Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok


A képeket és a szöveget küldte: Mátéffy Balázs múzeumigazgató


A főhomlokzat


Madártávlatból


Körmenet


A tető


Címer


Vigília


A főoltár


Részlet a belsőből


Oldalkápolna


A bejárat felöli belső az orgonával


Részlet a belsőből


Esti fények


Rózsaablak


Holló


Vízköpő


A Szent Erzsébetet ábrázoló üvegablak

Angyal a boltozat bordáján


További külső képek:

Budavári Nagyboldogasszony-templom

(Mátyás-templom, Koronázó Főtemplom)

 

Budapest, 1014, Szentháromság tér 2.

 


A TEMPLOM TÖRTÉNETE

Ezeréves Mária-egyház?

Az esztergomi főegyházmegye hagyománya szerint e helyen Szent István király 1015-ben alapított először templomot. E hagyomány alapja az 1690-ben emelt, 1748-ban leégett barokk főoltáron állott felirat, illetve egyéb XVII. századi források adatai, amelyeket néhány korábbi forrás utalásai megerősíteni látszanak. Lehetséges, hogy ez volt az a Mária-templom, amelyben a közeli Gellért-hegyen vértanúhalált halt Szent Gellért püspököt fölravatalozták. Mindazonáltal ki kell mondanunk, hogy a szentistváni alapítás dolgában egyértelmű bizonyíték nem áll rendelkezésünkre.

 

Román bazilika (1247-1342)

Az ősi Mária-egyház a tatárjárás idején, 1241-42-ben minden bizonnyal rommá lett. A második honalapító, IV. Béla király (1235-70) a tapasztalatokon okulva a budai Várhegyen, vagy ahogyan akkor mondták: a pesti Újhegyen új, erődített fővárost építtetett. E város központját a király által (újra)alapított Mária-templom jelentette, amelyről 1247-ben történik először okleveles említés.

A IV. Béla temploma háromhajós, álkereszthajós bazilika volt, a maival csaknem megegyező alaprajzzal; a tizennégyszög felével záródó, támpilléres főszentélyét akkor is egyenesen végződő mellékszentélypár vette közre. A budavári Nagyboldogasszony-templom a klasszikus gótika templomépítészetének legkorábbi és legteljesebb hazai alkotása, amely teljes képet ad IV. Béla korának építészeti iskoláiról.

A kész templomban 1279-ben tartotta meg az emlékezetes, Kun László király megintése végett összehívott budai zsinatot Fermói Fülöp pápai legátus és Lodomér esztergomi érsek. 1301-ben, III. Endre halála után ide vonult be Vencel cseh király és fiát, a tizenhárom éves ifjú Vencelt ebben a templomban jelölték magyar királlyá. 1309-ben ismét országos zsinat zajlott itt, amely, mivel Szent István koronáját László erdélyi vajda bitorolta, egy újonnan készült koronát egyenértékűvé nyilvánított a Szent Koronával. Az új fejékkel Gentilis de Monteflorum bíboros, pápai legátus és Tamás esztergomi érsek e falak között koronázta magyar királlyá Anjou Károly Róbertet.

 

Gótikus csarnoktemplom (1342-1453)

Fia, Nagy Lajos király (1342-1382) 1370 körül a mellékhajók boltozatát a főhajó magasságába emelve az eddigi román-koragót bazilikát érett gótikus csarnoktemplommá alakíttatta át: e formát őrzi az épület ma is. Ezzel egyidőben építtette a ma is látható délnyugati Mária-kaput, amelynek fő ékessége a Mária elszenderülését ábrázoló dombormű. Ebből az időből maradt fenn a kapu melletti oszlopfőn Nagy Lajos és felesége, Erzsébet királyné faragott arcképe is.

Veje és utódja, Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) király, a XIII. századi mellékszentélyek helyére a főszentéllyel azonos mélységű, sokszögű mellékszentélypárt emelt (ezeket a XIX. végi rekonstrukciónál lebontották, visszaállítva a IV. Béla-kori elrendezést). A századfordulón létrejött reprezentatív budai csarnoktemplomon a prágai Parler-műhely mesterei is dolgoztak. Ebben az időben már működött a templom iskolája, papjainak száma pedig meghaladta a harmincat. 1402-1433 között Gara Miklós nádor építtetett az északi mellékszentély mellé családi temetkezőkápolnát a nevét őrző mai kápolna helyén.

Először 1412 januárjában függesztettek fel a templom falaira 19 zászlót, amelyeket a Velence elleni hadjáratban zsákmányoltak. 1438-ban Habsburg Albert király, 1440-ben Jagelló I. Ulászló király bemutatása történt meg, megválasztásuk után, a templomban. I. Ulászló 1444-ben, diadalmas téli hadjárata után Hunyadi Jánossal együtt itt tartotta ünnepélyes hálaadását. Ekkor másodízben helyeztek el zsákmányolt zászlókat a templom falaira. 1455-ben Kapisztrán Szent János tartott a török elleni hadjáratra toborzó szónoklatot az épületben.

 

Mátyás királyi temploma (1453-1541)

1460 körül Mátyás király emeltetett a déli mellékszentély mellé királyi oratóriumot, amely a török időkben teljesen elpusztult. Az 1384-ben leomlott déli tornyot 1470-ben építtette újjá; erről a toronytestre helyezett évszámos címere tanúskodik. Ekkor kezdődhetett az északi torony kiépítése is, amely azonban nem fejeződött be.

A nagy király itt tartotta mindkét esküvőjét: 1461-ben Podjebrád Katalinnal, ennek halála után, 1476-ban pedig Nápolyi Beatrixszal. Erre emlékeztet bennünket a déli kapu, amelyet máig Menyasszony-kapunak neveznek.

Mátyás utóda, Jagelló II. Ulászló király 1515-ben fogadalmi ajándékként egy díszes Madonna-szobrot ajándékozott a templomnak. Ebből az időből már a templom énekkarának jelentős tevékenységéről is rendelkezünk adatokkal.

 

Eszki Dzsámi (1541-1686)

A mohácsi vész után súlyos megpróbáltatások vártak az épületre. 1526-ban Pozsonyba menekítették a templom kincseit. Werbőczy István nádor itt hirdette ki Szapolyai János királynak a franciákkal, a pápával, Velencével, valamint Firenzével megkötött szövetségét.

1541. szeptember 2-án a törökök csellel bevették Buda várát. A Nagyboldogasszony-templomot 24 óra alatt mohamedán mecsetté alakították át. Falait bemeszelték és szőnyegekkel borították, középkori berendezését pedig elpusztították. Egyedül Ulászló király nagy Madonna-szobrát nem mozdították el, csupán elfalazták. Szulejmán szultán itt mondott hálát Allahnak Buda megszerzéséért. A hagyomány szerint halt meg Gül Baba, a bektási dervis rend tagja, akinek türbéje (mauzóleuma) ma is áll a Margit-híd közelében, mint az iszlám világ legnyugatibb kegyhelye.

145 éven át bitorolták a törökök a Mária-templomot, amelyet Eszki dzsáminak, azaz öreg mecsetnek neveztek. Míg a többi budavári templomot elpusztították, a Mária-templom mecsetként ugyan, de fennmaradt.

 

A Boldogasszony visszafoglalja templomát (1686-1867)

A Boldog XI. Ince pápa által szervezett, Európa hatalmait egyesítő szövetség 1686. szeptember 2-án vívta vissza Buda várát a töröktől. Az utolsó roham előtt történt a templomban a Mária-szobor csodája; a lőportorony felrobbanásakor a Madonna-szobor elé 145 évvel azelőtt felhúzott fal ledőlt, és a főmecsetben imádkozó törökök előtt megjelent a Magyarok Nagyasszonyának régen elfeledett szobra. A szemtanúk babonás rémülete a várvédőkön is úrrá lett; a vár még aznap este a keresztények kezén volt. A diadalmas Mária-szobrot hálaadó körmenetben hordozták végig Buda utcáin.

A templom a török után új gazdát kapott: ez lett a jezsuiták főtemploma Magyarországon. Néhány év alatt a templom északi és déli oldalára hatalmas, barokk épületeket emeltek: rendházat és papneveldét. Így a templom az épületek közé zárva elvesztette középkori különálló jellegét. Belsejét és berendezését szintén barokk stílusban újították meg. A toronyra barokk hagymasisak került, a főkapu elé előcsarnokot építettek. A XVIII. század folyamán tűzvész, majd villámcsapás nyomán többször újították föl az épületet.

Amikor XVI. Kelemen pápa 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, a templom kegyura Buda város tanácsa lett. 1785-ben II. József osztrák császár rendeletére elárverezték a templom Pozsonyból visszakerült középkori kincseit, amelyek így végleg elvesztek.

1780-ban gróf Zichy Miklósné megépíttette a főszentély alatti kriptát. 1862-ben itt nyertek elhelyezést a töröktől lerombolt székesfehérvári királyi bazilika ásatásakor előkerült csontok. A maradványok közül csak III. Béla királynak és első feleségének, Chatîllon Annának tetemét tudták azonosítani.

1867-ben, a Kiegyezés után Simor János bíboros-hercegprímás itt koronázta magyar királlyá I. Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet. Ezen a hallatlan pompával megült ünnepen hangzott fel először Liszt Ferenc Koronázási miséje.

 

Schulek Koronázó Főtemploma (1867-1914)

A király 1873-ban kelt határozata nyomán 1874-96 között Schulek Frigyes vezetésével nagyarányú újjáépítésre került sor, amely kialakította az épület mai képét. Schulek a volt jezsuita épületek közé zárt templomot a szomszédos épületrészek lebontása árán kiszabadította, visszaadva eredeti, különálló jellegét. Az épület boltozatát és falait több helyen a földig lebontatta, hogy rekonstruálni tudja az eredeti építészeti megoldásokat. Mindenütt eltávolította a barokk toldásokat, és a régebbi állapotok visszaállítására törekedett, de úgy, hogy a sérült részeket és felületeket teljesen megújította. Így került sor a Zsigmond-féle mellékszentélyek lebontására és az eredeti, egyszerűbb záródások visszaállítására, a Nagy Lajos-féle Mária-kapu kibontására, Mátyás harangtornyának megújítására – ugyanakkor szinte valamennyi eredeti oszlopfő hűen újrafaragott másolattal való cseréjére is. Ahol már támpontot sem talált, ott saját tervezésű részeket iktatott be: így a Mária-kapu elé előcsarnokot emelt, az elpusztult Gara-kápolna helyére felépítette az új Szent István-kápolnát, az északi oldalhajóhoz csatlakozó barokk kápolnasort neogótikus stílusban újjáépítette, a déli harangtornyot korábbi ábrázolások alapján a mai pazar kősisakkal koronázta meg és neogótikus erkélykoszorúval díszítette, az északi tornyot későromán modorú fiatornyos sisakkal látta el, a két torony közé áttört oromzatot helyezett, fölépítette a két sekrestyét és a szentélyhez északról csatlakozó királyi oratóriumot. Az 1780-ban kialakított kriptát is szabad neogótikus stílusban újította meg.

Mindezzel az épület történeti jellege sérült ugyan, kevés maradt benne az eredeti, időmarta kövekből, de Schulek az akkori közvélemény óhajának megfelelően 1893-ra az országhoz méltó, reprezentatív nemzeti főtemplomot alkotott: a honfoglalás millenniumára az épület ha nem is az eredeti köveivel, de régi fényében ragyogott.

 

A remény próbái: Magyarország sötét százada (1914-1990)

1916. december 30-án itt koronázta meg Csernoch János bíboros-hercegprímás IV. Károly királyt és Zita királynét a Szent Koronával. A jóakaratú és békére vágyó király már nem tudta elhárítani a katasztrófát, amely 1918-ban az ő uralmát is elsöpörte. Az I. világháború és a trianoni tragédia után a templom még őrizte ugyan nemzeti főtemplom-jellegét, számos országos esemény színhelye volt, itt zajlottak az országos úrnapi és Szent Jobb-körmenetek – de koronázásra többé nem került sor.

A II. világháború előtt Teleki Pál kezdeményezésére megindult a templom teljes felújítása, azonban a nagy világégés megakadályozta annak befejezését. Az épület északi oldala, amely mindmáig fekete, arról tanúskodik, hogy a folytatásra ötven évig gondolni sem lehetett.

Az épület Budapest 1944-45-ös ostroma során igen súlyosan megsérült. Tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Altemplomában a német tábori konyha korma 1993-ig feketéllett. A szentélyben szovjet lóistálló volt, a főkapu lépcsőjét harci jármű járta. Az épületet életveszélyesnek nyilvánították, és az erősödő kommunista befolyás alatt álló hatóságok a közeli Mária Magdolna-templomhoz hasonlóan lebontásra ítélték. Máig titok, hogy kinek köszönhető a Budavári Főtemplom megmenekülése a teljes leromboltatástól.

Miután a magyar katolikus egyház minden vagyonát és intézményét elrabolták, a háborús károkat végül a magyar állam állíttatta helyre 1950-70 között, de sajnos az épület teljes felújítását nem fejezte be.

Az 1956-os szabadságharc alatt kapott újabb sérüléseket – főképp az álkereszthajó délkeleti csigalépcső-tornyán – még az 1957. év során nagyobb részben kijavították.

Az utolsó háborús seb 1984-ben tűnt el a templomról: ekkor fejeződött be a nagy orgona újjáépítése.

1994-ben máig ismeretlen merénylő pokolgépet robbantott az épület Halászbástya felé nyíló kapujánál. Az értelmetlen terror tizenhat ablakot rongált meg, ezek közül háromnak ma is csak gyengébb másolata látható a szentély északkeleti oldalán.

 

Nemzeti szentély a III. évezredben

A templom jövőjét a Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia építi, amely már nem csak lakója, hanem 1999 óta ismét tulajdonosa is az épületnek. Ez Budapest legkisebb plébániája, csupán a várfalak között élő, kb. másfélezer katolikus hívő tartozik hozzá. Az ő vállukra nehezedik az épület megóvásának felelőssége, a hatvan éve félbeszakadt épületrekonstrukció folytatásának kötelessége, hiszen a templom tetőzete, kőanyaga, elektromos hálózata rohamosan romlik, sok helyen már a freskók is veszélyben vannak. Megmentésük érdekében a plébánia 2001 tavaszán a turizmus számára belépődíjat kényszerült bevezetni.

Azonban legalább ilyen súlyú feladat a templomnak, mint jelképnek, élő örökségnek megtartása és felmutatása. Erre nyílt alkalom 2000 nyarán, amikor a nemzet ezredik évfordulóját ülte annak, hogy II. Szilveszter pápa koronát küldött Szent Istvánnak, és ezzel létrejött a keresztény magyar állam.  A Koronázó Főtemplom közössége úgy ünnepelte meg a magyar millenniumot, hogy az egykori koronaküldésre emlékezve a Szent Korona újonnan készült másolatát, amelyet II. János Pál pápa Rómában megáldott, gyalogos zarándoklattal hozták hazáig, és Nagyboldogasszony ünnepén megkoronázták vele Szűz Máriának a Főoltáron lévő szobrát. A korona ma is ott látható a szobor fölött, és hirdeti az utókornak, hogy a második ezredfordulón itt élők ugyanúgy az Istenszülő kezébe tették hazájuk jövőjét, mint a szent király a magyar történelem kezdetén.

 

 

A templom díszítése és berendezése

 

A restaurálás belső díszítőmunkáit és a berendezés elkészítését Schulek mellett Székely Bertalan és Lotz Károly irányította. Ők maguk festették az alakos festményeket, terveik alapján Kratzmann Ede készítette a színes üvegablakokat, és Mikula Ferenc faragta az új szobrászati díszítést. Az oltárképeket Zichy Mihály (Szent Imre-kápolna) és Aggházy Gyula (Loretói kápolna) festették, a főkapu domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Zsolnay-féle pirogránitból Lontay Lajos mintázta. A padsorok és az orgonaszekrény Schulek tervei szerint készültek.

A templom gyűjteményében ötvöstárgyak mellett a koronázási szertartások miseruháit és uralkodói adományok révén ide került textil-iparművészeti remekeket őriz (korszerű bemutatásuk néhány éven belül talán megoldható lesz.)

Itt látható még egyebek között a XVI. századi Felsőerdőfalvi szárnyasoltár, Zala György híres Erzsébet királyné-szobra, és 2005 elejétől Szent Simeon zárai ezüstszarkofágjának XIX. sz. eleji másolata. 

  

A templom méretei és befogadóképessége

 

A templom hossza a főkaputól a szentély faláig 59,68 méter, a hajók szélessége az oldalkápolnák nélkül 24,6 méter. A főhajó magassága 16,8, a harangtoronyé 74 méter.

A padokban kb. 300 fő fér el, a befogadóképesség székekkel 1200-ig emelhető.

A templom akusztikája igen jó, kedvelt hangversenyhelyszín az orgonától a klasszikus gitárzenekarig minden hangszertípus számára, emellett hangfelvételek, illetve rádió-közvetítések céljára is szívesen használják. A teret festett kő falsíkok határolják, amelyek igen gazdagon tagoltak. A hangzás típusának és erejének függvényében érdemes a helyszínt is megválasztani (szentély, kereszthajó, orgonakarzat). 

 

Harangok

 

Boldog IV. Károly király haláltusája idején Magyarország összes harangja megkondult, imádságra szólítva a híveket. A halálos ágyán fekvő király elragadtatásában harangzúgást hallott, és így szólt: „Ez a Szent Károly, az én harangom a Koronázó templomban!” (Balassa Imre: A magyar királytragédia, 1930.) – Ez a harang szólít minket ma is minden délben az Úrangyalára. Templomunk legnagyobb harangja, 32 mázsát nyom, átmérője 175 centiméter, hangja B0+2/16. Felirata: Isten dicsőítésére, hazánk Nagyasszonya templomába, I. Mátyás király tornyából szólítom a híveket. Védszentem Borromei Szent Károly bíbornok. Fölajánlott és fölszentelt Hornig Károly báró, veszprémi püspök. Walser Ferencz öntött Budapesten, 1891.

A templom legtöbbször hallható és legrégebbi harangja a kilenc mázsás, 115 cm átmérőjű Szentháromság-harang. 1723-ban szörnyű tűzvész pusztított a Várban, számtalan ház mellett a templom nyugati fele is leégett. A tűzben bedőlt a homlokzat oromfala, megolvadtak a bronzharangok, tönkrement az orgona. Még ez évben öntötte harangunkat Zechenter Antal mester itt, Budán, talán a tönkrement harangok bronzanyagából. Hangja F1-5/16.

Az esti Úrangyala után a halottakért szól a Szent Anna nevét viselő kisharang, súlya egy mázsa sincs. Körirata szerint Szlezák László öntötte Budapesten, 1936-ban, a csepeli plébánia részére. Nincs írott nyoma annak, hogy hogyan került hozzánk

.E három harang mellett a népoltár fölötti Huszár-toronyban is van egy néma lakó. A lélekharangnál is kisebb, körirata csak ennyi: Goss mich Antoni Zechenter in Ofen anno 1724. Húzókötele elfoszlott, felső részén jó kéttenyérnyi lyuk tátong, háborús sérülés. Ez a szívenlőtt harangocska valószínűleg már sohasem fog megszólalni.

A Budavári Főtemplom eredetileg még további három haranggal rendelkezett, közöttük a szintén 1891 körül készült nagyharanggal, amely a legújabb kutatások szerint 59 mázsás lehetett. Ezek pótlása régi igény, amelynek technikai feltételei a Mátyás-templom közelgő rekonstrukciója során megteremthetők. A plébánia és a beruházó minisztérium közötti tárgyalások eredményeképpen az elpusztult harangok pótlása része a templom rekonstrukciós programjának.

 

 

Az orgona

 

A templom jelenlegi orgonája, a Rieger-Kloss Op. 3540. számú hangszer 5 manuálos, 86 regiszteres hangszer, amelynek játszóasztaláról a templom oldalkápolnájában elhelyezett karorgona további 18 regisztere távműként megszólaltatható. Az orgona 1909-ben Ferenc József király adományából épült („a király orgonája”), amelyet utoljára 1984-ben építettek át és bővítettek ki.

 

Az orgona története:

A budavári főtemplom első orgonáiról nincsenek írásos emlékeink, csak utalásokat találunk. Arról is tudunk, hogy Mátyás idejében voltak orgonaépítő mesterek Budán, mint Stefano Lorenzo mester, akinek – állítólag Mátyás megrendelésére készített – kisméretű pozitívja jelenleg Velencében, a Correr-múzeumban látható. Valószínű, hogy a templomot is felszerelték orgonával.

A török hódoltság időszaka után az épületet a jezsuiták foglalták el, akik azt a királyné adományából hamarosan rendbe hozták. A zenészek karzatát is felszerelték, és 1688-ban Széchényi György esztergomi érsek egy száz forint értékű pozitív-orgonát adományozott a templomnak. Alig hét évvel később Esterházy Pál, a zenekedvelő és zeneszerző nádor a zenés misék fényének emelésére kibővíttette a templom kórusát s arra új, valószínűleg nagyobb orgonát állíttatott.

Esterházy orgonája közel három évtizeden át működött. 1723-ban egy tűzvész során a templom homlokfala bedőlt és elpusztította a hangszert. A jezsuiták még ugyanabban az évben újraboltoztatták a kórust és hamarosan új, „felette alkalmas” orgonával szerelték fel. A budai rendház a század közepén élte virágkorát, a templomot még fényesebben rendezték be. Ekkor kötöttek szerződést egy bizonyos Martin nevű orgonaépítő mesterrel, aki 1747-ben két egyforma hangszert készített a várbeli jezsuita és ferences, azaz a Nagyboldogasszony- és a Mária Magdolna-templom részére.

1768-ban ismét nagyobb hangszer építésébe fogtak egy rendtárs 2015 forintos örökségéből. Az építőt nem ismerjük. Ez az orgona szólt Liszt Ferenc Koronázási miséjében is, 1867-ben.

A csaknem húsz évig tartó restaurálási munkák után megnyitott koronázó templomba ugyancsak Dangl Antal készített új orgonát. Ennek faragott, neogótikus szekrénye  Schulek Frigyes tervei szerint készült. A szekrényen álló angyalszobron Liszt Ferenc arcvonásait vélik felismerni. Itt kezdődik a mai orgona története, ugyanis ennek keretéül is az 1893-as szekrény szolgál. Dangl orgonája hárommanuálos, mechanikus, kúpládás hangszer volt. Hamarosan kiderült, hogy ez a hangszer szegényes diszpozíciója valamint szerkezeti hiányosságai miatt a templom zenei és művészi igényeinek nem tud megfelelni. Új hangszert kellett építeni, amelyhez Ferenc József magyar királlyá koronázásának 40. évfordulója alkalmából 50 000 koronát adományozott. A munkával a jägerndorfi Rieger-orgonagyárat bízták meg, amely 1909-ben Sugár Viktor tervei szerint építette fel a későromantikus stílusú, négymanuálos, 77 regiszteres orgonát. (Op. 1500). Ennek egy részét, a IV. manuál sípjait a kor divatjának megfelelően a templom padlásán helyezték el, hangját egy 14 méter hosszú facsövön, a mennyezeten keresztül vezették a templomhajóba.

A hangszert 1931-ben (ismét Sugár tervei szerint) a Rieger-gyár budapesti üzeme bővítette 85 regiszteresre. Az átépítés során a padlásról lehozták a sípokat, és az orgona belső elrendezését rendkívül előnytelen módon megváltoztatták. Az óriási játszóasztalt kisebbre cserélték és – Európában először – amerikai rendszerű Setzer-kombinációval szerelték fel. Ez lehetővé tette különféle hangszín-összeállítások eltárolását, ezáltal nagyban megkönnyítve az orgonista munkáját előadás közben.

Az 1944-es szovjet ostrom során erősen megsérült hangszert a háború után ideiglenesen rendbe hozták. Teljesen átintonálták, a szélellátás elégtelensége miatt lefojtották, hangja kifejezéstelen, fakó lett. Állapota egyre romlott, végül elkerülhetetlenné vált az átépítése.

Az új orgona tervezésére 1979-ben Gergely Ferenc, Koloss István, Baróti István és templomunk orgonaművésze, Hock Bertalan közreműködésével bizottság alakult. A sokrétű igényeknek leginkább olyan „szimfonikus” orgona felelt meg, amely felhasználva a régi hangszer értékes és még megmenthető sípjait és szerkezeti elemeit, egyesíti a romantikus és barokk stílusjegyeket.

Az újjáépítést ismét a csehországi Krnovban működő Rieger-Kloss-orgonagyár végezte egy év leforgása alatt. Az ő kiváló munkájukat dicséri az 1984 januárjában felavatott új, ötmanuálos, 85 regiszteres, 8 soros (Setzer) kombinációval ellátott, elektropneumatikus traktúrájú RIEGER Op. 3540.

A nagyorgona átadása után épült meg a templom Béla-kápolnájában elhelyezett, kétmanuálos, 18 regiszteres távmű. Ez a hangszer megszólaltatható a nagyorgona játszóasztaláról, de önállóan is használható a liturgia vagy a templomtérben rendezett koncertek kíséretére.

A legutóbbi, 1999-es bővítés során a játszóasztal kombinációinak számát az eddigi 8-ról 798-ra emelték egy komplett számítógép beépítésének segítségével. Ez lehetővé teszi akár több orgonakoncert teljes hangszín-összeállításának eltárolását. Lehetőség van továbbá ezen beállítások számítógéplemezen való tárolására. Ekkor építették be – nyolcvanhatodikként –a spanyol trombita regisztert.

 

Diszpozíció

RIEGER-KLOSS Op. 3540

 

   I., POSITIV

1.            Principal 8’

2.            Bourdon 8’

3.            Salicional 8’

4.         Octave 4’

5.            Gedackt 4’

6.         Nasat 2 2/3’

7.            Waldflöte 2’

8.         Terz 1 3/5’

9.         Scharff 5x1 1/3’

10.            Trompete 8’

11.       Sp. Trompete 8’

 

   II., HAUPTWERK A

12.            Praestant 16’

13.            Principal 8’

14.            Gemshorn 8’

15.            Nachthorn 8’

16.       Octave 4’

17.            Rohrflöte 4’

18.       Quinte 2 2/3’

19.            Superoctave 2’

20.       Cornett 3-5x8’

21.       Mixtur 5x1 1/3’

22.            Trompete 8’

23.            Trompete 4’

 

   III., RÉCIT

24.            Bourdon 16’

25.            Principal 8’

26.            Bourdon a cheminée 8’

27.       Flüte traversičre 8’

28.       Gambe 8’

29.       Voix céleste 8+8’

30.       Octave 4’

31.       Flüte octaviante 4’

32.            Dulciane 4’

33.       Quinte 2 2/3’

34.            Octavin 2’

35.       Flüte conique 1’

36.       Cornet 3-4x2 2/3’

37.       Mixtur 5x2’

38.            Cymbale 3x1/5’

39.       Basson 16’

40.            Trompette harmonique 8’

41.            Hautbois 8’

42.       Voix humaine 8’

43.       Clairon 4'

 

   IV., POSITIV B – BRUSTWERK

44.            Gedackt 8’

45.            Quintatön 8’

46.            Spitzflöte 4’

47.            Principal 2’

48.       Quinte 11/3’

49.       Octave 1’

50.            Obertön 3x1 1/7’

51.       Zimbel 3x2/3’

52.       Sordun 16’

53.            Krummhorn 8’

54.            Glocken

 

   V., HAUPTWERK B – BOMBARDE

55.            Bourdon 16’

56.       Flüte harmonique 8’

57.       Quinte 5 1/3’

58.            Praestant 4’

59.       Tierce 3 1/5’

60.            Septičme 2 2/7’

61.       Flüte 2’

62.       Mixtur 6x2 2/3’

63.            Bombarde 16’

64.       Tuba 8’

 

   PEDAL

65.            Bourdon 32’

66.            Principal 16’

67.            Praestant 16’

68.       Violon 16’

69.            Subbass 16’

70.            Bourdon 16’

Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítsétek a törvényt! /Zof.2,3/

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc