Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok



Az 1595 kg-os nagyharang:


Az 1595 kg-os és a 950 kg-os harang:



A 420 kg-os harang:



A régi ütő


Galamb a toronyban


Látképek a tűzőr-erkélyről:

Tiszafüred, református templom

A templom eredetéről pontos adatunk nincsen, annyi bizonyos, hogy középkori alapokon épült a tatárjárás előtt, amelynek bizonyos részei ma is megtalálhatók. Középkori eredetű a déli fal az azt támasztó támpillérekkel, és a középkori eredetre utal a kelet-nyugati fekvés is, ami a középkorban előírás volt a katolikus egyházban. Az első írásos emlék 1570-ben kelt a templomról, amely egy adóírás, s benne szerepel hogy a falunak egy temploma van. 1552-ben az immár protestánssá lett város a török kezébe kerül, s többször elnéptelenedik, hatalmas pusztítások történnek, majd ezeket kármentésszerű újjáépítések követnek. A 17. század második felében felszabadul a város, ám még jó néhány évet kell várni, míg 1708-ban visszatelepülnek a fürediek. 1721-ben a Pesti Commissio biztosítja a füredi reformátusok szabad vallásgyakorlását. 1724-ben megkezdődik a templom helyreállításának tervezése, ám 1730-ban ezt betiltja a vármegye, s elrendeli, hogy a templomot eredeti állapotában kell visszaállítani. Ebben az időben a teljes falu református vallású volt. A tilalom 1738-ban feloldódott, s elkészült a torony nagyjából a mai tetőgerinc magasságáig, 1770-ben barokk stílusban megmagasították a tornyot a mai harangházzal és benne órát helyeztek el. 1833-ban készült az órapárkány fölötti szint a kicsiny, szegmensíves ablakkal, majd 1845-ben a tűzfigyelő erkély és a szélességében egy métert beljebb ugró toronyszakasz, a tetején kicsiny kupolával, amely toronygombbal és csillaggal zárul. A 19. századi bővítések klasszicista stílusban készültek. Így nyerte el a torony mostani, 31 méteres magasságát, és érdekes, zömök megjelenését.

Külseje az egyszerű falusi református templomok megjelenését követi, s főként barokk és klasszicista stíluselemeket láthatunk rajta. A nyugati és a déli oldalhoz egy-egy előcsarnok épült, ezeken keresztül lehet az udvarból a templomba jutni. Nagyméretű boltíves és elliptikus ablakai sok fényt engednek be a templom belsejébe, s így egy rendkívül világos belső tér köszönt minket, amikor a templomba lépünk. A világosságot még fokozza a falak puritán fehérsége. Ülőhelyeinek száma 800, belső hossza 35, szélessége 12 méter, mennyezete dongaboltozatú. Berendezése 1870-ben készült egy ismeretlen nevű helyi mester által, így a gazdagon aranyozott, díszes szószék, az alatta elhelyezett Mózes-szék (a papi pad) és a kerítéssel körülvett úrasztal is. A szószék feljárata az oldalsó előcsarnokból indul. A karzat mellvédjén az orgona adományozója olvasható: „Készíttette Kövi Ján Ludovika Bilkei Lipcsey Imre neje 1869”. Az orgona tehát 1869-ben Mooser Lajos munkája nyomán készült egymanuállal, 9 regiszterrel. Az orgonaszekrény gazdagon díszített, tetején kancsó-díszítmény látható.

A toronyban három harang található, közülük a legnagyobb 1595 kg-os, a középső 950 kilós, a kisharang pedig 420 kg-ot nyom. A két nagyharangot Seltenhofer Frigyes öntötte 1925-ben Sopronban az I. világháborúban elrekviráltak helyébe, míg a kicsit Ducsák István Őrszentmiklóson 1968-ban a II. világháborúban elvitt harang helyett.

A gyülekezetnek ezen kívül van egy kis imaháza Tiszavégen, amely valaha lakóház volt, 1950 óta istentiszteleti hely. Belseje 40 ülőhelyes, 4 méter széles és 2 méter hosszú. 52 kg-os harangját 1958-ban öntötte Szlezák Ráfalel Rákospalotán.

Forrás: Várady József: Tiszántúl református templomai

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc