Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Miskolc, avasi református templom


(Borsod megye)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

Írásos dokumentumok tanúskodnak arról, hogy az avasi hegy északi oldalán már a 14. században templom és temető állt. Ennek a Szent István tiszteletére szentelt, egyhajós, román templomnak ismeretlen az építési ideje. Valószínűsíthető, hogy a 13. században épült. 1411 és 89 között későgót stílusban háromhajós, szentélykörüljárós, torony nélküli csarnoktemplommá bővítették, gótikus nyugati tornya később épült hozzá. A templom mellé temetőkápolnát építettek Szent Mihály tiszteletére. 1544-ben törökök támadtak a városra, az épületek, s köztük a régi, pompás templom súlyosan megrongálódtak. Először felgyújtották, majd a hatalmas torony leomlott, magával szakítva hajók boltozatát.

A dúlást követő években nyert teret Miskolcon a református hit. Meggyökeresedésére 1554 és 1570 között került sor. A templomot a zömében reformátussá lett lakosság használta tovább, és ők is újították fel 1560 és 69 között az eredetinél jóval egyszerűbb, mai formájában. A torony már nem épült újjá, helyette 1557-ben a református hagyományokban immár funkcióját vesztett Szent Mihály kápolnát késő reneszánsz stílusban harangtoronnyá alakították. Ezek után már csak kisebb átalakításokat végeztek. 1653 és 59 között a karcsú, gótikus pilléreket négyszögletes, vaskos tartóoszlopokkal helyettesítették. 1772 és 78 között középkori hajóboltozatait egyszerű, sík deszkamennyezetre cserélik. A toronnyá alakított temetőkápolna helyett 1760-ban a templom déli oldalán - első pillantásra oldalbejárati előcsarnoknak tűnő - ravatalozót építettek. 1816-ban a templom stílusához jól illeszkedő cinterem épül az északi homlokzathoz. 1865-ben a harangtorony leégett, újjá kellett építeni. 1895-ben karzatot építettek a bejárat fölé, később az északi oldalra is, ez utóbbit viszont elbontották a későbbiek során. A 20. század elején felvetődött a nagy, homlokzat előtti főtorony neogótikus újjáépítése is, erre azonban nem került sor, így 16. századi formájában áll ma is előttünk az épületegyüttes. 1941-ben kezdődött meg a korábbi templom műemléki feltárása. Az ásatások során festményrészletek kerültek elő, feltárták a kriptákat, melyek elit temetkezési helynek számítottak. Legutóbbi nagy felújítása 1976 és 82 között történt meg. A 16. században országgyűlésnek is helyt adott a templom. 1541. december 11-én Fráter György nagyváradi római katolikus püspök a templom falai között tartotta meg 13 keleti megye nemesi képviselőinek gyűlését, melyen Ferdinándhoz való csatlakozásukat nyilvánították ki. 1864-ből származik a templom falán olvasható márvány emléktábla, mely Dévai Bíró Mátyás prédikátornak és Palóczy Lászlónak, a '48-as országgyűlés elnökének állít emléket.

Az Avas-hegy északi oldalán, a város fölött áll Miskolc legrégibb temploma és a vele szoros egységet alkotó, egyedi harangtorony. A festői szépségű teraszon terül el a műemlék temető, benne a kelet-nyugati tengelyű, keletelt szentélyű későgót templom. Falait karcsú támpillérek kísérik. Nyugati oldali csúcsíves bejáratának bal oldalán mérműves, ám félköríves záródású ablak, bal oldalán a főpárkány alatt körablak látható. Az apszis a nyolcszög három oldalával záródik. A hajó és a szentély 11 lenyűgöző, hatalmas méretű ablakai csúcsívesek. A templomot kontyolt, zsindelyezett tető fedi, két végén egy-egy toronygomb magasodik. A déli oldalon álló ravatalozó kevésbé illeszkedik a templom stílusához, ennek ablakai szegmensívesek, bejárata egyszerű, egyenes záródású. Az északi cinterem bejárata csúcsíves záródású. A templom alaprajzilag nagyobb, mint a belvárosi Kakastemplom.

Belseje 42 méter hosszú és 17 méter széles, 400 ülőhelyes. A teret a vaskos oszlopok három hajóra tagolják. Falai fehérek, sík famennyezete az ég kékjét idézi. Középkori boltozatára a helyenként megmaradt bordaindítások és a boltozat egyéb lenyomatai utalnak. A bejárattal szemben áll legfiatalabb berendezési tárgya, a 2005-ben Váradi és Fia Orgonaépítők által épített, 2 manuálos, pedálos, 25 regiszteres új orgona. Diszpozícióját Lehotka Gábor orgonaművész tervezte. Az egész apszist betöltő hangszer mechanikus játszótraktúrával, mechanikus kopulákkal és elektromos regisztertrakturával van ellátva. Gyakran tartanak rajt a hangversenyeket. Alatta van elhelyezve 1490-es években készült, gyönyörű intarziás királyi stallum. Az apszis falában találjuk Miskolczi István diósgyőri várnagy felségének és fiának 16. századi és Négyesi Szepessy János 18. századi síremlékét. A templom centrális elrendezésű, a déli oldal közepénél helyezték el a szószéket, melynek kosara Szeghalmi Bálint tervei szerint készült a 30-as években, míg népies faragású hangvetője a 18. században készült, impozáns famunka. Növény- és virágmotívumokat és a betlehemi csillagot jeleníti meg. A hangvető koronájának tetején az Isteni önfeláldozó szeretetet megjelenítő, fiait vérével tápláló pelikán látható. A szószék hangvetőjével egy időben készült az avval azonos stílusban festett Mózes-szék (papi pad). A pulpitus melletti oszlopon Kálvin János kicsiny gipsz domborműve látható. A faragott padok szintén a népművészet kiemelkedő munkái. A mai napig őrzik a régi egyházi fegyelmező eszközt, az 1735-ben készült ún. fekete széket. A bejárat felöli karzat neogótikus stílusú, alatta gyülekezettörténeti kiállítás tekinthető meg, melyen a templom régebbi toronyzászlói, szélkakasai is ki vannak állítva. A templomnak két orgonája közül a régebbi, a karzaton álló, neogótikus szekrényben elhelyezett hangszer 1895-ben készült Angster József tervei szerint 1 manuállal és 14 regiszterrel.

A templommal szoros egységet alkot a vaskos, támpillérekkel ellátott, zsindelyezett tetejű, 15 méter magas harangtorony. Deszkamellvédes, faárkádos galériája fölött helyezték el nevezetes, zenélő toronyóráját. Már 1740-ből származnak feljegyzések arról, hogy az óra negyedenként harangkondulással jelzi az időt. A szerkezetet 1781-ben és 1884-ben kicserélték. A jelenlegi óra 1941-ben készült el Zsitkovszky Zsigmond miskolci órásmester munkája nyomán. A toronyzene szerkezetét Csury Ferenc készítette el Győry Nagy Lajos és Győry Nagy István adományából. A teljes dallam - mely Miskolc szimbóluma és a városi rádió szignálja - óránként hallható, negyedóránként csak egy-egy rövid részlet hangzik el belőle.

A torony két harangnak ad helyet. A Miklós-harang 746 kg-os, 105,5 cm alsó átmérőjű, 1923-ban készült a budapesti Ecclesia Harangöntő műveknél. Felirata szerint Újhelyi Miklós emlékére öntette megözvegyült felesége. Ezért nevezi a népnyelv Miklósnak. A Johanka-harang Petra Istvánné sz. Szabó Júlianna emlékét idézi. 1926-ban készült a budapesti Ecclesia Harangöntő műveknél. 290 kg-os, 72 cm az alsó átmérője. Vasárnap 10 órakor 5 percig a nagyharang, majd 10.20-tól 10 percig mindkét harang szól.

Istentiszteletet vasárnap fél 11-kor, továbbá kedden, csütörtökön és szombaton 18 órai kezdettel tartanak. A templom minden nap 14 és 18 óra között látogatható.

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc