Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok



Budapest, Kőbánya, Mindenki Temploma
(az Evangéliumi Pünkösdi Közösség
Sion Gyülekezetének temploma)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

A kőbányai kongresszusi hitközség az 1850-es években alakult, és 1860 körül építtette első imaházát, amely félévszázado-n keresztül szolgálta a közösséget. A dísztelen, sárgára meszelt, egyszerű épület a Liget utca és a Harmat utca sarkán állt. Sokáig nem felelhetett meg azonban céljának, mert a hitközség tagjainak száma rohamosan emelkedett (1871: 75, 1906: 2200 személy). A századfordulót követően az akkor már 3000 fős hitközség öröklés útján jutott a Román utca és Cserkesz utca sarkán lévő 327 négyszögöles telekhez. 1904-ben a főváros tanácsához intézett beadványukban kérelmezték új, nagyobb zsinagóga felépítésének engedélyezését.  A főváros feltételül szabta, hogy az új templomot hat éven belül kötelesek felépíttetni. A templomépítési akció gyűjtőívek köröztetésével kezdődött, a kőbányai keresztény lakosság is szép számmal adakozott. A tervezéssel megbízott Schönteil Richárd műépítész a terveket 1907-re elkészítette. A főváros 30 ezer koronával járult hozzá a 326 ezer korona építési költséghez. [Schönteil Richárdot (1874 -?) az utókor, ideértve a szakmát is, méltatlanul mellőzi.  A zsinagóga közelében építette fel ma is látható saját lakó- és bérházát, melyet az alábbi kép mutat be].

           A templom alapkövét 1909 szeptemberében helyezték el, a nagyszabású építkezés Sorg Antal vezetésével 1910-re már be is fejeződött. Az őszi nagyünnepeket már itt tartották. A hivatalos megnyitásra 1911-ben került sor. A zsinagóga térbeli érvényesülését évtizedekig nem zavarta a környező földszintes épületek karéja. Teljesen megsemmisült volna a gyönyörű épület hatása a mai magasházak fojtogató ölelésében, ha a főhomlokzata előtti térséget nem maradhatott volna szabadon . A kupolás, modern templom tetőzete 1920-ban leégett, de még ugyanazon évben pótolták.  1928-ban népkonyhát létesítettek a hitközségi épület melletti házban.  Elmélyült vallási-, élénk kulturális- és jótékonysági életüket az 1944-es jogfosztó intézkedések, majd a háborús események megszakították. A főváros polgármesteri hivatalának a hitközség elöljárósága a következő szövegű kárjelentést terjesztette elő 1945. december 9-én: „Templomunk nagykupolája valószínűleg két légibomba találattól erősen megsérült. A kupolát tartó vasszerkezet egy főállása és a rabitz mennyezet dróthálójával együtt átlukasztva (sic!) A mennyezet többi része valószínűleg gépfegyver lövegektől (sic!) számtalan helyen átlukasztva. A kupola bombasérülése az ostrom alatt történt. 1944. XII. 1-én, amikor bennünket a gettóba vittek, még sértetlen volt.  A festészet teljesen megrongálva. Az összes nagy bronz csillárok (sic!) leszakítva és összetörve. A padsorok úgy a földszinti, mint a karzati padok lebontva és az udvarra kidobva, nagy része összetörve. A padokat még 1944 júliusában a hadtest (sic!) parancsára bontották le és dobták ki az udvarra, amikor a templomot a munkaszolgálatos századok részére igénybe vette. A dísz-színes ablaküvegek legnagyobb része kitörve. Az ezüst templomi kegyszerek nagy része összetörve, egy része kijavításra is alkalmatlan. Két szenttekercs összetépve és bemocskolva úgy, hogy el kellett földelni azokat. Az ezüst kegyszerek és a szenttekercsek a hitközség székházának egyik alagsori fülkéjében voltak elhelyezve. Nem tudjuk megállapítani, kik követték el a rombolást. A károsodás anyagi értékelését nem áll módunkban megadni. Templomunk 1911-ben épült közadakozásból, és más hitközségek támogatásával. Ügy emlékezünk, hogy 200 ezer koronánál többe került. A kegyszerek súlya mintegy 10 kg. A szenttekercsek kézírásúak és annakidején darabja mintegy 1500 koronába került. A károsodás következtében a templom használhatatlanná vált. Saját erőnkből a templomot nem tudjuk helyrehozni. Kértünk az Újraépítő (sic!) Miniszter Úrtól anyagi segélyt erre a célra, de idáig nem kaptunk választ kérvényünkre.”

        Nincs pontos adat arról, hogy a hívő zsidó közösségből hányan élték túl a Holocaustot, tény viszont, hogy a hatvanas évekre a zsinagóga elnéptelenedett, megszűnt. A Földművelésügyi Minisztérium 1964-ben vásárolta meg az épületet, hogy kiállítási csarnokká alakítsa. Volt színház, lerakat, végül az MTV raktára. A használók az épületen még állagmegóvást sem végeztek.

       

        A Cserkesz utcai épületegyüttest 1989-ben vásárolta meg az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Sion Gyülekezete és Az Emberbarát Alapítvány, amelyet  Bereczki Sándor lelkész feleségének édesanyja, Lóránt Miklósné hozott létre. A nagyarányú bel-és külföldi gyűjtésből, svéd segítséggel, és a rengeteg önkéntes munkával helyreállított romos épület ünnepélyes megnyitására, avatására 1991. április 19-én került sor. A Sion Gyülekezet protestáns hitvallású, ökumenikus szellemű templomában hetente ismétlődően istentiszteleteket tartanak, zenés evangelizációt, bibliaórát, tizenévesek találkozóját rendezik, de közismertek az ingyenesen látogatható zenei rendezvények is. A szenvedélybetegek között végzett odaadó munkája elismeréseként a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést Bereczki Sándor, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Sion Gyülekezetének lelkésze 2006. március 13-án vehette át.  

 

Leírása

 

        A nyersen megmunkált kváderkövekből kiképzett, nyerstégla és beton felhasználásával épült reprezentatív, szecessziós stílusú templom 22 x 22 méteres négyzetbe írható, nyolcszögű alaprajzú, centrális, kupolás építmény, amelyhez három oldalon előcsarnok csatlakozik. A kváderkő-falazat a tornyokra is felfut.  A nyílások záródása többnyire félköríves. Schönteil Richárd az egész épületet gazdagon díszítette Zsolnay pirogránit elemekkel. Különösen látványos a saroktornyok és a főkupola erkéllyel körülvett lanternájának kialakítása megtört ívű párkányokkal, és félköríves záródású neoromán ablakokkal. Az észak-dél irányú karzatot hat öntöttvas oszlop tartja. A keleti homlokzatú, lépcsőzetes, magas oromzattal záruló hajót két, kupolával ellátott torony fogja közre. Az oromzatban nagy, félköríves záródású körablak látható, mezejében Dávid-csillagos rozettával. A nagykupola 8,30 méter átmérőjű lanternával zárul 32 méter  magasban. Az előkert kerítését is kváderkövekből alakították ki, kovácsoltvas rácsai magyaros-csigás, stilizált tulipán díszítésűek.  

        A körbefutó, zárt mellvédű karzatot hat öntöttvas oszlop tartja, és dongaboltozat fedi. A keleti falnál áll a fülkés kialakítású, lépcsőkkel megközelíthető egykori Tórafülke.  A frigyszekrény felett korábban a következő feliratok voltak olvashatók: „NE LEGYETEK OLYAN SZOLGÁK, AKIK AZÉRT SZOLGÁLJÁK AZ URAT, HOGY BÉRT KAPJANAK” valamint „SZERESD AZ URAT, A TE ISTENEDET”. A korhű rekonstrukciót követően a Tórafülkét koronázó oromzatba az utóbbi idézet került, míg a fülke belső ívében „A MESTER ITT VAN ÉS HÍV TÉGED” felirat látható. A frigyszekrény ajtaja helyére a mezőt teljesen kitöltő keresztet helyeztek. Két, ionfejezetű oszlop tartja az üvegmozaikkal kirakott, félköríves záródású timpanont, felette lépcsős oromzat látható.  Az elpusztult eredeti berendezést padokkal, a karzaton székekkel, a világító testeket korhű másolatokkal pótolták. A keresztény szimbólumot is láttató, diszkrét ornamentális festés és az ugyancsak pótolt, színes, festett üvegablakok növelik a belső tér szépségét. 

 

Irodalom:

 

Genthon István: Magyarország műemlékei. Akadémiai K., Bp., 1951

Dausz Gyula: Kőbánya múltja és jelene. K.n., Bp., 1913

Kőbányai Izraelita Hitközség kárjelentése. Kézirat, 1945

Magyarország műemlékjegyzéke. I. k. Szerk.: Ikafalvi Diénes Virág. K. n., [Országos Műemléki Felügyelőség.] Bp., 1990

P. Brestyánszky Ilona: Budapest zsinagógái. Ciceró Könyvkiadó. Bp., é.n. [1999.]

Szalai György dr.: Kőbánya története. Bp., Főváros X. ker. tanács v. b.  Bp., 1970

A zsidó Budapest. II. k. Szerk.: Komoróczy Géza. Városháza – MTA Judaisztikai Kutatóintézet. Bp., 1995


Bajkó Ferenc fotói:

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc