Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


Csorna, Jézus Szíve plébániatemplom

(Győr-Moson-Sopron megye)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Története

A csornai, ősi, Szent Ilonáról nevezett plébániatemplomot először egy, a győri káptalan által 1281-ben kiállított végrendelet említi. Egy másik középkori adat 1310-ből származik, amikor is egy kölcsön-ügylet kapcsán a kölcsönvevőt Imre csornai pap képviseli. A csornai egyházlátogatások (canonica visitatio) dokumentációi rendre beszámolnak a templom felszereltségéről, állapotáról. Az 1659. évi tatarozást követően az épület pusztulásnak indul: az "eső a famennyezeten keresztül befolyik" (1696), a harangtorony az összeomláshoz közel áll (1714). A hercegi levéltár adatai szerint 1787-ben a kegyúr Esterházy herceg a templomot kibővítve újjá szándékozott építtetni, akaratát azonban az 1790. június 25-i, gyújtogatás következtében keletkezett tűzvész meghiúsította. A megelőző nagy szárazság, a hirtelen keletkezett szélvihar siettette a pusztítást. Leégett 270 ház, a premontrei konvent cseréptetős "igen magas és előkelő épülete, temploma a kisebbik toronnyal". De megsemmisült a Szent Ilona templom is, a plébániaépülettel együtt, annak "minden elgondolható tartozékaival, berendezésével, tehát az összes anyakönyvek és templomi számadások is"- ahogyan olvasható a korabeli feljegyzésben.

A tűzvészt követően a templomát vesztett egyházközség a II. József által feloszlatott premontrei szerzetesrend ugyancsak kiégett majd rendbe hozott templomában tartotta istentiszteleteit. Amikor Ferenc király 1802-ben visszahelyezte a Rendet jogaiba és székházába, kezdetét vette a vita a hercegi hitbizomány és a Rend között a szerzetesi templom közös használatáról.

A győri megyéspüspök 1927-ben Wagner Mihály szemináriumi lelkiigazgatót kifejezetten abból a célból helyezte Csornára plébánosnak, hogy vigye dűlőre a templomépítés ügyét. Az egyházközségi képviselőtestület rendkívüli közgyűlésén határozatában kimondta: a plébániatemplom felépítését tovább elodázni már nem lehet; felkéri a kegyurat, herceg Esterházy Pált, "tegye emlékezetessé nevét a későbbi századok előtt is" a templom felépítésével, ugyancsak felkéri a megyéspüspököt, "tegye magáévá a határozatot, és személyesen támogassa a kérelmet".

A herceg a templomépítés költségeit csak néhai édesapja 1911-ben körvonalazott elkötelezettsége erejéig lett volna hajlandó fedezni, de hivatkozott a hitbizomány megnövekedett terheire is.

Wagner Mihály plébános hivatástudatára, elszántságára mi sem volt jellemzőbb, mint a herceghez intézett előterjesztése. Ebben kifejti, hogy a tűzvész óta eltelt 140 év alatt a hercegi birtok értéke és jövedelmezősége nőtt, a herceg a templom építéséhez szükséges tőkét kamatos kamataival együtt használta, de nem volt kiadása a templom fenntartására sem, és ez a megtakarítás ugyancsak tekintélyes összeget tenne ki. A herceg titkára a plébánosi előterjesztést a következő szavakkal minősítette: "Mindnyájunknak elállt a lélegzete, amikor a kérvényt elolvastuk, de Őhercegsége mégsem teheti meg azt, hogy a premontreiektől kérelmezze a templom használatának átengedését."

A hitbizomány és az egyházközség közti vita, melyben mindkét fél nagy elszántságot tanúsított, tovább zajlott. Jogi érveket vetettek be a kegyuraság intézményének megléte illetve cáfolata érdekében. Fordulatot hozott az ügyben, hogy Wagner Mihály a herceget kegyúri kötelezettségének nem teljesítése miatt a csornai főszolgabíróságnál bepanaszolta, közigazgatási bíróság elé megidéztette 1929. január 28-i határnappal. A tárgyalásokon a herceg megbízottjai mindent elkövettek, hogy uruk mentesüljön a templomépítés terheitől, de a plébános minden erre irányuló érvet visszavert. A felek "végül kinyilvánították a békés megegyezésre vonatkozó hajlandóságukat", ami csak szóvirág maradt a hitbizomány részéről. Nem is lehetett komoly a megegyezési szándék, minthogy a herceg megbízottjai konzekvensen kétségbe vonták a kegyúri kötelezettséget, részengedményeik csak csekély hozzájárulást jelentettek volna a költségekhez. A vita második szakasza a juttatandó építési telek kijelölése és megszerzése körül zajlott. Jellemző, hogy a végleges megállapodást a hitbizomány és az egyházközségi képviselőtestület megbízottjai csak 1936. május 13-án írták alá. A megállapodás lényege, hogy a hitbizomány 150 ezer aranypengővel hozzájárul a plébániatemplom felépítéséhez és 40 kat. hold szántóföldet adományoz a kegyúri terhek örök időkre szóló megváltása fejében.

Az egyházközségi képviselő testület 1935. december 4-én közzétette tervpályázati hirdetményét, amely részletekbe menően megszabja az építendő templommal kapcsolatos funkcionális kikötéseket, közli az építkezés tervezett összegét, előírja a benyújtandó tervlapok számát és típusát. Figyelemre méltó, hogy a leendő templom építészeti stílusára vonatkozóan tiszteletben tartotta az alkotói szellemi szabadságot.

A megadott határidőre, 1936. február 1-jére ötven jeligés pályaterv érkezett, amelyet a két nappal később összeült bírálóbizottság vizsgált meg. Két pályamunkát azonnal kizártak. A bírálati jegyzőkönyv a bizottság alapos, mindenre kiterjedő munkájáról tanúskodik. Három díjat osztottak ki, (1.500.-, 800.- és 500.- P) a nyertes a második díjas, 37. számú, "Páduai Szent Antal" jeligéjű, Körmendy Nándor fővárosi építészmérnök terve lett, szavazategyenlőséggel, plébános-elnöki döntéssel. Kiírták a kivitelezési versenytárgyalást, ennek egyik feltétele volt, hogy a munkálatokba be kell vonni a helyi iparosokat.

1936 márciusában jelölték ki a templom helyét a talajvizsgálatokat követően, szerződést kötöttek a tervezővel, a műszaki ellenőrrel és a jelentkező gyors, azonnali döntéseket igénylő ügyek intézésére építőbizottság alakult. A győri építőmester, Schiel Vince hozzájárult, hogy az építési feltételek pontos betartására, a sikeres műszaki átadásig a kivitelezési főösszegből 10 %-ot visszatartson a megbízó. Az építkezés gyors ütemben haladt, az első kapavágást követően (1936. augusztus 17) néhány hónap elteltével a főhajó szerkezete is készen állt, a szentély fala tekintélyesen emelkedett a magasba. Az alapkő ünnepélyes letételére november 1-én került sor a megyés püspök, a kegyúr (alacsony rangú) képviselője, a premontrei rend prépostja és kanonokjai, a tervező és kivitelező valamint az egyházi és községi képviselőtestület jelenlétében. A püspök megszentelte a leendő főoltár helyét, a templom falait kívül és belül. Szabó István felolvasta az alapkőbe kerülő, kutyabőrre (!) írt okiratot. Breyer István püspök a leendő főoltár helyén elkészített ideiglenes oltárnál szentmisét mondott.

Időközben 1937 szeptemberében főpásztora Wagner Mihály plébánost visszahívta Győrbe, és az egyházközség plébánosául Élő Pált nevezte ki.

1938. február 7-én felhelyezték a templom tornyaira a kereszteket, amelyeket Steiner Miklós premontrei prépost szentelt meg. 1938. június 9-én, a premontrei templomból körmenet indult az épülő templom előtt elhelyezett három harang szentelésére. Ünnepi szentbeszédet az építkezés elindítója, Wagner Mihály tartott, a harangokat Breyer István megyés püspök konszekrálta. Eredetileg négy harang beszerzését tervezték, közülük a legnagyobb, az 1380 kg súlyú nagyharang a háborús- és azt követő idők viszontagságai miatt sohasem szólalt meg. A középső, Szent István nevét viselő, 680 -kg-os harangon az Államalapító képe mellett a következő felirat szerepel:

A BUDAPESTI 34-IK EUCHARISZITKUS VILÁGKONGRESSZUSNAK ÉS A 900 ÉVES SZENT ISTVÁN JUBILEUMNAK EMLÉKÉRE AJÁNDÉKOZTA A 25 ÉVES JUBILEUMÁT ÜNNEPLŐ CSORNAI HITELSZÖVETKEZET, MINT AZ O. K. H. TAGJA. CSORNA, 1938. JÚNIUS 9. HOL VAGY ISTVÁN KIRÁLY, TÉGED MAGYAR KÍVÁN, GYÁSZOS ÖLTÖZETBEN TEELŐTTED SÍRVÁN.

A második, 350-kg-os harangot Szent Antal, Csorna védőszentje tiszteletére szentelődött. Erre a szent képmása és a következő felirat került:

A DICSŐSÉGES ÉS CSODATÉVŐ SZENT ANTALNAK, CSORNA KÖZSÉG VÉDŐSZENTJÉNEK TISZTELETÉRE AJÁNDÉKOZTA A 25 ÉVES JUBILEUMÁT ÜNNEPLŐ CSORNAI HITELSZÖVETKEZET, MINT AZ O. K. H. TAGJA.

A 180 kg-ot nyomó lélekharangra a feltámadt Krisztus képe került. A harang anyagi fedezete a szenteléskor még hiányzott. A harangérc kilogrammonként 3.70, a vasállvány és a harangok vaskoronája 0.70 pengőbe került. A harangöntést a budapesti Szlezák cég végezte. Minthogy a harangokat az egyházközség ajándékként kapta, mindenkinek egyformán, külön díjazás nélkül kondultak meg a későbbi időkben. A harangokat nem a tornyokban, hanem a két torony közti harangházban függesztették fel.

A templom felszentelésére 1938. november 13-án került sor, nagyszabású ünnepség keretében. A főoltárt Breyer István győri, a déli oratórium oltárát Grősz József szombathelyi megyéspüspök, az északi oratóriumét Steiner Miklós premontrei prépost szentelte fel. Az ünnepi szentmisét Wagner Mihály győri kanonok mutatta be. Az egyházmegye püspöke a főoltár menzájába Auxilius, Castus és Pia szent vértanúk ereklyéit három tömjénszemcsével együtt kis fémdobozban helyezte el. A megyéspüspök levélben mondott köszönetet Esterházy Pál hercegnek, minthogy a kegyúr a templomszentelésen is csak képviseltette magát, de nem mulasztotta el háláját kifejezni a premontrei rendnek sem, amiért 148 éven keresztül nyújtott szeretetszolgálatot a csornai plébánia papjainak és híveinek.

1945-ben a visszavonuló csapatok egy magyar katonája parancsot kapott a templom közelében lévő, (azóta már lebontott) hatalmas magtár felrobbantására, de a robbantás elmaradt. A front viszonylag nagyobb kártétel nélkül vonult át a templom fölött. (A harc Csorna bevételéért 1945. március 28-án befejeződött). A déli oratórium és a szentély déli fala repülőgépből géppuska-sorozatot kapott, a sekrestye lezárt ajtaját géppisztollyal szétlőtték. .Elvitték az összes gyertyát és a templomi ruhák nagy részét. Amikor az elesettek ideiglenes sírjait felbontották, hogy közös sírba helyezzék őket, a vörös hadsereg katonáit piros miseruhákkal letakarva találták. A község elfoglaláskor egy szovjet katona templomi palástba öltözve lovagolt az utcákon.

Leírása

A neves egyházi művészettörténész szerint a liturgikus és gyakorlati lelkipásztori igények kielégítésében új templomépítészetünk csúcsteljesítménye a csornai templom. Nagysága eléri azt a felső határt, amely a lelkipásztorkodás számára még kihasználható. (Hossza hatvan, legnagyobb szélessége harminc méter, belső alapterülete 1500 négyzetméter, a tornyok magassága 37 méter).

A templom sima, tagolatlan mértani idomokból áll, szerkezete világos, áttekinthető.

A két monumentális, tagolatlan torony által közrefogott, kétszer három, félkörívű ablak mögött húzódik a harangház. Feljárata a déli oldalról nyílik. A templom keleti főhomlokzatán a 2 + 3 + 2 tengelyű, félköríves záródású szabad nyílás vezet az ugyancsak nyitott előcsarnokhoz, azon át három, kétszárnyú tölgyfaajtón át újabb, de zárt előcsarnokba jutunk, ebből pedig osztott üvegezésű ajtók vezetnek a hajóba. A középső három nyílás fölötti mezőt mészkőlapokkal burkolták, a nyílásokat függőleges reliefek szegélyezik, rajtuk keretben féldomborművű keresztény jelképek és ornamentikák, Ohmann Béla szobrászművész alkotásai.

A főhomlokzat teljes szélességét az orgonakarzat magasságában erkélynek képezték ki. A déli oldalon az eleve imádkozó helyként kialakított nagyméretű nyitott fülkében létesítette az egyházközség 1990-ben a helység második világháborúban elpusztult lakosainak emlékhelyét. A 142 áldozat neve között olvashatjuk a köztiszteletnek örvendő, zsidó vallású orvos, dr. Neumann Józsefét, aki útban Auschwitz-Birkenau felé, még hazai területen hunyt el. Ugyancsak megörökítették az alig tizenötéves, vétlen, Ifj. Martincsevics Lajos nevét, őt egy szovjet katona lőtte agyon. A nyugati oldal fél-nyeregtetős épületrészéből a sekrestyébe és a közösségi helyiségekbe nyíló bejárat nincs használatban.

A templom befogadóképessége meghaladja a legtöbb székesegyházunkét (550 ülő-, 1500-1800 állóhely). A csaknem négyzetet alkotó öthajós terének minden pontjáról jól lehet követni a szertartásokat. Az egészen alacsony szélső hajók közül emelkedik ki a három középső hajó csarnoka, amelynek szélessége azonos a szentélyével. Az északi és déli oldalhajók közepén keskeny ablakokkal áttört falú, félköríves kápolnával kapnak hangsúlyt. Ezek eredetileg a szentsír-oltár és a keresztkút befogadására szolgáltak volna, de végül Lisieuxi Kis Szent Teréz (déli oldal) és Páduai Szent Antal (északi oldal) szobraival ékesített oltárokat állítottak fel.

A közel azonos hosszúsági és szélességi méretekkel bíró 16 méter magas szentély impozáns látványt nyújt. A főhajó szintjénél hat lépcsővel magasabban helyezkedik el, a tető felől, a hajóból nem látható ablakokból felfokozott világítást kap. A keleti homlokzaton kialakított hatalmas körablakot - minthogy tervezett művészi kifestése 1963-ig nem készült el -, ráncolt, khaki színű függöny takarta. A szentélyhez egy-egy üvegfalú oratórium kapcsolódik, oltárokkal. Az oratóriumokból a sekrestye-folyosóra és a szentélyre nyílnak ajtók.

A szentély 12 méter széles és 16 méterre magasodó nyugati zárófala a templom felszentelésekor még dísztelen volt. Minthogy az oltárhoz nem terveztek retablót, szabadon áll a szentélyben. Az építtető plébános, Élő Pál megbízást adott Szőnyi István festőművésznek a szentély és a két oratórium kifestésére. A művész az északi oratórium freskótervét, a Szent Család menekülését Egyiptomból be is mutatta. Közben az anyagiak összpontosítására, a szentély-kifestés prioritására hivatkozva a megbízó visszavonta a megbízást, az oratórium oltára fölé végül Krasznai Krausz Lajos Szent József szobra került.

Az 1941-ben megrendezett Magyar egyházművészeti kiállításon Aba Novák Vilmos festőművész bemutatta a templom szentélyébe készített freskótervének tempera-változatát, Jézus szent szíve címmel, de a kivitelezésre nem kapott megbízást.

Nagy Sándor, Gödöllőn honos festőművész 1942-ben az Országos Egyházművészeti Tanácsnak benyújtotta freskótervét, amelyet mind a Tanács, mind a megyéspüspök elfogadott. Élő Pál a művésszel 1942 júniusában kötött szerződést, mely szerint hat részletben összesen 11700.- aranypengő tiszteletdíjat fizet ki az elkészített munkáért. Az összeg magában foglalta a tervek, kartonok elkészítésének és a festékanyag beszerzésének költségeit. Az állványozás, a vakolás és az ahhoz szükséges anyagköltség a megbízót terhelte. A művész két év felelősséget vállalt a freskó tartósságáért.

A freskó-triptichon tárgya a plébánosi magbízást tükrözi: A középmező Krisztus Király országát ábrázolja, amint az Úr, angyalai között, dicsfénnyel övezve, a római Szent Péter templom szentélyében megjelenik. Balról Szent Sebestyén, Szent Pál apostol, Keresztelő Szent János, jobbról Szent Imre, Szent István, Árpád-házi Szent Erzsébet, és Árpád-házi Boldog Margit imádja az Eucharisztiát. A mező alsó felületén a pápa szentmisét mutat be, főpapok körében.

A középrészből enyhén kiülő bal- és jobb oldali felületen az apostolok csoportját ábrázolta a művész, köztük Júdást, nyakában kötéllel. Kissé lejjebb, Szent Norbert, a premontrei rend megalapítója adorál, alakja nyilván hálából, a csornai Rend iránti tiszteletből került az oltárképre, hiszen közel másfél évszázadon engedték át templomukat az egyházközségnek. A csoportban láthatjuk még Szent Györgyöt, Szent Domonkost és Szent Ferencet. A freskó alsó mezője eredetileg körmenetet mutatott volna be, helyette templomi jelenetet látunk, akkor élt személyek ábrázolásával.

A jobb oldali apostol-csoport alatt Szent Cecília meglehetősen szecessziós ábrázolása, előtte a Szent Kereszt megtalálója, Szent Ilona császárné, Csorna elpusztult plébániatemplomának tituláris szentje látható. Az alsó hányadban Liszt Ferenc dirigálja a zenekart, mellyel a zeneszerző és Sopron vármegye kapcsolatát örökítette meg a művész.

A szentély freskóját 1943. október 31-én szentelte fel dr. Simonffy Jenő premontrei prépost, akinek ez volt első főpapi ténykedése.

A tömb-alakú főoltár menzája egyetlen márvány-darabból készült, a menza talapzatának közepére, a tabernákulum tengelyébe a klasszikus módon ábrázolt Agnus Dei féldomborműve került. A nemesen megmunkált tabernákulum ajtajára - Ohmann Béla műveként - a fél-alakban ábrázolt Megváltót látjuk, bal kezében monstranciával, felette az IHS jelzésű Szent Ostyával. Jobbját áldón emeli. A dicsfényt EGO SUM PANIS VITAE betűcsoport övezi. A talapzat pilléren EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE felirat került.


A zsinati-liturgiai reform következtében ma az alacsony posztamensen álló, két, vaskos, márványlapokkal burkolt pillérű asztal-oltár, a Mária oratórium korábbi oltára áll, szembenéző főoltárként. A hívek felől nézve, a bal pilléren a következő véset olvasható: EZ AZ ÉN TESTEM MELY ÉRTETEK ADATIK, EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE. A jobb pillér felirata: EZ AZ ÉN VÉREM AZ ÚJ SZÖVETSÉGE MELY SOKAKÉRT KIONTATIK A BŰNÖK BOCSÁNATÁRA. A pillérek szélesebb homlokzatát burkoló márványlapon kenyeret és halakat illetve szőlőfürtöt és búzakalászt ábrázolt a művész.

A szentély átrendezése, az oltár áthelyezése maga után vonta a Mária-oratórium szentélyének módosítását, amely itt kevésbé sikeres. Megváltozott, felbillent az oratórium terének aránya, az új oltár mérete nem illik a térbe. A korábban konzolra helyezett Rózsafüzér Királynője szobrot a tervező (Janik Lászlóné Flamm Mária szobrászművész, 1943-ban) tudatosan komponálta a térbe, a fal elé simuló oltár fölé. A korábban világos, egyszínű háttér előtt jól érvényesült a szobor, ez a hatás a felújítás során színes kifestést (1953) kapott oratóriumban megszűnt. (Összehasonlításul elég, ha betekintünk a Szent József oratóriumba, a hol a nyugodt, kiegyensúlyozott összkép a templom felszentelése óta változatlan). Az oratórium oltárának menzájáról leemelt tabernákulum (Ohmann Béla műve), amelynek ajtaján az Angyali üdvözlet látható, és AZ IGE TESTTÉ LŐN felirat olvasható, a déli fal sarkába került. A templom felszentelésének 50. évfordulójára készült el az oratórium öt színes ablaka, Kákonyi Asztrik ferences festőművész tervei alapján Mohay Attila budapesti üvegfestő iparművész alkotása.

A jobb oldali, északi Szent József oratórium asztaloltárának posztamensén áll a névadó szent szobra, Krasznai Krausz Lajos műve. A félkörös oldalkápolnák oltáraihoz hasonlóan ezen az oltáron sincs tabernákulum. Az elhagyatott benyomást keltő oratóriumnak mintha eleve kevésbé fontos szerepet szánt volna az építtető plébános. A szépen megmunkált oltár menzáját tartó pillérekre (nehezen olvasható) feliratokat helyezett el a művész. A bal pillér szövege: MINT PÁLMAFA AZ IGAZ ÜGY VIRUL MINT LIBANONI CÉDRUS BÜSZKÉN A MAGASBA NYÚL - a jobb oldalié: ELÜLTETVEK (sic!) AZ ÚRNAK CSARNOKÁBA ISTEN HÁZÁBA SARJADOZNAK ŐK. A pilléreket búzakalászok, szőlőfürtök, kenyér és hal ábrázolása díszíti.

A templomszentelést követő években készült el a két szokatlanul nagyméretű, a kórus alatt felállított szenteltvíz-tartó. Az evangéliumi oldalon álló felirata: A CSORNAI RÓM. KATH. LEGÉNYEGYLET AJÁNDÉKA 1940. A lecke-oldalié: POLGÁRLÁNYOK KONGREGÁCIÓJÁNAK AJÁNDÉKA 1940.

A keresztelőkút (Ohmann Béla műve) több áthelyezés után jelenleg az északi mellékhajóban, meglehetősen esetleges helyen áll. Közelében látható Jakobey Károly festőművész Nepomuki Szent Jánost ábrázoló, néhány éve restaurált festménye, amely az 1970-es években lebontott, az Andrássy út torkolatába épített kápolna oltárának képe volt.

A templombelső 1952 őszén megkezdett átalakítása során - mint már említettük-módosították a főhajó színét is, az eredeti fehérről almazöldre. Új keresztutat létesítettek: Samodai József festőművész grafikus, vonalas jellegű megoldást választott. Ugyancsak Samodai műve a szószék mellvédjén látható a négy Evangélista attribútumaival együtt (1954). Egy évvel később készítette el az orgonakarzat homlokzatának azonos technikájú, muzsikáló angyalokat ábrázoló képsorozatot.

A keleti homlokzat hatalmas körablakának üvegfestményét, amely a Szentháromság üdvtörténetét ábrázolja, Kontuly Béláné készítette, és Rozsály Menyhért püspöki helynök 1963-ban áldotta meg.

Az orgonát 1942-ben építette a pécsi Angster gyár, Op. 1242. számú műdarabjaként. A háborús viszonyok pénzhiánya miatt a hárommanuális orgona sípjai csak kétmanuális változatban készültek el, a teljes értékű orgona bemutatására csak 1971-ben, legújabb nagyjavítására 2007-ben került sor.

A templom főhomlokzata elé 2001-ben helyezték át a helység egyik műemlékét, az 1780-ban készült és 2001 tavaszán helyreállított (restaurátor: Árpási Tamás) Mária-oszlopot. A magas, vájatolt oszlopon Mária ül, a talapzaton Szent Flórián, Szent Donát és Szent Sebestyén áll.

Az egykori Szent Ilona- és a mai Jézus szíve plébániatemplom plébánosai:

1281: János
1659: Szakali Ferenc
1718: Szendrey N.
1719: Szömörey Miklós
1721: Masits Mihály
1742: Áts Mihály
1758: Horváth János
1760: Mórocz János
1766: Serfőző János
1768: Zatoroczky András
1780: Simon Péter
1805: Hodich György
1826: Borbély György
1853: Hajós János
1863: Réffy András
1873: Németh József
1887: Poller Endre
1919: Bilovits István
1921: Wagner Mihály
1937: Élő Pál
1945: Nagy Sándor
1946: Fodor Pál
1958: Medgyessy Ottó
1971: dr. Lőrincz Imre
1988: Szalay Ferenc
1999- Németh László

A templom búcsúját Jézus Szíve ünnepén, az Úrnapját követő pénteken tartja.



Irodalom
Csóka Gáspár: A Győri Egyházmegye története a középkorban. =Kiss Tamás (szerk.): A Győri Egyházmegye ezer éve. Győr, 2000

Élő Pál: Csorna története I. rész. A legrégibb időktől 1542-ig. Csorna, 1942.

Élő Pál (szerk.): Csornai egyházközségi értesítő 1937-1945. Csorna

Élő Pál (szerk.): Rábaközi kalendárium az Úr 1939. esztendejére. É. n. [1938.], h. n. [Csorna]

Magyar Egyházművészeti Kiállítás az országos Egyházművészeti Tanács rendezésében. Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület 1941. február 13 - március 2. Bp., 1941.

Lőrincz Imre: A Rábaközi Főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1959-ből. =Arrabona 16. Győr, 1974

Lőrincz Imre: A csornai Jézus Szíve plébániatemplom története. Kézirat [Csorna] 1988.

Perger Gyula: "… Félelemmel és aggodalommal…" Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945. Győr, 2005.

Szalay Tibor: Szt. Ilona templom. Kézirat H. n [Csorna], é. n.

Varga Imre: A Győri Székesegyházi Főesperesség egyházlátogatási jegyzőkönyvei. =Arrabona 13. Győr, 1971.

Vizler Imre: A csornai Jézus Szíve plébániatemplom. Kézirat, Bp., 2002.

Wagner Mihály: A csornai plébániatemplom története. Kézirat, h. n. [Csorna], é. n.

A csornai Jézus Szíve plébánia levéltára.


Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc