Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok



A Bakócz-kápolna oltára 1895-ben:



Az oszlopcsarnokban lévő templomépítő érseki címerek:

Rudnay Sándor: COEPIT (ELKEZDTE)

Kopácsy Sándor: CONTINUAVIT (FOLYTATTA)


Scitovszky János: CONSECRAVIT (FELSZENTELTE)


Simor János: CONSUMMAVIT (BEFEJEZTE).




Az altemplom:




Az 5 manuálos, 143 regiszteres, 7000 síppal rendelkező orgona



Szent Körösi Márk ereklyéje:





A toronyban:


Kilátás a kupolából:


Az oszlopcsarnok szobrai:
Hunyadi János:
 

Nagy Lajos király:


Széchy Dénes érsek:


Telegdi Csanád:

Esztergom, Főszékesegyház
(Mennyekbe Felvett Boldogságos Szűz Mária - Szent Adalbert)

Írta és fényképezte: Vizler Imre

Templomok a várhegyen

Az első keresztény templomot az esztergomi várhegyen Géza fejedelem emelte székhelyén, Szent István vértanú tiszteletére. Adalbert prágai püspök itt keresztelte meg fiát, Vajkot, aki itt alapítja meg az első püspökséget, amelynek fejét később érseki rangra emeli.

A természeti adottságok, a hadászati és gazdasági körülmények alkalmassá tették a várost a középkori fejedelemség - királyság és az ország első érseksége székhelyéül. Szent István az esztergomi vár területén építtette első székesegyházát, a vértanúságot szenvedett Szent Adalbert püspök emlékére. Ez a templom öt pár oszloppal három hajóra osztott bazilika volt, érdekessége, hogy a szentély félköríves záródásával ellentétben az oldalhajók kívül egyenesen záródtak. A hossznégyszögű templomtestből négy saroktorony emelkedett ki. A 12. század végén a királyi palotával együtt a templom leégett.

A palotát III. Béla, a székesegyházat Jób érsek építteti újra 1195-ben az előző, románkori alapokra, az utókor számára csak a nyugati homlokzatán álló díszes főkapuzat, a Porta speciosa néhány márványtöredéke maradt fenn. 1223-ban ismét tűzvész pusztít Esztergomban.

IV. Béla a tatárjárás után a királyi székhelyet Budára helyezi át, a várhegyet 1256-ban kelt oklevelében az érseknek adományozza, de védelmét az érsek feladatává teszi. Esztergom kizárólagos főpapi székhelyi minősége 1279-ben szilárdul meg pápai egyetértéssel és IV. László királyi megerősítésével.

A közben pusztulásnak indult III. Béla korabeli székesegyházat Telegdi Csanád érsek Nagy Lajos támogatásával gótikus stílusban állíttatja helyre, és bővíti két kápolnával, oly módon, hogy az eredeti háromhajós templom szerkezetét csak a szentély nyolcszögű záródását támasztó pillérekben változtatja. A kor stílusa inkább a díszítő elemekben és a berendezési tárgyakban érvényesül.

1385-ben Demeter érsek a székesegyház déli homlokzatához kápolnát építtet Krisztus Szent Testének (Corpus Christi) tiszteletére. Pár évvel később az építkezést Kanizsai János érsek: folytatja; 1396-ban a székesegyház északi oldalát bővíti a Mária mennybemeneteléről nevezett kápolnával, amelynek falát ugyancsak támpillérek övezik.

Nevezetes korszakát élte a templom, amikor Hunyadi János kormányzó költségviselésével Széchy Dénes érsek a gótikus stílust megtartva restauráltatja 1450 - 1453 között, és nagy ünnepség keretében, hat megyéspüspök jelenlétében újra felszenteli a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert vértanú tiszteletére. Az utókor a mecénás kormányzót és a restauráltató érseket a főszékesegyház oszlopcsarnokában, egymással szemben elhelyezett egészalakos szobrával tisztelte meg.

Ma is megcsodálható, európai hírű, reneszánsz műemlékkel gazdagodott a várhegy, amikor Erdődi Bakócz Tamás esztergomi érsek a Corpus Christi kápolnától kissé nyugatra, 1516-1511 között felépítteti a később róla elnevezett kápolnát Szűz Mária tiszteletére.

Várdai Pál érsek az 1500-as évek derekán a nyomuló török veszélyeztetés miatt a székeskáptalannal együtt székvárosát Nagyszombattal cseréli fel, ezzel Esztergom hosszú évszázadokra elvesztette jelentőségét. Annak ellenére, hogy az érsekség Nagyszombatban helyezkedett el, a 17. századtól az érsekek inkább Pozsonyban tartózkodtak, a Buda török bevétele utáni fővárosban. A várhegy épületei a hadműveletek során károsodást szenvedtek, a törökök a templomot lőporraktárként használták, de az épületeket az otromlók sem kímélték. Véglegesen keresztény kézre csak 1683. október 25-én került a város. A pusztulás mértékét, a város elnéptelenedését jelzi, hogy 1697-ben a városnak csupán egy lelkésze volt.

A töröktől visszafoglalt város és vár azonban nem lelhette nyugalmát. Az osztrák önkényuralom ellen felkelt II. Rákóczi Ferenc is ostromolta a Kuckländer osztrák generális által védett várat. A várvédők csak a negyven napot meghaladó ostrom után szolgáltatták át a várat ellenfeleiknek, akik azonban azt pontosan egy hónap múlva kénytelenek voltak átengedni az osztrák Stahremberg herceg hadvezérnek. A hadi események miatt érthető, hogy a Nagyszombatban és Pozsonyban berendezkedett érsek-prímások nem szívesen tértek vissza ősi székvárosukba, jóllehet erre az 1723: LV. törvénycikk kötelezte őket. Az országgyűlés ismételt határozatának Csáky Miklós érsek halálát követően csak gróf Barkóczy Ferenc érsek-prímás tett eleget. Az ellenállást megkísérlő kanonokokat figyelmeztette; ha intézkedésével nem értenek egyet, lemondhatnak.

A katonaság által használt várat Mária Terézia Barkóczy érsek, ill. az egyház birtokába adja azzal a feltétellel, hogy amint felépülnek a prímási rezidencia és az egyházi intézmények részére szükséges épületek, a nagyszombati üresen maradt érsekségi házak a kincstárra szállnak át. Barkóczy a várost olyan hatalmas méretű alkotásokkal kívánta gazdagítani, hogy azok felvehessék a versenyt Európa bármely nagyvárosának székesegyházaival és főpapi otthonaival. A terveztetési munkálatokhoz nyomban hozzáfogott, amint 1761-ben visszatért Esztergomba. Isodore Canavalet és Franz Anton Hillebrandot bízta meg, utóbbi a kamara építésze volt. Barkóczy székesegyházát a meglévő helyén akarta felépíttetni, a Bakócz kápolna és a Porta Speciosa megtartásával, minthogy a várhoz, mint katonai területhez a bécsi haditanács mereven ragaszkodott. Mária Terézia a katonai épületek bontásának tilalmát 1763-ban feloldotta, így hamarosan új tervek készülhettek, és megkezdődtek az építkezést előkészítő bontási, terepegyengetési munkálatok. Ezek azonban a prímás halálával (1765) megszakadtak.

A királynő még Barkóczy halála évében visszavette a várhegyet, ismét katonai célokra használta. Az érsek által terveztetett új székesegyház kijelölt helyén kisebb méretű, homlokzati tornyos, barokk plébániatemplomot építtetett Szent István király tiszteletére. Mindeközben tizenegy évig nem töltötték be az érseki széket. A következő érsek, Batthyány József gróf elérte, hogy a katonaság végleg elhagyja várat, de az ő kormányzása folyamán, sőt, még a halálát követő közel tíz éves széküresedést követő Károly Ambrus főherceg rövid idejű prímássága alatt sem került sor az egyházi központ visszahelyezésére, annak ellenére, hogy az 1802-es országgyűlés azt újból sürgette.

Károly Ambrus halálát újabb, ezúttal húsz éves széküresedés követte, mígnem Rudnay Sándor, már beiktatása napján, 1820. május 16-án, halasztást nem ismerve székhelyeként Esztergomot nevezte meg, és foglalta el. Hogy döntése visszavonhatatlan és támadhatatlan legyen, a nagyszombati Szent Miklós templomot megfosztotta székesegyházi jellegétől, rangjától, átmenetileg az esztergomi, vízivárosi volt jezsuita templomra ruházta. Esztergomban lakásokat bérelt hat kanonok részére.

A főszékesegyház építési korszakai

Rudnay prímás a Barkóczy-féle tervekhez hasonló templomot akart felépíteni. A tervezéssel Ludwig von Remy udvari vezető főépítészt bízta meg. A tervezés lassan haladt, a türelmetlen főpap a munka meggyorsítása érdekében bevonta Kühnel Pált, a Remy alatt szolgáló kitűnő mérnököt. Végül az ambiciózus és tehetséges Kühnel munkája nyerte el a megbízó tetszését. Rudnay alkotó kedvét nem gátolták a lépten-nyomon tornyosuló nehézségek, a Vatikán megnemértése, huzavonák az udvarral és saját káptalanával, de még a pénzhiány sem. A földmunkákhoz ezer napszámost szerződtetett, lebontották a Mária Terézia-féle templomot, és a hegytetőt újra planírozták. Már 1822. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén, országra szóló ünnepség keretében helyezte el a katedrális alapkövét. Kühnelt hivatala Bécshez kötötte, helyettesítésével unokaöccsét, Packh Jánost bízta meg. Packh felülmúlhatatlan érdeme, hogy a Bakócz kápolna 1600 számozott darabra való szétszedetésével, és nagy műgonddal eredeti alakjában történt újraépítésével a reneszánsz műemlék fennmaradását tette lehetővé. Közben haladt a templom alatti sírbolt, az altemplom, és a felszínen, az északi oldalon Szent István első vértanú kápolnájának építése, mindkettő 1824 nyarára készült el. A hatalmas feladat folytatását nehezítette, hogy Kühnel Pál még ebben az évben meghalt. Rudnay Sándor hercegprímás érdeme az építkezés megkezdése, azonban bármennyire is szerette volna élete fő művét befejezve látni, ez nem adatott meg számára. Élete végéig csak a katedrális oldalfalai, a kupolát tartó négy pillér és az azokra támaszkodó boltívek, továbbá hat-hat kanonoki ház készült el.

A császár-király, I. Ferenc, Rudnay halálát követően hét évig nem töltötte be az érseki széket, emiatt az építkezés megakadt. Az egyházmegye jövedelmének egy része ezalatt az udvarra szállt. Valószínű, hogy a nagyszabású építkezés költségeinek csökkentése érdekében készíttethették Pietro Nobile olasz születésű bécsi mérnökkel a székesegyház olcsóbb és egyszerűbb, csak a kupolát és homlokzatot módosító tervet. A tervsorozat 14 számozott tusrajzban maradt fenn, de nem jutott el a kivitelezés fázisába.

Az érseki szék betöltésére a vonakodó Kopácsy József veszprémi érseket szemelték ki, aki ekkor 63 éves volt, és az építkezéssel járó gondok is elijesztették. Miután végül a kinevezést elfogadta, hamarosan elfoglalta az érseki széket. A nehézségek szaporodtak; súlyosbította a helyzetet, hogy Packh János saját esztergomi házában rablógyilkosság áldozatává vált (1839). A műértő és műgyűjtő Pyrker László egri érsek ajánlatára Hild József építészt szerződtette a prímás, a szobrok, freskók megalkotására pedig Marco Casagrande szobrászt, Michelangelo Grigoletti és Ludwig Moralt festőművészeket bízta meg. Az anyagi realitások ismeretében Hild egyszerűsítette az eredeti terveket, elhagyta a székesegyház két oldalára tervezett prímási palotát, az egyik szemináriumot, és a kanonoki házak elliptikus kiképzését, az utókor nagy kárára, minthogy azok épületek a hegytető épületeinek szimmetrikus egységét jelenítették volna meg. Ugyanakkor a templombelső már álló vörösmárvány burkolatot túl sötétnek találta, leszedette, és szürke színűvel cseréltette fel, hogy a világítás jobban tudjon érvényesülni. Felülvizsgálta az épületet, a hibásan fölrakott boltíveket lebonttatta, majd befejezte a szentély boltozását, saját tervei alapján építtette fel a kupoladobot és a lanterna nélküli kupolát, melyre a keresztet Kopácsy prímás 1845. augusztus 18-án helyeztette fel. Ekkorra a két oldaltorony az óraszerkezetig épült fel. A sors ismét közbeszólt; Kopácsy a várbeli építkezés megtekintése során megfázott, és többé nem gyógyult meg. Tetemét elődje, Rudnay Sándoré mellé helyezték az altemplomban.

Kopácsy halálakor a székesegyház minden része tető alatt volt, de az építkezés a történelmi események és az újabb, ezúttal két évig tartó széküresedés (Hám János kinevezett érsek soha nem foglalta el az esztergomi érsek-prímási trónt) miatt ismét abbamaradt.

Az új prímás, Scitovszky János Pécsről érkezett, 1850. január 6-án iktatták be magas méltóságába. Folytatta -többek között - a székesegyházi építkezéseket, ünnepség keretében a megáldott keresztet feltűzték az elkészült északi toronyra. 1855. november 19-én két, Szűz Mária és Szent István nevét viselő harangot szentelt meg. Fontosnak tartotta a székesegyház jelentőségéhez méltó felszerelést, berendezést, bőkezűen gondoskodott a szükségletekről Elkészült a 64 változatú 3483 sípból épített orgona. Noha a déli tornyot csak az óra nyílásáig húzták fel, 1856. augusztus 31-én a hercegprímás felszentelte a katedrálist. Az ünnepségeken hangzik fel először a zeneszerző vezényletével Liszt Ferenc Esztergomi Miséje. 1860-ra teljesen elkészült a déli torony is. Az oszlopcsarnokot 1862-ben kezdték építeni. Scitovszky prímás még láthatta a csaknem kész székesegyházat a portikusszal, a kanonoki házak és a szeminárium együttesét, de a teljes befejezés utódjára várt.

A hatalmas alkotás Simor János idején nyerte el végső alakját, és teljes berendezését. A kifinomult ízlésű érsek győri püspök korában sem tűrte el a talmit templomában. A hátralévő munkálatokban nagy segítségére volt a lovagi rangú építész, Lippert József, őt még bécsi tartózkodása alatt ismerte meg. Befejezte az oszlopcsarnok hátralévő munkálatait, ott felállíttatta a nagy elődök és az építkezéseket elősegítők szobrait, címereit. Teljesen elkészült a két torony, az altemplom és a tetőzet megerősítése, a Bakócz kápolna restaurálása, így 1869. május 22-én beilleszthette a Magyarok Nagyasszonya és Szent Adalbert tiszteletére felszentelt főszékesegyház zárókövét. A katedrális belső teljes díszítése az érsek aranymiséjének évére, 1886-ra készült el.

A főszékesegyház külső leírása

A prímási főtemplom neoklasszicista stílusban épült, főhomlokzata keletre néz, a Duna felé meredek sziklafal zárja le. A kupola magassága az altemplom padozatától a kereszt gömbjéig 100, belső magassága 71,5, a 2,5 m átmérőjű gömbön lévő kereszt 7, a kupola átmérője 33,5, az oldaltornyok 57, az oldalfalak 34, az épület hossza 118, szélessége középen 48, a nyugati homlokzatnál 40 méter. A hatalmas kupola 6 m széles és 4 m magas falkoszorún fekszik, a faltömeget 24 darab 19 m magas sima törzsű oszlop tartja.

Az épület szabadon áll a várhegyen, a templomtér görögkereszt alaprajzú. Az északi és a déli oldalhomlokzathoz két, félköríves átjárójú, nyaktaggal kapcsolódó, nyolcszög alaprajzú torony illeszkedik. A tornyokat ablakok és lapos falpillérek tagolják. Az északi és déli oldalhomlokzaton enyhe kiülésű rizalitok jelzik a kereszthajót. A Duna felőli oldalon négy sima, korinthoszi fejezetű falpillér tartja a főpárkányt, három egyenlőtlen mezőre osztva a homlokzatot. A szélesebb, középső, pillérek által közrefogott mező fölött félkörívű ablak, alatta a tizenkét lépcsőfokon át megközelíthető kapu, amelyet csak a stílszerűség kedvéért alakítottak ki.

Szobrok a bazilika előtt: Szent Kőrösi Márk:



Boldog Özséb:


Szent István:


Szent László:

A főszékesegyház előtti téren álló Szent Körösi Márk és Boldog Özséb szobrát Carlo Adami, Szent Istvánét és Szent Lászlóét Hebenstreit József alkotta. Utóbbiak a Mária Terézia nevéhez fűződő, 1767-ben épített, de 1821-ben lebontott templom homlokzatán álltak, 1856-ban kerültek mai helyükre. Feltűnő az alakok erősen kontraposztos beállítása, a test szinte torzult többszörös csavarodása. A két szentet csizmás, feszes nadrágú magyaros ruhába öltöztette a szobrász. A Szent István kezében tartott országalmára és fején a koronára restaurálás után helyezték az ormótlan kereszteket, ezek ma már hiányoznak. A főhomlokzat tengelyében közel négyméteres posztamensen álló két méter magas Magyarok Nagyasszonya szobrot Kiss György (1852-1916) szobrászművész alkotta Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás megbízásából 1906-ban állították fel.

Az előcsarnok háromszögű oromfalát, mely mögött attika magasodik, nyolc sima törzsű, 22 m magas korinthoszi oszlop tartja, két oldalról egyszerű szegélyfalakkal határolva. Az oszlopcsarnokba a teljes szélességet kitöltő tizenhárom lépcsőfok vezet föl. Innét a templom belsejébe hatalmas, hossznégyszögű kapun (készítette Sózer András pesti műlakatos) vezet. A kapu fölött Johann Meixner domborműve Jézus és Zacheus jelenetét ábrázolja. Az oszlopcsarnok déli fala előtt Széchy Dénes, az északi előtt Hunyadi János, (alkotó: Johann Hutterer) a kaputól balra Telegdi Csanád, jobbra Nagy Lajos szobra (Kiss Györgytől) áll magas posztamensen. Ugyancsak Hutterer műve a főszékesegyház megalkotásában kiemelkedő négy érsek-prímás kőcímere; felirataik az építkezési folyamatokra utalnak. Sorrendben, balról jobbra: Rudnay Sándor: COEPIT / ELKEZDTE, Kopácsy Sándor: CONTINUAVIT / FOLYTATTA, Scitovszky János: CONSECRAVIT / FELSZENTELTE, Simor János: CONSUMMAVIT / BEFEJEZTE.

Az oldaltornyok árkádjai fölötti keleti homlokzatot ugyancsak Johann Meixner egy-egy domborműve díszíti. Az északi oldalon a főszékesegyház alapkövének megáldását és elhelyezését látjuk a domborművön: Rudnay Sándor prímás és József nádor térdel az alapkő előtt. A déli oldalon a bazilika felszentelését ábrázolja dombormű, Scitovszky János prímás látható főpapok körében, a baldachin alatt az ifjú Ferenc József áll, főurak kíséretében.

A bal harangtorony falán lévő emléktábla Szent Adalbert püspök halálának ezredik évfordulójára emlékeztet. Állíttatta az Esztergom-Budapest Főegyházmegye, Esztergom Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, és a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete (1997). A jobb harangtorony falán helyezte el 1995-ben az Esztergom-Budapesti Érsekség és Esztergom Város Önkormányzata Szent István és Bajor Gizella házasságkötésének ezredik évfordulóját megörökítő márványtáblát.

A főszékesegyház dunai homlokzatán lévő két relief (alkotta: Marco Casagrande) egyikén Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának, a másikon Szent László a keresztes hadak fővezérségét neki felajánló fejedelmek küldötteit fogadja. Az attikán 1850-1860 körül Szent Péter és Szent Pál illetve Szent István és Szent László háromszoros életnagyságú szobra fogta közre a Hit allegorikus alakját. A hatalmas szobrok súlya miatt a falak megrepedtek, ezért Vaszary Kolos hercegprímás rendelkezésére a szobrokat szétfűrészelve eltávolították, helyükbe a Hit, Szent István és Szent László fémből öntött szobrát (alkotó: Kiss György) helyezték. A második világháború eseményei olyannyira megrongálták a műveket, hogy végül 1970 körül ezeket is le kellett emelni helyükről.

A reliefek:
Emléktábla Boldog Gizella emlékére:
Az altemplom

A főszékesegyház homlokzati kapuját ritkán használják, a templomba általában a déli harangtorony melletti oldalbejáraton át lehet bejutni. Innét vezet feljárat a kórusra, és nyílik lejárat az altemplomba. Az impozáns lépcsősor végén az egyiptomi stílusú kriptába érkezünk, melynek fő ékessége az Andreas Schrott által faragott két angyalszobor (1823). Egyikük az öröklétet szimbolizálja, lefelé fordított fáklyával, és égre mutató jobbjával, másikuk a pálmaággal és a koszorúval a lélek gyászát fejezi ki. A főbejárat előtt lévő csarnok alapfalaiban sírboltok vannak. Itt állították fel a várbeli építkezések és ásatok során előkerült korai síremlékeket is, többek között látható Csáky Ugrin (1204), Széchy Dénes (1465), Vitéz János (1472) figurális sírköve. Itt nyugszanak Károly Ambrus érsek-első hercegprímás, továbbá a főszékesegyház négy építő-prímásának hamvai. Csernoch János (1852-1927), Nagy-Magyarország utolsó hercegprímásának monumentális síremléke (Zala György) és halotti maszkja megkülönböztetett helyen áll. Ide temették a meggyilkolt Packh Jánost, Mathes János építészt, az esztergomi vár történetének íróját, és Seyler Károly, főszékesegyházi karnagy.

A kör alakú kápolna az altemplom ékessége, boltozatát tíz hatalmas oszlop és tizenöt falhoz simuló féloszlop tartja. A kápolna közepén fölszentelt oltár áll, pontosan a főszékesegyház szentély kupolája alatt. Az oltár mögött Mindszenty József érsek, bíboros, hazánk utolsó hercegprímásának sírboltja, emléktáblája, előtte a kegyelet mécsesei, gyertyái égnek.

Az örök élet és az utolsó ítélet szobra:

Széchy Dénes érsek:
 
Mindszenty József :
 
Csernoch János:
A főszékesegyház belső tere

A templomba belépőt megragadja a nagyszerű látvány: a főbejárat alatti orgonakarzat a hatalmas főhajó keleti oldalát képezi, a hajó csúcspontja a négyezeti kupola, amely alatt északi és déli irányba húzódik a kereszthajó az oltárokkal, és végződik a szentéllyel; a vörös márvány szegélyű, világos szürke márvánnyal borított falak nem nyelik el a hatalmas kupola ablakain beáramló fényt.

Az orgonakarzatot kisebb falpillérek, és ion háromnegyed-oszlopok tartják. A karzat alatti alacsonyabb tér hármas árkáddal nyílik a szentély irányába. A hosszhajót két félköríves nyílás köti össze az északi és déli oldalkápolnával. A hajót kazettás hevederekkel határolt, félkörben ívelő dongaboltozat födi. Kétoldalt, a kápolnák nyílásai fölött, egy-egy félköríves ablak boltsüveggel csatlakozik a dongaboltozatba.

A templom belső szintjénél tizenegy lépcsőfokkal magasabban helyezkedik el a szentély, ennek boltozata hasonló a hajóéhoz, de kazettás hevedere alacsonyabban ível, diadalívet képez a főoltár fölött.

A carrarai, többszínű márványból készült főoltár Pietro Bonani szobrászművész alkotása. Öt lépcső vezet fel a három méter hoszzú, egy méter széles főoltárhoz. Az oltár előlapján az Utolsó vacsorát, Melchizedek áldozatát és Mózes rézkígyóját ábrázoló domborműveket látjuk. Az oltáron Szent Adalbert, Szent Gellért, Szent Márton és Szent Mór életnagyságú szobra áll. A főoltár két oldalán angyalszobrok által tartott hatalmas kandelábereket helyeztek el, a szobrok talapzatán ószövetségi jelenetekkel.

A főoltár fölött ívelő boltozat alatt, és ezt a boltozatot tartó két márványoszlop között tölti be a teret Michelangelo Grigoletti tizenhárom méter magas és hat és fél méter széles oltárképe, amelynek ihletője Tizian Assunta (Mária mennybemenetele) című festménye volt. Rudnay prímás eredetileg Hesz János Mihály egri születésű, de Bécsben dolgozó festőt bízta meg a főoltár képének festésével, amely Vajk megkeresztelését ábrázolta. A méretek ismeretében Esztergomban szövették meg azt a vásznat, azon a külön erre a célra összeállított szövőszéken, amelyet a várbeli építkezésnél foglalkoztatott ácsmester készített. Hesz, eleget téve megbízatásának, a hatalmas képet 1828 augusztusában Esztergomba szállíttatta, a prímás átmenetileg a könyvtárban helyezte el. Rudnay utóda Kopácsy József, miután Packh Jánost meggyilkolták, Hild Józsefet bízta meg az építkezés folytatásával. Hild módosított a terveken, a szentély kialakítását is megváltoztatta, így Hesz képe soha nem függött a főszékesegyház szentélyében. Kezdetben összecsavartan tárolták, majd a kép felső részét levágták. Ma megcsonkítva, csak a keresztelési jelenetet ábrázolva függ a bazilika belső sekrestyéjének falán.

Simor János készíttette a baldachinos, színes márványlapokból álló hátfalu hercegprímási trónt Lippert tervei szerint. A szentély két oldalát övezi a tömör tölgyfából készült, dús faragású huszonkét kanonoki stallum, Leist bécsi műaasztalos munkájaként. Ugyancsak Leist alkotta a Jó Pásztor képével díszített szószéket, és az ezzel szemközt álló zárt ülést. A szentély boltozatának Szentháromságot ábrázoló freskója Ludwig Moralt müncheni festő egyesek szerint kevésbé értékes műve. A II Vatikáni zsinat rendelkezéseinek megfelelően alakították ki a hívekkel szembenéző új oltárt, amely arany-ezüstszínű előlapjával és a bíborba játszó szőnyeggel jól illeszkedik a szentély összképébe.

A kupolatér jobboldalán nyíló ajtón át juthatunk a kincstárba, a baloldali ajtó a sekrestyébe és a téli kápolnába vezet.

A négy boltíven nyugvó kupola csegelyeiben a négy nyugati egyházatyát, Szent Ágostont, Szent Ambrust, Szent Gergely pápát és Szent Jeromost aranyló háttér előtt, főpapi ornátusban, mozaikhatású festményeken ábrázolja festőjük, Ludwig Moralt. A kupoladob peremén latin nyelvű felirat hirdeti: "Mennybe vitetett Mária, örvendeznek az angyalok". A kupola-díszítési munkákat és az azt elrendelő hercegprímás emlékét a kincstár bejárata fölött elhelyezett táblán lévő következő (latin nyelvű) felirat örökíti meg: "A templom kupoláját és a kijavított mennyezetet díszíttette Simor János bíbornok, 1885 és a következő, papságának jubiláris esztendejében. Tervezte Aradi Lippert József, végrehajtotta Asti-i Detoma Antal."

A kereszthajó két végében egy-egy monumentális, művészi kivitelű oltár helyezkedik el, mindkét oltártól jobbra és balra további két-két oltárral. A déli, szentségi oltár Pietro Bonani műve, előtte márványból készült áldoztató korláttal. Az oltárkép Grigoletti egyik főműve, Krisztus kínhalálát ábrázolja. Ugyanitt van Szent József oltára, Meixner szobraival, a falképen Ludwig Moralt Krisztus születését, a pásztorok és a napkeleti bölcsek hódolatát mutatja meg. Ugyancsak Moralt freskója a Szent Szív oltár fölötti kép, a feltámadás megjelenítésével. Az oltáron álló szobrok (a Szent Szív, Szent Antal és Alacoque Szent Margit) Kiss György művei.

A kereszthajó túloldali végében a középső oltár freskója (Grigoletti megkezdett művét Mayer bécsi festőművész fejezi be) azt a jelenetet idézi, amikor Szent István felajánlja a koronát Boldog Gizella és Szent Imre jelenlétében Szűz Máriának. Az oltár közepén a három kassai vértanú, Szent Kőrösy Márk esztergomi kanonok, Szent Pongrácz István és Szent Grodecz Menyhért jezsuiták szoborcsoportja (Kiss György alkotásai). Az oltár mellett (Meixner műve), külön talapzaton Árpádházi Szent Erzsébet és Boldog Margit szobra áll. Itt is láthatunk két másik oltárt. (Mindkét oltár fölötti freskó Ludwig Moralt alkotása.) Az egyik Szent Adalbert tiszteletére van szentelve, őt ábrázolja a főpásztori botot és a vértanúságát jelképező lándzsát tartó két angyal között álló szép szobor. A falképen a vértanú szent megkereszteli Vajkot. A másik oltáron a nevezetes lúddal álló pannóniai Szent Márton püspököt IV. Béla király leányainak, Boldog Jolánta és Kunigunda szobrai veszik körül (Kiss György művei). A falképen római katonaként látjuk a püspököt, amint a Kereszt jelével indul a barbárok elleni csatába.

A kupola alatti térben, a szentély felé néz Pázmány Péter és Simor János bíboros érsekek életnagyságot meghaladó carrarai márványszobra. Pázmányt főpapi öltözékben, szónoklás közben ábrázolja Della Vedova műve, amelyet Simor János készíttetett. A főszékesegyházat befejező bíboros-prímás szobrát Stróbl Alajos alkotta. Simort álló helyzetben látjuk, kezében tartja a főszékesegyház oszlopcsarnokának tervrajzát, tekintete a kupola belső díszítésén nyugszik.

Az orgonakarzat korlátja carrarai márványból készült, rajta Szent Dávid, Szent Cecília és muzsikáló angyalok szobrai állnak. A két oldalkápolna bejárata fölött helyezték el Johann Meixner bronzozott domborműveit. A Szent István vértanú kápolna fölötti Jézust a gyermekek között, a Bakócz kápolna fölötti Jézus bevonulását Jeruzsálembe ábrázolja. Ezen a reliefen a művész önmagát és Scitovszky hercegprímás képmását is megörökítette.

A Szent Kereszt oltár:
A Szent István oltár:

A szentély:

A Bakócz kápolna

Bakócz Tamás Mátyás király halála után irányította az ország bel- és külpolitikáját. Bíborosként résztvett a II: Gyula pápa által összehívott lateráni zsinaton, amelynek ideje alatt a pápa meghalt, és Bakócz, noha esélyes volt a pápai trónra, mégsem nyerte el azt. Nagy vagyon hátrahagyásával halt meg Esztergomban 1521. június 21-én.

A kápolnát saját sírkápolnájaként süttői, tardosi vörös márványból faragott lapokból építtette Giulinao Sangalloval, 1506-1511 között. 1507-ben már fel is szentelte a Boldogságos Szűz tiszteletére. Az oltárt Andrea Ferrucci fiesolai szobrászművész 1519-re készítette el. A kápolna ívei alatti négy címer közül kettő Bakóczé, a harmadik Ulászló királyé, a negyedik Szakhmáry György érseké. A hódoltság alatt a kápolna az emberábrázolásos szobrok kivételével nem szenvedett károsodást, a törökök nagy becsben tartva, mecsetként használták, és a kápolna alatti kriptába is temetkeztek. A főkáptalan 1756-ban felnyittatta a kriptát, és benne tizennégy török tetemet találták.

Az eredeti Bakócz kápolna vörösréz kupolával épült, tetején lanternával, amely felső világítást is adott. Áthelyezésekor fafödémes tető kapott. A jelenlegi, "mértéktartóan ízléses" (Balogh Jolán) kupolát Simor János építtette Lippert József tervei alapján. Kevésbé sikerültek az oltár új díszei: a márvány tabernákulum, a két szobor, Antonio de Toma olasz művész munkája. A Ferrucci-féle oltárról a törökök az összes szobor fejét, így Bakócz Tamásét is letörték, a ma láthatók 19. századi kiegészítések. A Fekete Mária kegykép újkori, bizantikus alkotás, Schuchknecht ezredes, várparancsnok ajándéka. Az előző kegyképet, amelyet a kápolna áthelyezésekor a szenttamási Szent István kápolnába vittek át, Dorneck 1835-ben metszete ábrázolja. Az oltár két fülkéjében Szent István és Szent László szobrát látjuk, Pietro della Vedova alkotása. A tabernákulum jobboldalán a névadó bíboros térdelő, kisméretű márványszobra. Eredetiek azonban a kápolna gyönyörű reneszánsz faragványai, az oltár menzája, márvány-stallumai, a sekrestyébe vezető ajtókeret, a kórusablak angyalfejes keretezése, és a kupola alatti négy címer.



A Szent István kápolna

A kápolnával átellenben, a főszékesegyház északi oldalán épült ki a Szent István első vértanú tiszteletére szentelt kápolna, amely jelenleg a turistáktól elzárt terület. Ferenczy István, az első magyar szobrász 1822 márciusában, az építkezés idején Rómában tanult Canova és Thorwaldsen műhelyében. Mint József nádor pártfogoltja, jelentkezett Rudnay prímásnál, és felajánlotta szolgálatát. A prímás meg is bízta az oszlopcsarnok két oldalára szánt egy-egy kerubszobor gipsz modelljének elkészítésével, és a költségvetés összeállításával. Ferenczy a timpanonba is tervezett domborművet, de egyik sem valósult meg. Láthatjuk viszont a Szent István kápolnában az első vértanú oltárát. Az oltárt, a fölötte lévő szobrot, és a mögötte elhelyezett domborművet antik hatású keretbe foglalták. A megragadó együttes hazai fehér márványból készült, a szobor ruskicaiból, a háttér domborműve dognacskaiból. Ferenczy István további megbízásokat is kapott a prímástól.

Még Rudnay Sándor halála előtt állították fel a kápolna hátsó falánál elődjének szentelt síremléket, Giuseppe Pisani szobrász klasszicista alkotását, amely a fiatalon, pestis-járvány áldozataként meghalt Károly Ambrus főherceg prímás hamvait őrzi.

A kápolna harmadik nevezetessége a Garamszentbenedeki Úrkoporsó. Ezt az apátság templomából hozatta ide Simor János. A fából készült, kerekeken járó, kétrészes gótikus alkotást Lippert József felügyelete alatt restaurálták, pótolva a hiányzó részeket. A gótikus kápolnához hasonlító alkotás alsó részén az apostolok, a szent sírt őrző katonák és asszonyok alakjai ugyancsak fából faragottak. Az 1480 körül készült alkotást ma az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi.

Rudnay prímástól megbízást kapott Hesz János, hogy fessen egy félkör alakú Szentháromság-képet a kápolnába. Az 1920-as években még említik a festményt, de azóta nyoma veszett.

Irodalom

Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna. Képzőművészeti Alap. Bp., 1955
Beke Margit - Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790 - 1992. História-MTA, Bp., 1996.
Csorba Csaba: Esztergom hadikrónikája. Zrínyi, Bp., 1978
Dercsényi Dezső - Zolnay László: Esztergom. Képzőművészeti Alap, Bp., 1956
Dvihally Géza: Esztergom. Buzárovits Gusztáv K., Esztergom é.n.
Edvi Illés Aladár: Az esztergomi főszékesegyház (1822-1869). Franklin Társulat Nyomdája, Bp., 1929
Esztergom 2000 enciklopédia 1. Köztéri alkotások. Szerk.: Szabó Károly. Keresztény Múzeum Alapítvány. Esztergom, 2001
Genthon István: Magyarország műemlékei. Akadémiai, Bp., 1951
Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 1. Dunántúl. Képzőművészeti Alap, Bp., 1959
Győrffy Lajos: Az esztergomi bazilika története és leírása. Buzárovits Gusztáv K, Esztergom, 1886
Jordánszky Elek: Mária kegyelem képeinek rövid leírása. (rövidített címleírás). Pozsony, 1836. Fakszimile kiadás: Akadémiai, Bp., 1988.
Magyarország műemlékjegyzéke. Komárom-Esztergom megye. Szerk.: Bardoly István - Haris Andrea. KÖH, Bp., 2006
Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti szótár. Akadémiai, Bp., 1983
Lepold Antal dr.: - Lippay Lajos dr.: Esztergom. Buzárovits Gusztáv K., Esztergom, én.
Meller Simon: Ferenczy István élete és művei. M. Történelmi Társulat, Bp., 1905
Meszlényi Antal: A százéves esztergomi bazilika. Szent István Társulat, Esztergom, 1956
Mindszenty József: Esztergom. A prímások ezeréves városa. Kn. Bécs, 1973
Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III. Emlékkönyv az esztergomi bazilika felszentelésének 150. évfordulója alkalmából. Szerk.: Beke Margit. Szent István Társulat, Bp., 2006
Pálinkás László: Pietro Nobile tervei az esztergomi székesegyházhoz az Albertinában. In Emlékkönyv Gerevich Tibor születésének 60-ik évfordulójára. Franklin Társulat, Bp., 1942
Prokopp Mária: Műemlékvédelem 200 évvel ezelőtt. In Műemlékvédelem, Bp., 1965-1.
Prokopp Gyula: Az esztergomi várhegy és székesegyház viszontagságai. In Vigília, 1964-8
Prokopp Gyula: Az esztergomi érsekség viszzatérése (1820-1970). In Vigília, 1970-5
Prokopp Gyula: Kühnel Pál építész (1765-1824) In Művészettörténeti Értesítő1972-1
Prokopp Gyula: Packh János (1796 - 1839). In Művészettörténeti Értesítő, 1974-1
Prokopp Gyula: Schroth András szobrász (1791 - 1850 után). In Művészettörténeti Értesítő, 1983-1-2
Prokopp Gyula: Adatok Hesz János Mihály (1768 - 1833?) festészetéhez. In Művészettörténeti Értesítő, 1981-3
Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház. Corvina, Bp., 1970
Zádor Anna - Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. MTA, Bp., 1948
Zolnay László: Esztergom. TTIT, Bp., 1957
Zolnay László: A középkori Esztergom. Gondolat. Bp., 1983.


További képek a Bazilikáról

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc