Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok












<

Esztergom, Vízivárosi Szent Kereszt ferences templom (un. Zárda templom)

 

Írta és fényképezte: Vizler Imre

 

 

Története

 

            A templom és a mellette lévő zárda eredetileg a ferencrendi szerzeteseké volt, akik 1240 körül telepedtek le Esztergomban, és mint a hadak tábori lelkészei tértek vissza a török kiűzése után Lotharingiai Károly csapataival. A hadvezér a Vízivárosban telket adományoz részükre templom és rendház építése céljából. Az adományozást 1690-ben Lipót király megerősítette, Széchenyi György érsek, pedig húszezer forintot kitevő alapítványt létesített.

Az 1685-ben fából épített rendház a kuruc seregek által ostromolt városban leégett. 1730-ban építik meg a véglegesnek szánt kolostort, de templom csak az 1750 körüli években készülhetett el. A zárdát 1786-ban II. József megszünteti, ahhoz azonban hozzájárult, hogy a templomi felszerelést és a rendház bútorzatát más zárdákba vihessék el. A fennmaradt leltár alapján tudjuk, hogy a templom főoltárképe a Keresztrefeszítést ábrázolta, és egy-egy mellékoltár állt Paduai Szent Antal, Segítő Szűz Mária, Szent Borbála, Seraphi Szent Antal és Szent Erzsébet tiszteletére. A kórus alatti kápolnákban a Fájdalmas Szűzanya és Szent Anna oltárképe állt.

           

            A kincstár az elkobzott és az általa jelentősen kibővített épületeket kezdetben katonai raktárként használta. Rudnay Sándor hercegprímás 1820-ban visszavásárolta az épületeket, papnevelő intézetet létesített, és itt talált helyet a Nagyszombatból áttelepített prímási levéltárnak, míg a korábbi templomba a Bibliotheca felépültéig az érseki könyvtár került. Amint felépült a Hild József által tervezett új klasszicista szeminárium, az egykori ferences templom a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővéreké lesz, akiket Scitovszky János bíboros-érsek hív meg Szatmárnémetiből, 1865-ben.

 

            Az 1950-es évek egyházüldözése nem kímélte a zárda lakóit sem, a nővéreket 1950-ben hurcolták el, működésüket az államhatalom betiltotta, otthonukat ellenszolgáltatás nélkül elvették. Az épület egy részében az orosz tiszti lakások céljára ugyancsak elvett szeminárium hontalanná vált kispapjait költöztették. A szerzetesi élet újrakezdésére 1992-ben nyílt lehetőség, a nővérek visszakerültek korábbi otthonukba.

 

Leírása

 

            A történelmi viszontagságok miatt a régi épületekből jószerint nem maradt semmi, a korábbi zárda a sorozatos át-és hozzáépítések következtében elveszítette korábbi külsejét, mindössze a folyosók masszív boltívei és falai, a hajó falazott, ívelt karzata enged következtetni a korábbi épületre. Ugyanígy a templom mai homlokzat sem eredeti. A Scitovszky János által végeztetett helyreállítás megszüntette a templom homlokzatának barokk mozgalmasságát. 

 

            A templom az utca zárt sorába épült, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, homlokzati tornyos, a szentély felett kontyolt nyeregtető fedi. Oldalához és a szentélyhez a rendház tömbje csatlakozik. A toronyablakokat oldalról korinthoszi fejezetű lizénák tagolják, a főpárkány fölötti nehézkes voluták keretezik a kisméretű, négyszögű ablakot. Alatta, a szegmensíves kapu fölött álló téglalap alakú hatalmas ablakot fog közre két szoborfülke. A főhomlokzat szoborfülkéiben álló klasszicizmusba hajló mészkő szobrok az átépítés korából (1850), feltehetően Johann Meixner műhelyéből származnak, a gyermeket óvó őrangyalt és Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolják.

 

            A templom eredeti berendezése sem maradt ránk. A főoltár képe a Szent Keresztet ábrázolja. A templomot az 1920-as évek végén Magasi Németh Gábor esztergomi festőművész tervei alapján festették ki.

 

 

Pestises Madonna szoborcsoport

 

A zárda mellett, a Mindszenty hercegprímás tere sarkában kialakított hangulatos tér-öbölben látható szoborcsoportot az 1739. évi pestisjárvány után megmenekült hívek a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére készíttették, és eredetileg a vízivárosi jezsuita templom déli oldalánál helyezték el. Amikor a Nagyszombatból visszatelepült érsekség székesegyháza lett a templom, szükségessé vált többek között sekrestyéjének bővítése is. Emiatt a ma már nem létező Vízikapu közelébe helyezték át a város ma is legértékesebb köztéri szoborcsoportját, majd innét 1865-ben került a mai helyére. Északi fekvése miatt kevésbé érvényesül a barokk mozgalmasság fény-árnyék játéka. Alkotója ma még ismeretlen.

 

A hangsúlyos középső részt a magas posztamensen álló, glóriával és sugárkévével övezett Szeplőtelen Fogantatás alakja uralja. A horizontálisan három részre osztható emlékmű felső részén balról Szent Sebestyén, jobbról Szent Rókus fogja közre a puttófejekkel díszített pillért. A középső rész barlangszerű öblében Szent Rozália alakja fekszik, ettől balra az ívelt talapzaton Borromei Szent Károly, jobbra Szent Antal szobra áll. A legalsó rész kartusában, a volutás talapzatokon és az emlékmű hátoldalán a felállítás és a többszöri megújítás évszámait olvashatjuk. 

 

Irodalom

 

Cser István: Vízivárosi ferences templom (Szent Kereszt). In Magyarország műemlékjegyzéke. Komárom – Esztergom megye. Szerk.: Bardoly István – Haris Andrea. KÖH, Bp., 2006.

Esztergom enciklopédia 1. Köztéri alkotások. Szerk.: Szabó Károly. Keresztény Múzeum Alapítvány. Esztergom, 2001

Lepold Antal dr. – Lippay Lajos dr.: Esztergom. Buzárovits Gusztáv K., é.n.

Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei. Szerzői k., Bp., 1937.

 

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc