Esztergom, Szenttamási

Kálvária és a Fájdalmas Szűz kápolna

Írta és fényképezte: Vizler Imre

            A Kálvária a keresztrefeszítés helye Jeruzsálem mellett. De kálváriának nevezzük azokat a helyeket is, ahol a keresztút tizennégy állomását (stációját) állítják fel annak az útnak az emlékezetére, melyen az Üdvözítő Pilátus házától a Golgota hegyéig a keresztfát vállán vitte. A keresztút felállításához többnyire valamely magaslatot választanak, ennek lábánál helyezik el az első stáció eseményét ábrázoló képet vagy domborművet, majd következnek a további állomások. A csúcson a keresztrefeszített Üdvözítőt ábrázolják, jobbján és balján, a két latorral. Nem ritka, hogy kiegészítik Mária, Mária Magdolna, János evangélista ábrázolásával a szoborcsoportot.

            Jézus szenvedéstörténete útjának bejárását szerzetesek, főként a ferencesek szorgalmazták.

A 15. század óta általában hét stációra osztják a keresztutat, de létezett nyolcas és kilences megoldás is.  A 18. századra kialakult az ájtatosság 14 állomás szerinti formája, amelyet 1731-ben hivatalosan is jóváhagytak a következő sorrend szerint:

                        Jézust Pilátus halálra ítéli

                        Jézus vállára veszi a keresztet

                        Jézus először esik el

                        Jézus találkozik anyjával

                        Cirenei Simonnal vitetik a keresztet

                        Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

                        Jézus másodszor esik el

                        Jézus szól a síró asszonyokhoz

                        Jézus harmadszor esik el

                                  Jézust megfosztják ruháitól

                        Jézust keresztre feszítik

                        Jézus meghal a kereszten

                        Jézust leveszik a keresztről

                        Jézust sírba helyezik

            A szokások szerint a kálvária mellé kápolnát építettek, benne a szent sírral, ennek őrzésére remeték vállalkoztak, így részükre remetalak készült. A 19. században, hazánkban a kálvária együttes kiépítése a stációkra és a kápolnára csökkent.

            A szenttamási kálvária különlegessége a változatos megjelenítésű szenvedés-történet ábrázolásában rejlik. A hét állomású stáció építményei színezett, kőből faragott domborműveket és kápolnaszerű fülkében színezett faszobrokat tartalmaznak.

A szenttamási keresztút sorrendje:

            .            1. Olajfák-hegyi jelenet

                        2. Júdás elárulja mesterét

                        A. Jézus megostorozása

                        B. Az un. „búsuló Krisztus”

                        5. Jézus viszi a keresztet

                        6. Jézust keresztre szegezik

                        7. Barlangban ülő megostorozott Jézus

Az 1-2. és a 5-6. stáció színezett kő domborműveit terméskő alapozású, vakolt-meszelt, váltakozóan háromszögű és íves záródású épületen, a térben kissé hátraléptetett, vízszintes záródású fülkékben helyezték el. Az oromzatok csúcsán kereszt látható. A közbeiktatott A és B kápolnaszerű, sarokpilléres, nyeregtős fülkében Jézus szenvedését színezett faszobrok ábrázolják. Bár a Kálvária egyik méltatója szerint „jelentékenyebb művészi értéket” a stációk nem képeznek, naiv szépségük ma is megejti a szemlélőt. (A stációk korabeli képét  Dobos Lajos fényképezte, Szilágyi István művében tették közzé.) A domborművű ábrázolásokat és a 7. állomás szobrát Andreas Schrott (1791 - ?) készítette Jordánszky Elek kanonok megrendelésére.

            A keresztút további állomása a hegy csúcsán épült kápolna előtt elhelyezett Golgota-csoport, amelyet Görgey Márton kanonok készíttetett, eredetileg a Várhegyre, a romos Szent Adalbert székesegyház szentélyének helyére. Amikor a Bazilika építkezése megkezdődött, a Golgotát lebontották, és 1823-ban, a jelenlegi helyén állították fel. Az eredetileg négy szoborból álló együttest csak később egészíttette ki Jordánszky a két lator (A. Scrott) szobrával. A feszülettől balra Mária, a feszület tövében Magdolna és tőle jobbra Szent János evangélista szobrai állnak, nem bizonyíthatóan Hebenstreit József (1719 – 1783) alkotásaiként, 1781-ből.

A szoborcsoportot először 1827-ben restauráltatta Iványi János kanonok.

Újabb helyreállításra 1930-ban, majd 2000-2001-ben került sor.

            A Golgota-csoport mögött a Fájdalmas Szűzhöz címzett, az Esztergomért elesett hősök tiszteletére épült (1823) klasszicizáló kápolnát látjuk. A kápolnát Packh János tervezte Benyovszky János püspök, esztergomi kanonok megbízásából. A püspök hamvai itt nyugszanak. Az épület értékét a tájban való elhelyezése jelenti. Amúgy egyszerű, téglalap alaprajzú, falpilléres, háromszögű oromzatú épület. A timpanon mögött huszártorony. A szentély egyenes záródású, ablak nélküli, a hajón félkörívű ablakok. A belső teret síkmennyezet fedi. Oltára egyben szentsír, a menza alatt kialakított sírban a  Schrott által faragott, Krisztust ábrázoló kőszobor.

Irodalom

Esztergom 2000 Enciklopédia. Köztéri alkotások 1. Szerk.: Szabó Károly. Keresztény Múzeum Alapítvány. Esztergom, 2001.

Genthon István: Magyarország műemlékei. Akadémiai. Bp., 1951.

Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap. Bp., 1959.

Hekler Antal: A magyarországi barokk szobrászat európai helyzete. MTA. Bp., 1935.

Lepold Antal dr. – Lippay Lajos dr.: Esztergom. Buzárovits Gusztáv kiadása. Esztergom. é.n.

Művészeti lexikon 4. Szerk.: Zádor Anna. Akadémiai. Bp., 1984.

Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei. Szerzői kiadás. Bp., 1937.

Szilágyi István: Kálváriák. Corvina. Bp., én. [1983]

Veres Lujza: Kálvária kápolna

Veres Lujza: Kálvária. In Magyarország műemlékjegyzéke. Komárom – Esztergom megye. Szerk.: Bardoly István – Haris Andrea. KÖH. Bp., 2006.