismeretlen mester készítette. Kialakítása különleges. A szentélyben folyó cselekményt az egész hajóban látni lehet, így az oltárt, a mögötte lévő képet és följebb, a képek alatti áttörés által a baldachint is. Az ikonosztáz fölött a diadalíven szentek hódolnak az Istenszülő Szűz Máriának, aki ölében tartja a Kisdedet. A templombelsőt hagyományos, hevederívekkel elválasztott háromszakaszos csehsüveg boltozat fedi. A hajó díszítése egyszerű, néhol szecessziós virágminták jelennek meg.

Három harangja van, melyek közül csak a legnagyobb egyidős a templommal. A pócsi Boldogasszony tiszteletére szentelt 920 kg-os, 114 cm alsó átmérőjű nagyharangot Seltenhofer Frigyes fiai öntötték 1912-ben. A Remete Szent Antal harang 270 kg-os, 80 cm alsó átmérőjű, a budapesti Ecclesia Harangművek öntötte 1926-ban. A három közül a legkisebb a 100 kg-os, 59 cm alsó átmérővel rendelkező lélekharang. A templomszentelési ünnepen négy harangot szenteltek. Ezek közül a 640 kg-os, Keresztelő Szt János tiszteletére szentelt; az 522 kg-os, Szent Miklós tiszteletére szentelt és a 262 kg-os, Remete Szent Antal tiszteletére szentelt harangokat elrekvirálták az I. világháború során.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc