Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Csorna, Szent Antal temetőkápolna

(Győr-Moson-Sopron megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

A nagyközség első temetője az 1790-ben leégett Szent Ilona templom vélelmezett helyének közelében, a jelenlegi Jézus Szíve plébánia körül lehetett. Az egyre nagyobbodó település központi helye azonban nem bizonyult megfelelőnek és elégségesnek, ezért a mai Szent Antal temetőt nyitották meg. A 18. század végén már ott temetkeztek, máig fennmaradt a temetőkápolna mellett álló ódon feszület, kőbe vésett írása szerint "Ezen képet csináltotta két részrül Csorna mezőváros 1799".

A település lélekszáma 1880-ban már öt és félezret számlál, a temető területe kevésnek bizonyul. A századfordulón a község északi részén jókora részt hasítanak ki a községi mezőségből. Itt létesült az Őrangyal-, köznevén új temető. A Szent Antal temető a gazdasági élet fellendülésével, mindinkább beékelődik a község fejlődésébe, útját állja a terjeszkedésnek.

Ezeket a gondolatokat terjesztette elő az egyházközségi képviselőtestület 1940 tavaszi ülésén dr. Kokas Lajos, a helyi kórház igazgatója, egészségügyi főtanácsos. Nézete szerint, ahogyan az elődök megváltoztatták addigi temetőjük helyét, a "Szent Antal temetőt is az élet szolgálatába kell állítani".

A nagy felháborodást és tiltakozást kiváltó érvelése nem jelentett kevesebbet, mint a temető megszüntetését. Javaslata szerint a mintegy öt kat. holdnyi területen harminc darab 160 négyszögöles házhely beépítésére lenne mód.

A község lakossága azonban ellenállt. Népszavazás kiírása nélkül is ragaszkodott régi temetőjéhez, okos érveléssel rámutattak, hogy a temető közelében lévő téglagyár a további területi fejlesztést amúgy sem tenné lehetővé, de még ha betelne is a temető, maradjon meg kegyeleti helyként. Így történt.

A kápolna építéstörténete feltáratlan. Felszentelésére, vagy megáldására nincs adatunk. A közelmúltban megújított neogótikus épület érdekessége a bejáratot övező dúsan tagozott párkány alatti 2-2 herma. Szárnyasoltára ugyancsak neogótikus, középütt Páduai Szent Antal, szélről Szent Péter és Szent Pál szobra.

A temető egyik nevezetessége a csornai csatában (1849. június 13) elesett honvédek és Franz von Wyss osztrák tábornok sírjele.

Ritkaságnak számít az 1919-es kommün ellen szervezkedő csornai- és környékbeli, Szamuely Tibor parancsára kivégzett civil lakosai emlékére 1925-ben emelt síremlék, amelyet 1957-ben súlyosan megrongáltak, 1992-ben helyreállítottak. A szentmargitbányai kőből készült keretbe foglalt, márványba faragott, az áldozatokat és a hóhért élethűen ábrázolt jelenetet 1948-tól vakolt téglából emelt falazat takarta. Az emlékművet Albert Andor győri szobrászművész tervezte és faragta. A kivégzetteket Isten angyala védi jobbjával, és őket a mennyországba vezérli. A kerub lábánál Németh Lajos fekszik, akit agyonlövése előtt súlyosan bántalmaztak. A dombormű jobb oldalán látható az önkéntes hóhér, Marton Vencel Guno 26 éves, katolikus artista képmása, amint hurkot formál az akasztófa-kötélből. Az áldozatok: Akóts Gyula gőzmalom tulajdonos, Laffer Lajos vaskereskedő, Tarcsai István gazdálkodó, ifj. Németh Gyula farádi gazdálkodó, Glaser Ferenc földszigeti földbérlő, Pozsgai Bálint rábacsanaki gazdálkodó, Takács Ferenc tartalékos hadnagy, volt szeminarista.

Irodalom

Élő Pál (szerk.): Csornai egyházközségi értesítő 1940/28., 29. (K. n.) Csorna, 1940.

Gál Zoltán: Csorna iskolái, értékei, nevezetességei. Szerzői kiadás. Győr, 1994.

Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. A szerzői, III. kiadás facsimiléje. Szegedi nyomda, 1993.

Vörös Könyv 1919. (Szerk.: Gerencsér Miklós). Antológia Kiadó. Lakitelek, 1993.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc