Kezdő oldal | Összes templom | Templomok települések szerint | Templomok vallások szerint | Harangok

Mezőberény, I. kerületi evangélikus templom

(Békés megye)

 

Mezőberény városa templomépítészeti különlegességgel bír, hiszen a Kossuth téren találjuk az ország egyetlen zsindelyfedésű evangélikus kőtornyát. Ha az evangélikus egyház gyökereit vizsgáljuk, a 18. század elejéig kell visszamennünk az időben. Ugyanis a török hódoltság idején elnéptelenedett az ország ezen vidéke, és Harruckern György birtokos – szabad vallásgyakorlást ígérve - népesítette be újra parciumi reformátusokkal, felvidéki szlovák, illetve Rajna-vidéki német evangélikusokkal. A németek a harmincéves háborút követő békekötés után jöttek el a francia és svájci határ melletti vidékekről. Korábban Soltvadkert környékén telepedtek le, de a kalocsai érsek nem tűrte jó szemmel evangélikus vallásgyakorlatukat. Kisebb részük Békés megyében, nagyobb részük az Ural hegység mellett telepedett le. A három népcsoport: a magyar reformátusok, a szlovák és a német evangélikusok egymástól elkülönülve telepedtek le.

 

Valószínűsíthető, hogy a szlovákok előbb érkeztek, így az egyházközséget ők alapították. Az 1723-ban megtelepedett németek a község kicsi, vesszőből font falú templomát közösen használták a szlovákokkal, de az istentiszteletek külön voltak megtartva. 1745-ben saját lelkészt iktatnak be a szlovákok. 1766-ban újjáépítik templomukat, ez szinte egyedülálló módon elkerüli a megyei hatóság figyelmét. 1768-ban igény születik saját templomuk felépítésére, ezen nagyot lendít az 1781-es Türelmi Rendelet. Az engedélyeket 1787-ben kapják meg, 1788 decemberében veszik használatba, felszentelésére csak a belső munkák elkészülte után, 1789-ben kerül sor. A régi templomot a szlovákok használták tovább, mígnem 1793-ban ők is nagyobb istenházat építettek.

 

Mezőberény legértékesebb épülete ez a templom, mely a város új épületei között büszkén hirdeti a régi korok emlékét, a régi Mezőberényt. A késő barokk templomépület tervezője L. Ch. Sturm volt. Csodálatra méltó a tervező alkotómunkája, amint a templomhajót az előtte álló toronnyal összekötötte egy enyhe ívelésű, homorú falazattal, ezáltal az épület két része teljes egységet alkot. Az oldalhomlokzatokon három-három boltíves ablak alatt négy-négy kisebb, négyzetes ablak látható. A keleti homlokzaton a torony alattihoz hasonló, homokkőből készült, kőkeretes, félköríves ablak látható, szegletkövén a felszentelés éve: 1789. Az ablakok fölött girland-motívumokat láthatunk, könyöklőpárkányuk alatt pedig ablakkötényt látunk. Nagy eleganciát nyújt, hogy a tető ereszvonala a főhomlokzati íves felületen, illetve a tornyon erőteljes parapetpárkány formájában tovább húzódik.  A torony két oldalán egy-egy vakablak húzódik, a mellvédek sarkain volutás díszítéseket látunk, tetejükön kővázákkal. A torony alatti ajtó fölött németül olvashatjuk: „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál”. Fölötte félköríves üvegablak, majd körablak következik. Az órapárkányos tornyot zsindelyborítású, kétpárnatagos süveg zárja. A hajó zsindelyfedését a II. világháborúban történt belövés után, 1946-ban – mivel akkoriban nem lehetett könnyen zsindelyhez jutni – cseréppel pótolták. 1984-ben cserélték vissza zsindelyre. A torony 26 méter magas. A nyugati oldalon a szabálytalan ötszöggel záródik a hajó.

 

Belépve a késő barokk korra jellemző elrendezésű templomtérbe érkezünk. Három oldalról fakarzatok húzódnak, míg a bejárattal szemben a szószékoltár húzódik. A karzat mellvédjét virágstukkók díszítik, árkádjai kosárívesek. A padok dísztelen, egyszerű kiképzésűek. Mennyezete sík, vakolt fafödém. Ékes szószékoltárát Philipp Neuschwender tervezte. Motívumaiban a templom díszítőmotívumai tükröződnek vissza. Eredeti formájában 2004-ben lett helyreállítva. Az oltárasztal felett Orlai Petrics Soma oltárképe látható, melynek témája: Jézus megáldja a gyermekeket. Érdekessége, hogy a gyermekek alakjában az akkori környékbeli evangélikus lelkészek gyermekeinek arcát örökítette meg. A festmény jellegzetes neoreneszánsz kompozíciójú, mert a rajta megjelenő alakok háromszög mentén rendeződnek. A kép mögött jón oszlopok húzódnak, amelyek az építményt lezáró baldachint tartják. A szószék hangvetőjén a Szentlélek jelképe, a galamb. Az építmény tetején az Istenszem-motívum magasodik. Az apszis bal oldali részén díszes, fából készült lelkészi ülőhelyek láthatók. A keresztelő medence copf, felirata: "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hisz, elkárhozik". A belső 23 X 15,5 méteres, magassága 8 méter, 500 ülőhelye van. Orgonája 1796-ból való, és Jozeph Herotnik készítette. Aranyozása 1824-ben készült el, Georg Pummer munkája. 1954-ben Szunyi és Czirmai orgonaépítők átépítették. 2004-ben Sípos István vezetésével újították fel. 2 manuálos, 18 regiszteres, elektromos fujtatóval működik. A megvilágítást hét kisebb és egy nagy csillár biztosítja, amelyeket a Holokauszt után életben maradt zsidóság hálából adományozott az egyháznak, zsinagógájukat ugyanis 1955-ben lebontották, s a csillárok onnan származnak.

 

Három harangja van. A 720 kg-osat Gombos Lajos öntötte 1984-ben Őrbottyánban, alaphangja F1, német felirata: „Dicsőség a magasságban Istennek”. A korábbi nagyharang 1984-ben megrepedt a szakszerűtlen elektromosítás miatt. A 236 kg-os harang 1923-ban készült az Ecclesia Harangműveknél, Budapesten, alaphangja C2, felirata: A szeretet soha el nem fogy„ (I.Kor.13,8). A kisharang használaton kívül van, 97 kg-os, F2 hangolású, felirata: „Jézus Krisztus a feltámadás és az élet”. Öntötte a Budapesti Harangművek 1923-ban. A templom felszentelésekor két harangot szenteltek fel, a 19. század második felében négy új harang érkezett, melyek közül az I. világháborúba elvittek 3-at, s csak a 367 kg-osat hagyták meg. A Második Világháborúban viszont ez a harang került elrekvirálásra.

 

A vasárnap 9.30-tól 9.40-ig a középső harang, 9.50-től 10.00-ig pedig a nagy és a középső szól. Minden reggel, délben és este a nagyharang szólal meg.

A gyülekezethez 800-an tartoznak, és 350 egyházfenntartója van. Az vasárnap 10 órai istentiszteleteket kb. 50-60-an látogatják. Az alkalmak többsége magyar nyelven folyik, de havonta egyszer szlovák istentiszteletet is tartanak, amelyeken kb. 3-6 fő szokott részt venni. Minden hónap utolsó vasárnapján 9 órakor családi, ifjúsági istentiszteletet tartanak.

"Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességel" /Zsolt.29.11/

Minden jog fenntartva! A weboldalakon található dokumentumok másolása és felhasználása csak a szerkesztő írásos engedélyével, és az engedélyben leírtak betartásával lehetséges.

Webmaster: Bajkó Ferenc